Befektetés a jövőbe
A siker magyar módra értendő, sok küzdelemmel és némi önkizsákmányolással. Szombatfalvy Rudolf okleveles kohó- és gazdasági mérnök 1991-ben, húsz esztendő után – nem teljesen önszántából – távozott a Székesfehérvári Nehézfémöntödéből. Mivel nem akart kiszolgáltatott vagy megalázó helyzetbe kerülni, 45 évesen egyéni vállalkozást, mérnöki irodát alapított. 1993-ig elsősorban öntészeti tanácsadással, kapacitásbiztosítással, környezetvédelemmel foglalkozott.
Aztán 1993-ban megkereste őt a világ egyik legnagyobb öntészeti segédanyagokat gyártó és forgalmazó cége, az 1932-ben alapított német Foseco, hogy legyen a magyarországi képviselőjük. Nagy lehetőség és komoly megtiszteltetés volt ez, hiszen az innovációban élen járó vállalat a kezdetektől arról híres, hogy a minőségből soha nem enged, ami a termékeire és a munkatársaira egyaránt vonatkozik. A néhány éve már Vesuvius-Foseco néven ismert cég főleg olyan, egyszer használatos, jó ár-érték arányú segédanyagokat forgalmaz, amelyek jelentősen javítják az öntvények minőségét és gazdaságosságát, illetve olyan olvasztótégelyeket, amelyekkel komoly, minimum 10 százalékos energiaköltség-megtakarítás érhető el.
Az 1993-as korrekt szerződést csak hét év múlva kellett módosítani, mert akkortól az Alba Metall nemcsak képviselője, hanem disztribútora is lett a világcégnek. Vagyis nem bizományban van náluk az áru, hanem saját tulajdonban. Ami egy tekintélyes méretű raktárt és 30-40 millió forintos raktárkészletet feltételez.
A családi vállalkozás több mint két évtizedig bérelt raktárokból intézte a kereskedelmi ügyleteket, ám 2016. január 1-jén beköltöztek a saját tulajdonú, igen jó helyen, a 8-as és az új elkerülő út találkozásánál fekvő „logisztikai központjukba”. Pályázati pénzek és hitel nélkül, lépésről lépésre építették fel a 700 négyzetméteres, acélszerkezetes, szendvicspaneles, és ami nagyon fontos, fűthető, jól szigetelt raktárt. A folyékony fémekkel érintkező termékek ugyanis nedvességet egyáltalán nem kaphatnak, de hőnek vagy fagynak sem lehet kitenni őket. A bővülés egy „külsős” munkatárs felvételével is járt, merthogy addig a háromtagú család a szaktanácsadástól a hajnali szállításokig mindent maga végzett.
Szombatfalvy Rudolf mindig is élethivatásának tekintette a magyar öntészet nemzetközi szintre emelését, ezért a szakmai szervezetekben (Magyar Öntészeti Szövetség, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület) is évtizedek óta igen aktív. Még érez magában elég erőt, hogy megbirkózzon a bel- és külföldi (kínai) konkurenciával, de túl a hetvenen már érthetően abban gondolkodik, hogy a cég irányítását egyre inkább átengedi a lányának, aki megszerezte az öntészeti doktori címet, emellett több diplomája és nyelvvizsgája is van. A jövő náluk tehát jó kezekben lesz – és nagyon reméli, hogy ugyanez elmondható a teljes magyar öntészeti iparról is.•