Lehet-e sajátos vonatkozása a biotechnológiai közgazdaságtannak? Van-e bio-közgáz? Mint erősen piacfüggő iparág, a biotechnológia sem nélkülözheti az ökonómia segítségét. Az még nem lenne meglepő, hogy a biotechnológia piacán belül az egészségipari ágazat vezet az élelmiszeriparral és a környezetiparral szemben, ám a három ágazat részesedésének aránya annál meglepőbb: 70–12–3%.¹
A támogatásuk azonban nem hasonló eloszlású. A gazdálkodástudomány nélkül nem tudjuk értelmezni az ilyen és ehhez hasonló folyamatokat.

A biotechnológia számszerűsítése mellett hogy lehet a számokat élővé, „bio”-vá tenni? A sajátságok két okból is lényegesek: egyrészt a közgazdaságtan ismereteit el kell juttatni a biotechnológia szereplőihez, másrészt a biotechnológia iránt fogékony közgazdászokat kell képezni. A BIB klaszter tagvállalkozásai már régóta szorosan együttműködnek a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatóival, kutatóival. A regionális versenyképességi pólus program kidolgozása ezen alapult és segítette a klaszter létrejöttét egy kis- és középvállalkozói (kkv) alapú lokális produktivitási rendszer szintű együttműködésből. De egyes tanulmányok is nagyban hozzájárultak az együttműködés sajátos formáinak megértéséhez és így hatékonyabb kialakításához.² Ugyanakkor a PannonPharma Kft., a Soft Flow Hungary Kft. és a Hisztopatológia Kft. számos tanulmány elkészítéséhez szolgált közvetlen vállalkozói, piaci, innovációs tapasztalatokkal.
A 2010/2011-es tanévben elméleti és gyakorlati innovációs marketingképzésben is aktív oktatókként vállaltak szerepet.
Hogy szereznek a vállalkozók közgazdaságtani ismereteket? Sehogy, csak vállalkozói tapasztalatuk van, és meg tudják mondani, hogy az elmélet hol találkozik a gyakorlattal. Vagy hol nem. Például van a mi területünkön, az in vitro diagnosztikus (IVD) orvostechnikai eszközök piacán nem egy termékkategória, melynek forgalmazására sok kisfogyasztó jellemző (még a nagyobb egészségügyi intézmények által vásárolt mennyiség sem hasonlítható össze más gyógyszeripari termékekével). Ennek a piaci szegmensnek a kezelése, vásárlók megszerzése, megtartása stb. nem egyszerű, nem sematizálható marketingen alapul. Sajátos a vásárlók nagy hányadának konzer­vatív beállítottsága, nem könnyen vehetők rá a termékek cseréjére. De eleve speciális, hogy a „végfelhasználó”, a beteg csak közvetve „vásárol”, gyakran nem is tud a termékekről (esetleg a sajnos egyre ritkább tudományos ismeretterjesztő média segítségével jut információhoz, akkor is főként a szenzációsabbnak beállított tudományos eredményekkel kapcsolatban).
A „közvetítő” egészségügyi intézmény, a termék alkalmazását indikáló orvos nem a szokványos kommunikációs csatornákon kapja az információkat. Tehát sok ponton már a marketing sajátos kihívásokkal találkozik.
És akkor még nem is beszéltünk az ipari szereplőket érintő egyéb kihívásokról, például arról, hogy különösen meghatározó a folyamatos kutatás-fejlesztés, innováció, mert egy cég – elsősorban egy kkv – enélkül nagyon gyorsan eltűnik a piacról; ha nem mutat fel K+F+I kompetenciát, hiába van valami nagyon jó, de megújulásra nem képes terméke.³
Mindezeket a vállalkozóink nem tanulják, de saját bőrükön érzik, és szívesen átadják tapasztalataikat az ökonómia kutatóinak, oktatóinak, mert szükségük van – cserében – a kihívások során a számokat ismerő szakemberek tudására is. Az már nem a biotechnológia sajátja, de jellemző rá is, hogy a cégek vezetői, a menedzserek természettudósokból lesznek, ez pedig nem jó. Képzett pénzemberek és az élettudományokban jártas szakemberek együttműködésére lenne szükség a jó cégvezetéshez.•

1    Biotechnology: Global Industry Guide. Market Line, 2007.
2    Lányi B.: Innovation co-operation modes in Hungarian chemical industry. Perspectives of Innovation, Economics & Business 2009; 3:11–14.
3    Lányi B.: Innovation as the key of the pharmaceutical companies competitive advantage. Gazdálkodás, 2007; 51:243–248.