<
2012. október 5.

Szerző:
Szegedi Imre

Aktívan a passzívházakért!

Faaprítékkal fűtött házakról, egymillió napkollektorról, lakható városok koncepciójáról és az energiatanúsítvány hasznosságáról is kérdeztünk hazai szakembereket az október 17–18-án sorra kerülő CEP-Expo, nemzetközi kiállítás és konferencia az energiahatékony és intelligens épületekről című rendezvény kapcsán. A konferencián médiatámogatóként megjelenő magazinunk az Energiahatékonyság–Épületgépészet–Passzívház témakörben kért véleményeket.


Hazánk az Európa 2020 néven ismert uniós stratégia energia- és klímacéljaihoz kapcsolódva a megújulóenergia-források részarányának 14,65 százalékra növelését, 10 szá­zalékos teljes energiamegtakarítást, valamint az EU emis­szió­­­kereskedelmi rendszerén kívül az üvegházhatású gázok kibocsá­tásának (2005-ös szinthez képest) legfeljebb 10 százalékos növekedését vállalta 2020-ig. Pálvölgyi Tamás, a BME docense, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség ügyvezetője szerint ezek a vállalások a legkönnyebben a hazai lakásállomány korszerűsítésével érhetők el. A környező országokban egyértelműen beigazolódott, hogy a legnagyobb megtakarítás a legkisebb ráfordítással és mégis a legnagyobb hatékonysággal az épületek energetikai korszerűsítésével és energiatakarékos építésével érhető el. (A privatizált magyar ipar lényegében – a kis- és középvállalkozások kivételével – kimerítette a megtakarítási lehetőségeket, a közlekedés korszerűsítése ugyancsak sokat hozhatna a konyhára, de erre nincs pénz.)

A Nemzeti Energiastratégiában hazánk azt vállalta, hogy 2030-ra 110 petajoule-lal csökkenti az épületek energiafelhasználását – ami, ha megvalósul, az ország teljes energiafelhasználása 10 százalékkal csökken. Becslések szerint a 4,3 milliós hazai lakásállományban 2,5 millió lehet a népnyelven kádárkockának nevezett, általában 10 méter hosszú és 10 méter széles, sátortetős családi ház, melynek fajlagos energiafogyasztása kétszerese a nem korszerűsített panelekének. Azaz, nem a panelek a legelavultabb otthonok.

Kádárkocka

A családi házak állapotával tehát tisztában vagyunk, de semmit sem tudunk a középületek számáról – a becslések 30-50 ezerre teszik –, illetve azok energetikai tulajdonságairól. Pálvölgyi Tamás a középületek korszerűsítésével kapcsolatban egy különös szempontra is felhívta a figyelmet: míg a családi házak energetikai korszerűsítése csak az ott lakók számára jelent majd kiadáscsökkenést, a középületek modernizálása viszont a költségvetés szempontjából is kedvező. Az iskolák, kórházak ablakainak kicserélése, a falak szigetelése, gépészeti felújítása nyomán csökkenő energiaigény ugyanis az állam kiadásait apasztja.

A közintézmények korszerűsítése az állami kiadások csökkenését eredményezi

Az, hogy mit teszünk épületeinkkel, alapvetően attól függ, mire mennyi pénzünk van, valamint attól, hogy milyen célokat fogalmazunk meg. Az egyik út, hogy a lehető legalaposabban korszerűsítsük az otthonokat – például ablakcserével, hőszigeteléssel, hőszivattyú alkalmazásával, napkollektorokkal – így akár 70 százalékkal is csökkenthető az adott lakás energiaigénye. Csakhogy ez a teljesség jóval többe kerül, mint ha megelégszünk egy egyszerűbb, nem teljes körű felújítással. Utóbbi esetben hozzávetőleg 30 százalékkal csökken az energiafelhasználás, de nem is kerül annyiba. Melyiket válasszuk? Pálvölgyi Tamás a minél teljesebb korszerűsítésre voksol. Brüsszel ugyanis egyre szigorúbb energetikai kritériumokat fogalmaz meg, ami azzal jár, hogy a ma még éppen megfelelő állapotra korszerűsített középülethez néhány éven belül ismét hozzá kell nyúlni.

Varga Pál, a Naplopó Kft. vezetője szerint Magyarország területére egy év alatt körülbelül 380-szor annyi hőenergiát sugároz a Nap, mint amennyi az ország teljes éves energiafelhasználása. A Nap energiáját sokféleképpen lehet hasznosítani. Egy jól megtervezett épület pusztán a kialakítással, az alkalmazott szerkezeti anyagokkal jelentős mértékben kiaknázhatja a Nap energiáját. Ezt passzív hasznosításnak nevezik. Az aktív hasznosítás pedig napkollektorok, illetve napelemek alkalmazása. Ez két különböző technológia. A napkollektorok hőenergiát állítanak elő, a napelemek elektromos energiát. A napkollektorokkal előállított hőenergia elsősorban meleg víz készítésére, épületek kiegészítő fűtésére vagy medencék vizének fűtésére használható.

Használati melegvízre (fürdéshez, mosogatáshoz, mosáshoz) minden lakott épületben szükség van. Napkollektoros rendszerrel a használati melegvíz éves szinten akár 60-70 százalékban is előállítható. (A téli fél évben ez az arány 30-40 százalék, míg a nyári fél évben közel 100 százalék.) Családi házak melegvíz-ellátásához az igényektől függően általában 4–8 négyzetméteres napkollektor-felületre van szükség, valamint egy 200–500 literes melegvíz-tárolóra. A tárolót úgy alakítják ki, hogy ha a kollektorokból nem érkezik elegendő napenergia, a víz melegítésére hagyományos módon is lehetőség van kazán- vagy elektromos fűtés alkalmazásával. A napkollektoros rendszert többnyire fagyálló folyadékkal töltik fel, így az egész évben, tehát télen is használható. A keringtetőszivattyút automatika vezérli, amely érzékeli a napkollektorok és a tároló hőmérsékletét, és csak akkor indítja el a szivattyút, ha a kollektorokban melegebb van, mint a tárolóban. Így garantálható, hogy borús idő esetén sem hűtjük ki a melegvíz-tárolót, és a szivattyú energiafelvétele töredéke a napenergia-nyereségnek.

Hőszivattyú

Épületek fűtésére a napkollektorok nehezen alkalmazhatók, mivel télen gyakran borús az idő, a hasznosítható napsugárzás szintje pedig ilyenkor alacsony. Ezért a napkollektoros fűtésrásegítés elsősorban az átlagosnál jobb hőszigetelésű, alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerrel (falfűtés, padlófűtés, alacsony hőmérsékletű radiátoros fűtés stb.) szerelt épületekben lehet reális cél. Míg egy átlagos (tehát rossz) hőtechnikai állapotú épület esetében a napkollektorok még nagyméretű rendszer megvalósítása esetén is csak körülbelül 10-30 százalékos részarányban képesek fedezni az épület hőenergia-szükségletét, addig egy korszerű passzívház esetén ez az arány közel 100 százalék is lehet.

A GfK Hungária legújabb közleménye szerint fizetésünk felhasználása jelentősen megváltozott az utóbbi 10 évben. Az élelmiszerek részaránya például 29-ről 23 százalékra csökkent, miközben az energiahordozókra, lakásfenntartásra fordított összegek részesedése 18-ról 25 százalékra nőtt. Ez is mutatja azt a trendet, hogy életünkben egyre fontosabb az energiával való foglalatosság. Mi ebben az épületgépészet feladata? Amíg az építész azon fáradozik, hogy létrehozza a „barlangot”, azaz a teret, az otthont az ember számára, addig az épületgépész adja hozzá a tüzet, amely mellett melegszik és ételét készíti, illetve a patak vizét, melyből szomját oltja.

A mai építmények alapvető követelménye, hogy energiatakarékosak legyenek, ebben pedig a legnagyobb dinamikával az épületgépészet vesz részt. Jó építészeti alapokkal – tájolás, térfogat/felület arányok, nyílászárók és árnyékolás – épületünket a gépészet passzív-, nullenergiás vagy akár aktívházzá is teheti, ami azt jelenti, hogy nagyon kis vagy nulla energiabevitellel, sőt akár energianyereséggel is üzemeltethető. Dr. Chappon Miklós és Kovács István, a Magyar Mérnök Kamara Épületgépészeti Tagozatának tagjai szerint azonban minél inkább nyereségessé szeretnénk tenni épületeink energiamérlegét, annál több beruházásra van szükség. Az épületgépész feladata, hogy a megbízó igényeinek és lehetőségeinek figyelembevételével megmondja, hol van az a pont, ameddig érdemes elmenni, és a hely adottságai mely technológiáknak kedveznek, és melyek nem fognak kellő hatékonysággal működni.

Napkollektor

Az épületgépészetben a fő változás a klasszikus fűtőrendszerek teljesítménybeli összezsugorodásán vagy akár teljes mellőzésében, illetve a kontrollált gépi szellőztetés főrendszerré előlépésében érhető tetten. Az ablaknyitással járó hőveszteség pazarlását már nem engedhetjük meg, mert felborul a gondosan kalkulált energiamérlegünk, és hozhatjuk vissza a több tíz kilowattos fűtőberendezéseket. A hő benntartása egyben azt is jelenti, hogy a levegőt is bent kell tartani, hiszen ha elszökik, viszi magával a hőt is. Ráadásul télen a helyére érkező hideg levegőt még fel is kell melegítenünk, tehát kétszeres a veszteség. Ha viszont egyáltalán nem cseréljük a levegőt, előbb-utóbb elfogy az oxigén, és megfájdul a fejünk. További feladata a szellőztetésnek, hogy a bent keletkező és felszaporodó káros anyagokat – például az általunk kilélegzett szén-dioxidot vagy a bútorok, tisztítószerek vegyi kipárolgásait és a keletkező párát – elszállítsa és friss levegőre cserélje. A penészesedés egyik fő oka a pára feldúsulása a nem megfelelő szellőztetés miatt.

A belsőépítészet is egyre hangsúlyosabb, ami persze a gépészetre is hat. Trend a gépészet teljes elrejtése: a radiátorok eltűnnek, felületfűtési csőkígyóként beköltöznek a falakba, a meleg vizet már nem a fürdőkád feletti bojler termeli, minden nagyobb gépet egy külön helyiségbe telepítenek, rejtenek el. Dr. Chappon Miklós és Kovács István szerint szintén újszerűnek hathat az energiatakarékos épületekben a jóval nagyobb melegvíz-tároló egység: a 80–120 literes bojlerek helyett akár több ezer literes, úgynevezett puffertartályokat telepítenek. Ezek feladata a fűtési és a használati melegvíz hőigényének folyamatos biztosítása. E változások jellemzik az alacsony energiás, illetve a passzívházak épületgépészetét. A fejlődés további irányai már kevésbé láthatók, a műszakilag fejlett készülékek esetén további energiamegtakarítást az intelligens vezérléssel lehet elérni, azaz csak annyit üzemeljen egy berendezés amennyit feltétlenül szükséges. A gépek akár kommunikálhatnak is egymással, például megosztva a hőmérsékleti adatokat. Így kevesebb elem szükséges, miáltal további beruházási költség takarítható meg, mert nem kell duplán, triplán beépíteni egy-egy érzékelőt.

Kárpáti József, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) Készház szekció elnöke szerint nincs egyszerű helyzetben az, aki építkezésbe, felújításba kezd. Az építtetők ugyanis nincsenek kellően tájékoztatva, hogy milyen házat is kellene most építeni. Elé­gedjen meg a magyar Energia Tanúsítvány C kategóriájának meg­felelő fogyasztással, ami a jelenlegi követelményszint, vagy ennél jobbat építsen? Ha jobbat, akkor mennyivel jobbat? Dönteni igazából csak objektív számok alapján lehet. A C kategóriához éves szinten 160 kW/m²/év fogyasztás tartozik. Svédországban ugyanakkor a C kategóriához 90 kW/m²/év fogyasztás tartozik, nem elfelejtve, hogy ott ezt 10 hónapra kell beosztani, míg nálunk általában hat hónap a fűtési szezon. 2020-tól az új épületek energiafelhasználása közel nettó 0 lehet. Ez általában 5 kW/m²/év alatti fogyasztás lesz.

Passzívház

Európa legtöbb országában fokozatosan szigorítják az értékeket, ösztönzik az energiamegtakarítást, s így folyamatosan közelítenek a 2020-as közel 0 értékhez. Kárpáti József szerint nálunk nagy valószínűséggel 2017-ig nem lesz szigorítás. A környező országokban, különösen a Lajtán túl, az új építésű házak általában alacsony energiafelhasználású épületek, de ma már rendszeresen épülnek lakóparkok, társasházak passzívház minősítéssel, sőt ma már az aktív- vagy pluszenergia-ház sem kuriózum. Magyarországon ezt az igen enyhe előírást sem tudjuk betartatni, hisz nincs szankció. A miértre nagyon egyszerű lehet a válasz: a költségvetés állapotának kényszere. Az energia értékesítésén hatalmas jövedékiadó- és áfabevétele van a költségvetésnek. Amennyiben érdemben csökkenne az energiafelhasználás, csökkenne az adóbevétel is.

Passzívházról akkor beszélünk, ha az épület 15 kWh/m²/év-nél kevesebbet fogyaszt. A passzívházak iránt igen nagy az érdeklő­dés hazánkban, de minősített épület alig épült. Nem minősített, de a fogyasztási értéket elérő épületek száma sem éri el a százat. Az aktív vagy pluszenergia-épületekből talán még tíz sem épült hazánkban. Az alacsony energiafelhasználású épületeknél is jellemző, hogy elsősorban a bekerülési költséget nézik, és azt kérdezi a megrendelő, lehet-e olcsóbban csökkenteni a fogyasztást? Aki csak a költséget veszi figyelembe, Kárpáti József szerint akkor jár a legjobban, ha egy polisztirol gömb közepébe költözik, és két csövön szívja és fújja a levegőt, tesz rá egy kis napelemet meg egy napkollektort, és készen van a passzív vagy aktív épület.

Passzívház

Épületeink létesítésénél és felújításánál nemcsak az energiafelhasználást kell figyelembe venni, hanem komplex gondolkodásra van szükség. Fontos az épület elhelyezése, tájolása, formája, ami már meghatároz bizonyos energianyereséget vagy -veszteséget. Szorosan együtt kell gondolkoznia az építésznek a gépész tervezővel, hogy megfelelő energiatermelő és energialeadó berendezéseket alkalmazhassanak. Így a tervezés során kell eldönteni, hogy lesz-e gázkazán, vagy hőszivattyút is gazdaságos beépíteni, vagy a napelemek, napkollektorok aránya milyen legyen. Kárpáti József szerint az átgondolt tervezéssel, a szoláris nyereség figyelembevételével, a hőveszteségek minimalizálásával (hőszigeteléssel, árnyékolással) is meglepően jó eredményeket lehet elérni. Ma kevés új ház épül, és kevés házat újítanak fel, vagyis kevés olyan épület létesül, amelyik 2020 után nem növeli, hanem csökkenti értékét. Ugyanakkor már itthon is rendelkezésre állnak azok az anyagok és technológiák, amelyek segítségével a hosszú távra tervezők energiatakarékos, passzív-, esetleg aktívházat építhetnek. Az épület jellegétől függően a jelenlegi árak mellett is 5-15 éven belül megtérül a többletberuházás, és 2020 után nem csökken ingatlanunk értéke.

Számos részletet illetően fogalmunk sincs arról, hogy egy város hogyan működik, de az biztos, hogy a működés hatékonyságán változtatni kell – véli dr. Reith András, a HuGBC elnöke. Napjainkban különféle anyagok – nyersanyag, feldolgozott áru, energia – áramlanak a településekre, majd azokkal valami történik. A végeredmény egy város működésének mellékterméke: világméretben pedig elképesztő környezetszennyezés. Óriási változásra van szükség, amelynek célja, hogy a bejövő anyagokból minél kevesebb hulladék keletkezzen. Önfenntartó rendszerré kell alakítani a településeket, ami csak életmódbeli váltással képzelhető el. Az egyszemélyes autózás helyett kerékpárral, illetve közösségi járművekkel kellene közlekedni. A táplálékot helyben vagy a város közvetlen közelében kell megtermelni, mert hatalmas környezetszennyezés, hogy olykor több száz, esetleg ezer kilométerről szállítanak élelmiszert a helyi üzletekbe. A keletkező hulladékot újra kell hasznosítani.

A világ nagyvárosaiban az egy lakosra jutó zöldterületek nagysága igen eltérő, például Sevillában mindössze 2,4, Drezdában 4, Marseilles-ben 4,3 négyzetméter terület jut egy lakosra. Lényegesen nagyobb a zöldterületek kiterjedése más európai városokban, Grazban 567, Bécsben 124, Helsinkiben pedig 122 négyzetméter jut egy lakosra.

Dr. Reith András szerint a jövő városai bővelkednek a zöldfelületekben – ezen a téren Budapesten jócskán akad tennivaló, hiszen egy fővárosira mindössze 4,7 négyzetméternyi zöldfelület jut. Kérdés, hogyan teremthetünk újabb zöldfelületeket? Kézenfekvő megoldás a nem használt területek hasznosítása, a lapos tetők betelepítése zölddel, stb. A „zöldítés” másik indoka, hogy olyan városra van szükség, amely a klímaváltozás hatásait is kezelni tudja. Ilyen hatás, hogy a nyári átlaghőmérséklet emelkedik, azaz nyaranta még több nehezen elviselhetően forró nap lesz. Az előrejelzések szerint a lehulló csapadék mennyisége nem változik jelentősen, de úgy tűnik, hogy az eloszlás kedvezőtlenül alakul. Amikor esik, akkor nagy mennyiségű csapadék zúdul le, majd hetek telhetnek el eső nélkül. A forró nyári napokat tehát nem frissítik hűsítő záporok, ezért épületeinket kell úgy kialakítani, hogy azok a forróság idején is minél kellemesebbek legyenek. A lényeg: hatékonyabb, erősebb adaptációs képességű településekre van szükség.•

Kulturális és örökségvédelmi témában több változás is volt a nyáron: új engedélyezési eljárást vezettek be, ennek hatására elnökváltás történt az örökségvédelmi hivatal élén, majd egy kormánydöntés alapján a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) is megszűnt. Szeptember közepén vált világossá, hogy a KÖH helyét a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ veszi át, amelybe október 31-én a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága is beolvad. Az új központ vezetője, a KÖH volt elnöke, Cselovszki Zoltán lesz. Az új örökségvédelmi központtól a kormányhivatalokhoz kerülnek az építésügyi és régészeti feltárásokkal kapcsolatos hatósági feladatok.
A hivatal önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szervként, az Emberi Erőforrások Minisztériuma felügyelete alatt működik majd a KÖH jelenlegi székházában. A megváltozott helyzetre tekintettel a szakma összefogásával október 18-án 2. Műemlékvédelmi konferencia az új szabályozás tükrében címmel konferenciát is rendeznek a CEP-Expo keretén belül.
 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka