Csökkentett CO2-emissziójú kerékpáros hidak fejlesztése
Aktív híd- és környezetvédelmi tervezőkként a saját szakterületünkön kezdtünk kutatásokat, hogy a FIT FOR 55 jogi környezetnek megfelelően milyen új, innovatív szerkezeti rendszereket lehetséges meghonosítani itthon annak érdekében, hogy a hídépítéssel és fenntartással járó szén-dioxid-kibocsátást hatékonyan csökkenteni lehessen. [2]
Ebben a cikkben a kerékpárutakon használható hídépítési fejlesztésünket ismertetjük. A fejlesztett szerkezet a Légköri-korrózióálló acélból készült, előregyártott beton alépítményű kerékpárhíd. Az alábbiakban bemutatjuk az innovatív hídszerkezet hagyományos hídszerkezethez képesti környezeti előnyét szén-dioxid-fókuszú összehasonlító LCA-elemzéssel (Life-Cycle Assessment – életciklus-elemzés). Ezzel a fejlesztéssel pályáztunk a 2023. évi Közlekedési Innovációs Díj elnyerésére, melynek eredményhirdetése az Innotéka magazin lapzártája után lesz.
A kerékpárút-építéseknél közepes méretű vízfolyások áthidalására hagyományosan egyszerű, vasbeton feszített hídgerendás hidakat építenek. A gyakorlat alapján ezek a hidak monolit vasbeton alépítményekkel, 3-4 cölöppel, monolit pályalemezzel készülnek. Ezt a hídtípust tekintjük „bázisnak”, amelyhez képest vizsgáltuk a fejlesztett híd előnyeit (1., 2. ábra).
Légköri-korrózióálló acélok
A légköri korróziónak ellenálló szerkezeti acélok [3] az 1960-as évek elején terjedtek el a szerkezetépítésben, és főként COR-TEN acél márkanéven váltak ismertté. Az időjárásálló szerkezeti acélokat a magasépítés minden területén, az iparban, de különösen tengeri konténerek és acélhidak építésére is használják. Napjaink épületépítésében a homlokzati elemek, például az épületek külső burkolata gyakran készül ebből az anyagból. Az acél felületén megjelenő rozsdásbarna patinát esztétikai elemként használja az építészet. Felhasználásában hídszerkezetek, tornyok vagy ipari épületek esetében a hangsúly a gazdaságossági megfontolásokon alapul. A légköri korróziónak ellenálló acélok egyáltalán nem, vagy csak részleges korrózióvédelmet igényelnek. A gazdaságossági elemzések kimutatták, hogy a magasabb alapanyagár ellenére a korrózióvédelmet nem igénylő megoldás kifizetődőbb. A jelenleg forgalomban lévő légköri korróziónak ellenálló szerkezeti acélok kémiai összetételüket tekintve hasonlóak a szerkezeti acélokhoz, azonban kismértékben rézzel és krómmal ötvözöttek.
Az ötvözetlen, hagyományos acélok felülete az időjárási hatásokra rövid időn belül rozsdásodik. A rozsda a vas felületén lezajló kémiai folyamat során kialakuló hidratált vas-oxidok és vas-hidroxidok keveréke. A vas oxidációja a fém felületén megjelenő nedvesség redukciós folyamatával együtt zajlik le. Savak hatása, mint például a légszennyezés következtében kialakuló savas eső vagy redukáló szmog létrejöttekor a légkörbe oldódó kén-trioxid kénsavvá alakulása felgyorsítja a rozsdaképződést. Az ötvözetlen acélok korróziójával szemben az időjárásálló acélok felületén kén-oxidok és az időjárás hatására szilárdan tapadó szulfát vagy foszfát záróréteg képződik, ami a további korróziós folyamatot jelentősen gátolja. [4]
A fejlesztett szerkezet bemutatása
A hidak acélszerkezetűek, előregyártott vasbeton pályalemezzel és előregyártott vasbeton síkalapozású hídfőkkel. A hídtartozékok rozsdamentes acélból készülnek. A rácsos tartó maga a korlát – a szerkezetet forgalombiztonsági funkcióval is ellátva, csökkenthető a hídtartozékok mennyisége –, a leesést kéz- és bokaléccel, valamint Jakob Inox line webnet hálóval biztosítjuk. Két típusszerkezet készült. Nagyobb vízfolyások áthidalására alkalmas maximum 28,80 méter támaszközű íves rácsos-tartós kialakítású híd, valamint a kisebb vízfolyások áthidalására alkalmas, maximum 18,00 méter támaszközű, párhuzamos övű hídszerkezet. Mindkét típus moduláris felépítésű, 1,8 méteres hosszlépcsőkben építhetők.
A fejlesztett hidakat egy aktuális fejlesztési projektben már három helyszínen beterveztük a 45. számú főút mellett Kunszentmárton és Hódmezővásárhely között épülő kerékpárúton. A 45. számú főút mellett teljes hosszon új kerékpárút épül a NIF Zrt., illetve jogutódja, az Építési és Közlekedési Minisztérium beruházásában. A fejlesztés tervezője az Unitef ’83 Zrt. A projekt engedélyezési tervei elkészültek, a környezetvédelmi engedélyeket kiadták, jelenleg az építési engedélyek megszerzése van folyamatban. A 3., 4., 5. ábrákon a hidak tervrészletei láthatók. [5]
A környezeti fenntarthatóság elveinek megfelelő, tájba illesztett hidak hozhatók létre légköri korrózióálló acélok felhasználásával. A „rozsdás” felszerkezet színe illeszkedik a természeti környezetben található barna színvilághoz (föld színe, fakéreg színe), így nem zavaró a hatása. Megfelelő társadalmi kommunikációval elérhető, hogy a „rozsdás” szín ne keltsen befejezetlen érzést, hanem a korszerűség szinonimája legyen.
Az LCA-módszertan alkalmazása
A fejlesztés során az életciklus-elemzés egy egyszerűsített változatát alkalmaztuk. [6, 7, 8] Ennek oka, hogy egy fejlesztési fázisban lévő szerkezet esetén az építés folyamatai, az alkalmazott gépek, valamint a gyártóüzemek pontos típusa és helyei még értelemszerűen nem ismertek. A módszer lényege, hogy az építés, fenntartás és elbontás menetét részfolyamatokra bontjuk, melyekhez ekvivalens CO2-kibocsátás rendelhető. A kibocsátás mértékegysége: tCO2/t, azaz egy tonna produktum előállításához tartozó CO2-emisszió. Az összkibocsátás jele: GWP (Global Warming Potential), mértékegysége: kg CO2e. Az összehasonlító elemzésünk a két hídtípus (egygerendás vasbeton híd és nagyobb acélszerkezetű híd) totál életciklus-kibocsátására vonatkozik.
A számítást a UK Net Zero Bridges Group által kiadott Carbon Calculation Guide for Bridges kiadvány [9] alapján végeztük el. A hivatkozott kiadványban az általános építőipari folyamatok, valamint építőanyag beépítéséhez tartozóan megadták az ekvivalens kibocsátásértékeket.
A számítás során tehát az építési folyamatokhoz rendelünk kibocsátásértékeket, valamint az üzemelés (felújítási feladatok) és bontás kibocsátásértékeit becsüljük meg. Ezek összegzett GWP- [kgCO2e] értékeit tudjuk összehasonlítani a két híd esetében. Van egy további folyamat is: az újrahasznosítás (D szakasz), azonban ez már egy másik termék életciklusa.
Az LCA-számítás eredményei
Első lépésként számba vettük, hogy a kétfajta hídszerkezet megvalósításához milyen anyagmennyiségek, milyen szállítási, gyártási, emelési súlyok, illetve milyen becsült szállítási távolságok várhatók. Folyó projektjeink miatt a dél-alföldi területre (45. sz. főút fejlesztése) van rálátásunk, ezért lokáció szempontjából ezt választottuk.
A normál CO2-kibocsátásokat a Carbon Calculation Guide for Bridges [9] alapján, az ICE Handbook [10] értékeinek felhasználásával számítottuk. A szállítási adatokat is tartalmazó tevékenységeknél a transzportfolyamatokkal járó ekvivalens kibocsátási faktort is figyelembe vettük.
Az eredményeket diagramos formában foglalhatjuk össze, mely mutatja a két hídtípus közötti különbséget (6. ábra).
A fenti diagramhoz megjegyezzük, hogy a szállítási GWP-érték a többi értékkel nem összeadható, azt külön tartalmazza az a fázis, ugyanakkor szükségesnek tartottuk feltüntetni, hogy a két hídtípus esetén drasztikus eltérés van a szállítás általi ekvivalens CO2-kibocsátásban is (7. ábra).
A számítás tanulságai, következtetések
A bemutatott eredmények alapján összefoglalva az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
- A teljes életciklus vizsgálata alapján az időjárásálló acélból készült híd karbonlábnyoma ~22,4%-kal kevesebb, mint a hagyományos vasbeton hídé. Megfelelő szerkezetválasztással ekkora mértékű kibocsátáscsökkenés is elérhető.
- A megvalósítás (A fázis) vizsgálatával a vasbeton és az időjárásálló-acélhíd között nincs jelentős kibocsátáskülönbség (~2%). Az igazán nagy különbség a teljes életciklus üzemeltetési különbségében rejlik.
- A fenntartásról (B fázis) igen kevés számszerű adat/információ áll rendelkezésre, ami az ekvivalens CO2-t illeti, azonban az egész élettartamra vonatkoztatva az üzemeltetésből/kisebb beavatkozásokból adódó karbonkibocsátás elenyésző mennyiségű. [11] Idesoroljuk a lokális felújításokat (betonfelületen mechanikai sérülések javítása, acélszerkezet tisztítása stb.). A fenntartás számításánál így a cserélendő hídtartozékok, teljes bevonati rendszerek, korlátok teljes újraépítésének eCO2-jét határoztuk meg a két szerkezet esetében. Itt érhető tetten az időjárásálló acél legnagyobb előnye, miszerint nincs szükség festésre vagy egyéb korróziókezelésre, csak lokális beavatkozásokra, míg a betonszerkezet bevonatát a szerkezet tervezett élettartama (100 év) alatt többször cserélni kell. Az előregyártott pályalemez elemei szintén könnyen fenntarthatók, hiszen a jó minőségű előregyártott betonanyagnak köszönhetően nincs szükség a járófelület cseréjére, míg egy tartós híd esetén az aszfaltot 15-20 évente cserélni kell. Azt mellékesen jegyezzük meg, hogy az elhagyható felújítási munkának jelentős költségelőnye is mutatkozik.
- Bontásra (C fázis) a tervezett élettartam végén kerül sor, így rendkívül kevés információ áll rendelkezésünkre a jövőbeni viszonyokról. Ennek megfelelően ez egy erős becslés, a karakterisztikák elemzésére azonban jól használható. A bontás során keletkező karbon három részből adódik: a bontási munkálatokból, a hulladékok elszállításából (50 kilométert feltételeztünk minden anyag esetében), valamint a hulladékfeldolgozásból. Feltételezett újrahasználhatósági arányok (globális adatok) [11]:
– beton: 90% újrahasznosítás aggregátumként → 10% hulladék
– betonacél és pászma: 85% újrahasznosítás → 15% hulladék
– acél zártszelvények: 92% újrahasznosítás + 7% újrahasználás = 99% hasznos anyag → 1% hulladék
Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a beton bontásakor keletkező aggregátum feldolgozását csak anyagában történő újrahasznosításnak nevezhetjük, mivel alacsonyabb rendű késztermék keletkezik, amelynek felhasználásához újabb anyagok és folyamatok szükségesek. Ezzel szemben az elbontott zártszelvények újrahasználata is relatív jelentős arányt képvisel, valamint az acél újrahasznosításakor a végtermék elhanyagolható mennyiségű segédanyagokat tartalmaz, ezért értékesebb készterméket kapunk, nem pedig annak egy részét.
- A szállításból adódó GWP a hagyományos vasbeton híd esetén több mint 2,5-szöröse az acélhíddal összehasonlítva, melynek nagy része a monolit szerkezet építéséhez szükséges nagy mennyiségű beton szállítása során keletkezik. Ez egyértelműen rámutat az előregyártás környezeti előnyeire.
Összefoglalás
A 21. század legnagyobb kihívása, hogy miképpen tudjuk kezelni a klímaváltozás hatásait. Mindemellett a mobilitási igények is soha nem látott feladatok elé állítják a közlekedési szakmát. A közlekedési infrastruktúra fejlesztését tehát tovább kell folytatni, azonban a folyamataink felülvizsgálatával olyan módszereket kell bevezetnünk, amelyek ugyanazt a mobilitási igényt kisebb karbonlábnyom mellett teszik lehetővé.
Hidakkal és környezetvédelemmel foglalkozó mérnökökként tehát új anyagok felhasználásával olyan fejlesztési irányokat kell találnunk, amelyek lehetővé teszik a csökkentett karbonlábnyom elérését hídépítési szerkezeteinkben – az ebben a cikkben bemutatott fejlesztésünk is ezt a célt szolgálja. Kiválasztottuk a legegyszerűbb hídtípust (kéttámaszú kerékpárhíd), és a hagyományos vasbeton hídszerkezeteinket részletes vizsgálatnak vetettük alá. Olyan új hídszerkezetet fejlesztettünk, melyben új anyag (időjárásálló acél), új metodika (georács alkalmazása, alépítményi előregyártás) együttesen teszik lehetővé a ~22,4%-kal kevesebb karbonkibocsátást a teljes életciklus alatt. Mindemellett törekedtünk arra, hogy mérnökárbecsléseink alapján az új hídtípus építése ne jelentsen jelentős többletköltséget.
Ezt a fejlesztést kezdő lépésnek szánjuk. Célunk, hogy kifejlesszünk egy magyar viszonyokra optimalizált – közúti hidak esetén is használható – hídtípust, amely redukált környezeti terhelés mellett képes a mobilitási igényeket kielégíteni, hozzájárulva az EU által is előirányzott – a közlekedési szektor kibocsátáscsökkentését célzó – feladatok végrehajtásához.
Irodalomjegyzék
[1] Európai Tanács – Irány az 55%! Európai klímarendelet részletei https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/green-deal/fit-for-55-the-eu-plan-for-a-green-transition/ (hozzáférés: 2023.08.21)
[2] Cameron Archer, Jones, Daniel Green: Carbon targets for bridges: a proposed SCORS-style rating scheme. October 2021
www.thestructuralengineering.org
[3] European Design Guide for the use of weathering steel in bridge Construction. 2nd edition ECCS CECM EKS 2021.
[4] Vít Křivý, Monika Kubzová, Petr Konečný, Kateřina Kreislová: Corrosion Processes on Weathering Steel Bridges Influenced by Deposition of De-Icing Salts. (Faculty of Civil Engineering, VSB-
Technical University of Ostrava; SVUOM Ltd) link: Corrosion Processes on Weathering Steel Bridges Influenced by Deposition of De-Icing Salts – PMC (nih.gov).
[5] Kővári Ákos, dr. Katula Levente, Bartus Róbert, Homola Zoltán: Légköri-korrózióálló acélok hídépítési alkalmazása és 3R alapelvek szerinti hídszerkezetek a Veker-ér, Kórógy-ér és Kenyere-ér feletti kerékpárhidakon. 2023 UNITEF ’83 Műszaki Tervező és Fejlesztő Zrt.
[6] Tóthné Szita Klára: Életciklus-elemzés az elméleti alapoktól a gyakorlatig. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Világ-
és Regionális Gazdaságtan Intézet 2007, Miskolc.
[7]: Polgár András: Építőanyagok környezeti életciklus-elemzése 2016. Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Környezet-
és Földtudományi Intézet Környezetvédelmi Intézeti Tanszék.
[8] Debreceni Előd, László Viktor, Réz Zsolt Ádám: LCA számolási módszerek bemutatása. 2020 BME Vegyészmérnöki Kar.
[9] Carbon Calculation Guide foir Bridges Draft. 2022 Net Zero Bridges Group www.netzerobridges.org
[10] Guidance Document for PAS 2080. Construction Leadership Council The Green Construction Board.
[11] How to calculate embodied carbon 2022. iStruct Guide The Institution of Structural Engineers.