Nincs csupasz föld
Óriási probléma a biológiai sokféleség csökkenése. Ezért az iparszerű mezőgazdaság helyett a természettel nagyobb összhangban működő agrárium lehetne az, ami életteret ad számos faj számára amellett, hogy az élelmiszer-ellátást is biztosítja.
Nemzetközi adatok szerint világviszonylatban a megművelt területek felén termesztenek búzát, kukoricát, rizst és szóját, a másik felén osztozik a 152 élelmezési célból termesztett növényfaj. Ráadásul az iparszerű mezőgazdaság gyakran csak egyetlen faj egyetlen fajtáját vagy hibridjét termeszti, akár több ezer hektáron. Ezek a kultúrnövények – a genetikai változatosságuk elvesztésével párhuzamosan – sérülékennyé válnak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) beszámolója szerint a kevesebb mint 200, élelmiszer-termelésre használt jelentősebb növényfajból mindössze kilenc faj adja a globális növénytermesztés 66 százalékát. Mindeközben a világon több mint 6000, élelmiszerként termesztett növényfajt ismerünk.
A sokszínűség védelme a talajjal kezdődik. Hazánkban a vízerózió mintegy 3 millió hektár, a szélerózió 1,8 millió hektár termőföldet érint és veszélyeztet. Emiatt évente körülbelül 50 millió köbméter talajt veszítünk el. Nem csoda hát, hogy felértékelődnek azok a művelési módszerek, amelyek a talajt és annak védelmét, megújulásának természetes módjait állítják a középpontba. Magyarországon a biogazdálkodásba bevont területek mérete 2027-re várhatóan eléri a 10 százalékos területarányt. Egyre több helyen alkalmazzák a hazai termelők azokat a speciális magkeverékeket, amelyek nyárra virágzó rétként óvják és táplálják a talajt a szőlő sorközeiben, a gyümölcsösökben vagy akár a szántóterületek szegélyében.
Az ÖMKi a hazai szőlőültetvényekben alkalmazott sorköztakarás biodiverzitásra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásait vizsgálja a LIFE VineAdapt program keretében. A négy ország, Ausztria, Franciaország, Németország, Magyarország 46 szőlészetében, összesen 50 hektáron zajló kutatásban a szakemberek arra számítanak, hogy az agroökológiai megközelítéssel megnövelhetik a szőlőültetvények természeti szélsőségekkel szembeni ellenálló képességét, és ezzel a klímaváltozás hatásaival szemben is ellenállóbbá tehetik ezeket a művelési rendszereket. A kutatók legfőbb célja, hogy honos fajokkal gazdagítsák az ültetvények aljnövényzetét, ezáltal pedig minél több ökoszisztéma-szolgáltatást hozzanak vissza a termesztésbe.
Mert csak akkor van esély arra, hogy a termelési rendszereink a környezeti anomáliák hatásaihoz jobban tudjanak alkalmazkodni, ha sikerül megőrizni a biológiai változatosságot.•
