A fővárostól alig húsz kilométerre található Duna-parti őspark egyike a kevéssé ismert hazai természeti területeknek. A kettes főúttól a Dunához vezető egyik alsógödi kis utca visz a látványossághoz. A kerítés, az onnan látható épületek azonban lehangoló képet nyújtanak. Olyan helyre hasonlít, amihez hosszú ideje nem nyúltak. Az egykor szebb napokat megért gödi Huzella-kertre ráfér egy alapos megújítás. Idén tavasszal tették közzé, hogy vége a mellőzöttségnek, hamarosan elkezdődik a terület rehabilitációja. A fejlesztésre 712 millió forint jut.

Közel két évtizedig zárva volt a kert, mert az állapota miatt nem fogadhatott érdeklődőket. Bármilyen furcsa, az újranyitást az a 2020. augusztusi vihar is gyorsította, amely az öreg, beteg fákat kidöntötte – és számos épet is. Az akkor kifordult fatörzseket feldarabolták, hatalmas kupacokban egymásra halmozták. Méter átmérőjű rönkök várják a jövőjüket. „Ezekből lépcsőket és padokat készítünk” – tájékoztat Orlóci László, az ELTE Füvészkert igazgatója, aki a Huzella-kertet is felügyeli. A tudományos újságírással foglalkozó kollégák számára szervezett bejáráson a hely különlegességeivel kapcsolatban elhangzott, hogy a csapadék mellett különleges vízrendszer segíti az ottani növények túlélését. A közeli Dunán kívül a talajban áramló talajvizek is tápláló források. Néhány hatalmasra nőtt fa gyökérzete elérte a talajvizet. Ha ezek a természetes vízforrások mégsem fedeznék a növények vízigényét, a folyó kavicságyát elérő kútból bőségesen öntözhetnek.

Az 5,1 hektáros, páratlan természeti értékekben gazdag területen hat forrás fakad. A források tórendszert táplálnak, amelyben egykoron pisztrángot is tenyésztettek.

A jelen biztosan nem a tiszta vizet kedvelő halról szól. A tóban rengeteg a szerves anyag, a fenéken méter vastag az iszap. „Húsz éve biztosan nem kotorták ki” – méltatlankodik az igazgató.

A tavak rehabilitációja része a kert megújulásának. Pihenő­helyek is várják majd a látogatókat.

A különlegesen értékes helyen található terület első tulajdonosáról nem maradt fenn korabeli hiteles adat. Helytörténészek szerint a villát és tájképi kialakítású parkját 1885-ben említik először a szomszédos Sződ község térképén. A kastélyszerű épület feltehetően 1850 és 1865 között épült, több egymást követő szakaszban. Dokumentumok szerint gróf Széchenyi Ödön 1865 áprilisában vásárolta meg a területet egy pesti bejegyzésű belga banktól. A legnagyobb magyar, Széchenyi István kisebbik fia szervezte meg a magyar tűzoltóságot. Miután a gróf 1874 telén végleg Törökországba költözött – ahol megszervezte a török tűzoltóságot, amiért tábornoki rangot és pasa címet kapott –, a birtokot Arany János fia, Arany László vásárolta meg. 1892-ben az ingatlan Huzella Elekhez került, akinek a fia, Huzella Tivadar professzor hozta létre az Alsógödi Biológiai Kutatóállomást 1930-ban, hazai és külföldi anyagi támogatással. 1939-ben ebben a kertben látta vendégül az Anatómiai Világkongresszusra érkező nemzetközi kutatókat. Villájuk rendszeresen szerepelt az Alsógödről készített képeslapokon.

A második világháborút követő államosítások közeledtével Huzella Tivadar professzor az ELTE-nek adományozta a telket. A professzor 1950. július 11-én halt meg, családja a villa parkjában temette el. (Apró érdekesség: a családi síremlék a Huzella család több tagjának is emléket állít. Ott szerepel Huzella Elekné Csanak Janka, akinek a nevét először rosszul vésték fel. A kőfaragó szerint ugyanis Janka név nincs, ezért véste fel a Janika nevet. Arra nem gondolt, hogy nők ritkán viselnek fiúnevet. A család határozott fellépésére javította ki a Janikát Jankára.)

Huzella Tivadar azzal a feltétellel hagyta az egyetemre különleges birtokát, hogy kizárólag oktatási-kutatási célra lehet hasznosítani. Azért volt ez ilyen pontosan megfogalmazva a végrendeletben, hogy ne lehessen szétosztani, felszabdalni, vagy bármilyen más célra felhasználni, akár üdülőtelkeknek felparcellázni. Ez igen fontos kitétel volt, ugyanis a környéken több hasonló terület a parcellázás áldozatául esett. Ez a kert azonban megmaradt egységesnek, és időközben még bővült is, amikor a Magyar Honvédelmi Szövetség Duna-parti lőterét is hozzácsatolták.

A kert fenntartója 1951 óta az ELTE, majd 1959-ben felépült a Magyar Tudományos Akadémia Duna-kutató állomása, mely 2014-ig működött a kert területén. Az 1960-as évek elején az egykori villa tornyát lebontották, az épületet pedig a felismerhetetlenségig átépítették, minden korábbi díszétől megfosztották. A villa jelenlegi tetőszerkezete hiányos, a vakolat mállik, onnan is növények nőnek, ahol azoknak semmi keresnivalójuk. Tervek születtek arra, hogy a kastélyt az eredeti állapota szerint visszaépítik.

Arany János fiától, Arany Lászlótól vásárolta meg 1892-ben a kertet a hozzá tartozó kilátótornyos villával Huzella Elek, az ő fia, Huzella Tivadar 1930-ban a villa körül alakította ki az arborétumot és a kutatóállomást. A kert fenntartója 1951-től az ELTE lett. Az 1960-as évek elején a villa tornyát lebontották, az épületet pedig a felismerhetetlenségig átépítették. A kert gondozását 2011-ben vette át a Füvészkert. Tervek születtek arra, hogy a kastélyt az eredeti állapota szerint visszaépítik.

Az ELTE Természettudományi Karának hallgatói egészen 2000-ig vettek részt a gödi laboratóriumokban gyakorlati képzésen. Először a növényszövet-fejlődéstani részleg kapott itt helyet, majd az 1970-es években került ide az immunológia és a magatartás-genetikai osztály. Az Etológia Tanszék elődje 1973-ban alakult meg Magatartásgenetikai Laboratórium néven a gödi Biológiai Állomáson. Egy Vietnámban élő faj, az akváriumban is könnyen tartható paradicsomhal elemi viselkedésformáinak genetikai hátterét vizsgálták, s jutottak el később a kutyák vizsgálatához. A Genetikai, a Mikrobiológiai és az Etológia Tanszék az ezredfordulón elköltözött az új egyetemi campusra, Lágymányosra, és ekkor kiürült a kert. Etológiai kísérleteket még folytattak egy ideig, de tíz évvel a Huzella-kert elhagyása után, 2014-ben a Duna-kutató Intézet is székhelyet váltott. A magára hagyatottságnak siralmas következményei lettek, az épületekben nagy mennyiségű limlom maradt, és az évek múlásával az ingatlanok állapota rohamosan romlott.

A helyi jelentőségű természetvédelmi terület gondozását 2011-ben vette át a Füvészkert, akkor fogalmazták meg az első elképzeléseket, terveket a kert rendezésére és átalakítására, idén pedig neki is kezdtek a munkáknak.

A 2023. december végéig tartó fejlesztések részeként a használaton kívüli, romos épületeket elbontják, így növelve a kert területét. A kert úthálózatát felújítják, a porta mellett fogadóépületet alakítanak ki. A meglévő épületek egy részét valószínűleg szanálni kell, mert értelmetlen fenntartani. Ilyenek például a teljesen elavult állatházak, amelyek ráadásul pont a magterületen vannak. Illetve olyan házak, romos épületek is vannak a területen, amelyeket nem szabad megtartani. Van viszont egy nagy üvegház, amely meglehetősen rossz állapotban van, de felújítható.

Jelenleg sok romos épület van a területen, amelyek egy részét felújítják, egy részét elbontják. A nagy üvegház is meglehetősen rossz állapotban van, de felújítható.

A régen „Bagoly Tanodaként” működő faház szintén megújul. A „Füveskert” egy meglévő épületnek adna új funkciót, és a látogatók számára lehetőséget, hogy a helyben termesztett gyógynövényekből saját készítésű termékeket, egyebek mellett krémeket, szappanokat készíthetnek. A Huzella-kert egyik különlegessége lehet a kilátó, ahonnan csodálatos látvány tárulhatna elénk. De hol az a kilátó? Kellő fantáziával bárki megláthatja a hatalmas kéményre álmodott kilátót, ahonnan a Dunakanyar nagy része belátható. A kémény statikailag teljesen stabil, semmi akadálya turisztikai hasznosításának. Sőt: napelemekkel szerelnék fel, így biztosítva a szomszédos üvegház energiaellátásának egy részét.

A Dunakanyar nagy részét megcsodálhatjuk majd a kémény­ből átalakított kilátóról.

Az arborétum igazi értékét természetesen nem az épületek adják, hanem a növények – éppen ezért az a terv, hogy először a növényállományt teszik rendbe, majd ezután következhetnek az épületek. A kertbe alapvetően mérsékelt övi fajokat ültettek, főként örökzöldeket: tengerparti mamutfenyő, nevadai ciprus, illetve Piute-ciprus, a Goven-ciprus szantakruzi zöldciprus fantázianéven ismert változata és japánciprus került Gödre. A lombhullatók közül szép amerikai mocsárciprusokat és páfrányfenyőket láthatunk. Külön említésre méltó a perzsa varázsfa kertészeti változatainak és a berkenyefajoknak a gyűjteménye. A védett lágyszárú fajok kép­viselői közül a bugás sás, Teleki-virág, vízi aggófű, babérborosz­lán és farkasboroszlán csodálható meg nagyobb számban. A Duna menti árterekre jellemző fajok közül egyesek, mint például a nyári tőzike, a természetes növénytakaró elemeként van jelen.

A változatos növényfoltok gazdag madár- és rovarvilágnak kínálnak élőhelyet.

A kínai pagodafa kapitális méretű, láthatóan jól bírja a klímaváltozást. A kert bejárása során Orlóci László egy különleges növényre is felhívta a figyelmet. Ez a ginkgo biloba, azaz páfrányfenyő, amelynek egyik példánya a botanikában kevéssé jártás látogató számára is különleges látványt nyújt. A gödi példány egyik részének levélzete ugyanis nem hasonlít a fa többi részének levélzetére. Olyan, mintha egy növényben két növény élne. Orlóci László szerzőtársaival a világ egyik vezető tudományos folyóiratában, a Nature-ben 2018-ban adtak magyarázatot a jelenségre. A cikk szerzői szerint a páfrányfenyő azon kevés növények egyike, amelyek kivételesen hosszú – becslések szerint 300 millió éves – evolúciós múlttal rendelkeznek, és mentesek az egész genomra kiterjedő megkettőződésektől (poliploidia). Ennek az élő kövületnek nincsenek közeli rokonai. Az egyik leghosszabb életű fa, ezeréves példányai is ismertek.

A páfrányfenyők a becslések szerint 300 millió éves evolúciós múlttal rendelkeznek, és mentesek az egész genomra kiterjedő megkettőződésektől (poliploidia). Kutatók a közelmúltban azonban találtak életképes tetraploid Ginkgo facsemetét, amely bizonyítja, hogy a páfrányfenyő esetében a természetes poliploidia lehetséges. Más Ginkgo-gyűjteményeket is alaposan átvizsgálnak, hátha találnak további, szokatlan Ginkgo növényeket. Az egyik a Huzella-kertben van.

A genom konzervativizmusa ellenére a közelmúltban több növény rutinszerű szűrése során találtak életképes tetraploid Ginkgo facsemetét, amely bizonyítja, hogy a páfrányfenyő esetében a természetes poliploidia lehetséges. (A poliploidia az az állapot, amikor az élő szervezet kettőnél több komplett kromoszómakészlettel rendelkezik.) Az egyik ilyen életképes tetraploid Ginkgo facsemetére Csehországban, a brnói Masaryk Egyetem Botanikus Kertjében bukkantak. E felfedezés hatására a kutatók elhatározták, hogy más Ginkgo-gyűjteményeket is alaposan átvizsgálnak abban a reményben, hátha találnak további, szokatlan Ginkgo növényeket. Az egyik a Huzella-kertben van. A kutatók meglepően magas szintű ploiditási variációt találtak: összesen 13 haploid, 3 triploid és 10 tetraploid Ginkgo növényt vagy fajtát dokumentáltak. A haploidok gyakran poliploid rügyeket vagy ágakat hoztak létre – erre példa a Huzella-kert példánya.

A páfrányfenyő-ligetben talál­ható a különleges Ginkgo biloba Anny’s Dwarf.

A páfrányfenyő a mezozoikumban a „mérsékelt égövi” erdők fontos alkotóeleme volt. Az északi félteke egykoron igen elterjedt növényének egyedszáma drámaian lecsökkent a negyedidőszakban és a legutóbbi jégkorszakban. Kínában csak néhány populáció maradt fenn elszigetelt helyeken. Bár ezek a helyek természetes menedéknek számítanak, a páfrányfenyő túlélését kétségtelenül támogatta a buddhista szerzetesek általi széles körben elterjedt telepítés is. A páfrányfenyő első példányait Kínából hozták be Európába a 18. század közepe táján. Kezdetben érdekességként terjedt el a botanikus kertekben, de városi környezetben való kiváló virágzása, vitathatatlan szépsége és gyógyászati értéke okán termesztése és népszerűsége hallatlanul megnövekedett az elmúlt évtizedekben. A kertészek több mint 200 fajtát termesztenek, ezek többsége az elmúlt három évtizedből származik. Ez a hatalmas mesterséges ültetés és szelekció a Ginkgo sajátos genetikai változatait tartja fenn, amelyek egyébként korlátozott eséllyel telepednének meg a vadonban.
„Eleinte nyárfákból és néhány kőrisből állt a gödi erdő, majd az 1800-as évek végén az akkor divatosnak számító fenyőültetés vette kezdetét. Így került ide koreai jegenyefenyő, számos fekete­fenyő, illetve erdeifenyő. Ezt követően indult el a ciprusfélék betelepítése. Hosszú évtizedeken keresztül jól érezték magukat ezek a növények, majd valami történt a klímával.

Mindig a fák csúcsát kell nézni. Ha a felső hajtások egészségesek, a növénnyel minden rendben.

Ellenben, ha a korona felső része kezd visszaszáradni, az arra utal, hogy a gyökérzetnél valami probléma van. Nem kell szakértőnek lenni annak megállapításához, hogy a fenyők rohamosan pusztulnak. A fekete- és az erdeifenyők lombozatának nagy része nagyon rossz képet mutat. A ciprusféléken pedig olyan kártevők és kórokozók jelentek meg, amelyek a klímaváltozás miatt telepedtek meg hazánkban. Nem akarok pesszimista jövőképet festeni, de úgy vélem, ezek a növények a következő tíz-tizenöt évben innen eltűnnek. Egy-két örökzöld talán megmarad, de a többség nem bírja a változó klímát. Ezért nagyon sok fát ültetünk, hogy vizsgáljuk, hogyan viselkedik az eredeti vegetáció és a beültetett exóta növények” – foglalta össze a kert növényeinek egészségügyi állapotát Orlóci László. A klímaváltozás kutatásában fontos szerepet játszik három török mogyorófa is. Ez a három példány azért érdekes, mert mindegyik hazai szelekció. Az egyik koronaformája különösen dekoratív, a másiknak a levele tarka. Mindhárom megtalálta a gödi talajban azt a vízeret, ahonnan a számára szükséges nedvességet felveheti.

Az 1800-as évek végén került ide koreai jegenyefenyő, szá­­mos feketefenyő, illetve erdeifenyő. A fekete- és az erdei­fenyők lombozatának nagy része ma nagyon rossz képet mutat. Ha a korona felső része kezd visszaszáradni, az arra utal, hogy a gyökérzetnél valami probléma van. Egy-két örökzöld talán megmarad, de a többség nem bírja a változó klímát.

Az ösvényeket a levágott gallyak, ágak mulcsával terítik le – ha esik, akkor sincs sár a mulcsos úton. Általában is jellemző a kertre, hogy a szerves anyagot nem viszik el, hanem a leveleket komposztálják, a faanyagot pedig az utakra szórják. Azzal, hogy visszaterítik a faanyag mikroflóráját, azaz a benne élő – káros és hasznos egyedekből álló – gombaközösséget, nem bontják meg a helyi növényvilág egyensúlyát. A Füvészkertben erre nincs lehetőség, onnan el kell szállítani a zöldhulladék jelentős részét. Látszik is a hatása, hiszen bomlik az egyensúly.

A kert gondozóinak reményei szerint a kert hamarosan országos védettséget kap. A gödi Samsung szerencsére innen kellően messze van, azaz nem jelent veszélyt a terület értékeire. Illetve akár hasznos is lehet, hiszen a gyár által befizetett környezetvédelmi járulékból a kert fejlesztésére is juthat.•