A NAP 2.0-val tovább erősödött a magyar agykutatás

Bár a világjárvány miatt fél évvel meghosszabbodik a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) második ciklusa, a NAP 2.0, már javában folyik a NAP 3.0 előkészítése. Oberfrank Ferencet, a program igazgatóját kértük meg, hogy értékelje a NAP első két ciklusát, és tájékoztasson a harmadik előkészületeiről.


Miért volt szükség a Nemzeti Agykutatási Programra?

– Az emberiség és a tudomány legnagyobb intellektuális kihívása az agy megismerése. Az agy betegségei pedig civilizációnk legsúlyosabb társadalmi és gazdasági terhét jelentik. Magyarország és a korábbi vasfüggöny keleti oldalán található országokra sajnos ez fokozottan igaz. Itt az agy működési zavarai is gyakoribbak, súlyosabbak a nyugati helyzethez képest, amit a gyors technológiai változásokhoz és az információrobbanáshoz társuló alkalmazkodási kényszer is befolyásol. Ezzel a helyzettel nem lehet szembenézni a tudomány részvétele nélkül. Szerencsés körülmény, hogy az agykutatás az egyik legrégebben és legintenzívebben művelt tudomány Magyarországon. Nagy hazai hagyományai csak a matematikáéhoz hasonlíthatók. Az egymást követő nemzedékeknek az elmúlt száz évben mesterekről tanítványokra szálló örökségét továbbvinni, és az általa biztosított kivételes lehetőségeket a közjó érdekében kihasználni csak különleges beavatkozással lehetett.

Abból indultunk ki, hogy alapvető fejlődést érhetünk el, ha egy tudományterületre fókuszáltan juttatunk több pénzt a kutatásba, és azt egy speciális szervezettel menedzseljük. Nyilván számos tudományterület versengett ezért a lehető­ségért, de az idegtudomány óriási előnyben volt, mert a döntéshozók is felismerték a benne rejlő lehetőségeket, és az összes itthon honos tudományág közül az idegtudomány volt nemzetközi szinten is az egyik legkompetitívebb.

„Az agykutatás lehet a zászlóshajója annak a célkitűzésnek, hogy Magyarország ne csak termelési központtá, de kutatási és innovációs térséggé is váljon Európában.”
Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta 2014. február 26-án, a Nemzeti Agykutatási Program együttműködési megállapodásának aláírásakor a Magyar Tudományos Akadémián.

Melyek voltak a NAP céljai?

– A NAP koncepciója Freund Tamás fejében született meg, s engem kezdettől fogva bevont a kidolgozásába, amihez azután többen hozzájárultak a terület legkiválóbbjai közül. Nagyszerű csapat állt össze a program élén, amelynek fő célja máig a magyarországi agykutatás fejlesztése, regionális vezető szerepének megerősítése. Ahogy az is, hogy a program szolgáljon mintaként más tematikus és innovációs nagy programoknak hazánkban. Arra törekedtünk, hogy a legkiválóbbak és a fejlődőképesek kapjanak esélyt, illetve a program segítségével külföldről hazatérő és határterületi tehetségek alapíthassanak kutatócsoportokat. Fontos, hogy minél több tehetséges és ambiciózus fiatal áramoljon be a területre. Cél volt, hogy bővüljön a kutatási csúcsinfrastruktúra, ugyanakkor ki is legyen használva. A zászlónkon van az is, hogy a kiváló és ígéretes kutatóhelyek váljanak élénken együttműködő kiválósági hálózattá. El akartuk érni, hogy a konzorciumi tagok tegyék egyik prioritásukká az idegtudományi kutatások művelését. Fontos cél volt a hagyományosan erős, de időközben meggyengült intézmények felzárkóztatása. Összességében interdiszciplináris, transzlációs, mul­ti­szektoriális, expanzív, a fejlett európai és globális kutatási és innovációs térségbe mélyen beágyazott, versenyképes kutatási és fejlesztési tevékenység folytatását tűztük ki célul magunk és támogatottjaink elé.

A programalapításkor a miniszterelnök sürgette az „okos em­be­reink” kiáramlásának megállítását, mert „nem akarunk elszigete­lődni a világtól”, de a cél az, hogy ez az áramlás „kétirányú” legyen. „Az agykutatásban az ország megmutathatja tehetségét – folytatta Orbán Viktor –, a kutatók pedig társadalmilag, gazdaságilag fontos eredményeket érhetnek el, amelyek hasznosulhatnak majd például a magyar ipar egyik húzóágazatában, a gyógyszergyártásban.”

