Múltat megőrző méz

A méz rendkívül jól konzerválja a belé zárt össze­tevőket, afféle idő­kapszula­ként használható egy térség ég­haj­lati, környezet­szennyezési múltjának feltárásához.


Baranyai Edina, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének adjunktusa a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj egyik idei nyertes pályamunkájában a mézek múltat megőrző tulajdonságainak vizsgálatáról számolt be.

A kutatás fő célja a környezeti indikátorok meghatározása volt, amelyek elemösszetételéből következtetni lehet a legkülönfélébb természetes vagy emberi eredetű környezeti változá­sokra. A méhek által begyűjtött pollen és a nektár mindazokat az anyagokat tartal­mazza, amelyek a begyűjtés területére, azaz a talajra és a levegőre jellemzőek. A hazai termelői mézek elemzéséből kiderül, hogy Magyar­országon a botanikai eredettől függően igen eltérő a mézek össze­tétele, viszont a geológiai eredet nem okoz nagy különbséget közöttük.

Elméletileg a régi mézek vizsgálatával nemcsak az egykor jellemző környezeti faktorokról, de a méhészeti technológiák változásáról is adatokhoz lehet jutni. Ezért a Debreceni Egyetem munkatársai több mint hatszáz régi mézmintát gyűjtöttek össze. A legrégebbi 1959-ből származott. A mintákban alap­vetően a szervetlen komponenseket mérték, ebből egyértelműen kirajzolódott, hogy például a környezeti ólom­szennyezést okozó üzemek be­zá­rása, illetve az ólmozott benzin betiltása csökkentette a szennyezés szintjét a mézekben, ugyanez a változás volt tapasztal­ható a mézek cink­tartalmánál is, amikor kivonták a horgany­zott edényeket a használatból. Az utóbbi két év­tizedből már egyetlen olyan mézet sem találtak, amelyben a mért komponensek koncentrációja meghaladta az egészség­ügyi határértéket.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka