Kép: Depositphotos/everyonensk

A digitális kütyük erőteljes térnyerésével szinte egyszerre alakult ki heves vita arról, hogyan hatnak az okoseszközök a kisgyermekek fejlődésére, és mennyire befolyásolják a szülő-gyermek kapcsolatot. A szülői közösség tagjai a fejleszt-rombol törésvonal alapján sorolják önmagukat az engedők vagy éppen a tiltók táborába. Az előbbiek lehetőségként tekintenek a technológiai fejlődésre, és határozottan állítják: a gyerek előnyére válik, ha már egészen kis korban megtanulja kezelni a kütyüket. A közgondolkodásban ugyanis továbbra is megdönthetetlenül él az a teória, mely szerint az okos­eszközök egyben fejlesztőeszközök is. Ráadásul a túlterhelt szülőknek egyfajta „jolly joker” a bármikor be­vethető képernyőidő, hiszen a percenként sorjázó kérdé­­sek és  kérések helyett csend lesz a lakásban, és végre jut idő más feladatok elvégzésére is. A szkeptikusok azonban nem egy békésen pihenő kisgyereket látnak mobiltelefonnal a kezükben, hanem egy transzban lévő áldozatot, akit a képernyő vibrálása ejt rabul. De vajon a 21. században meddig működhet a zéró tolerancia?

Hol a határ?

Bernschütz Mária a szigorúbb hozzáállás híve, és azt vallja: a szülők próbálják meg, amennyire csak lehet, kitolni az okoseszközök használatának idejét. A WHO ajánlásában a kétéves kor a lélektani határ, az Amerikai Pszichiátriai Társaság állásfoglalása szerint pedig a három. „Vannak újabb kutatások, amelyek már ennél jóval magasabb számokat ajánlanak” – érzékeltette a generációkutató, mennyire nem egységes a szakma álláspontja ebben a kérdésben. Egy azonban biztos, a kisgyermekek esetében az első néhány év kiemelt jelentőségű az agyfejlődés szempontjából; a digitális eszközök idegrendszerre gyakorolt hatása és a sugárzásuk pedig kifejezetten erős. Számos nemzetközi felmérés egyértelműen kimutatta, hogy a gyakori és hosszú képernyőhasználat nyomot hagy az agy mintázatában is. „Kétéves kor alatt a napi mindössze tízperces használat is képes megváltoztatni az agy fehérállományának a fejlődését. Mindezek mellett rendkívül addiktív is” – figyelmeztetett Bernschütz Mária, kiemelve: tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezt a függőséget a gyártók termékfejlesztései is hűen szolgálják. A szakember példaként az új fejlesztésű babakocsikat említette, ahol már nemcsak a szülőknek van kialakítva mobiltartó, de a babáknak is.

Kétéves kor alatt a napi mindössze tízperces használat is képes megváltoztatni az agy fehérállományának a fejlődését.

Véleménye szerint ebben a korban nem a képernyőn keresztül kell találkozniuk a kicsiknek a mesékkel, hanem a könyvek révén. És nem ülniük kellene órákon át, hanem a játszótéren szaladgálni, homokozni, mászókázni vagy éppen otthon építőkockázni. Ez az időszak ugyanis meghatározó a finommotoros képességek és a beszédkészség kialakulásában. Ezért sem mindegy, hogy a szülő naponta több alkalommal olvas szépen artikulálva mesét a gyereknek, vagy egy közepesen megrajzolt rajzfilmhős semmibe tátogó szája lesz a minta. Ezzel kapcsolatban a generációkutató arra hívta fel a figyelmet, hogy folyamatosan emelkedik a beszédfejlődési zavarokkal küzdő gyermekek száma, ráadásul az első kimondott szavak versenyében már előkelő helyen szerepel a „tablet” kifejezés.

Nem a képernyőn keresztül kell találkozniuk a kicsiknek a mesékkel, hanem a könyvek révén. És nem ülniük kellene órákon át, hanem a játszótéren szaladgálni, homokozni, mászókázni vagy éppen otthon építőkockázni. Ez az időszak ugyanis meghatározó a finommotoros képességek és a beszédkészség kialakulásában. (Kép: Depositphotos/serrnovik)

Az sem mindegy, hogy milyen napszakban használja a gyerek az okostelefont, a tabletet vagy nézi a televíziót. Rendkívül fontos, hogy a szülők az esti órákban ne adjanak lehetőséget ezek használatára, a kék fénynek való kitettség ugyanis alapvetően veszélyezteti az egészséges alvásminták fenntartását, miután éppen azokat az agyterületeket stimulálja, amelyektől ébernek érezzük magunkat. Márpedig a három-öt éves gyermekek számára még körülbelül 10-13 óra alvás ajánlatos. Az ébredés utáni első órában sem szerencsés a képernyő elé engedni a kicsiket: a felkelés folyamatát szintén befolyásolja a vibráció. Arra kényszeríti az agyat, hogy a szükségesnél hamarabb aktivizálódjon a felkelés után. Az eredmény? A gyerekek már délelőtt túlterheltek és stresszesek.

Jutalmazza a függőséget

Ennek tudatában jogosan merül fel a kérdés: vajon miért akarnak a gyerekek túlterhelten és stresszesen is telefont nyomkodni? A válasz a boldogsághormonban keresendő. „Amikor kezünkbe vesszük az okostelefonunkat, az agyunk dopamint kezd el termelni, ami boldogságot okoz” – beszél a folyamat részleteiről a szakember, aki azt is elmondja, hogy, már annak a lehetősége, hogy a telefont használni fogjuk, beindítja a dopamin termelését. Mindez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a testünk megjutalmaz, ha rápillantunk a képernyőre. Számos kutatás rávilágított arra, hogy a gyártók vissza is élnek ezzel a kémiai folyamattal, és olyan alkalmazásokat fejlesztenek ki, amelyek rendszeresen és hosszú órákra ejtik rabul a fogyasztókat.

Amikor kezünkbe vesszük az okostelefonunkat, az agyunk dopamint kezd el termelni, ami boldogságot okoz.

Bernschütz Mária kitér arra is, hogy ezzel párhuzamosan az is megfigyelhető, hogy egyre rövidebb ideig tudnak koncentrálni a felhasználók már gyerekkorban is. A TikTok vagy az Instagram néhány másodperces videós tartalmai ahhoz szoktatják a felhasználókat, hogy csak rövid ideig kelljen figyelniük. Ha pedig mégis hosszabb videóba botlanak, akkor is bele tudnak tekerni. „Bölcsődékben és óvodákban egyre több helyen tapasztalják, hogy a gyerekek unalmasnak és lassúnak tartják a mondókákat, az óvónőket” – említ egy aktuális következményt a szakember. Mint mondja, ez a probléma nemcsak a gyerekek miatt érdekes, de egyben rámutat arra is, hogy az oktatás területén milyen új kihívásokkal kell szembenézniük az óvodapedagógusoknak.

Már annak a lehetősége, hogy a telefont használni fogjuk, beindítja a dopamin termelését. Ezzel párhuzamosan az is megfigyelhető, hogy egyre rövidebb ideig tudnak koncentrálni a felhasználók már gyerekkorban is. (Kép: Depositphotos/ Reanas)

A szülő felelőssége

Egy dolgot semmiképpen sem szabad elfelejteni: a gyermekek viselkedését meghatározza a szülői minta. Az okoseszközökkel való kapcsolatuk ezért alapvetően az anyukák és apukák szokásain múlik. „Az önkontroll egyik eszköze lehet az úgynevezett digitális családi szerződés alkalmazása is” – hívta fel a figyelmet Bernschütz Mária. Ennek keretében olyan alapvetéseket kell lefektetni, mint hogy hol és mikor, illetve hogyan nyúlhatunk a telefonunkhoz. Nincs olyan szabályrendszer, amely minden egyes gyermekre és családra nézve ideális. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy leggyakrabban az étkezések alkalmával hirdetnek digitáliseszköz-mentes időszakokat, de sokan a baráti összejöveteleket vagy éppen a családi sétákat is idesorolják.

Az önkontroll egyik eszköze lehet az úgynevezett digitális családi szerződés alkalmazása is.

A szakember szerint a legfontosabb, hogy ezekben az esetekben mindenki egyenlő, azaz ugyanaz a szabály vonatkozik a gyerekre és a szülőkre. „Ahogy a szülők is korlátozzák viselkedésüket, az okoseszközök használatát, azzal olyan önszabályozási példát mutatnak a gyermekeknek, amelynek segítségével egy megküzdési stratégiát sajátítanak el, és pozitív hatása akár egy életen át tarthat” – fűzte hozzá a szakember. Ezt támasztja alá egy nemrég publikált amerikai kutatás is, amely azt vizsgálta, hogy a képernyőidő mennyisége hogyan függ össze a gyerek érzelmi intelligenciájával. És ami a legmeglepőbb, nem a gyerek képernyőideje volt ebben a folyamatban az első számú bűnös, hanem a szülőé. Azaz minél több időt töltött anya vagy apa a gyerek jelenlétében a digitális eszközökkel, annál komolyabb károkat okoztak a gyerek-szülő kapcsolat kialakulásában. Ez pedig hatással lett arra, hogy a gyermek nehezebben vagy rosszul azonosította és kezelte a saját és mások érzelmeit. „Ezek után ne lepődjön meg senki, ha azt kapja meg vádként a gyerekétől, hogy sosem voltál mellettem” – jegyezte meg a szakember, aki szerint más minőségben kell jelen lenni a gyereknevelésben, mint az élet más területein.

A képernyőidő mennyisége összefügg a gyerek érzelmi intelligenciájával. Minél több időt töltött anya vagy apa a gyerek jelenlétében a digitális eszközökkel, annál komolyabbak lettek a károk a gyerek-szülő kapcsolat kialakulásában. (Kép: Depositphotos/ HayDmitriy)

De vissza a digitális szerződés részleteihez. Ugyancsak fontos a szülői összhang abban, hogy mennyi időt tölthessen, és milyen tartalmakat fogyaszthasson a neten a gyerek. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia javaslata alapján a kétéves kor feletti gyermek esetében például sose adjunk telefont önálló használatra. Azokban a rövid – naponta maximum egy óra, több részre bontva – időszakokban a szülő végig legyen a kicsivel, hogy segítse feldolgozni és értelmezni a látottakat, és természetesen szigorúan szűrje a tartalmakat, kifejezetten a gyerekeknek készített, magas minőségű, a készségeiket fejlesztő applikációkat és műsorokat nézzenek. Ezek a határok természetesen a gyerekek életkorával változnak és bővülnek, és egy bizonyos kor felett ennek a szerződésnek arra is ki kell terjednie, hogy milyen médiafelületeken lehet jelen, és ott mit oszthat meg magáról. Azt is fontos szabályozni, milyen applikációkat és tartalmakat tölthet le önállóan, és mihez kell a szülő engedélye, és nem utolsósorban majd az internetes vásárlás kereteit is meg kell határozni.

Bernschütz Mária szerint bármennyire is életünk részévé vált a digitális eszközök használata, teret kell hagyni az offline időtöltésnek és a pihenésnek is. Az állandó vibrálás hihetetlen terhelést jelent még felnőttkorban is az idegrendszernek. Hát még egy gyereknek! Szülőként ne essünk kétségbe attól, ha a gyerek unatkozik. Ebben az esetben ugyanis az agy kreatív, intuitív funkcióiért felelős területei aktívabbá válnak. Érdemes ennek is teret adni a gyerekszobában elhelyezett könyvek, játékok által vagy egyéb kültéri programokkal.•

Címlapkép: Depositphotos/everyonensk