Az információs korban a generációk között korábban nem tapasztalt ellentétet az is fokozza, hogy a kölcsönös kritika mellett a rivalizálás is megjelent. Jelenleg az 1982 után született Y generáció tagja ugyanúgy esélyes egy vezetői pozíció elnyerésére, mint az idősebb, eddig a tapasztalataira nyugodtan támaszkodó X (1965–1979) generációs munkavállaló. A kommunikációs és érzelmi ellentéteket gyakran szítja, hogy az idősebbek azt látják, hogy a lojalitás, a tulajdonosi szemlélet kezd háttérbe szorulni, helyettük viszont ott az igény egy élvezhető munkahelyre – derült ki Tari Annamária pszichológus előadásából, aki szerint az Y és Z (1996–) generáció tagjainál az online élet idealizálása és az offline realitás összehangolása komoly érzelmi munkát igényelhet. A vágyaik és a való­ság közötti szakadékot sokszor áthidalhatatlannak érzik, és nagyon erősen jellemző rájuk a létbizonytalanság. Szoronganak, csalódottak, otthon ülnek és várják, hogy a világ felfigyeljen rájuk, visszaigazolja azt, amit a szüleiktől hallottak: hogy csodálatosak. Jellemző az Y és Z korosztályra, hogy pályaválasztásukban a pénzkeresés a döntő, nem azt csinálják, amit szeretnének, hanem amiről úgy gondolják, hogy jól kereshetnek vele. A szüleik is ilyen irányba terelték őket. Ez érthető szempont, de a boldogtalanság forrása lehet.

Tari Annamária, Árvai Péter, Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminal stratégiai igazgatója,
Fehér Zsolt, az Assess­ment Systems cégvezetője és a moderátor, Orosz Györgyi

A tanulmányok szerint az Y generáció tagjai félnek a felnőtté válástól, a felelősségtől, a Z generáció tagjai pedig hidegnek és elutasítónak tartják a munka világát. Ez a két fiatalabb korosztály (amelybe az 1979 és 1996 között születettek tartoznak) meglehetősen negatívan áll hozzá az állás­kereséshez. Rosszak a tapasztalataik, általában visszajelzést sem kapnak. A náluk idősebb X generáció tagjainak még pályakezdőként könnyebb volt a helyzetük a munkaerőpiacon, ők inkább már felnőttként szembesültek az elutasítással – ezért is értik nehezen az Y és a Z hozzáállását. Mirnics Zsuzsanna klinikai szakpszichológus szerint ugyanakkor nem kizárólag az életkor miatt nem értik meg egymást az emberek, az élethelyzetük, családi körülményeik is hatással vannak erre. Az ugyanolyan korú gyermekes és gyermektelen dolgozók szemléletbeli különbségei például igen nagyok. Ezt lojalitással és empátiával lehet leginkább elsimítani.

Árvai Péter, a Prezi vezetője szerint egyre gyorsabban változik a világ, a gazdaság. Kreatív hozzáállással építhet valaki világsikerű vállalkozást, ám stabilitásra, kiszámíthatóságra már ne számítson. Tari Annamária is úgy véli, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni, hogy fennmaradhassunk. Füredi Júlia, az UniCredit Bank HR-ese úgy vélte: csak azokkal a tehetségekkel lehet együtt dolgozni, akik képesek a csapatmunkára, fejleszthetők, befogadók és érdeklődők – tehát a személyiség is nagyon fontos. A banknál egy komoly tehetségprogram működik, amelybe jelentkezhetnek a dolgozók – a vezető ajánlásával. A 24 hónapos program során sokat tanul a kiválasztott 40 ember, de csak az végzi el, aki maga is eltökélten akar fejlődni.

A Profession.hu rendezvényén az is kiderült, hogy végül is egy rossz főnöknek köszönheti Bojár Gábor, a Graphisoft és az Aquincumi Technológiai Intézet alapítója, hogy létrehozta az első vállalkozását. A főnöke nem örült annak, hogy jobb nála, mert féltette a pozícióját. Bojár ekkor fogadta meg, hogy kizárólag olyan embereket fog felvenni, akik nála is többet tudnak és vállalkozó szelleműek. Szerinte az igazi vezető nem elemző tí­pusú, hanem cselekvő. Ugyan­is az elemző akkor boldog, ha átlátja és érti a világot, a cselekvő pedig akkor, ha meg tudja változtatni.

Bojár Gábor

Egy jó vezető meghallgatja a be­osztottakat, de ő dönt, hogy elfogadja-e a javasla­tot vagy sem. A jó főnök bátorítja azokat, akik meg merik fogalmazni a kritikát. Bojár Gábor Steve Jobsot hozta fel példaként: az Apple-nél díjat kapott az, aki a legtöbbet ellenkezett a vezetéssel. „Egy főnöknek igenis kell motiválnia!” – vallja Bojár Gábor, aki szerint egy főnöknek mindig táplálnia kell a kollégákban a tüzet, kortól és életfelfogástól függetlenül. Elvárás az intelligencia, de még fontosabb az érzelmi intelligencia, amellyel minden nézeteltérés kezelhető. Véleménye szerint a női vezetők előnyt élveznek abban, hogy sokkal könnyebben és pontosabban felismerik és megoldják a generációs problémákat.•