Kép: Depositphotos/Vera_Petrunina

Hogyan hat a Balatonra a klímaváltozás?

– Az éghajlatváltozás a Kárpát-medence teljes termé­szeti környezetére, így a felszín alatti és a felszíni vizeinkre (folyóinkra, tavainkra) is hatást gyakorol. Magyarország állóvizeinek nagy része sekély vizű tó, emiatt igen érzékenyek az éghajlati változásokra (jóval érzékenyeb­bek, mint például a mély alpesi tavak). Egyértelműen kimutatható jelenség, hogy hazánkban egyre több az időszakos víz, mivel sok, korábbi állandó víz is időszakossá vált, illetve ezzel párhuzamosan több, korábbi időszakos vízfelület teljesen eltűnőben van. Minthogy a Balaton is sekély vizű tó (a többi nagyobb tavunkhoz, például a Fertőhöz, a Velencei- és a Tisza-tóhoz hasonlóan), ugyancsak rendkívül erősen befolyásolják a környezeti változások. A Balaton kitüntetett helyet foglal el az emberek tudatában, így természetes, hogy ennek a tónak a változásaira sokkal jobban figyelnek, mint más természetes vizekre. Csakhogy nem biztos, hogy azok a változások az igazán fontosak, amelyek általában aggodalommal töltik el az embereket.

Rendszerint a Balaton vízszintje és vízminősége kerül be a hírekbe. Ezek szerint ezek nem olyan súlyos problémák?

– Vegyük külön ezt a két kérdést. Ahogy közeledik a nyári szezon, naponta figyeli mindenki a vízszint változásait. Amikor pedig a vízszint valamelyest csökken, azonnal a klímaváltozást okolják ezért, és a Balaton kiszáradása miatt kezdenek aggódni.

Nem biztos, hogy azok a változások az igazán fontosak, amelyek általában aggodalommal töltik el az embereket.

Engem viszont sokkal jobban ag­gaszt a téli időszak szárazsága, hiszen a tó és környeze­te ekkor kellene, hogy visszanyerje az elvesztett vízmennyiséget. A sekély tavak vízszintingadozása természetes jelenség, ezért hiba azt gondolni, hogy ez lenne a tó leg­főbb problémája. Az utóbbi időszakban a Balatonba be­folyó vízmennyiség folyamatosan csökken, pedig ez a víz alapvetően fontos lenne a tó vízszintjének stabilizálásában. A Balatonba jutó víz mennyiségét a tóra hulló csapadék, illetve a beleömlő folyók vízgyűjtő területeire hulló csapadék befolyásolja. Ha elmarad vagy csökken ez a csapadék, miközben nő a hőmérséklet, akkor lecsök­ken a talaj víztartalma, ami rendkívül jelentős hatást gyakorol a tó vízszintjére is. A talaj szó szerint szomjazza a vizet, tehát negatív a vízmérlege. Ilyen körülmények között a Balaton vízmennyiségét fenntartó hozzáfolyás mértéke is drasztikusan lecsökken.

Töményedő brakkvíz

A Balaton vízszintjét alapvetően a Zala folyó vízhozama határozza meg?

– A hozzáfolyás legjelentősebb forrása valóban a Zala, emiatt a Zala vízgyűjtő területén leeső csapadék meg­határozó a Balaton vízszintje szempontjából. Idén ja­nuárra értük el, hogy a Zala vízgyűjtőjén a talaj 100 centi­méte­res mélységig gyakorlatilag telítődött vízzel, már nem tud több vizet befogadni, ezért igen érdekes idő­szak kezdődött. Az ezután lehulló csapadék ugyanis emiatt viszonylag gyorsan megjelenik a Balatonban, hiszen azt már nem képes elnyelni a talaj.

A Zala folyó vízgyűjtő területén leeső csapadék meghatározó a Balaton vízszintje szempontjából. Idén januárra a Zala vízgyűjtőjén a talaj 100 centiméteres mélységig telítődött vízzel. Az ezután lehulló csapadék emiatt viszonylag gyorsan megjelenik a tóban. (Kép: Depositphotos/foto1laci@gmail.com)

A telítődés azért következhetett be, mert az idei tél szokatlanul csapadékos volt?

– Valóban több csapadék hullott az elmúlt hónapokban, mint ami az utóbbi években megszokott volt. A talajból azonban olyan sok víz hiányzott korábban, hogy egészen a legutóbbi időkig hiába hullott több csapadék, a Balaton vízszintje nem kezdett emelkedni, mert a víz nagy része a talaj vízutánpótlására fordítódott. Ez a fő oka annak, hogy a Balaton vízhozzáfolyása egyre kevésbé biztosított az utóbbi időszakban, miközben a párolgás a magasabb hőmérsékletek miatt egyre intenzívebbé válik. Sokan úgy gondolják, hogy a Balatonból elfolyó víz nagy része a Sió-csatornán keresztül távozik, mert a vízügyi szakemberek leengedik a tó vizét. Csakhogy valójában a befolyás lecsökkenése miatt az utóbbi években már alig volt szükség vagy lehetőség a Sió megnyitására, hiszen nincs a tóban felesleges víz.

Vagyis a befolyó vízmennyiségnél leengedés nélkül is több a más módon elvesző víz?

– Igen, pedig a Balaton egészsége szempontjából rendkívül hasznos lenne, ha sok víz áramolna be a tóba, és sok víz folyna el belőle. Minthogy ez jelenleg nem biztosított, a vízmérleg negatív, és emiatt nemcsak jobban ingadozik a vízszint, de a víz is hosszabb ideig tartózkodik a tóban. Ennek következtében a tó vize elkezdett betöményedni, vagyis sósodni. Folyamatosan emelkedik az ásványianyag-tartalma; ez a folyamat pedig az elmúlt húsz évben – a klímaváltozás súlyosbodásával párhuzamosan – felgyorsult. A Balaton vizének ásványianyag-tartalma mára átlépte az 500 milligramm/literes határt, és elérte a 650-700 milligramm/litert. Vagyis definíció szerint immár nem számít édesvíznek, hanem félédes vagy brakkvíznek kellene tartanunk. Brakkvíz rendszerint ott jön létre, ahol a folyók beleömlenek a tengerbe, és keveredik az édes és a sós víz. A Balaton vizének a töményedése tehát igen jelentős változásnak tekinthető az élővilág számára.

A befolyás lecsökkenése miatt az utóbbi években már alig volt szükség vagy lehetőség a Sió megnyitására, hiszen nincs a tóban felesleges víz.

Tehát a vízszint ingadozása szükséges a Balaton jó ökológiai állapotának fenntartásához?

– A tó fenntartható kezelése érdekében mindenkép­pen előnyös lenne, ha a jövőben is ingadozna a vízszint. Az már egy másik kérdés, hogy ezt a lakosság mennyire képes elfogadni. De a klímaváltozás nemcsak a vízszintre és az ásványianyag-tartalomra van hatással, hanem a víz hőmérsékletére is. E tekintetben pedig megint csak azt látjuk, hogy a Balaton jelentősen melegedett az elmúlt két évtizedben. A víz átlaghőmérséklete nagyjából 0,5 Celsius-fokot emelkedett, ami nem tűnik olyan soknak. Csakhogy ez az extrém hőmérsékleti értékek megszaporodásával jár együtt. A part menti régiókban nyaranta már egyáltalán nem szokatlan, hogy 30 fok körüli vagy a feletti vízhőmérsékletet mérünk. Bár a vízhőmérsékletet hivatalosan a parttól jóval távolabb szokták mérni, a mi véleményünk szerint a part közvetlen közelében ta­pasztalható hőmérséklet mégis rendkívül fontos, és fi­gyelemmel kísérendő érték, hiszen ez hat a parti élővilágra és a fürdőzőkre egyaránt. A növekvő ásványianyag-koncentráció, a befolyó víz mennyiségének csökkenése, illet­ve a szélsőségesen magas vízhőmérsékletek gyakorivá válása együttesen rendkívül drasztikus és turbulens vál­tozásokat indítanak be a Balaton élővilágában.

Bödöncsiga, törpeharcsa és árvaszúnyog

Ezek a változások milyen hatással vannak a vízminőségre?

– A vízminőség nagyon összetett fogalom, ugyanis min­denki mást ért rajta, attól függően, hogy mire akarja hasz­nálni a Balatont. Inni akar belőle, fürdeni, vitorlázni, horgászni akar benne, vagy esetleg az élővilág sorsát tartja szem előtt. Teljesen más összetételű víz „jó” az élővilágnak, mint a nyaralóknak. A Balaton természetes vagy természetközeli állapotú térségei rohamosan szorulnak vissza, már alig találunk a parton olyan szakaszokat, amelyeket a természetes életközösségek birtokolhatnának. Pedig ezek az ökoszisztémák a zálogai annak, hogy a tó ellen tudjon állni a klímaváltozás hatásainak. Mi azonban egyre kevesebb teret engedünk ezeknek az életközösségeknek, inkább beépítjük a partot, ahol csak tudjuk. Ugyanakkor még léteznek ezeknek az élőhelyeknek maradványai, amelyeket életbevágóan fontos lenne megóvnunk.

Teljesen más összetételű víz „jó” az élővilágnak, mint a nyaralóknak.

A Balaton élővilága is átalakulóban van?

– A beépítések, az emberi felelőtlenség és az éghajlatváltozás együttes hatásai miatt komoly átrendeződést tapasztalunk a tó életközösségeiben. Ezek a változások rendszerint nem feltűnőek az ember számára, mégis drasztikusak. A bödöncsigák például egy-két év alatt ellepték a kövezett partszakaszokat, de ők nem zavarják a fürdőzőket. Sokkal feltűnőbbek azok a behurcolt puhatestű fajok, amelyek héja olyan éles, hogy elvágja az ember lábát. A horgászok már felfigyeltek a törpeharcsa tömeges elterjedésére, a fokozott algásodás – ami a köznyelvben gyakran egyet jelent a vízminőség romlásával – pedig mindenkinek szemet szúr. Tavaly rajzottak az árvaszúnyogok, amelyek nem csípik ugyan az embert, mégis sokaknak okoznak bosszúságot. Ezek az ökológiai jelenségek minden esetben összetett okokból alakulnak ki, de az elmúlt évtizedekben egyértelművé vált, hogy az okok legtöbbjének hátterében a klímaváltozás áll.

A bödöncsigák egy-két év alatt ellepték a kövezett partszakaszokat. A horgászok felfigyeltek a törpeharcsa (a képen) tömeges elterjedésére, a fokozott algásodás pedig mindenkinek szemet szúr, tavaly meg az árvaszúnyogok rajzottak. Az okok legtöbbjének hátterében a klímaváltozás áll. (Kép: Depositphotos/GyÉva)

A vízminőség alapján mi derül ki a Balaton ökológiai állapotáról?

– Kijelenthetjük, hogy a tó ökológiai állapota alapvető­en jó. Ám ez nem jelenti azt, hogy ha egyszerre próbáljuk egymásnak ellentmondó célokra használni, akkor jó maradhat a jövőben is. A társadalom a múltban magától értetődőnek vette, hogy a felszíni vízterek egyszerre legyenek alkalmasak fürdőzésre, horgászatra, vitorlázásra, emellett ivóvízbázisként is funkcionáljanak, miközben az élővilág is burjánzik bennük. A klímaváltozás azonban ellehetetleníti ezt a hozzáállást.

A következő években olyan drasztikus változások indulhatnak be, amelyek ki fogják zárni azt, hogy a Balaton minden korábbi funkcióját betölthesse.

Egyre szűkebb az a mezsgye, a körülményeknek az a tartománya, amely biztosítja, hogy a természetes felszíni vizek minden elvárásunk­nak megfeleljenek. Jelenleg a Balaton még alkalmas az összes funkcióra, amire az ember használni akarja, de egyre gyakrabban kerülnek ezek a használati módok (pél­dául a horgászat és a fürdőzés) összeütközésbe egymás­sal. Mind több jel utal arra, hogy a következő években olyan drasztikus változások indulhatnak be, amelyek ki fogják zárni azt, hogy a Balaton minden korábbi funkció­ját betölthesse.

Milyen lépéseket tesznek majd szükségessé a fen­tiekben ismertetett változások?

– A víz ásványianyag-tartalmának emelkedése miatt például a jövőben valószínűleg más eljárással kell majd tisztítani az ivóvíz céljára kiemelt vizet. Várhatóan a vízminőség, pontosabban a tápanyag- és algatartalom is meg fog változni. A nyolcvanas években a vízbe jutó szerves anyagok mennyiségének csökkentése érdekében egészen hatékony szennyvízkezelő rendszert építettek ki a vízgyűjtő területen. Emiatt a legutóbbi időkig kiváló volt a Balaton vízminősége. Egyes horgászok szerint már „túl tiszta” is volt a víz, és attól tartottak, hogy az alacsony biomassza-tartalom miatt nem lesz mit enniük a halaknak. De nagyon úgy tűnik, hogy a klímaváltozás miatt ezek az idők véget értek, és a vízminőség hamarosan jelentősen meg fog változni. A jövőben mindenképpen komoly kompromisszumokat kell kötnie minden Balaton-használó­nak: a fürdőzőknek, a horgászoknak, a helyi lakosoknak és a vitorlázóknak is.

„Lidósított” strandok

A part természetes ökoszisztémáit hogyan lehetne megóvni?

– Gátat kellene szabni a parton, illetve a tó közelében megmaradt természetes vagy természetközeli élő­­he­lyek felszámolásának, bár e tekintetben nagyon ko­moly konfliktusok vannak helyi szinten is. A Balatont sok ezer éven keresztül nádas vette körül, ami koránt­sem csu­pán nádból állt, hanem rendkívül komplex élet­közös­sé­get alkotott, és számos állat- és növényfajnak adott otthont. Ennek mára csak mementói maradtak fenn, ezeket azonban mindenképpen meg kell vé­deni. Jelen­leg a part­közeli nádasok területe csupán 11-12 négyzetkilomé­ter­re tehető az egész tó körül.

Gátat kellene szabni a parton, illetve a tó közelében megmaradt természetes vagy természetközeli élőhelyek felszámolásának.

Tehát önök ellenzik a part beépítését?

– Szó sincs arról, hogy mindenféle építkezést be kellene tiltani mindenhol, de jóval átgondoltabban kellene ezeket megvalósítani. Jó példa erre a kikötők kérdése. Az intézetünk már többször felhívta a figyelmet arra, hogy a kikötő­építések következtében olyan védett, mesterséges öblök jönnek létre a part mentén, amelyek az inváziós fajok melegágyai lesznek. Az idegenhonos élőlények a természetesnél sokkal nyugodtabb környezetben szaporodhatnak a kikötők területén, és így jóval komolyabb fenyegetést jelentenek később az őshonos balatoni élővilágra. Ezek olyan hatások, amelyekre az építtetők, illetve általában a lakosság nem is gondolna az infrastrukturális fejlesz­tések kapcsán, pedig gyökeresen megváltoztathatják a tó élővilágát. Ezeknek a problémáknak a megoldásában központi szerepe van a társadalom hozzáállásának és a kultúrának.

Jóval átgondoltabban kell a Balatonon mindenféle építkezést megvalósítani. Például a kikötőépítések révén olyan védett, mesterséges öblök jönnek létre a part mentén, amelyek az inváziós fajok melegágyai lesznek, komoly fenyegetést jelentve később az őshonos balatoni élővilágra, gyökeresen megváltoztatva a tó élővilágát. (Kép: Depositphotos/zoltangabor)

Az elmúlt évtizedekben szerettük úgy kezelni a Bala­tont, mintha az egy úszómedence lenne betonfalakkal, tökéletesen tiszta vízzel. Holott a természetközelibb, ho­mokos, mondhatni „lidósított” strandok sokkal jobb ökológiai szolgálatot tehetnének a Balatonnak. A tó az ilyen lankás partszakaszokon ki tudja dobni magából a felesle­­ges szerves anyagot, például a rothadó növényeket.

A strandolók nem rajonganak azért, ha a parti fövenyt bűzös, bomló vízinövények borítják.

– Persze, a legtöbben erre azt mondják, hogy „szemetes a strand”. Ám erre van megoldás: a strand fenntartójának egy kis traktorral vagy más takarítóberendezéssel rendszeresen el kell távolítania ezeket a növényeket, ahogy azt például az Adrián is teszik. Az emberek azon­ban az elmúlt évtizedekben mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák, hogy a víz bármit is lerakjon a parton. De ha már „szemetelésről” beszélünk, azt látnunk kell, hogy mi sokkal több szemetet, vagyis szennyező anyagot juttatunk a tóba, mint amennyi hulladékot a víz kidob a partra. Ebben egyszerre van felelősségük a helyi lakosoknak és a turistáknak. Mindenkinek szem előtt kellene tartania a felelős vízhasználatot. Figyelnünk kellene arra, hogy a part közelében milyen háztartási vegyi anyagokat használunk, hiszen a kutatások szerint ezek jelentős részben bejutnak a tó vizébe. Hasonlóan fontos szerepet játszanak a környező termőföldeken használt mezőgazdasági vegyszerek és műtrágyák.

A turizmus milyen hatást gyakorol a Balaton víz­minőségére?

– A rekreációs célú használat során két tevékenység, pontosabban társadalmi magatartás rontja erősen a tó vízminőségét. Az egyik a horgászati etetőanyagok kijuttatása. Az egymillió horgász országa vagyunk, a horgászok pedig a fogás növelése érdekében hatalmas mennyiségű szerves anyagot juttatnak a vízbe. Nagyon fontos lenne ezért, hogy a horgászok körében is elterjedjen a fenntarthatóságot elsődlegesnek tekintő ökológiai szem­lé­let. A másik hatás a hajózáshoz kötődik. Az utóbbi években jelentősen nőtt a Balatonon használt vitorlások és kikötők száma. Nem szeretnék általánosítani, de kétségtelen tény, hogy sok vitorlázó nem tartja be a hajón való viselkedés legelemibb szabályait sem, és a salakanyagait közvetlenül a vízbe üríti. Persze mindenki mondhatja, hogy egy ilyen nagy tó vízminősége szempontjából elhanya­golható az általa kiürített anyag, de egy-egy nyári napon tömegesen ringanak hajók a Balaton vizén, és a vízbe ke­rülő emberi fekália és vizelet egyre nagyobb problémát jelent. Ezt megint csak az emberi kultúra és magatartás javulása oldhatná meg.

A társadalom a múltban magától értetődőnek vette, hogy a felszíni vízterek egyszerre legyenek alkalmasak fürdőzésre, horgászatra, vitorlázásra, emellett ivóvízbázisként is funkcionáljanak, miközben az élővilág is burjánzik bennük. (Kép: Depositphotos/kavita)

Hogyan látja a Balaton jövőjét? Évtizedek múlva rá fogunk ismerni a tóra? Megmaradhat-e az élővilága, és fürödhetünk-e még benne?

– A Balaton jövőjét alapvetően bizakodva látom, jó esély van rá, hogy évtizedek múlva is ráismerünk a tóra. Némi átalakulással ugyan, de fennmaradhat az élővilága, és továbbra is alkalmas lehet vízkivételre, fürdésre meg pi­henésre egyaránt. Ehhez azonban odafigyelésre és al­kalmazkodásra van szükség, mert a klímaváltozás, a csa­padékhiány, a túlzott beépítés, az idegenhonos fajok megjelenése és a tápanyagterhelés mind komoly kockáza­tokat jelentenek. Különösen fontos lenne a nádasok és a természetes partszakaszok megőrzése, mert ezek a tó „védőpajzsai”. Figyelni kell arra is, hogy a turizmus ne lépje túl a Balaton eltartóképességét, és a tó környékén zajló fejlesztések a hosszú távú érdekek figyelembevételé­vel történjenek. Ha a döntéshozók, a helyi közösségek és az ide látogatók felelősen gondolkodnak, akkor a Balaton nemcsak fennmaradhat, hanem ökológiai szempontból akár egészségesebb és ellenállóbb is lehet a jövőben.•

Címlapkép: Depositphotos/Vera_Petrunina