Folyóink melegedő klímában – a Magyar Haltani Társaság az inváziós és az őshonos fajokról

A legújabb haltani kutatási eredményekről, a horgászturizmus helyzetéről, valamint az idegenhonos halfajok hazai természetes vizekben betöltött szerepéről is szó volt a Magyar Haltani Társaság (MHTT) XX., jubileumi konferenciáján. A Társaság vezetőit a múlt eredményeiről, a jelen kihívásairól és a klímaváltozás hatásairól kérdeztük.


A Lakiteleki-Holt-TiszaA Lakiteleki-Holt-Tisza (Kép: Depositphotos/airpixel.hu)
Mit értek el az elmúlt húsz évben?

Dr. Harka Ákos, az MHTT tiszteletbeli elnöke – Társaságunkat 2005-ben 40 fő alapította, ma 136 tagot számlál. Évente megrendezzük a Magyar Haltani Konferenciát, ahol a kutatók bemutathatják az eredményeiket. Ezek közül kiemelkedik egyik kollégánk munkája, aki a Körösökből egy a tudományra nézve is új halfajt írt le, a bihari márnát. Publikálási lehetőséget kiadványunk, a Pisces Hungarici biztosít, amely a Kárpát-medence halairól már 16 kötetet adott közre. Az elmúlt két évtized során számos új halfaj jelenlétét és elterjedését mutattuk ki vizeinkben, így halfaunánk mai ismeretszintje messze meghaladja a korábbit. Az ismeretterjesztés is fontos feladatunk, amit honlapunk és a Facebook-oldalunk szolgál. Rendszeresen megrendezzük az Év Hala választást, ami nagyon népszerű. Leglátogatottabb a Mit fogtam? című rovatunk, amely főként a horgászok által fel nem ismert, de fotón beküldött halfajok azonosításában nyújt segítséget úgy, hogy a jellegzetességekre is felhívjuk a figyelmet.

2000 januárjának végén szakadt át az erdélyi, nagybányai Aurul cég zagytározója. Ennek következtében százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz került a Szamosba, majd a Tiszába. Becslések szerint 1250 tonna hal pusztult el akkor. Mit mutat most a Tisza és a Szamos?

Dr. Nyeste Krisztián, az MHTT titkára – 2000-ben a nagybányai zagytározóból kiömlő víz főként az igen toxikus cianidtartalom miatt okozott tömeges elhullással járó haváriát. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy – halpusztulást okozó koncentrációkat el nem érő – nehézfémszennyezések előtte és azóta is rendszeresen előfordulnak sajnos a Tisza vízrendszerében. 2016-ban a Tiszából és annak fő mellékfolyóiból gyűjtöttünk domolykókat, és mértük a bennük lévő fémek koncentrációit. Ezek alapján elmondható, hogy a Tisza viszonylag kevésbé szennyezett állapotban lép be hazánkba, a Szamos szennyezettsége viszont napjainkban is számottevő, és betorkollását követően a Tisza fémtartalma is nagymértékben megnő. Sajnálatos eredményünk az is, hogy a határainkon túlról érkező jelentős szennyezésekhez bőven hozzájárulunk idehaza is. A többi fő mellékfolyó közül kifejezetten a Sajó vízrendszerén érkeznek nagyobb terhelések, de jelentős az egyes fémek mennyisége a Bodrogban és a Marosban is. Ezek számottevő hatással vannak a befogadó Tiszára.

A kereskedelmi célú halászat 2016-os betiltása milyen hatással volt az alföldi folyók – elsősorban a Tisza – halállományaira?

Sallai Zoltán, az MHTT vezetőségi tagja – 2016-tól a legtöbb hazai vízen a horgászok gyakorolják a halgazdálkodási jogot. A Tisza vízgyűjtő területén egyedül a Tisza-tavon tudunk folyamatosan végzett ökológiai célú szelektáló halászatról. A nagy tavaszi áradások elmaradása miatt felmelegedő vizeinkben az inváziós fajok ívására egyre kedvezőbb a vízhőfok, melynek hatására a fehér busa és az amur is sikeresen le tud ívni. A busák olyan mennyiségben jelentek meg a Tiszában, a Körösben és a Marosban, hogy állományukat képtelenség horgászmódszerekkel elviselhető mértékűre szorítani, a horgászok által kifogott mennyiség a legbátrabb becslés alapján sem éri el a meglévő mennyiség 5 százalékát. A busaivadékok a parti régióban a planktont szűrve komoly táplálékkonkurenciát jelentenek az őshonos fajok ivadékainak. Be kell látnia a horgásztársadalomnak, hogy a halászok szakértelme nélkülözhetetlen az inváziós fajok visszaszorításában, ezen a téren a huszonnegyedik órában vagyunk. A horgászlétszám 2016 óta közel háromszorosára nőtt, ellenben vízterületeink mennyisége nem változott. A nagyobb mennyiségű – főleg pontyból álló – haltelepítéssel vizeink terhelése jelentősen emelkedett.

Felmelegedő vizeink kedveznek az inváziós amurnak.A nagy tavaszi áradások elmaradása miatt felmelegedő vizeinkben az inváziós fajok ívására egyre kedvezőbb a vízhőfok, melynek hatására a fehér busa és az amur is sikeresen le tud ívni. A képen: amur (Ctenopharyngodon idella). Kép: Depositphotos/wrangel
A klímaváltozással magyarázták, hogy a Tarna középső, Aldebrő és Tarnaméra közötti szakasza 2022 nyarán, a szélsőségesen csapadékszegény időjárás következtében több mint egy hónapig ki volt száradva. 2023-ban a Tarna vízhozama a korábbi évekre jellemző értékekre állt vissza, és a kiszáradással érintett területen, 2023 szeptemberében 27 halfajt mutattak ki. Ez azt jelenti, hogy mindent kibírnak a hazai folyók?

Szepesi Zsolt, az MHTT vezetőségi tagja – A hazai folyók és a vízi élőlények sok mindent kibírtak és kibírnak, elég csak a cianid- és vörösiszap-szennyezésre gondolni. Ezek adott helyen történt emberi mulasztásra vezethetők vissza, míg a Tarna középső – Aldebrő és Tarnaméra közötti – szakaszának kiszáradása inkább a globális felmelegedéssel hozható összefüggésbe. 2023-ban többször is jelentős árhullám alakult ki a Tarnán. 2023. január 18-án 37 perc alatt annyi víz (45 155 köbméter) folyt át Verpelétnél, mint 2022 júliusában 31 nap alatt. Az árhullámok hatására a tógazdaságokból kiszöktek olyan halfajok (ezüstkárász, ponty, dévérkeszeg, csuka, süllő, razbóra, naphal), melyek nem jellemzőek erre a szakaszra. Az áradások következtében alulról, a Zagyva felől olyan őshonos halfajok is megjelentek Kápolna környékén, melyek korábban nem fordultak elő, vagy igen ritkák voltak (paduc, szilvaorrú keszeg, menyhal). A 2022. évi kiszáradás megmutatta, hogy a jó hatásfokkal tisztított, a kiszáradt mederbe bevezetett tisztított szennyvíz (káli szennyvíztelep) elősegíti az aszályos időszakban az élővilág túlélését, ellenben a gyenge hatásfokkal tisztított szennyvíz (verpeléti szennyvíztelep) a halállománynak azt a részét is kipusztítja, mely a szennyvízbevezetés hiányában egyébként túlélné a kiszáradást.

Jubileumi rendezvényükön elhangzott, hogy az elmúlt húsz év legszembetűnőbb változása a melegedő klíma miatti száradozás. Ha egy tó kiszárad, onnan végleg eltűnik az élet, vagy vízpótlással, halbetelepítéssel helyreállítható a korábbi állapot? Van-e erre példa?

