2012. április 5.

Szerző:
B. Szabó Edina

Garázscég, startup, innováció

Amikor tizennégy évvel ezelőtt részese lehettem egy az interneten működő, kommunikációs felületre szerveződött cég indításának, azt sem tudtam, mi az internet. Igazság szerint a mobiltelefont is úgy kellett utánam hajítani, és bár tananyag volt az informatika, szájtátva néztem a fejlesztőket, ahogyan kezük nyomán kialakul egy-egy általam papírra vázolt oldalterv digitális mása.


A respekt persze megmaradt, de ma már értem, mit miért tesznek, s ez nagy különbség. Sőt, már magam sem használok papírt a vázlathoz. A közösségi oldalak, a cloud computing, az óriási vállalati szerverek korában, az okos­telefonok uralta kommunikációban egyszer csak kíváncsi lettem: hogyan létezik, hogy egy kósza ideából milliárdos nagyvállalat válhat? Na persze, ha 1998-ban tudjuk, mi hiányzik abból a garázscégből, ma valószínűleg más lenne a helyzet…

Ha azt mondom Szilícium-völgy, nincs ember, akinek ne az információtechnológia jutna eszébe. A történet jóval korábban kezdődött annál, mint hogy a kaliforniai Santa Clara-völgy elnyerte volna ezt a nevet a hetvenes években.
1891-ben Kaliforniában, San Franciscótól nem messze, Leland Stanford iparmágnás megalapította a Stanford Universityt. Az új évszázad elejére az egyetem az elektromosság kutatásával és kimagasló oktatási struktúrájával meghatározó szerepet vívott ki magának. Mire Amerikát elérte a második világháború szele, nem messze az egyetemtől, Palo Altóban William Hewlett és David Packard alapított egy céget. Kölcsönből, konkrét tervek nélkül indultak el, természetesen még nem számítógéppel. Az általuk fejlesztett hangoszcillátor azonban hamarosan megrendelőkre talált, manapság pedig a HP rövidítés, ha másképp nem, márkaszinten mindenkinek ismerős lehet.

Az egykor kiemelt mezőgazdasági területre többen is lehetséges műszaki piacként tekintettek, ezért sorban érkeztek a feltalálók, kutatók, mérnökök. Például a Bell Laboratóriumból William Shockley, a tranzisztor feltalálóinak egyike, szintén Palo Altóban próbálkozott, valószínűleg nem is sejtve, mekkora változást idéz majd elő. Az általa alapított Shockley Laboratórium ugyanis egyszerűen összegyűjtötte a legkiválóbb tudósokat és mérnököket, és bár hamarosan éppen a legjobbak váltak ki a csapatból, nekik köszönhető az integrált áramkör szabadalmaztatása. Az elméleti fizikus Robert Noyce aztán kilépett az általa is alapított Fairchildból, hogy 1968-ban Gordon Moore és Andrew Grove oldalán megalapítsa az Intelt.

Három esztendővel később piacra dobták az első mikroprocesszort. Viszonyításképpen: az apró méretű, 4004 névre hallgató processzor teljesítménye megegyezett az 1946-ban még egész szobát elfoglaló ENIAC teljesítményével. 1974-ben pedig piacra került az Altair, a világ első személyi számítógépe, három évvel az előtt, hogy Steve Jobs és Steven Wozniak eladta az első Apple gépet.

A világ első személyi számítógépe 1974-ből

A hetvenes években, mire a kockázati tőke bevonása a szektor elengedhetetlen részévé vált, a felhasznált alapanyag tiszteletére a terület elnyerte nevét: Silicon Valley. Természetesen egy befektető volt a névadó, a média pedig kapott a frappáns kifejezésen.

A történet a nyolcvanas évektől kezdve felgyorsult, a trónkövetelők egyre erősebb és gyorsabb gépekkel rukkoltak elő. Nem is annyira trónkövetelők voltak ők, inkább tekinthetők egyes életművek folytatását biztosító fejlesztőknek. Nem tiszteletlenségből, csupán terjedelmi okok miatt nem emlékezünk meg most mindenkiről, ellenben áttérünk a magyar IT történelemre.

Mert van nekünk is IT történelmünk, igaz, időben jóval szűkebb, a költséget illetően pedig lényegesen szerényebb – és a szocializmus idejében főként katonai célokat is szolgált (bár erről a benne dolgozók vajmi keveset tudhattak) –, azért van mire büszkének lennünk.

A nyolcvanas években már régen nem számoló- vagy számolást könnyítő gépekről beszélünk – igazi hardver-szoftver megoldások találhatók a nemzetközi (nyugati) piacon. Ez többek között Neumann János munkásságának köszönhető, hiszen a számítógépek logikai tervezése, vagyis működésük rendszerezése máig a Neumann-elveken alapul. Kemény János 27 évesen meghívott matematikaprofesszorként dolgozott a dartmouth-i főiskolán, ahol az ő javaslatára építették ki az iskola számítógépközpontját a hatvanas évek végére. Thomas Kurtzcal folytatott közös munkájának eredménye a BASIC programozási nyelv, Szilárd Leóval pedig meghatározta a bit fogalmát. Emlékeznek még az Intel kapcsán emlegetett Andrew Grove nevére? Ő Gróf András, aki cége vezetőjeként hatékonyan működött közre a mikroprocesszorok sebességének megtöbbszörözésében.

Az Apple II, 1977-ből

Miközben Nyugaton magyar közreműködéssel számottevően felgyorsult a hardverfejlesztés, addig Magyarországon is – bár lassabb ütemben, de – jó és saját eredmények születtek. 1960-ra elkészült az M3, amely 60 négyzetméteren ugyan, ám képes volt bonyolult matematikai számítások elvégzésére, jóllehet még operációs rendszer nélküli gép volt. Közben létrejött az EMG, az Elektronikus Mérő­készülékek Gyára, amelyből hamar „kinőtt” a Digitális Rendszer­fejlesztési csoport. Klatsmányi Árpád vezetésével megszületett az első hazai gyártású asztali számítógép, a Hunor 131. Hogy ne vesszünk el a gépek sokaságában, említsük meg, hogy a szükségszerűen létre­hozott szoftverfejlesztési osztálynak köszönhető e gépek alapoperációs rendszere is.

Mire Bill Gates bejegyeztette a Microsoft vállalatot, addigra a Videoton Magyarországon nagyban gyártotta a gépeket, illetve perifériákat, mondhatjuk, hogy a hazai számítástechnika gyártási központjaként. Az SZKI (Számítástechnikai Kutató Intézet), a SZTAKI (Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet), a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet), a Számalk (Számítástechnika-alkalmazási Vállalat) és a Videoton a KGST-piac szétesését követően viszont már nem tudta követni az iramot.

Hunor 131, az első magyar asztali számítógép 1965-ből

A kilencvenes években a szabad utazásnak és az internet elterjedésének köszönhetően robbanásszerű fejlődés indult el. Jött például Ella, az első, szélesebb körben használt levelezési rendszer, mert az információt jó volt megosztani. Aztán a tartalom letöltését egyszerűsíteni hivatott rendszerek is lassan átléptek a könyvtárak elektronikussá tételén – elindultak az első hazai fejlesztésű internetes oldalak. Bár 1995-ben még borsos ára volt az internetes jelenlétnek, látni lehetett, hogy a határtalan hálózati elérésé a jövő. A jóslat beigazolódott, hiszen az internet mind az üzleti, mind a magánéletben meghatározó szerepet tölt be.

Ezzel párhuzamosan a kiszolgáló szoftverek is hihetetlen ütemben frissültek, a valódi nagy cégek dollármilliókat költöttek egyes megoldásokra. Noha a magyar fejlesztői környezet nem engedhet meg magának ilyen luxust, tudás és kreativitás szempontjából előkelő helyen állunk nemzetközi viszonylatban. A hazai szakemberek előbb csak idomultak a nagy nevekhez, értékesítették a Windows vagy az SAP megoldásait, aztán megjelentek az első magyar fejlesztésű programok, illetve az alkalmazásban nem álló fejlesztők is piacra léptek. Miután legyőztük az Y2K pánikot (emlékeznek még?), látványosan felpörgött a szoftvercégek munkája. Ez a tendencia – az önálló, saját ötletet továbbvivő fejlesztői környezet megteremtése – azóta is töretlen az új eszközök jóvoltából. Ezek különböző platformjaira szükségszerű vagy éppen szórakoztató alkalmazások készülnek, a befektetők pedig tucatjával válogathatnak közülük.

Nagy, de korántsem teljes kört téve a számítástechnika történe­tében, eljutottunk a blogok, a szabad szoftverek és a mobil applikációk világába, ahol a négymagos processzorok és a biztonságtechnika egyaránt komoly kihívás. Nem kis erőfeszítésükbe kerül a magyar fejlesztőknek, hogy bejussanak a nemzetközi vérkeringésbe és helytálljanak a gazdasági versenyben.

A StartUp Underground (SUU) által idén harmadszor megrendezett verseny célja, hogy megteremtse a bemutatkozás lehetőségét a jó ötlettel előálló, vállalkozó szellemű szakembereknek. Míg tavaly például az okozott meglepetést, hogy nem az IT szektorból került ki a befektetők számára legvonzóbb projektterv, idén, bár technológiai fejlesztés nyerte el leginkább a zsűri tetszését, kevés informatikai megoldás került a döntőbe. Az Optoforce, a Pázmány Péter Egyetemen kifejlesztett, a robotikát megújító, speciális nyomásérzékelő olyan háromdimenziós erőmérő eszköz, amely nemcsak az erő mértékét, hanem annak irányát is képes meghatározni, valamint olyan érzékeny, hogy akár egy tollpihe érintésének hatásait is pontosan meg tudja mérni. A versenyen bemutatott szenzor 12 milliméteres prototípusa a fejlesztők szerint tovább miniatürizálható, és hamarosan akár mobiltelefonokba is beépíthető lesz.
A szervezők ugyan alapjában véve az informatika vagy a digitális technika különböző területén szerezték évtizedes tapasztalataikat, mára a kitűzött céloknak megfelelően szektortól függetlenül várják az innovatív ötleteket.

Miskolczy Csaba főszervező-alapítóval beszélgettünk az IT szektor, a megfelelő üzleti modell és a hazai fejlesztők lehetőségeiről.

Miskolczy Csaba

Számomra nagyon érdekes volt, hogy milyen kevés informatikai megoldás került a közönség elé.
– Természetesen 2012-ben is sok informatikai cég jelentkezett, de a döntőbe a válogatást követően csupán ennyi került be. Nemzetközi értelemben az IT startupok ugyanolyan értékesek, mint eddig. Amikor klasszikus garázscégről beszélünk, egyúttal az IT szektor klasszikus formáiról beszélünk. A Google, a Microsoft vagy a Cisco mind így indultak, és ebből a helyzetből nőtték ki magukat. A startup fogalom azonban nem csupán az informatikához kapcsolódik. Át­lényegült egy olyan innovatív induló vállalkozási formulába, amelybe már belefér a robotika, az űrkutatás vagy akár az alternatív energiával kapcsolatos terület is. Vagyis, bár nagyon sok köze van az informatika világához – manapság az egyetemről kikerülők közül is jobbára informatikusoktól indulnak a startupok –, maga a fogalom használata már a gazdaság többi területére is átterjedt.

A konferencia országos médiavisszhangot váltott ki, legalábbis ami a beharangozást illeti. Úgy tűnik, most a startup lett olyan divatos, néha nem a jelentésének megfelelően használt kifejezés, mint amilyen az innováció, innovatív kifejezések voltak nem is oly régen. Mi fér bele ebbe a fogalomba? Valóban csak garázscégekről, két-három személyes vállalatokról van szó, amelyek miután megkapták a megfelelő lökést, kinövik ezt a szerepet?
– Nemzetközi értelemben a startup fogalom nagyon széles üzleti spektrumot fed le. A Facebookot, a Google-t is startupként emlegetik, sőt ők is így definiálják magukat. Amikor a Google elindul egy ilyen versenyen, akkor vélhetően nem kellemetlen számára, hogy startupnak nevezik. Ebben a versengésben ugyanúgy indulhat egy tízezer fős globális cég is, hiszen egy tipikus startup alapvetően az innovációra épít. Azt állítja magáról, hogy olyan típusú szolgáltatást képes nyújtani vagy olyan progresszív új terméket képes bevezetni a piacra, amivel fajlagosan gyorsan, nagy felfutást képes elérni. De ez csak a háttér, csak egy magyarázat.
Valójában a startupok nemzetközi definícióját az úgynevezett entrepreneurship, a komplex vállalkozói szellem mozgatja. Nemzetközi értelemben a vállalkozás azt jelenti, hogy amikor valaki kikerül az egyetemről, szembesül az élet kihívásaival, döntésre kényszerül: állásba menjen, vagy valósítsa meg a saját ötletét? Sok országban, nagy százalékban az utóbbit választják. A vállalkozás tehát arról szól, hogy egy ember valamilyen módon elkezdi valóra váltani ötletét: csapatot épít, befektető társat keres, vagy éppen saját piacot épít. A nemzetközi értelemben vett entrepreneurshipben benne van az is, hogy a siker érdekében legalább négy-öt ilyen vállalkozást kell generálni. Ha pedig egy startupper elbukik, a tapasztalatot egyfajta tudásként viszi tovább, és nem kudarcként éli meg. Magyarországon ez még másképp működik, nálunk mindenki arra épít, hogy ha valaki elindít egy vállalkozást, az vagy sikeres lesz, vagy nem. Hiányzik még az a közösségi háttér, amely az ehhez kapcsolódó tapasztalati tudást átadná.
Összefoglalva: a tipikus startup lehet két-három fős garázscégtől kezdve akár 10-12 ezer fős innovatív nagyvállalkozás is. A kettő között az összekötő eszmeiség az entrepreneurship, vagyis a cél valamilyen értelemben a vállalkozás szellemét továbbvinni, mindezzel pedig piacot, üzletet építeni.

Ezért van az, hogy nem csupán az informatikához kötődő megnyilvánulásokat nevezzük így?
– Igen, ez a metodika mára egyre függetlenebbé vált az IT vagy a hightech szektortól, most már a hagyományos iparágak is alkalmazzák. A StartUp Underground a helyi sajátosságokat tükrözi, hiszen vélhetően a hagyományos iparágak ugyanolyan komoly múltra tekintenek vissza, mint a hightech szektorhoz tartozó, jobbára nemzetközi tudásexportból eredeztethető iparágak. Sokan azt gondolják, hogy csupán az internet és a mobilvilág tartozik a startupok közé, de egy szélerőművel kapcsolatos ötlet vagy egy anyagkutatással foglalkozó kisvállalkozás ugyanolyan, sőt még értékesebb is lehet, mint egy internetes cég.

Úgy tűnik, csak lassan sikerül ezt a magyar viszonyokra átültetni.
– Gondolkodásmódban mindenképpen fáziskésésben vagyunk. Elsősorban az entrepreneurship eszmeiségét nem sikerült még átvenni. Párizstól Londonig vagy Moszkváig évek óta kiemelt alapgondolat ez, ha úgy tetszik, divatos. A helyi versenyeken több ezren is részt vesznek, és a fiatalok fizetnek azért, hogy az ehhez kapcsolódó tudást átvegyék. Mindenki komolyan veszi, hogy a befektetéssel kapcsolatos tudást meg kell szereznie, önképzésbe kell kezdenie, vagy a csapatépítés során a cégének olyan kompetens munkatársakat kell megnyernie, akiket a piacról egyébként nem tudna „levadászni”. Egyszóval másutt ez évek óta gyakorlat, itthon pedig mostanában fedeztük fel, hogy ez új kitörési pont lehet. Lassan öt éve mondom, hogy megfigyelhető egyfajta paradigmaváltás a kisvállalkozások fejlesztésében, létezik egy módszertan, amit jó lenne használni. Ez arról szól, hogy a kisvállalkozások önképzés és saját maguk segítése révén megfelelően, jó piacokra betörve rakétagyorsasággal tudnak fejlődni.
Az elmúlt néhány évben el is kezdődött nem egy sikertörténet – ilyen a Ustream, a Prezi.com vagy számos más technológiai vállalkozás – még jobbára IT cégekkel, amelyek nemzetközi piacon, hazai fejlesztőbázissal értek el sikereket. Ez a modell új piacokat teremtett a magyar gazdaságnak is, hiszen a kisvállalkozások nulla pontról nagy volumenű új piacot értek el. Ilyesmire korábban csak nagyvállalatok voltak képesek. Láthatóan igenis van értelme ezek fejlesztésére, támogatására költeni.

A konferencia szlogenje ez volt: Amerikába mennek a legjobb startupok. Miért Amerikába?
– Egyrészt ez a nemzetközi piacnyerésre utal. A mi felfogásunkban az az igazi kurrens startup, amelyik képes más piacon is bizonyítani. Másrészt Amerika itt egyértelműen az IT szektort jelenti. Az utóbbi időben a Szilícium-völgy mellé felzárkózni látszik New Yorkban a Szilícium-fasor (Silicon Alley), tehát az Egyesült Államokon belül is kezd többpólusúvá válni a szellemi-technológiai-befektetési központ. Emellett Európa-szerte, még Moszkvában is működnek startup központok, ám Kelet-Európában még hiányoznak. Az elmúlt öt évünk arról szólt, hogy az entrepreneurship szellemiségét – még ha alulról jövő kezdeményezésként is – bevigyük a köztudatba. A következő öt év célja pedig az, hogy valamilyen módon ezt a regionális szerepkört sikeresen el tudjuk látni: hogy amikor kelet-európai startupokról beszélünk, mindenkinek Budapest jusson eszébe, hogy a magyar innovációs módszertan a környező országokban követendő példa lehessen.

Elég jók és erősek vagyunk ehhez?
– A hazai agykapacitás és feltalálókészség nemzetközi viszonylatban is erős. Ezt mindenki tudja, csak éppen ehhez a tényhez más típusú modellt kell most társítani. A Szilícium-völgyben nem azt kérdezik, milyen az üzleti terved, hanem mi az, amiben jobb vagy, mint a többiek. Ha az értékek bizonyítanak, mellesleg megkérdezik, hogy lesz-e belőle üzlet. Az informatikában és a mobilszektorban igen szigorú a rosta, hiszen előfordulhat, hogy egy-egy befektetőnek akár kétezer mobilapplikáció szerepel a portfóliójában. Igazán forradalmi és erős ötletre van szükség ahhoz, hogy valaki felkerüljön arra a bizonyos listára...•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka