Az emberiség közlekedési őssejtje
Hogyan és milyen céllal jött létre a Közlekedési Kultúra Napja?
– Büszkén mondhatom, hogy a Közlekedési Kultúra Napja egy magyar találmány, azaz fogalmazhatunk úgy is: a magyar emberek hozzájárulása az emberiség közlekedésének fejlődéstörténetéhez. 2013-ban egy ötletpályázatot írtak ki a hazai közlekedésbiztonság javítására, melyet végül az a pályaművem nyert meg, melyben három javaslatot tettem. Az első a fiatalok meggyőzése a biztonságtudatos közlekedés fontosságáról szólt, a második a települési önkormányzatok bevonására fókuszált a közlekedési balesetek megelőzését illetően, a harmadik pedig a teljes közlekedő népesség megszólítását indítványozta A közlekedési kultúra napja című esemény meghirdetésével. Az elképzelést a közlekedésért felelős szaktárca, a Mérnöki Kamara és több társadalmi szervezet – köztük a KTE is – felkarolta. Hangsúlyozom: ez a kezdeményezés nem cél, hanem eszköz a közfigyelem ráirányítására a közlekedés szépségére, sokszínűségére, a közlekedésben rejlő kockázatokra, a közlekedési balesetek megelőzésének fontosságára.
Miért éppen május 11-ét javasolta?
– Az ENSZ 2011. május 11-én hirdette meg a Cselekvések évtizede a közúti közlekedésbiztonság területén című programját. Ez tekinthető az emberiség első globális szintű, e témakörben megvalósult összefogásának. Ennek a napnak a szellemiségéhez kívántam csatlakozni a Közlekedési Kultúra Napjával, melyen 2015-ben tizenöt, a közlekedésbiztonság ügye iránt elkötelezett szervezet az országban 11 rendezvényen hívta fel a figyelmet a biztonságtudatos közlekedési magatartás szépségére és fontosságára. A kezdeményezés erejét és sikerét jól mutatja, hogy az eseményhez 2016-ban már több mint 40, idén pedig már 58 szervezet csatlakozott. Az esemény alapvető célja, hogy minden nap a biztonságos, kulturált közlekedés napja legyen.
A Közlekedési Kultúra Napján, melyen az Innotéka magazin médiatámogatóként jelent meg, a többi között úgy fogalmazott, hogy az emberiség számára a közlekedés lételemmé vált. Mire alapozza ezt a gondolatmenetet?
– Egészen pontosan úgy fogalmaztam, hogy a föld, a víz és a levegő után a negyedik lételemévé vált. Ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag napjainkban szinte minden alaptevékenységünkhöz szükségünk van helyváltoztatáshoz. Utazunk a munkába, a szabadidő eltöltéséhez, legtöbbször még ahhoz is, hogy élelemhez jussunk. A mindennapjaink szerves részévé, hétköznapivá vált a közlekedés, ebből a mindennapi rutinból fakadóan azonban az erre szánt figyelem is jóval alacsonyabb szintű a kelleténél. Talán ezért is fordulhat elő, hogy Magyarországon tavaly több mint 600 ember vesztette életét közlekedési balesetben, míg világszinten ez a szám 1,2 millió. Előadásomban kísérletet tettem arra is, hogy megfogalmazzam a közlekedési kultúra fogalmát, ugyanis erre vonatkozóan semmilyen definíciót nem találtam sem az Új Magyar Lexikonban, sem az interneten. Véleményem szerint a közlekedési kultúra az emberiség kultúrájának közlekedéssel összefüggő része. Szűkebb értelemben a közlekedési kultúra a biztonságot előtérbe helyező, udvarias, partnerségre törekvő, környezettudatos, toleráns közlekedési magatartásformák, viselkedési minták és attitűdök összessége. Tágabb értelemben pedig a közlekedési építmények (utak, vasutak, hidak, buszpályaudvarok, vasútállomások, kikötők, repülőterek), a járművek, folyamatok és jelzésrendszerek műszaki, technikai vívmányait és kulturális értékeit is magába foglalja. Ugyancsak a közlekedési kultúra részének tekinthető a közlekedés különböző művészeti ágakban (közlekedésről szóló filmek, könyvek, rajzok, festmények stb.) való megjelenítése és a közlekedési kutatások is. Természetesen nem gondolom, hogy ez az egyetlen jó definíció ebben a témában, azonban arról meg vagyok győződve, hogy alapjaiban helyes, és új megközelítést jelenthet a közlekedésről, a biztonságtudatos közlekedési magatartásról gondolkodók számára.
Az előadáson bemutatta az Ön által megálmodott Emberiség közlekedési (helyváltoztatási) őssejtjét. Pontosan mit ábrázol ez a rajz?
– Ez az első pillantásra egyszerű vázlatnak tűnő rajz valójában az emberi közlekedés evolúciója, életfája felülről nézve. A közlekedés megannyi módját és annak fejlődéstörténetét valamelyest hiteles módon egy ábrában foglaltam össze és mutattam be, és mint „Gutenberg utolsó gyermekeinek” egyike, igyekeztem mindezt a könyvekből és saját tapasztalatokból, intuíciókból összerakott tudást tudatosan a legelemibb módon átadni azoknak, akiket érdekel. Amennyiben valakinek e kísérlet láttán Darwinnak A fajok eredete című műve jut eszébe, megtisztel vele. Az ábrával a cél és a szándék valóban az, hogy – Darwin után szabadon – nevezzük meg a közlekedési eszközök arzenálját, próbáljuk kikövetkeztetni fejlődésük történetét, összefüggéseit, evolúcióját. S hogy mire jó mindez? Egyrészt pallérozzuk az elmét, s valamelyest rendszerezett tudást hagyjunk az információs forradalomban már csak célirányosan kereső új generációkra, másrészt az őssejt alapja lehet a globális közlekedésfejlődés rendszertanának, az oktatásban a közlekedési evolúció bemutatásának, valamint az életfa segít a további fejlődés fő ágainak meglátásában is.
Az evolúciós fejlődés kezdetekor az ember gyalogolni és legfeljebb úszni tudott. Ezért a közlekedés őssejtjének „gerincét” a közlekedés földön, úton és a közlekedés vízen adja. Több ezer év után sikerült neki a vasúti – kötöttpályás közlekedést tömegessé tenni, és ugyancsak több ezer évig áhítozott a repülés iránt. Az előbb említett négy alágazat adja az őssejt alapját, ezután következhetnek a további osztályozások. A szárazföldön a gyaloglást – összes eddigi tudásunk szerint döntő valószínűséggel a „közlekedés állatok hátán” közlekedési mód követte. Elődeink lóháton, tevén, elefánton, lámán, szamáron, öszvéren, struccon nyargalásztak, kinek mi jutott. Utána sorsfordító dolog történt a kerék feltalálásával, és ennek segítségével a kocsi megalkotásával. Ezzel egy rendkívül erős ág jött létre, amely aztán az állatok kocsi elé fogásával olyan hajtásokat hozott, mint a szekér, a hintó, a konflis, az omnibusz stb. Hasonló elv alapján igyekszik az ábra – mintegy faágakkal szimbolizálva – a kerékpár, a gépkocsi, a vasúti, vízi és légi közlekedés, közlekedési eszközök fejlődését bemutatni, osztályozni, amit terjedelmi okokból most nem részletezek, de akit érdekel, az ennek alapján végigkövetheti.
Beszédében felvetette a Közlekedési Kultúra Világnapjának szükségességét. Milyen visszhangra talált ez a kezdeményezés?
– Az eseményen jelen volt többek között Sebastian Belz, az Európai Közlekedéstudományi Platform főtitkára és Ledia Lazeri, az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) magyarországi irodájának vezetője, aki újszerűnek találta az ötletet, és nyáron egy személyes találkozó keretében fogjuk megvitatni a KTE vezetőségének bevonásával a további lehetőségeket. Lényegesnek tartom, hogy idén a Szczecini Egyetem is csatlakozott a Közlekedési Kultúra Napjához, és egy vasútbiztonsági szimpóziumot tartottak Lengyelországban május 11-én. Érdekes egybeesés egyébként, hogy éppen az internet világnapján (május 18. – a szerk.) beszélgetünk, miközben a globális számítógépes hálózat alig néhány évtizedes múltra tekint vissza. Ehhez képest a fizikai létünk alapját képező több évezredes közlekedésnek a mai napig nincsen…•