Dr. Nagy Sándor Alex, az MHTT elnöke – A hidrobiológia egyik alaptétele, hogy ahol víz van, ott élet is van. A vízi élővilág minden kiszáradt és vízzel újra feltöltődő víztérben is újra megjelenik, hacsak valami méreganyag azt nem akadályozza. Abban az esetben, ha a kiszáradt meder kapcsolatba kerül egy vízzel borított víztérrel, akkor onnan a rekolonizáció viszonylag gyors lehet. Azt nem mondhatjuk, hogy az eredeti állapot áll vissza, mert minden ilyen esetben új alapokról indul a vízi ökológiai rendszer, így a korábbihoz nagyon hasonló állapotok jöhetnek létre, de nyilván nem pontosan ugyanaz, mint ami volt. Abban az esetben, ha a víztér nem tart kapcsolatot más vízterekkel, a benépesülés szintén megtörténik, csak sokkal lassabban. A halak esetében bonyolultabb a helyzet, mert természetes módon ez a folyamat rendkívül hosszú lenne, gyors újranépesülést csak gondosan megtervezett haltelepítésekkel lehet megoldani. Példaként említhető a Harangodi tározó leeresztése, majd a rehabilitációt követő feltöltése.

A feltöltődő, kiszáradt mederben újra megjelenik az élővilág.A vízi élővilág minden kiszáradt és vízzel újra feltöltődő víztérben újra megjelenik, hacsak valami méreganyag azt nem akadályozza. Amennyiben a kiszáradt meder kapcsolatba kerül egy vízzel borított víztérrel, akkor a rekolonizáció viszonylag gyors, és a korábbihoz nagyon hasonló állapotok jöhetnek létre. (Kép: Depositphotos/heiko119)
Azt mondják, hogy a folyók, tavak, patakok esetében az egy-két fokos melegedés hatalmas veszélyeket rejt, például a halak szaporodási ciklusának eltolódását is okozhatja. Milyen egyéb hatásokkal kell számolni?

Dr. Nagy Sándor Alex – A szárazföldi ökológiai rendsze­rek élőlényei a Kárpát-medencében a téli és a nyári évszak összehasonlításában akár 50 fokos hőmérsékleti ingadozásokat is elviselnek. A vízi ökológiai rendszerek élőlényei sokkal szűkebb hőmérsékleti határok között élnek, így a kisebb – akár néhány tized fokos – hőmérsék­leti változásoknak is jóval nagyobb jelentősége van. A melegedő víz hatására korábbra tolódhat az egyes halfajok szaporodási ideje, de számolnunk kell mind a természetes táplálékszervezetek, mind ragadozóik megjelenési idejének változásával is. A fennálló, finoman összehangolódott rendszer megváltozhat, és előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a frissen kikelő hallárváknak és a fejlődő ivadéknak vagy nem lesz elegendő és megfelelő természetes tápláléka, vagy a ragadozóik lesznek már jelen nagy számban, és előrehaladott fejlettségi állapotban. Mindkét lehetőség jelentősen csökkentheti a hallárvák és ivadékok életben maradási esélyeit, így populációik utánpótlását akadályozhatja.

A melegedő vizes élőhelyeken intenzíven megjelentek az idegenhonos halfajok. Fontos azonban megkülönböztetni az idegenhonos és az invazív hal­fajokat. Az egykor invazív ezüstkárász például mára „berendezkedett” hazánkban. Hol van az a pont, amikor azt mondják a szakemberek, hogy az invazív fajok nem jelentenek veszélyt a hazai élővilágra?

Dr. Antal László, az MHTT vezetőségi tagja – Inváziósnak azokat az idegenhonos fajokat tekintjük, melyek 1. eredeti elterjedési területükön kívül megtelepedni képesek; 2. térhódításukkal a természetes életközösségeket veszélyeztetik; 3. minden esetben emberi közvetítéssel jutottak el új élőhelyükre. Ezeket az adventív eredetű fajokat valamely tulajdonságuk (például: gyors szaporodóképesség; környezeti feltételekkel szembeni tág tolerancia; jó kompetí­ciós és predációs képesség; stb.) alkalmassá teszi arra, hogy invázióssá váljanak. Legjobb példa az ezüstkárász esete, mely szaporodási mechanizmusának köszönhe­tően szinte teljes mértékben kiszorította az őshonos széles kárászt, melynek tiszta állományai alig maradtak a Kárpát-medencében. Másik jó példa az amurgéb, mely néhány év alatt képes más halakat kiszorítva egyeduralkodó lenni, inváziós képessége ekkor ér a csúcsra. Ekkor ugyan már más halfajokra nem veszélyesek, de a vízi élővilág minden egyéb elemére negatív hatással vannak. Kijelenthető, hogy az inváziós fajok mindvégig inváziósnak tekinthetők, amíg a fauna részét képezik.

Délről és keletről olyan fajok, mint a gébfélék, eddig nem tapasztalt élénk terjeszkedésbe kezdtek. Az amurgéb valamennyi őshonos halfajunkat veszélyezteti. Hogyan?

Dr. Antal László – A gébfélék a Fekete-tenger irányából a Dunán keresztül érték el hazánkat, míg az amurgéb a Tiszán keresztül Északkelet-Európából érkezett. A Tiszát és egyéb nagyobb folyóinkat leginkább közlekedésre, terjedésre használja, de igazán az alföldi kisvízfolyásokban, mesterséges csatornákban és állóvizekben érzi jól magát, ahol a gazdag növényzet elősegíti rejtőzködését, és szaporodási szubsztrátot is biztosít. Vizuális ragadozó, szinte minden, útjába kerülő táplálékszervezetre rámozdul, legyen az gőte, béka, halak, de más fajok petéit, ikráit is előszeretettel fogyasztja. Fő táplálékforrása a makrogerinctelenek, így megállapítható, hogy nemcsak az őshonos halfajokra, de szinte minden más élőlénycsoportra veszélyt jelent predációs és kompetíciós képessége miatt. A környezeti feltételekkel szembeni toleranciája szinte már határtalan, például képes a jégbe fagyást követően kiolvadni és elúszni, valamint az extrém alacsony oxigénszintet is elviselni. Természetes ellensége nem ismert, ezért jogosan került fel 2016-ban az Európai Uniót veszélyeztető inváziós fajok listájára.

Az inváziós amurgéb képes más halakat kiszorítva egyeduralkodó lenni.Az inváziós fajok mindvégig inváziósnak tekinthetők, amíg a fauna részét képezik. Az amurgéb néhány év alatt képes más halakat kiszorítva egyeduralkodó lenni, inváziós képessége ekkor ér a csúcsra. Ekkor ugyan már más halfajokra nem veszélyes, de a vízi élővilág minden egyéb elemére negatív hatással van. (Kép: Wikipédia/Andshel)
A lápi póc Magyarországon fokozottan védett faj. Állományának jelentős csökkenését a mocsarak lecsapolása és újabban a természetes ellenségeként megjelenő ragadozó amurgéb is okozza. Menthető a lápi póc?

Dr. Nyeste Krisztián – Fennmaradását számos tényező veszélyezteti, például az élőhelyek eltűnése, a fennmaradtak ingadozó vízjárása és kiszáradása, az antropogén eredetű beavatkozások és az inváziós fajok megjelenése. Utóbbi tekintetében az amurgéb a legjelentősebb. A meglévő állományok megőrzése céljából ezeket a tényezőket kellene felszámolnunk, ami rendkívül nehéz feladat. Fontos lenne megőrizni a még meglévő élőhelyeket és biztosítani azok vízellátását még az extrém száraz időszakokban is. Az inváziós fajok világszerte kiemelkedő problémát jelentenek, az amurgéb visszaszorítására mai napig nincsenek megfelelő eszközeink. Fontos lenne annak megelőzése, hogy újabb pócélőhelyekre is eljusson. Kiemelhető a lápi póc szaporításának és visszatelepítésének fontossága is. Megfelelő körülmények között ugyanis rendkívül szapora. Az így „előállított” utánpótlással erősíteni lehetne a veszélyeztetett állományokat, illetve a faj számára megfelelő, meglévő, vagy újonnan létrehozott élőhelyeken új populációkat is ki lehetne alakítani. Nagyban elősegítené mind­ezt egy határainkon átnyúló, jól koordinált fajmegőrzés.

A Tisza-tó hazánk második legnagyobb, egybefüg­gő vízfelülete, területe 127 négyzetkilométer, melynek nagyjából a fele tekinthető nyílt vízterületnek. A tó egy része halgazdálkodási vízterület, emellett horgászparadicsom és a hazai turizmus egyik kiemelt célpontja. A turisztika, halgazdálkodás és természetvédelem hármasában hogyan képviselhetők az utóbbi szempontjai?

Papp Gábor, az MHTT Felügyelőbizottságának elnöke – A Tisza-tó jelenlegi formáját a terület 1978-as elárasztásakor nyerte el. Az eltelt közel 50 év során egy rendkívül értékes, változatos vizes élőhely alakult ki, mely számos védett, valamint kiemelt közösségi jelentőségű növény- és állatfajnak, továbbá élőhelynek ad otthont. Emiatt a Tisza-tó területének teljes egésze a Natura 2000 rendszer részét képezi, jelentős hányada pedig a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. A nemzeti parki területen az élővilág megóvása érdekében vízi közlekedési korlátozások vannak érvényben. A parton a sátorozás is szigorú keretek között folytatható. A Tisza-tó halgazdálkodója, a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. egész évben gyűjti a látogatók által hátrahagyott hulladékot, emellett a horgászrendben is vannak olyan szabályok, melyek a természet megóvását célozzák. Örömteli, hogy a Tisza-tó turizmusára jelentős befolyással bíró szervezetek elkötelezettek abban, hogy a térség turisztikai fejlesztései a csendes, békés, a természeti értékeket messzemenően szem előtt tartó irányba történjenek.

A Tisza-tó egy rendkívül értékes, változatos vizes élőhely.A Tisza-tó területének teljes egésze a Natura 2000 rendszer részét képezi, jelentős hányada pedig a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. (Kép: Depositphotos/anderm)
Ha folytatódik a klímaváltozás, a Kárpát-medence felmelegedése, milyen beavatkozásra lesz szükség az alföldi halállomány fennmaradása érdekében?

Dr. Nagy Sándor Alex – A klímaváltozás egészen biztosan folytatódni fog, mert az nem egy napjainkban felbukkant jelenség. Amióta a Föld kezdetleges klímája kialakult (mintegy 2,5 milliárd éve), azóta változásban van, és amíg létezni fog, addig a változás is folyamatos lesz. Azok a ki­jelentések, hogy „nyakunkon a klímaváltozás”, vagy „állít­suk meg a klímaváltozást”, hangzatosak, de a tények isme­re­té­nek hiányán alapulnak. Az viszont kétségtelen, hogy a Föld klímája jelenleg egy melegedő fázisban van. A melegedő klíma hatására a halaink nem fognak eltűnni a vizekből, de a fajszerkezet jelentősen módosulhat, attól függően, mennyire lesz intenzív és tartós a felmelege­dés. Fontosnak tartjuk, hogy az öntözési hálózat fejlesztése során a védett vizes élőhelyek is bekapcsolhatók legyenek a vízellátásba. Legyenek források az élőhely­védelemre, fajvédelemre, rehabilitációs beavatkozásokra. Valósuljon meg a gyakorlatban is a sokszor hangoztatott vízvisszatartás, legyen kidolgozott szaporítási technológia min­den védett halfajunk szaporítására, legyenek források olyan kutatásokra, amelyek az invazív halfajok populációi­nak visszaszorítását célozzák.•

Címlapkép: Depositphotos/airpixel.hu


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024  2025
Címkék

Innotéka