A hazai erdők helyzetéről

Az erdők, mint a természeti tőke részei és az általuk biztosított öko­szisztéma-szolgáltatá­sok, alap­vetően járulnak hozzá a társadalmi jólléthez. Ilyen például a tüzelő- és építő­anyag biztosítása mellett a szén-dioxid-megkötés, a talaj­képződés, az erózió elleni védelem, a víz­megtartás vagy a klíma­szabályozás.


Hazánk területének 21 százalékát borítják erdők. Egyötödük tekinthető természet­szerű erdőnek, amelyben az ős­honos fafajok az uralkodók. Az erdők 39 százaléka kultúr­erdő vagy faültetvény, amelyek alap­vetően idegen­honos fafajokból állnak. Az őshonos fafajú erdőkről is elmondható, hogy a vágásos gazdálkodás hatására többnyire egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa és a holt faanyag.

A természetes erdőkhöz képest az ember által kialakított, homogén szerkezet kitettebb a külső behatásoknak. Csökkenti az élővilág gazdagságát, hogy az idegen­honos fafajok aránya egyre nő az őshonos fajok rovására. A megfelelő kezelés – mint például az örök­erdő-gazdálkodás vagy a többcélú erdő­használat – növeli a természetes­séget, ezáltal a bio­diverzitást és az általa nyújtott számos öko­szisztéma-szolgáltatás hatékony­ságát is. Mindez össz­hangban van az Európai Unió erdészeti stratégiájával, mely a fenn­tartható­ságot és az erdei öko­szisztémák helyre­állítását helyezi a közép­pontba. Természet­szerű erdeink fenntartható kezelése, kiemelten a védett területeken, alapvető feltétele a társadalmi jóllét biztosításának.

Az erdők tekintetében a nemzet közös örökségének státusza azt is jelenti, hogy az erdők megóvása az államra, az erdőtulajdonosokra, az erdőgazdálkodókra, de még az erdőt szabadon használókra is kötelezettségeket ró – áll egyebek között az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának a hazai erdők helyzetéről kiadott állásfoglalásában.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka