Miért lett az agykutatás a magyar tudományosság egyik húzóágazata?

– Ezt nem a materiális, financiális vagy az organizációs sajátosságok, hanem az emberi, morális jellemzők magyarázzák.

Magyarországon az agykutatás az elmúlt száz-százötven évben olyan kiemelkedő személyisé­gekre támaszkodhatott, akik nemcsak egyedül­álló koncepciókkal és felfedezésekkel álltak elő, de tudományos iskolákat is létrehoztak.

Ezek a nemzedékről nemzedékre megjelenő személyiségek a politikai környezettől függetlenül, mindenkor át tudták örökíteni a tudományos minőség iránti kérlelhetetlen igényt, a tisztességes versengést és a kölcsönös lojalitást. Személyes ambícióikat elsősorban kemény munkával törekedtek és törekednek meg­valósítani, és mindig igyekeztek figyelembe venni a tanítványok, a tudományos közösség, a nemzet és az emberiség szükségleteit, elvárásait. Sok olyan személyiséget találunk az agy­kutatás területén, akik kedvet ébresztettek a példájuk követésére, és utat is mutattak azoknak, akikben megérezték a tehetséget, a szorgalmat és a tisztességet. Ebben hatalmas segítséget je­lent az is, hogy a magyar származású, külföldön sikeres agykutatók túlnyomó többsége együttműködik magyarországi társaival. Generációról generációra tanácsokkal, a fiatalok fogadásával és képzésével, közös pályázatokkal, kutatásokkal, publikációkkal, a fiatalok nemzetközi tudományos közéletbe való bevezeté­sével, vezető kutatóink pozíciószerzésben való támogatásával segítik a magyar agykutatást. Ez szerencsére más tudomány­területen is gyakran előfordul.

Freund Tamás, az Akadémia elnöke Nusser Zoltán akadémikust, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) igazgatóját, kutatóprofesszort kérte fel a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) konzorcium megszervezésére, a tudományos program összeállítására és megvalósítására. A NAP 3.0 konzorcium tíz intézményből áll, amelyeket egy-egy kiváló kutató képvisel az irányító testületben: Sperlágh Beáta (KOKI), Ulbert István (Természettudományi Kutatóközpont), Miklósi Ádám (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Alpár Alán (Semmelweis Egyetem), Helyes Zsuzsanna (Pécsi Tudományegyetem), Deli Mária (Szegedi Biológiai Kutatóközpont), Berényi Antal (Szegedi Tudományegyetem), Fekete Zoltán (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Pirger Zsolt (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet) és Kamondi Anita (Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet).

Milyen a kapcsolat a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar agykutatás között?

– Amikor az Akadémia elmúlt évtizedeinek elnökeit és választott vezetőit tekintjük, akkor először az juthat eszünkbe, hogy milyen erős is a hazai agykutatás, majd az, hogy milyen jól lobbiznak az agykutatók, hogy ennyi elnököt – Szentágothai János, Vizi E. Szilveszter, Freund Tamás – adtak. Pedig valójában olyan kicsi a hazai agykutatói közösség, hogy ha kiemelkedő képviselői nem testesítenék meg a nagy többség elvárásait és ideáit, illetve egész életpályájukkal nem szolgálnák a teljes hazai tudományos közösséget, s ennek köszönhetően nem rendelkeznének a tudományos világot meghaladó hazai és külföldi elismertséggel, akkor még az Akadémia Biológiai Tudományok Osztályán belül sem töltenének be kiemelkedő szerepet. A vezető magyar agykutatók egye­temi, kutatóintézeti és akadémiai pozíciókba kerülve már nem kizárólag saját szakterületükre, hanem az egyre szélesedő felelős­ségi körükbe tartozó valamennyi területre összpontosítottak és teszik ezt ma is. Egyébként Pálinkás József atomfizikus elnök aláírásá­val kötött – ma is hatályos – stratégiai megállapodást az Akadémia, a Kormány és a NAP konzorcium. Lovász László matematikus elnök is tág teret adott eredményeink bemutatásának, tapasztalataink megosztásának.

Harmadik etap

Mennyiben tekinthető a NAP3 a korábbi NAP-ok folytatásának, vagy ez egy független kutatási program?

– Az agykutatási tematika megtartása mellett leginkább az állan­dó­ság és a folyamatosságra törekvés jellemzi a NAP sorozatát, ugyanakkor van néhány fontos változás is. Végig jellemző a minő­ségi elv, aminek a hatókörét kezdettől fogva törekedtünk kiterjeszteni az együttműködő hálózatokra. Meritokratikus elven működünk tehát, aminek következetes vállalása nagy szabadságfokkal és önigazgatással jár. Ezt független minőségi és hatékonysági kontroll szavatolja, hitelesíti. E modell fenntarthatóságához egyaránt el kell ismerni a nagy integráló személyiségek, a kiváló, fiatalokat vonzó témák, a jól felszerelt dinamikus kutatóműhelyek és az azokat befogadó és üzemeltető egyetemi és kutatóközponti rendszerek jelentőségét, szerepét.

A kormánnyal történt megegyezés alapján a támogató szerepét a NAP 3.0 idejére az Akadémia veszi át. Az élettudományi területre tartozó NAP 3.0 mellett a két további nagy tudományterületen is nemzeti kutatási program indul: Fenntartható fejlődés és technológiák, valamint a Tudomány a magyar nyelvért címmel. Az újabb akadémiai nemzeti kutatási programok elindítása során a NAP modellként szolgál.

Mi változott a Nemzeti Agykutatási Program előző szakaszaihoz képest?

– A NAP 1.0 és 2.0 idején a támogató a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, azaz egy minisztérium alá rendelt kormányszerv volt. A kormánnyal történt megegyezés alapján a szerepét a NAP 3.0 idejére az Akadémia veszi át. A támogató tehát változik, nő a program önkormányzati jellege, de nem változik sem a tématerületen jelentkező nemzeti szükségletek iránti érzékenység, illetve a források szabályos, hatékony és transzparens felhasználásának garantálása sem. Lényeges stratégiai újítás, hogy az élettudományi területre tartozó NAP 3.0 mellett két további nagy tudományterületen is nemzeti kutatási program indul: Fenntartható fejlődés és technológiák, valamint a Tudomány a magyar nyelvért címmel. Az újabb akadémiai nemzeti kutatási programok elindítása során a NAP modellként szolgál. A nemzeti programokra 2022-től kezdve összesen évi hárommilliárd forint akadémiai költségvetésbe beépülő támogatást biztosít a kormány. Az Akadémia elnöke és a kormányfő közötti megállapodás alapján a három nemzeti kutatási program kiegészült egy Poszt-Covid-stratégia kidolgozására irányuló, nem kutatási nemzeti programmal is. A Nemzeti Programok koncepcióját és előkészítését a Kosztolányi György alelnök, valamint É. Kiss Katalin, Lénárd László és Czigány Tibor akadémikusok alkotta elnöki bizottság véleményezte, indításukat az Akadémia vezetői kollégiuma, elnöksége és fel­ügyelőtestülete is támogatta.

Milyen célokkal indították a NAP3-t, kik a finanszírozók, mekkora a költségvetés, és annak léptéke hogyan aránylik a NAP korábbi szakaszaihoz?

– Abból indultunk ki, hogy a három egymást követő Nemzeti Agykutatási Program talaján kibontakozó új együttműködések elősegíthetik a magyar agykutatás nemzetközi hírnevének to­vábbi erősödését, az eredmények klinikai transzlációját és társadalmi-gazdasági hasznosulását.

A NAP 3.0 közvetlen célja a nemzetközi tudományos mércével kiemelkedő, hazai felfedező és klinikai agykutatók kutatóműhelyeinek támogatása újabb felfedezések elérése érdekében.

Az Akadémia a kutatási projekteket és a konzorciumi működést négy éven keresztül évi összesen egymilliárd forinttal támogatja. A kedvező döntéshez a befogadó kutatóhely alkalmassága és támogató állásfoglalása is kellett. A szükséges közforrást az állam az Akadémia költségvetésében biztosítja. A NAP 1.0 összesen 12 milliárd, a NAP 2.0 6,5 milliárd, a NAP 3.0 pedig négymilliárd forint felett rendelkezett, illetve rendelkezik.

Miért folytatódott a NAP a második szakasz lezárulta után, és miben változott a koncepció az idők során?

– Az első négy évben nagyon jelentős emberierőforrás- és infrastrukturális fejlesztést valósítottunk meg. Nagy pezsgés indult meg, gyönyörű eredmények születtek, és a megnyíló perspektívák is folytatást követeltek. Szerencsére ezt az állam méltányolta. A második négy évben a felfutó témákat és laboratóriumokat részesítettük előnyben, hogy learathassák az emberi és technológiai befektetések eredményeit. Kezdett nyilvánvalóvá válni a hálózatosodás jelentősége, újszerű kapcsolatok, együtt­működések alakultak ki a NAP magján belül és a hozzájuk kapcsolódó tudományos, klinikai, egészségipari és beszállítói, sőt nemzetstratégiai partnerek között. Közben azonban általánosan megnőtt az állami kutatás-fejlesztési és innovációs támogatások aránya, átalakult az intézmény­rendszer, új intézmény­típusok és az agykutatási témát is felkaroló nemzeti laborok is megjelentek. Ez a NAP-tól a tematikai fókuszálást, a leg­kiválóbbakra és a hálózatos együtt­működés nyújtotta előnyökre való össz­pontosítást követeli meg. A NAP 3.0 témák egyikének sincs jelenleg támogatása más pályázati forrásból, azaz párhuza­mos támogatás ezeknél a témáknál nem fog megvalósulni. Az előttünk álló négy évre a nagyon szigorúan megrostált legkiválóbbak kaptak esélyt, hogy kiaknázhassák a felfejlesztett infrastruktúrát, vonzók maradhassanak a fiatal tehetségek számára. Így igazolhatják ötlet­gazdagságuk és intenzív munkájuk tudományos eredményes­sége mellett annak társadalmi, gazdasági és nemzet­stratégiai hasznosíthatóságát is.

Helyünk a világban

A nemzetközi agykutatásban milyen trendek figyelhetők meg, és ezekhez hogyan illeszkedik a NAP3? Milyen területeken kutatnak a részt vevő csoportok?

A kutatási témák és megközelítési mód­szerek a korszerű agykutatás szinte minden diszciplínáját megjelenítik.

Ezt a kutatócsoportok és a témák gondos kiválasztása garantálja. Ahogy azt is, hogy a jó ötleteket kiváló kutatókkal, köztük fiatalokkal és a legkorszerűbb módszerekkel rendelkező műhelyek igyekezzenek megvalósítani. A gerinctelen fajok neurobiológiájától a szinapszisok, idegsejtek és neuronhálózatok működésének megértésén, a preklinikai gyógyszerkutatás számos területén, a viselkedéstudományok széles tárházán át a klinikai neurológiai kutatásokig az agykutatás különböző aspektusait a nemzetközi élvonalban is megjelenő neurobiológusaink képviselik. Mind a témák újszerűsége és a megközelítési módszerek state-of-the-art (legkorszerűbb – a szerk.) jellege garancia arra, hogy az alakuló NAP 3.0 konzorcium képes lesz elérni célját, és a magyar agykutatás továbbra is a nemzetközi élvonalban maradhat.

A gerinctelen fajok neurobiológiájától a szinapszisok, idegsejtek és neuronhálózatok működésének megértésén, a preklinikai gyógyszerkutatás számos területén, a viselkedéstudományok széles tárházán át a klinikai neurológiai kutatásokig, az agykutatás különböző aspektusait a nemzetközi élvonalban is megjelenő neurobiológusaink képviselik.

Milyenek a NAP3 által támogatott magyar agykutatók infra­strukturális, anyagi, szakmai lehetőségei nyugati összehasonlításban?

– A hazai agykutatás nemzetközi összehasonlításban is jó lehetőségekkel rendelkezik ebben a pillanatban. Ez egyrészt a tehetséges kutatók kiváló pályázati forrásszerző képességének köszönhető, hisz az agykutatás az egyik legtöbb – az Európai Kutatási Tanács (ERC) által kiírt – pályázatot nyerő hazai terület a matematika mellett. Másrészt a hazai alapkutatási finanszírozásban több évtizede jellemző minőségalapú független működésnek is nagy szerepe van ebben. Harmadik elem a különféle csatornákon megjelenő megnövekedett állami kutatás-fejlesztési támogatás. Végül pedig ez a helyzet a NAP-oknak is köszönhető. Míg a program 2014-ben még kiemelt támogatást kapott, mára már más területek is felzárkóztak mellé. A tudományos kiválóság nagyon összetett fogalom. A kiváló folyóiratban megjelenő és sokat idézett munkásság a jéghegy csúcsa. A kiemelkedéshez és az élvonalban maradáshoz nem elegendő az egyéni adottság, ambíció, a személyes összeköttetések, a határozott fellépés, a médiakampány. Nélkülözhetetlen az optimálisan kialakított és működtetett kutatóhelyi háttér is. Ez valójában egy igazi nagyüzem, amelynek biztosítania kell a gyors vezetői döntéseket és a kordában tartott bürokráciát. Enélkül nincs versenyképesség, a rossz hatékonyságú intézmény nyomtalanul felemészti és eltékozolja a legnagyobb támogatásokat is. Mindez a NAP-intézményekre nem jellemző. A bevont laborok kiemelkedő módon, egymással együttműködve, tartósan képesek eredményes kutatásokat folytatni. Ez a magyar agykutatás egyik titka, s ebben a NAP fontos szerepet játszik.

Igen sokan a fiatalok elvándorlásától, a tehetségek elvesztésétől tartanak. Nem fenyegeti ez a hazai agykutatást is?

– Kevesen tudják, hogy amikor egy kutató megnyer egy ERC grantet, akkor Európában bárhová viheti az elnyert forrást, mindenütt szívesen fogadnák. Tehát a magyar győztes is mehetne a pénzével és a témájával Oxfordba, Heidelbergbe, Gif-sur-Yvette-be.

Szerencsére, tudomásom szerint, eddig minden Magyarországról pályázó magyar győztes magyarországi kutatóhelyet választott a kutatásai lefolytatásához.

Nekünk hazai viszonyok között működő modellt kellett erre kidolgoznunk. A Nemzeti Agykutatási Program kezdetén Freund Tamással az volt a célunk, hogy az, ami a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben elindulhatott Vizi E. Szilveszter vezetése alatt, majd Freund Tamás idején beérett, az minél több hazai agykutató helyen meg tudjon honosodni valamilyen mértékben. A NAP 1.0 és 2.0 ezt nagyrészt megvalósította.

Mi a siker?

Milyen végső eredményekkel lenne elégedett a program lezárásakor?

– A negyedik év végére elvárt indikátorok, így például legalább 300 D1-es közlemény, szabadalmak, sikeres pályázatok előírásának teljesítése önmagában is elégedetté tehetne mindenkit.

A hazai agykutató műhelyek teljes körű felmérése azokat juttatta esélyhez a programban, akik mind a kvantitatív, mind a kvalitatív mutatók szerint is kiváló teljesítményre képesek, és akikben benne van az akár világra szóló eredmény is.

Ugyanakkor azt, hogy ebből mi és hogyan nyeri majd el a világ és a magyar emberek elismerését, nehéz megjósolni. Mindent megteszünk, hogy időről időre közérthetően tájékoztassuk az érdeklődőket, a társadalmat, a döntéshozókat a haladásról és a sikerekről. Akkor lennék igazán elégedett, ha a NAP eredményei mind a magyar tudományos közösséget, mind a döntéshozókat, mind a magyar nemzet tagjait elismeréssel és büszkeséggel töltenék el, többször kiderülne, hogy egy-egy új eljárás, gyógyszer, megelőzési mód a NAP eredményeire épül.

A NAP 3.0 konzorcium 38 tagjából 34 kutatócsoport MTA Kiváló Kutatóhely minősítéssel rendelkező intézményben dolgozik. A négy kivétel a szakterületük nemzetközi élvonalába tartozó, kiváló produktivitású neurobiológusok, akiknek szakértelme esszenciális a magyar agykutatás széles spektrumának megtartása érdekében. A NAP-ban való részvételük garancia is lehet arra, hogy általuk kutató­helyeik is elnyerik majd ezt a minősítést.

Hogyan választották ki a NAP 3.0-ban támogatott kutatócsoportokat?

– Az előkészítők a tudományos kiválóság meghatározásához minden, Magyarországon agykutatást végző kutatócsoport teljesítményét felmérték az általuk az elmúlt öt évben közölt D1-es első- és utolsó szerzős, valamint kiemelkedően magasan idézett közleményeinek száma alapján. Ehhez hozzáadták a nagy értékű hazai és külföldi pályázataik számát, és az így kapott pontok alapján sorrendbe állították az ország agykutatással foglalkozó kutatócsoportjait. Ennek a listának az első 37 kutatója (valamint a Palkovits Miklós akadémikus vezette Humán Agybank) kapott felkérést kutatási tématerv benyújtására, amit független, anonim bírálók, majd az Akadémia elnöke által felkért – Lénárd László (aki nem vett részt a Pécsi Tudományegyetem értékelésében), Vizi E. Szilveszter (aki nem vett részt a KOKI értékelésében) és Soltész Iván akadémikusok alkotta – programtanács értékelt és ajánlott támogatásra. A támogatásra érdemes kutatócsoportok kutató­helyei kaptak meghívást az alakuló NAP 3.0 konzorciumba.

Mi jellemzi a győztes pályázókat?

– A NAP 3.0 konzorcium 38 tagjából 34 kutatócsoport MTA Kiváló Kutatóhely minősítéssel rendelkező intézményben dolgozik. A négy kivételt a szakterületük nemzetközi élvonalába tartozó, kiváló produktivitású neurobiológusok esetében tettük, akiknek szakértelme esszenciális a magyar agykutatás széles spektrumának megtartása érdekében. A NAP-ban való részvételük garancia is lehet arra, hogy általuk a kutatóhelyeik is elnyerik majd ezt a minősítést. A konzorcium tagjai vállalták, hogy felkérésre segítik az Akadémia tudományos tanácsadási tevékenységét. Rendszeresen szerveznek majd agykutatást népszerűsítő programokat, melyekben a NAP 3.0 program és a világ átütő idegtudományi eredményeit a szélesebb nyilvánossággal megismertetik, amire évente konzorciumi partnerenként kétmillió forint támogatás áll rendelkezésükre. Minden évben egy kétnapos konferenciát fognak szervezni, ahol a tagok bemutatják legújabb eredményeiket, valamint új, innovatív ötleteik és javaslataik megbeszélésé­vel egymást inspirálják, és további együttműködést kezdeményeznek. Erre évente 15 millió forint támogatás biz­tosított. Az első és második év végén – az Akadémia Titkárságával együttműködve – egy-egy belső „pályázatot” terveznek, ami arra hiva­tott, hogy a konzorciumi partnerek között kialakulófélben lévő új kollaborációkat támogassa, valamint, hogy segítséget nyújtson fiatal kutatók rövid szakmai tanulmányútjainak (például: nyári iskolák, külföldi és belföldi laborlátogatások, specializált kurzusok) megvalósításához.

Vannak-e tervek a folytatásra, lesz-e NAP 4.0?

– Évente értékeljük a haladást, és csak az a téma folytatódhat, amelyik tartja a terveit, ígéreteit. Ugyanakkor a negyedik évben lehet majd eldönteni, hogy van-e elég indok a folytatásra.•