Miért lett az agykutatás a magyar tudományosság egyik húzóágazata?

– Ezt nem a materiális, financiális vagy az organizációs sajátosságok, hanem az emberi, morális jellemzők magyarázzák.

Magyarországon az agykutatás az elmúlt száz-százötven évben olyan kiemelkedő személyisé­gekre támaszkodhatott, akik nemcsak egyedül­álló koncepciókkal és felfedezésekkel álltak elő, de tudományos iskolákat is létrehoztak.

Ezek a nemzedékről nemzedékre megjelenő személyiségek a politikai környezettől függetlenül, mindenkor át tudták örökíteni a tudományos minőség iránti kérlelhetetlen igényt, a tisztességes versengést és a kölcsönös lojalitást. Személyes ambícióikat elsősorban kemény munkával törekedtek és törekednek meg­valósítani, és mindig igyekeztek figyelembe venni a tanítványok, a tudományos közösség, a nemzet és az emberiség szükségleteit, elvárásait. Sok olyan személyiséget találunk az agy­kutatás területén, akik kedvet ébresztettek a példájuk követésére, és utat is mutattak azoknak, akikben megérezték a tehetséget, a szorgalmat és a tisztességet. Ebben hatalmas segítséget je­lent az is, hogy a magyar származású, külföldön sikeres agykutatók túlnyomó többsége együttműködik magyarországi társaival. Generációról generációra tanácsokkal, a fiatalok fogadásával és képzésével, közös pályázatokkal, kutatásokkal, publikációkkal, a fiatalok nemzetközi tudományos közéletbe való bevezeté­sével, vezető kutatóink pozíciószerzésben való támogatásával segítik a magyar agykutatást. Ez szerencsére más tudomány­területen is gyakran előfordul.

Milyen a kapcsolat a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar agykutatás között?

– Amikor az Akadémia elmúlt évtizedeinek elnökeit és választott vezetőit tekintjük, akkor először az juthat eszünkbe, hogy milyen erős is a hazai agykutatás, majd az, hogy milyen jól lobbiznak az agykutatók, hogy ennyi elnököt – Szentágothai János, Vizi E. Szilveszter, Freund Tamás – adtak. Pedig valójában olyan kicsi a hazai agykutatói közösség, hogy ha kiemelkedő képviselői nem testesítenék meg a nagy többség elvárásait és ideáit, illetve egész életpályájukkal nem szolgálnák a teljes hazai tudományos közösséget, s ennek köszönhetően nem rendelkeznének a tudományos világot meghaladó hazai és külföldi elismertséggel, akkor még az Akadémia Biológiai Tudományok Osztályán belül sem töltenének be kiemelkedő szerepet. A vezető magyar agykutatók egye­temi, kutatóintézeti és akadémiai pozíciókba kerülve már nem kizárólag saját szakterületükre, hanem az egyre szélesedő felelős­ségi körükbe tartozó valamennyi területre összpontosítottak és teszik ezt ma is. Egyébként Pálinkás József atomfizikus elnök aláírásá­val kötött – ma is hatályos – stratégiai megállapodást az Akadémia, a Kormány és a NAP konzorcium. Lovász László matematikus elnök is tág teret adott eredményeink bemutatásának, tapasztalataink megosztásának.

Harmadik etap

Mennyiben tekinthető a NAP3 a korábbi NAP-ok folytatásának, vagy ez egy független kutatási program?

– Az agykutatási tematika megtartása mellett leginkább az állan­dó­ság és a folyamatosságra törekvés jellemzi a NAP sorozatát, ugyanakkor van néhány fontos változás is. Végig jellemző a minő­ségi elv, aminek a hatókörét kezdettől fogva törekedtünk kiterjeszteni az együttműködő hálózatokra. Meritokratikus elven működünk tehát, aminek következetes vállalása nagy szabadságfokkal és önigazgatással jár. Ezt független minőségi és hatékonysági kontroll szavatolja, hitelesíti. E modell fenntarthatóságához egyaránt el kell ismerni a nagy integráló személyiségek, a kiváló, fiatalokat vonzó témák, a jól felszerelt dinamikus kutatóműhelyek és az azokat befogadó és üzemeltető egyetemi és kutatóközponti rendszerek jelentőségét, szerepét.

A kormánnyal történt megegyezés alapján a támogató szerepét a NAP 3.0 idejére az Akadémia veszi át. Az élettudományi területre tartozó NAP 3.0 mellett a két további nagy tudományterületen is nemzeti kutatási program indul: Fenntartható fejlődés és technológiák, valamint a Tudomány a magyar nyelvért címmel. Az újabb akadémiai nemzeti kutatási programok elindítása során a NAP modellként szolgál.

Mi változott a Nemzeti Agykutatási Program előző szakaszaihoz képest?

– A NAP 1.0 és 2.0 idején a támogató a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, azaz egy minisztérium alá rendelt kormányszerv volt. A kormánnyal történt megegyezés alapján a szerepét a NAP 3.0 idejére az Akadémia veszi át. A támogató tehát változik, nő a program önkormányzati jellege, de nem változik sem a tématerületen jelentkező nemzeti szükségletek iránti érzékenység, illetve a források szabályos, hatékony és transzparens felhasználásának garantálása sem. Lényeges stratégiai újítás, hogy az élettudományi területre tartozó NAP 3.0 mellett két további nagy tudományterületen is nemzeti kutatási program indul: Fenntartható fejlődés és technológiák, valamint a Tudomány a magyar nyelvért címmel. Az újabb akadémiai nemzeti kutatási programok elindítása során a NAP modellként szolgál. A nemzeti programokra 2022-től kezdve összesen évi hárommilliárd forint akadémiai költségvetésbe beépülő támogatást biztosít a kormány. Az Akadémia elnöke és a kormányfő közötti megállapodás alapján a három nemzeti kutatási program kiegészült egy Poszt-Covid-stratégia kidolgozására irányuló, nem kutatási nemzeti programmal is. A Nemzeti Programok koncepcióját és előkészítését a Kosztolányi György alelnök, valamint É. Kiss Katalin, Lénárd László és Czigány Tibor akadémikusok alkotta elnöki bizottság véleményezte, indításukat az Akadémia vezetői kollégiuma, elnöksége és fel­ügyelőtestülete is támogatta.

Milyen célokkal indították a NAP3-t, kik a finanszírozók, mekkora a költségvetés, és annak léptéke hogyan aránylik a NAP korábbi szakaszaihoz?

– Abból indultunk ki, hogy a három egymást követő Nemzeti Agykutatási Program talaján kibontakozó új együttműködések elősegíthetik a magyar agykutatás nemzetközi hírnevének to­vábbi erősödését, az eredmények klinikai transzlációját és társadalmi-gazdasági hasznosulását.

A NAP 3.0 közvetlen célja a nemzetközi tudományos mércével kiemelkedő, hazai felfedező és klinikai agykutatók kutatóműhelyeinek támogatása újabb felfedezések elérése érdekében.

Az Akadémia a kutatási projekteket és a konzorciumi működést négy éven keresztül évi összesen egymilliárd forinttal támogatja. A kedvező döntéshez a befogadó kutatóhely alkalmassága és támogató állásfoglalása is kellett. A szükséges közforrást az állam az Akadémia költségvetésében biztosítja. A NAP 1.0 összesen 12 milliárd, a NAP 2.0 6,5 milliárd, a NAP 3.0 pedig négymilliárd forint felett rendelkezett, illetve rendelkezik.

Miért folytatódott a NAP a második szakasz lezárulta után, és miben változott a koncepció az idők során?

– Az első négy évben nagyon jelentős emberierőforrás- és infrastrukturális fejlesztést valósítottunk meg. Nagy pezsgés indult meg, gyönyörű eredmények születtek, és a megnyíló perspektívák is folytatást követeltek. Szerencsére ezt az állam méltányolta. A második négy évben a felfutó témákat és laboratóriumokat részesítettük előnyben, hogy learathassák az emberi és technológiai befektetések eredményeit. Kezdett nyilvánvalóvá válni a hálózatosodás jelentősége, újszerű kapcsolatok, együtt­működések alakultak ki a NAP magján belül és a hozzájuk kapcsolódó tudományos, klinikai, egészségipari és beszállítói, sőt nemzetstratégiai partnerek között. Közben azonban általánosan megnőtt az állami kutatás-fejlesztési és innovációs támogatások aránya, átalakult az intézmény­rendszer, új intézmény­típusok és az agykutatási témát is felkaroló nemzeti laborok is megjelentek. Ez a NAP-tól a tematikai fókuszálást, a leg­kiválóbbakra és a hálózatos együtt­működés nyújtotta előnyökre való össz­pontosítást követeli meg. A NAP 3.0 témák egyikének sincs jelenleg támogatása más pályázati forrásból, azaz párhuza­mos támogatás ezeknél a témáknál nem fog megvalósulni. Az előttünk álló négy évre a nagyon szigorúan megrostált legkiválóbbak kaptak esélyt, hogy kiaknázhassák a felfejlesztett infrastruktúrát, vonzók maradhassanak a fiatal tehetségek számára. Így igazolhatják ötlet­gazdagságuk és intenzív munkájuk tudományos eredményes­sége mellett annak társadalmi, gazdasági és nemzet­stratégiai hasznosíthatóságát is.

Helyünk a világban

A nemzetközi agykutatásban milyen trendek figyelhetők meg, és ezekhez hogyan illeszkedik a NAP3? Milyen területeken kutatnak a részt vevő csoportok?

A kutatási témák és megközelítési mód­szerek a korszerű agykutatás szinte minden diszciplínáját megjelenítik.

Ezt a kutatócsoportok és a témák gondos kiválasztása garantálja. Ahogy azt is, hogy a jó ötleteket kiváló kutatókkal, köztük fiatalokkal és a legkorszerűbb módszerekkel rendelkező műhelyek igyekezzenek megvalósítani. A gerinctelen fajok neurobiológiájától a szinapszisok, idegsejtek és neuronhálózatok működésének megértésén, a preklinikai gyógyszerkutatás számos területén, a viselkedéstudományok széles tárházán át a klinikai neurológiai kutatásokig az agykutatás különböző aspektusait a nemzetközi élvonalban is megjelenő neurobiológusaink képviselik. Mind a témák újszerűsége és a megközelítési módszerek state-of-the-art (legkorszerűbb – a szerk.) jellege garancia arra, hogy az alakuló NAP 3.0 konzorcium képes lesz elérni célját, és a magyar agykutatás továbbra is a nemzetközi élvonalban maradhat.

Milyenek a NAP3 által támogatott magyar agykutatók infra­strukturális, anyagi, szakmai lehetőségei nyugati összehasonlításban?

– A hazai agykutatás nemzetközi összehasonlításban is jó lehetőségekkel rendelkezik ebben a pillanatban. Ez egyrészt a tehetséges kutatók kiváló pályázati forrásszerző képességének köszönhető, hisz az agykutatás az egyik legtöbb – az Európai Kutatási Tanács (ERC) által kiírt – pályázatot nyerő hazai terület a matematika mellett. Másrészt a hazai alapkutatási finanszírozásban több évtizede jellemző minőségalapú független működésnek is nagy szerepe van ebben. Harmadik elem a különféle csatornákon megjelenő megnövekedett állami kutatás-fejlesztési támogatás. Végül pedig ez a helyzet a NAP-oknak is köszönhető. Míg a program 2014-ben még kiemelt támogatást kapott, mára már más területek is felzárkóztak mellé. A tudományos kiválóság nagyon összetett fogalom. A kiváló folyóiratban megjelenő és sokat idézett munkásság a jéghegy csúcsa. A kiemelkedéshez és az élvonalban maradáshoz nem elegendő az egyéni adottság, ambíció, a személyes összeköttetések, a határozott fellépés, a médiakampány. Nélkülözhetetlen az optimálisan kialakított és működtetett kutatóhelyi háttér is. Ez valójában egy igazi nagyüzem, amelynek biztosítania kell a gyors vezetői döntéseket és a kordában tartott bürokráciát. Enélkül nincs versenyképesség, a rossz hatékonyságú intézmény nyomtalanul felemészti és eltékozolja a legnagyobb támogatásokat is. Mindez a NAP-intézményekre nem jellemző. A bevont laborok kiemelkedő módon, egymással együttműködve, tartósan képesek eredményes kutatásokat folytatni. Ez a magyar agykutatás egyik titka, s ebben a NAP fontos szerepet játszik.

Igen sokan a fiatalok elvándorlásától, a tehetségek elvesztésétől tartanak. Nem fenyegeti ez a hazai agykutatást is?

– Kevesen tudják, hogy amikor egy kutató megnyer egy ERC grantet, akkor Európában bárhová viheti az elnyert forrást, mindenütt szívesen fogadnák. Tehát a magyar győztes is mehetne a pénzével és a témájával Oxfordba, Heidelbergbe, Gif-sur-Yvette-be.

Szerencsére, tudomásom szerint, eddig minden Magyarországról pályázó magyar győztes magyarországi kutatóhelyet választott a kutatásai lefolytatásához.

Nekünk hazai viszonyok között működő modellt kellett erre kidolgoznunk. A Nemzeti Agykutatási Program kezdetén Freund Tamással az volt a célunk, hogy az, ami a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben elindulhatott Vizi E. Szilveszter vezetése alatt, majd Freund Tamás idején beérett, az minél több hazai agykutató helyen meg tudjon honosodni valamilyen mértékben. A NAP 1.0 és 2.0 ezt nagyrészt megvalósította.

Mi a siker?

Milyen végső eredményekkel lenne elégedett a program lezárásakor?

– A negyedik év végére elvárt indikátorok, így például legalább 300 D1-es közlemény, szabadalmak, sikeres pályázatok előírásának teljesítése önmagában is elégedetté tehetne mindenkit.

A hazai agykutató műhelyek teljes körű felmérése azokat juttatta esélyhez a programban, akik mind a kvantitatív, mind a kvalitatív mutatók szerint is kiváló teljesítményre képesek, és akikben benne van az akár világra szóló eredmény is.

Ugyanakkor azt, hogy ebből mi és hogyan nyeri majd el a világ és a magyar emberek elismerését, nehéz megjósolni. Mindent megteszünk, hogy időről időre közérthetően tájékoztassuk az érdeklődőket, a társadalmat, a döntéshozókat a haladásról és a sikerekről. Akkor lennék igazán elégedett, ha a NAP eredményei mind a magyar tudományos közösséget, mind a döntéshozókat, mind a magyar nemzet tagjait elismeréssel és büszkeséggel töltenék el, többször kiderülne, hogy egy-egy új eljárás, gyógyszer, megelőzési mód a NAP eredményeire épül.

Hogyan választották ki a NAP 3.0-ban támogatott kutatócsoportokat?

– Az előkészítők a tudományos kiválóság meghatározásához minden, Magyarországon agykutatást végző kutatócsoport teljesítményét felmérték az általuk az elmúlt öt évben közölt D1-es első- és utolsó szerzős, valamint kiemelkedően magasan idézett közleményeinek száma alapján. Ehhez hozzáadták a nagy értékű hazai és külföldi pályázataik számát, és az így kapott pontok alapján sorrendbe állították az ország agykutatással foglalkozó kutatócsoportjait. Ennek a listának az első 37 kutatója (valamint a Palkovits Miklós akadémikus vezette Humán Agybank) kapott felkérést kutatási tématerv benyújtására, amit független, anonim bírálók, majd az Akadémia elnöke által felkért – Lénárd László (aki nem vett részt a Pécsi Tudományegyetem értékelésében), Vizi E. Szilveszter (aki nem vett részt a KOKI értékelésében) és Soltész Iván akadémikusok alkotta – programtanács értékelt és ajánlott támogatásra. A támogatásra érdemes kutatócsoportok kutató­helyei kaptak meghívást az alakuló NAP 3.0 konzorciumba.

Mi jellemzi a győztes pályázókat?

– A NAP 3.0 konzorcium 38 tagjából 34 kutatócsoport MTA Kiváló Kutatóhely minősítéssel rendelkező intézményben dolgozik. A négy kivételt a szakterületük nemzetközi élvonalába tartozó, kiváló produktivitású neurobiológusok esetében tettük, akiknek szakértelme esszenciális a magyar agykutatás széles spektrumának megtartása érdekében. A NAP-ban való részvételük garancia is lehet arra, hogy általuk a kutatóhelyeik is elnyerik majd ezt a minősítést. A konzorcium tagjai vállalták, hogy felkérésre segítik az Akadémia tudományos tanácsadási tevékenységét. Rendszeresen szerveznek majd agykutatást népszerűsítő programokat, melyekben a NAP 3.0 program és a világ átütő idegtudományi eredményeit a szélesebb nyilvánossággal megismertetik, amire évente konzorciumi partnerenként kétmillió forint támogatás áll rendelkezésükre. Minden évben egy kétnapos konferenciát fognak szervezni, ahol a tagok bemutatják legújabb eredményeiket, valamint új, innovatív ötleteik és javaslataik megbeszélésé­vel egymást inspirálják, és további együttműködést kezdeményeznek. Erre évente 15 millió forint támogatás biz­tosított. Az első és második év végén – az Akadémia Titkárságával együttműködve – egy-egy belső „pályázatot” terveznek, ami arra hiva­tott, hogy a konzorciumi partnerek között kialakulófélben lévő új kollaborációkat támogassa, valamint, hogy segítséget nyújtson fiatal kutatók rövid szakmai tanulmányútjainak (például: nyári iskolák, külföldi és belföldi laborlátogatások, specializált kurzusok) megvalósításához.

Vannak-e tervek a folytatásra, lesz-e NAP 4.0?

– Évente értékeljük a haladást, és csak az a téma folytatódhat, amelyik tartja a terveit, ígéreteit. Ugyanakkor a negyedik évben lehet majd eldönteni, hogy van-e elég indok a folytatásra.•