Milyen volt a magyar agykutatás pozíciója a világban a NAP előtt, és ezen miként változtatott a NAP?

– A magyar agykutatás a NAP előtt is a világ élvonalába tartozott. Az ezt megalapozó hőskorban elsősorban az olyan iskolateremtő nagy elmék voltak a meghatározók, mint Szentágothai János és Grastyán Endre. Őket követték a tanítványaik, s a Vizi E. Szilveszter, Palkovits Miklós, Szolcsányi János nevével fémjelzett időszak, amelyben a kreatív leleményesség és a kitartó szorgalom mellett fokozatosan meghatározóvá váltak a mind komplexebb és költségesebb kutatási technológiák. Aki azokat nem tudja gyorsan átvenni és ötletesen alkalmazni, az lehet akármilyen okos, kreatív és szorgalmas, szerepeljen akármilyen jól a médiában, a versenyben szükségképpen lemarad, és eljelentéktelenedik. Persze továbbra sem elég a virtuóz mesteremberség, nélkülözhetetlen maradt a lényeglátás és a kreativitás is, de ezek korunkban csak együtt tudnak igazán érvényesülni. Így aztán már az is nagy eredmény lenne, ha a magyar agykutatás megőrizte volna korábbi helyét a világ idegtudományában. A helyzet azonban minden jel szerint az, hogy sikerült feljebb is lépni.

Melyek voltak a különbségek a NAP 1.0 és 2.0 között?

– Miközben mindkettőt jellemezte a tematikus pillérszerkezet és a kiválóságra törekvés, a nemzetközi versenyképesség biztosítása és az ösztönzés további pályázatok elnyerésére, forrásbevonásra, volt azonban közöttük néhány fontos eltérés is. A NAP 1.0 két al­programból állt, amelyekből részben meglévő, részben új kutatócsoportok támogatása és jelentős infrastruktúra-fejlesztés valósult meg. A NAP 2.0 már nem tartalmazott infrastruktúra-fejlesztést, és nem volt feladata új csoportok létrehozása sem.

Előbbi elsősorban a kutatócsoportok megerősítését, felfuttatását szolgálta, utóbbi pedig a megindult ígéretes kutatások folytatását, új témákat és a születő eredmények transzlációját, alkalmazását biztosította, ösztönözte. Emlékeztünk arra, hogy a NAP 1.0 indításakor a miniszterelnök kiemelte, hogy „változtatni kell a magyar szellemtörténetnek azon a fájdalmas toposzán, amely szerint a magyar kutatók, tudósok ötleteiből, felismeréseiből alig hasznosult valami Magyarországon, a magyar gazdaságban”.

A NAP 2.0 segítette a NAP konzorcium együtt tartását, kiegészülését az ELTE-vel és néhány nem konzorciumi tagnál működő kiváló kutatócsoport megtartását, a létrejött infrastruktúra optimális kihasználását, a kiválósági hálózat kohéziójának, dinamizmusának megtartását, fejlődési tartalékainak mobilizálását.

Melyek voltak a NAP 1.0 eredményei, és miért volt szükség NAP 2.0-ra?

– A NAP 1.0 12 milliárd forintja a magyar tudomány történetének addigi legnagyobb, egy tudományágra adott támogatása volt. Lehetővé tette, hogy az aktív és fejlődő kutatócsoportok versenyben tudjanak maradni a világ élvonalában, és megteremtette a lehetőségét, hogy tehetséges fiatalok lépjenek be a globális versenybe.

Az agykutató központok így létrejött hálózata egyedülálló kommunikációt, együttműködéseket, tervezést, munkamegosztást és fejlesztéseket tett lehetővé. A kilenc NAP konzorciumi tagnál összesen 58 NAP A kutatócsoport, valamint a hat konzorciumi tagnál és további két egyetemen és három MTA-kutatóközpontban 31 új NAP B kutatócsoport jött létre. A támogatásba bevont központi laboratóriumok és újonnan létrehozott infrastruktúrák révén a kutatócsoportok nagy többsége felszálló alkotói ágba került.

Az állami kutatás-fejlesztési programok közül kizárólag a NAP-nál alkalmaztunk rendszeres szakmai monitorozást, beszámoltatást és értékelést. Ahol láttuk, hogy a munka nem halad, a publikációs aktivitás nem megfelelő, ott figyelmeztettünk és tanácsot adtunk, hogy erősítsenek, nehogy forrásmegvonás legyen a vége. A program során elért eredmények egy része a várakozásnak meg­felelő volt, de sok volt a pozitív meglepetés. A felfedezéseket sokszor sikerült a legrangosabb folyóiratokban – Science, Nature Neuroscience, Proceedings of National Academy of Sciences, Neuron, Journal of Neuroscience – közölni.

Több új gyógyszercélpont azonosítása történt meg, az in silico gyógyszerfejlesztés, molekulatervezés, az infobionikai fejlesztések szintén hasznosítást ígértek. Az is látszott ugyanakkor, hogy ezek hosszú távú, optimális klinikai és gazdasági kiaknázásához további idő szükséges.

A NAP-csoportokban a kezdetektől magas az aktív fiatalok száma, aránya. „Agyvisszaszívás” révén kilenc NAP-csoportvezetőt és négy beosztott kutatót sikerült hazahozni és sokakat itthon tartani. Külföldi NAP 1.0 kutató az Oxfordból érkezett finn Karri Lamsa professzor, aki a Szegedi Tudományegyetemen indított új kutatócsoportot, majd folytatta a kutatásait a NAP 2.0 keretében is. Beosztott kutatóként tucatnyi külföldi kapcsolódott be a NAP-kutatásokba.

A NAP 1.0 támogatással megvalósult, mintegy 3,6 milliárd forint összértékű kutatásiinfrastruktúra-fejlesztés lehetővé tette, hogy a magyar kutatócsoportok az agykutatásban jelenleg zajló módszertani-technológiai „forradalom” mindhárom fő területén – molekuláris biológia, optogenetika, agyi képalkotás – a világ élvonalában haladjanak, és azóta is rendkívül sikeresen alkalmazzák ezeket a módszereket.
Ahhoz, hogy a befektetett közforrás az alkotói, köz- és nemzeti érdekkel egyaránt összhangban hasznosuljon további időtartamra, a NAP fenntartására és továbbfejlesztésére volt szükség. Ez már a NAP 2.0 keretében valósult meg.

Milyen eredményeket hozott a NAP 2.0?

– Alkalmazás nem létezhet alapkutatás nélkül. Ettől függetlenül a NAP második ciklusában kritériummá lett, hogy a támogatott kutatóprogramoknak el kellett mozdulniuk az alkalmazás irá­nyába. Ahogy erre Acsády László, a NAP 2.0 felfedező kutatási pillé­rének elnöke is felhívta a figyelmet az mta.hu-n, ennek eredményeképpen az idegtudománnyal határterületi kapcsolatban lévő és alkalmazásközpontú kutatásokat is támogattunk. Így az agykutatási program szűkebb területén messze túlterjedően, szinte a teljes magyar tudományosság hasznára vált.

A NAP 2.0 félidejében teljes körű értékelést végeztünk, és felmértük, hogy hol tartanak a kutatócsoportok. Azt vizsgáltuk, hogy történt-e olyan jelentős felfedezés, amelyben a kutatócsoportok tagjai meghatározó szerzőként vettek részt. Ebben egyértelmű a fejlődés, ami bizonyosan a NAP-nak tulajdonítható. Érezhető, hogy az általa támogatott kutatók életpályája is döntő lökést kapott. A két NAP-pályázat idején számos kutató nyert más pályázatokon is, például a hazai Lendület és Élvonal Programok vagy az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain.

Hogyan érzékeltethető a NAP hatása a hazai alapkutatásban, a klinikumban, az innovációban és a társadalomban?

– Ma elképesztő gyorsulás figyelhető meg a technológiák fejlődésében és bevezetésében is. Korántsem elégséges a beszerzésükhöz szükséges források rendelkezésre állása. A versenyképességet meghatározza a nemzetközi kutatási térbe való beágyazottság, s ami a legfontosabb, a kíváncsi, tehetséges és becsvágyó fiatalok. Ők sikerre éhesek, és oda mennek, ahol ezt a leginkább elérni remélhetik: ahol megkapják a kiváló mentorálást, ígéretes témát, csúcstechnológiát, és „kutatási nagyüzem” szolgálja ki őket. Az agykéregkutatás „Mekkája” (ahogy az ERC egy anonim bírálója jellemezte), továbbra is a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) maradt, ahol a Nusser Zoltán, Acsády László, Sperlágh Beáta akadémikus trió garantálja Vizi E. Szilveszter és Freund Tamás örökségének további gazdagítását. Őket azonban máris versenyre készteti az az egészen látványos fejlődés, amelyet a legtöbb konzorciumi tag a NAP 1.0 által biztosított gyorsítópálya révén produkált, és amelyhez – sok egyéb mellett – számos hazatérő ma­gyar és külföldi tehetség bevonása is hozzájárult.

Egymással is átfedő együttműködési hálózatok alakultak ki a kutatócsoportok között, amelyek „behúzták” a rendszerbe a hazai kutatóhelyek, innovatív kisvállalkozások, a fontos hazai gyógyszergyártók és mikroelektronikai, bionikai, infokommunikációs fejlesztők, géntechnológiai cégek derékhadát is. Ezekből kiindulva ma már nagyon sok projekt van, amely a NAP keretében egymásra talált partnerek új ötleteit valósítja meg. Nagyon felerősödött a kapcsolat az alapkutatás és a klinikai szféra között. Itt elég, ha a Rosa agysebészrobotra utalok, ami nagyrészt nem NAP-forrásokból fejlődik, de az Erőss Loránd vezette team nem tudott volna olyan gyorsan eljutni a bevezetéséhez, ha nem vesznek részt a NAP-ban. Ulbert István intézményeken átívelő koordinálásában nagy ívű bionikai projektek sorozata valósult meg.

A Richter Gyógyszergyár a NAP tagjaként egyedülálló módszertani fejlesztéseket tudott megvalósítani, részesül a Pécsi Tudományegyetemmel közösen fenntartott, és NAP-forrásból is támogatott primatakutató központ előnyeiből, illetve nagyon fontos alapkutatási eredményeket kapott a NAP-kutatások révén Katona Istvántól és Keserű Györgytől, a világsikerű kariprazin agyi támadáspontját és hatásmechanizmusát illetően. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet vizsgálja a Balatonba jutó szennyező­déseknek a gerinctelenek idegrendszerére gyakorolt hatását. Számos genetikai felfedezést is tettek a kollégák, például a depresszió hátterével kapcsolatban. Sperlágh Beáta az autizmus egészen újszerű megközelítését jelentő kutatási eredményekkel állt elő. A Richter kutatói új, gyógyszerfejlesztést dinamizáló kutatási rendszereket fejlesztettek ki.

Tehát a NAP 2.0 számára fontos az alapkutatás és az orvoslás egysége?

– Így van. A NAP indulásától fogva támogatja Palkovits Miklós akadémikusnak a világ vezető agykutatóhelyeit kiszolgáló agybankjának a működését is. Vidnyánszky Zoltán professzor egyedülálló kutató fMRI-laboratóriumot vezet, amely az MTA és a NAP összefogása nélkül nem jöhetett volna létre. Ebből fantasztikus transzlációs együttműködések, klinikai alkalmazások nőttek ki, például korunk népbetegsége, a demencia megértésére, megelőzésére és kezelésére. Pécsett a Dóczi Tamás akadémikus koordinálta idegsebészeti, képalkotó és neurológiai kutatások és a Szolcsányi-iskola kiváló fenntartói emelhetők ki elsősorban, Szegeden is kiváló klinikai eredmények születnek, és Tamás Gábor akadémikus iskolája garantálja a felfedező kutatások eredményességét.

Nemcsak a magyar kutatás ment előre, de a NAP által támo­ga­­tott kiváló kutatók személyes életpályája is nagyszerűen alakult, amiben komoly szerepe volt annak, hogy sokan jól éltek a kapott lehetőséggel. Tanszékvezetők, intézetvezetők, dékánok, rektor­helyettesek egész sora került ki a NAP vezető kutatói közül, ezáltal megerősödött a tudományterület képviselete a tudományos és felsőoktatási intézményekben is.

A NAP a kutatásszervezés innovációjában is komoly szerepet játszott, hiszen felkészítette a kutatókat és a kutatóhelyeket a korszerű együttműködési formákban való részvételre. Az első nemzeti laboratóriumok szervezői közül többen igényt tartottak tapasztalataink megismerésére, és a hasonló tematikájú laborokban ott vannak a NAP keretében összeszokott intézmények, teamek, vezető személyiségek. Sajnos a kutatómunka belső monitorozását szolgáló rendszert nemigen vették át mások, mi azonban ezt is meg kívánjuk tartani a NAP 3.0-ban is. Az ígéretesen induló nemzeti laborok szervezeti rendszerének kialakítására, valamint a tudományos-szakmai muníciójára erősen hat a NAP öröksége, különösen a mesterséges intelligencia, az innovatív gyógyszerkutatás, illetve a felfedező és klinikai agytudomány tematikai területein.

Nagyon fontos az a hatás is, amelyet a NAP a közgondolkodásra és a nemzeti önbecsülésre gyakorol. A híradások az agy­kutatás eredményeiről nem távoli országok felől érkeznek, ha­nem a szomszéd utcából. A magyar felfedezések rendszeresen felkeltik az emberek érdeklődését, az egészségesekben kíváncsiságot, a betegekben és hozzátartozóikban reménységet keltenek, ezzel is erősítve a hazai tudomány jelentőségét, presztízsét. Így a szülők, nagyszülők, pedagógusok jó eséllyel az agykutatást ajánlhatják a tehetségesnek mutatkozó ivadékaik, tanítványaik figyelmébe a pályaválasztáskor.

Fontos az is, hogy egy magyar sikerterület láttán a társadalom megbizonyosodhat arról, miért közérdekű és közhasznú az alapkutatás közpénzekből történő támogatása. Konkrét példák segít­ségével érthetik meg, hogy hogyan működik az innovációs lánc a laboratóriumtól a betegágyig. A sportsikerek mellett igazi tudo­mányos sikereknek is örülhetnek, büszkeséget érezhetnek tudósaik és az őket felnevelő ország, felemelő nemzet iránt. A NAP eredményeinek a kommunikációja ezért kiemelkedően fontos, és az is marad. Szerencsés körülmény, hogy a média és a társadalom spon­tán is nagyon érdeklődik az agykutatás újdonságai iránt, ugyanakkor köszönettel tartozunk a tudományos újságíróknak és szerkesztőknek. Ma már a kutatói kvalitásokhoz hozzátartozik a jó médiafellépés és a színvonalas ismeretterjesztés is. Erre az állandó médiaérdeklődés miatt kiváló tréningezési lehetőséget kaptak a kutatók a NAP keretében.

Elégedett-e az elért eredményekkel?

– Az elmúlt tíz-tizenöt évben példátlan, robbanásszerű fejlődés ment végbe az idegtudományban. Acsády László hasonlatával élve: a szekérről átültünk a szuperexpresszre. A NAP által támo­gatott kutatócsoportoknak erre lehetőségük volt. Nincs rá bizto­síték, hogy mostantól a visszavonulásukig utazhatnak rajta, de sokan most robognak, akik a NAP nélkül ezt nem tehetnék. Ma olyan vizsgálatokat végezhetnek napi szinten a hazai laborokban, amilyenekről tíz évvel ezelőtt nem is álmodtak. Ez a hazai tudományos és politikai döntéshozók közös, a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt büszkén felvállalható sikere.

Mire számítanak a jövőben, lesz-e NAP 3.0?

– Az Információs és Technológiai Minisztérium nem kívánta a programot saját forrásból támogatni, de egyetértett azzal, hogy az MTA azt átvegye. Miniszterelnök úr pedig, látva a program egész nemzetre kisugárzó eredményeit, szívesen biztosította – három további nemzeti programé mellett – a forrást az állami költségvetésből. A kormányfő nem mellőzte a korábban már támogatott programot, sőt, a folytatáshoz úgy biztosított közforrást, hogy annak kezelését átengedte a „tudományos önkormányzatnak”, az Akadémiának. Ez önmagában is páratlan siker!

Javában folynak a NAP 3.0 előkészületei. A Freund Tamás, az MTA elnöke által felkért előkészítők értékelték a NAP 2.0 által támogatott kutatócsoportokat. A felmérés alapján várhatóan a NAP kutatási konzorcium is meg fog újulni. Elnök úr rövidesen közzé fogja tenni a NAP 3.0 felhívását, és a jövő évtől négy éven át, a NAP 1.0-hoz és 2.0-hoz hasonlóan, kiválósági alapon fogjuk támogatni a nyertes konzorcium kutatócsoportjainak a munká­ját. Az erre tervezett évi egy-, összesen négymilliárd forintból azok számíthatnak támogatásra, akik az elmúlt nyolc évben a legjobban éltek a számukra a NAP révén biztosított lehetőséggel. A teljesítést független bírálók évente fogják értékelni, és csak a meg­felelők kapják meg a következő évi teljes támogatást.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka