Kép: Depositphotos/hquality

Mekkora területet foglalnak el jelenleg kontinensünkön az öreg erdők, és mennyire számítanak ezek érintetlennek?

– Az Európai Unió által elfogadott biodiverzitás-stratégia értelmében az Európában még meglévő öreg és érintetlen erdőket 2030-ig védelem alá kell helyezni. A ténylegesen érintetlen erdők kiterjedése minimális. Öreg erdőből valamennyivel több van, de ez a két kategória összesen is talán az erdőterület 2-2,5 százalékát fedi le az unióban. Az öreg erdő definíciójában nemcsak a fák kora szerepel, hanem az is, hogy lehetőleg ne legyen egyértelmű nyoma az emberi beavatkozásnak az elmúlt nagyjából 150 év­ben. Például ne legyenek láthatóak a faanyag-kiterme­lés, fakivágás nyomai. Azok az erdők, amelyeket az elmúlt 150 évben nem vágtak le, már olyan tulajdonságokat mutatnak, amelyek a normál erdőgazdasági használat­ban lévő erdőkre nem jellemzők. Például egyes fák átmérője jelentősen meghaladja a véghasználati korú állomány fa­átmérőit. Az öreg erdő faállománya vegyes korú és vegyes fajú, ez a gazdálkodási céllal használt erdőkre általában nem igaz. Ott általában kiszelektálják a fajokat, és arra törekszik az erdőgazdálkodó, hogy lehetőleg egykorú állományok legyenek, amelyeket egyszerre tud véghasználni. Nálunk a keménylombos fajok esetében a maximális vágásforduló 100-120 év, de ez mostanában jelentősen csökken, mivel Európában a fakitermelés egyre intenzívebbé válik. Az északi területeken a vágásforduló még rövidebb (hatvan-nyolcvan év): Svédország, Finnország területén nyolcvan év feletti erdőállományok már szinte csak a védett területeken maradtak.

Nálunk a keménylombos fajok esetében a maximális vágásforduló 100-120 év, de ez mostanában jelentősen csökken.

A Białowieża-erdő nyiladékai

Vannak még egyáltalán Európában teljesen érintetlen vagy őserdők?

– E kérdés megválaszolása előtt azt kell eldöntenünk, hogy mit tekintünk emberi beavatkozásnak. Hiszen az erdő­ket a csapadékon – és a benne oldott környezetszennyező anyagokon – keresztül mindenképpen éri emberi hatás. Ha ez is beavatkozás, akkor Európában vagy bárhol máshol a világon lehetetlen teljesen érintetlen erdőről beszélni. A különböző ipari tevékenységekből a légkörbe kerülő szennyező anyagokat kimossa a csapadék, és ez hatást gyakorol az erdőre, a talajra, a talaj élővilágára, illetve rajtuk keresztül az egész erdei ökoszisztémára. Tehát teljesen érintetlen erdőt nehéz találni, ugyanakkor öreg erdőterületek még léteznek. A Kárpátokban (Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában) például viszonylag sok erdő tekinthető öregnek. Közülük is a romániai erdők a legjelentősebbek. Léteznek még öreg erdőfoltok a Nyugat-Balkánon, például Albániában, Montenegróban, Boszniában is, de azok mind viszonylag kicsik, másrészt többnyire olyan helyeken maradtak fenn, ahol a gazdálkodás valamiért nem volt kifizetődő. Például nehéz volt megközelíteni, nem volt út, vagy a terep lehetetlenítet­te el a gazdálkodást. Síkvidéki érintetlen erdők gyakorlati­lag már nem léteznek a kontinensen, kivéve a sokszor emlí­tett Białowieża-erdőt Lengyelország és Belarusz határán.

Európában a ténylegesen érintetlen erdők kiterjedése minimális. Öreg erdőből több van, de a két kategória összesen is csak 2-2,5 százalékát fedi le az erdőterületeknek az unióban. A képen: régi erdő a belga Ardennekben. (Kép: Depositphotos/Foto-Peter)

Ahol európai bölények élnek.

– Így van. Ugyanakkor Białowieża megítélése sem egyértelmű, mert ha az ember kirándul ott, teljesen nyilvánvaló az emberi jelenlét. Tele van nyiladékokkal, mert az erdő a cár egykori vadászterülete volt, ezért a lovas kocsik és a szánok közlekedése érdekében négyzethálós nyiladékokat vágtak az erdőbe. Az utak között valóban öreg erdő van, ám a nyiladékok mégis egyértelműen arra utalnak, hogy ott az ember jelen van. Ráadásul a belarusz oldalon lecsapolták a lápokat, és ez a beavatkozás a lengyel erdőre is hatást gyakorol: nagyon sok helyen láthatók a kiszáradás jelei.

Az európai öreg erdők már mind védettek, vagy vannak köztük kereskedelmi célú erdőművelés alatt álló területek is?

– A nagy részük védett, bár erről nincs hivatalos és át­fogó kimutatás. Először is, nincs igazán megbízható tér­kép arról, hogy hol helyezkednek el ezek az erdők. A kutatók ugyan igyekeznek térképen ábrázolni őket, de ezek általában jelentős bizonytalansággal terheltek, és általában csak az uniós országok szerepelnek rajtuk. Ezekből a térképekből tudható, hogy az erdőterületek körülbelül 2 százaléka (1,5 és 3 százalék közötti része) öreg erdő. Azt nem lehet tudni, hogy ezek mekkora része van magántulajdonban, mert a tulajdonviszonyokról nincs összefoglaló térkép. Az unió (és néhány társult ország) védett területeit a Natura 2000, illetve az Emerald Network rendszerén keresztül lehet nyomon követni. A felmérések szerint nagyjából az erdők 95 százaléka védett. Azt azonban tudni kell, hogy a természetvédelem sem mindig jelent tényleges védettséget. Magyarországon is „vígan” vágnak fát a nemzeti parkokban profitorientált erdő­gazdálkodási céllal, és ez nemcsak itthon történik, hanem sok más országban, például Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban is. Tehát meglehetősen sok helyen a védettség csak papíron létezik.

A felmérések szerint nagyjából az erdők 95 százaléka védett.

Kajapó erdőgazdálkodás

Hogyan változott az utóbbi időben az öreg erdők kiterjedése? A múltban minden bizonnyal meredeken zuhant a területük, de a védettség, illetve a természetvédelmi erőfeszítések hatására ez a csökkenés megállt?

– Valószínűleg továbbra is csökken a kiterjedésük, hiszen folyamatosan zajlik az illegális fakivágás, és a legális gazdasági érdekek is elősegítik az erdőirtást. Például az unió egyértelmű hibája, hogy a fát megújuló energiának ismeri el. Ezzel olyan gazdasági ösztönzőt tett be a rendszerbe, ami miatt a gazdálkodóknak már megéri a korábban nem vágott területeken is kitermelni a fát. A Magánerdő Tulajdonosok Európai Szövetségének elnöke mondta, hogy milyen jó, hogy van ez a megújulóenergia-direktíva, ami megújulónak tekinti a faanyag tüzelését, mert sok kiserdő-tulajdonos, akinek korábban nem érte meg a fakitermelés, most már el tudja adni a kivágott fát. A nagy erőművek ugyanis mind „felszívják” ezeket a fákat. Tehát az erdők területe továbbra is csökken, bár a csökkenés intenzitása valószínűleg kisebb, mert egyre kevesebb az erdőterület, és ezek nagyrészt védettek. Ugyanakkor néhány évvel ezelőtt a WWF (World Wide Fund; Természetvédelmi Világalap – a szerk.) hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyik legöregebb bükkösünket teljesen hagyományos módon vágta ki a Bükkben az állami erdőgazdálkodó, a véleményük szerint teljesen indokolatlanul. Ezt a 180 éves bükköst levágni és valószínűleg tűzifaként értékesí­teni nagy ostobaság volt.

Érintetlen erdők jószerével már nem léteznek a kontinensen, kivéve a Białowieża-erdőt Lengyelország és Belarusz határán. Ugyanakkor a nyiladékok mégis arra utalnak, hogy az ember jelen van. A belarusz oldalon pedig a lápokat is lecsapolták, ennek hatására sok helyen láthatók a kiszáradás jelei. (Kép: Wikipedia/Jacek Karczmarz)

Ön el tud képzelni valamiféle kompromisszumot a gazdasági hasznosítás és a természetvédelmi megóvás között? Lehet-e kitermelni az erdőből bizonyos fákat úgy, hogy ne sérüljenek a természetvédelmi érdekek?

– Nehéz kérdés. Azt mondanám, hogy valószínűleg igen, ám jelen pillanatban nem látok erre jó példákat. Vannak modellek a vegyes erdőkezelésre, amikor az erdőt részben védik, részben pedig gazdasági célú erdőgazdálkodást végeznek benne. Számos tanulmányt írnak arról, hogy e kétféle kezelésnek hol lehet meghatározni az ideális arányát, de szerintem ez a modell nem igazán működik. Én a fenntartható erdőgazdálkodásban egyre kevésbé hiszek, mert ezek a modellek csak a faanyagot tekintik az erdő által szolgáltatott gazdasági értéknek. Holott ma már nyilvánvaló, hogy a fa az erdő szolgáltatásai­nak csak egy kis szelete. Az erdő sok egyéb hasznot is hajt, például megköti a szenet és a talajt, létrehozza a talajt, fenntartja a biodiverzitást, rekreációs lehetőséget biztosít. Ha ebben a jóval komplexebb gazdasági rendszerben nézzük az erdők fenntarthatóságát, akkor ebbe a fakitermelés szerintem bajosan illeszthető bele az erdő védelmi érdekeinek sérülése nélkül. Jelenleg az európai erdők olyan állapotban vannak, hogy véleményem szerint egyszerűen magukra kellene hagyni őket.

A faanyagra koncentráló, profitorientált erdőgazdálkodást pedig el kellene felejteni. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency; EEA – a szerk.) hétévente kiad egy jelentést az európai természeti állapotról, ami a tagállamok monitoringjelentésein alapszik. A legutóbbi jelentésben arra jutottak, hogy Európában a Natura 2000-es területeken, tehát az úgynevezett védett területeken belül csak az erdők 14 százaléka van megfelelő természetvédelmi állapotban. El lehet képzelni, hogy mi van a Natura 2000-es területeken kívül! És ebben a jelentésben azt is kinyilvánították, hogy az erdőkre leselkedő legnagyobb veszély maga az erdőgazdálkodás.

Az Európai Unió a fát megújuló energiának ismeri el. Ezzel a sok kiserdő-tulajdonos, akinek korábban nem érte meg a fakitermelés, most már el tudja adni a kivágott fát. A nagy erőművek ugyanis mind „felszívják” ezeket a fákat. Tehát az erdők területe továbbra is csökken. (Kép: Depositphotos/londondeposit)

Vagyis akkor a fenntartható fakitermelés csak vágyálom?

– Nyilván egy ideális világban, ahol harmóniában élünk a természettel, meg lehetne valósítani, hogy csak annyit veszünk el, ami szükséges, és a természetnek sem hiányzik. Például a kajapó indiánok Brazíliában úgy élnek évezredek óta az erdőben, hogy tulajdonképpen alig látni a nyomukat. Tehát igen, lehetséges a valóban fenntartható gazdálkodás, de a jelenlegi gazdasági helyzetben, miközben gyakorlatilag leválasztjuk önmagunkat a természetről, ez elképzelhetetlen. Inkább fogadjuk el azt, hogy az erdő nagy részét meg kell védenünk önmagunktól, és csak egy kis százalékán szabad megpróbálnunk fenntartható módon gazdálkodni.

Megújulást akadályozó nagyvadak

Tehát Ön szerint az lenne az ideális, ha semmit nem csinálnánk az erdők nagy részével, magukra hagynánk őket, hogy visszavadulhassanak?

– Igen, én ennek vagyok a híve. Tudom, hogy ezt sokan megkérdőjelezik, mert azt mondják, hogy már túl meleg van, megváltozott a klíma, így az eredeti erdő nem képes magától helyreállni. A teljes regenerációt ráadásul a vadállomány is ellehetetleníti. Van igazság abban, hogy ha tarra vágunk egy erdőt, akkor már nem tér vissza a tölgy, a bükk és a természetes módon ott élt fák, de először is nem szabad tarra vágni az erdőket, másrészt vissza kell szorítani a vadállományt. Az erdőmegújulás minden akadályának mi vagyunk az okai, és amíg jelen vagyunk az erdőben, addig ezeket a hibákat lehetetlenség korrigálni. Ezért mondom azt, hogy az Európa körülbelül 40 százalékát borító erdőterü­let 15 százalékát teljesen érintetlenül kellene hagyni. Ez azt jelenti, hogy be kellene tiltani ott az erdőgazdálkodást és a vadászatot. Ezt nyilván fokozatosan kellene megvalósítani, hiszen például előtte drasztikusan le kellene csökkenteni a nagyvadállományt, és kiirtani az invazív fajokat. Be kellene tiltani a nagyvadak etetését. Természetesen tudom, hogy erős gazdasági érdekek szólnak ez ellen, így ezt igen nehéz lesz megvalósítani, de előbb-utóbb meg kell érteni, hogy itt a fennmaradásunk a tét. Egyszerűen nem nagyon van más lehetőség a túlélésre.

Az erdők még képesek lennének a teljes regenerációra? Nem nő meg a magukra hagyott erdőkben a tűz veszélye?

– Az öreg, viszonylag érintetlen erdők sokkal nagyobb rezilienciával rendelkeznek, tehát jelentős az ellenálló képességük a klímaváltozással, illetve az invazív fajokkal szemben, mint a gazdálkodással terhelt erdőknek. Ezek az erdők természetes állapotukban zárt közösséget alkotnak, időnként van bennük erdőtűz, de még a tűz ellen is nagyobb az ellenálló képességük. Az csak téveszme, hogy ha magára hagyjuk az erdőt, akkor fölhalmozódik benne a szárazanyag, ami nagy tüzeket okoz. A kutatási eredmények szerint éppen a kezelt erdőkben nagy az erdőtűz veszélye, hiszen azokat egykorú fák alkotják, és ha azok meggyulladnak, akkor leég az egész erdő. Én azt gondolom, hogy nagyon könnyű lenne a gyakorlatban elérni az európai erdők 15 százalékának magára hagyását, mert az erdők nagyjából 30-33 százaléka állami tulajdonban van. Tehát csupán az állami erdőknek a felét kellene valóban fokozottan védeni. Az állami erdőknek mi vagyunk a tulajdonosai. Ön, én, a gyerekeink, az unokáink, a jövő generáció. Az erdőgazdálkodó társaság nem tulajdonos, csak kezelő, és azt kell megvalósítania, amit a tulajdonos szeretne. A valós védelem érdekében jó lépés lenne, ha az erdőgazdálkodó társaságokat valóban nonprofit cé­gekké alakítanák, hogy ténylegesen csak a természet védelme legyen a céljuk.

Ideális esetben az Európa 40 százalékát borító erdők 15 százalékát kellene érintetlenül hagyni, ám ehhez ott be kellene tiltani az erdőgazdálkodást meg a vadászatot. Ehhez fokozatosan, ám drasztikusan le kellene csökkenteni a nagyvadállományt, és kiirtani az invazív fajokat. (Kép: Depositphotos/ysbrand)

Nemrégiben megjelent egy cikk a Nature kiadói csoporthoz tartozó egyik folyóiratban, amelyben Ön is társszerző, és arról szól, hogy az öreg erdők szénmegkötő képessége még nagyobb, mint amit eddig sejtettünk. Hogyan derült fény erre?

– Ebben a kutatásban én nem kutatói, hanem koordinálószerepet láttam el. A fő szerző az ausztrál Heather Keith, a Griffith Egyetem kutatója volt. Ő és munkatársai egy magántámogató meglehetősen tetemes adományából azt vizsgálták, hogy a borális (tajga) és a mérsékelt öv öreg, illetve érintetlen erdőinek milyen az éghajlati szerepük, illetve milyen szereppel rendelkezhetnének. E nagy kutatási projektben különböző mintaterületeket vizsgáltak, és az egyik mintaterület Európa egésze volt, amit mi igyekeztünk összefogni. A most publikált tanulmány célja az volt, hogy felmérjük az öreg erdők valós szénmegkötő képességét. Ennek az adja a jelentőségét, hogy az IPCC, vagyis az ENSZ klíma-keretegyezmény tudományos tanácsadó testülete, amely rendszeresen jelentéseket ad ki az éghajlatváltozás aktuális állapotáról, a legutóbbi jelentésében azzal is foglalkozott, hogy a tájhasználati szektor (amelybe az erdőgazdálkodás is tartozik) hogyan járulhatna hozzá a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez, illetve a szénmegkötéshez. A jelentésben vannak az erdők szénmegkötő szerepéről bizonyos adatok, amelyeket figyelembe kell venniük az egyezmény aláíróinak, és mi azt vizsgáltuk, hogy ezek az adatok vajon helyesek-e.

Hiszen csak akkor lehet reális célokat kitűzni, ha pontosan ismerjük az adottságainkat.

– Így van. Márpedig kiderült, hogy nem helyesek az adatok. A valóságban az öreg erdők körülbelül 1,7-2,3-szor több szenet tudnak megkötni, mint amit jelenleg az IPCC alapértéknek tekint. Ráadásul ebben a számításban a talaj széntartalma még nem is igazán volt benne. Ennek az az oka, hogy az érintetlen erdők alatti talaj széntartalmá­nak kutatása meglehetősen gyerekcipőben jár: szinte semmit sem tudunk róla. Ehhez átfogó felméréseket kellene végezni, világszerte kellene mintákat venni az erdők talajá­ból. 

Az öreg erdők körülbelül 1,7-2,3-szor több szenet tudnak megkötni, mint amit jelenleg az IPCC alapértéknek tekint.

Viszont a most megjelent tanulmányhoz a talaj­ról csupán néhány kutató tudott egy-két helyről adatokat biztosítani. A vizsgálat során megkerestük azokat a kutatókat, akik az adott régiókról rendelkeznek adatokkal, és az ő adataikat felhasználva végeztük el a felmérést. Így vett részt a kutatásban az Ökológiai Kutatóintézet is, amely szintén szolgáltatott adatokat. A vizsgálat konklúziója az lett, hogy ha az öreg erdőket védenék, és hagynák a közel természetes erdőket, hogy öreg erdővé alakulja­nak, jelentősen meg lehetne növelni a tájhasználati szektor jelenlegi szénmegkötési kapacitását.•

Címlapkép: Depositphotos/ysbrand