Szén-dioxid-megkötési potenciál
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatóinak kezdeményezésére létrejött, a Nature Geoscience folyóiratban idén július 31-én megjelent tanulmány fő megállapítása, hogy nem csupán a tömeges faültetés, hanem még a természetes élőhelyek széles körű restaurációja sem lenne elegendő ahhoz, hogy annyi szén-dioxidot tudjunk kivonni a Föld légköréből, ami már érdemi változásokkal járna. A kutatók szerint a helytelen faültetés – például száraz, homokos területek zárt erdősítése – súlyosbíthatja a vízhiányt, felboríthatja az élőhelyek egyensúlyát, továbbá veszélyeztetheti a helyi növény- és állatfajokat.
Az ökoszisztéma-helyreállítás 2675 prioritási régiójának eloszlása. A 100 × 100 kilométeres pixelek a helyreállítható földterületek 20 százalékát fedik le, és a lehető legnagyobb szén-dioxid-megkötési potenciállal rendelkeznek. (Ábra: SZTE)
A kutatás során azonosították azokat a területeket, ahol lehetséges a természetes élőhelyek helyreállítása. A számítások elvégzéséhez meg kellett állapítani azt is, hogy a különböző élőhelyeknek mekkora a szén-dioxid-megkötési potenciáljuk, majd saját modellt építettek – gépi tanulás alkalmazásával. A módszer lehetővé teszi, hogy viszonylag egyszerűen és nagy pontossággal meg tudják határozni, hogy a Föld bármely pontján az eredeti élőhely-restauráció milyen szén-dioxid-megkötési lehetőséget rejt magában.
A tanulmány rámutatott arra is, hogy változtatás nélkül, a jelenlegi erdősítési és élőhely-helyreállítási ütemmel az emberiség által a légkörbe juttatott szén-dioxidnak csupán a 3,7 százaléka vonható ki a természet segítségével.•
Címlapkép: SZTE
