Múltat megőrző méz
Baranyai Edina, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének adjunktusa a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj egyik idei nyertes pályamunkájában a mézek múltat megőrző tulajdonságainak vizsgálatáról számolt be.
A kutatás fő célja a környezeti indikátorok meghatározása volt, amelyek elemösszetételéből következtetni lehet a legkülönfélébb természetes vagy emberi eredetű környezeti változásokra. A méhek által begyűjtött pollen és a nektár mindazokat az anyagokat tartalmazza, amelyek a begyűjtés területére, azaz a talajra és a levegőre jellemzőek. A hazai termelői mézek elemzéséből kiderül, hogy Magyarországon a botanikai eredettől függően igen eltérő a mézek összetétele, viszont a geológiai eredet nem okoz nagy különbséget közöttük.
Elméletileg a régi mézek vizsgálatával nemcsak az egykor jellemző környezeti faktorokról, de a méhészeti technológiák változásáról is adatokhoz lehet jutni. Ezért a Debreceni Egyetem munkatársai több mint hatszáz régi mézmintát gyűjtöttek össze. A legrégebbi 1959-ből származott. A mintákban alapvetően a szervetlen komponenseket mérték, ebből egyértelműen kirajzolódott, hogy például a környezeti ólomszennyezést okozó üzemek bezárása, illetve az ólmozott benzin betiltása csökkentette a szennyezés szintjét a mézekben, ugyanez a változás volt tapasztalható a mézek cinktartalmánál is, amikor kivonták a horganyzott edényeket a használatból. Az utóbbi két évtizedből már egyetlen olyan mézet sem találtak, amelyben a mért komponensek koncentrációja meghaladta az egészségügyi határértéket.•
