Kiszáradó hegyi patakok

Öt évvel ezelőtt a korábban állandó vizű hegyi patakok mindössze 5-10 százaléka száradt ki, tavaly viszont már a fele. Ha ez a tendencia folytatódik, hosszú távon csak a szárazságnak ellenálló fajok lesznek képesek fennmaradni a hazai vizekben.


Kép: HUN-REN ÖK

Ezt a jelenséget vizsgálták a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai a Mecsekben. A kutatók a funkcionális összetétel átalakulására voltak kíváncsiak – azonos funkciót jelent, ha különböző fajok ugyanúgy táplálkoznak, ugyanolyan méretűek és ugyanolyan körülményeket kedvelnek –, azt vizsgálták, hogy a közösség e funkciói hogyan változnak a kiszáradás hatására. Míg a rezisztens funkciók segítségével az állatok helyben képesek túlélni a kiszáradást, addig a reziliens funkciók az állatok visszatérését segítik, amikor a meder újra megtelik vízzel. 

A fajoknak egyszerre rezisztens és reziliens funkciói is lehetnek. Például egy nagy testű (tehát reziliens) állat olyan tojásokat rakhat, amelyek rezisztensek, vagyis túlélhetik a kiszáradást. Az ökológusok szerint, amikor korábban állandó vízterek először száradnak ki, akkor főleg a rezisztens funkciók segítik a fajok túlélését. Emiatt a kiszáradó patakok élőlényközösségeiben nagyobb lesz a rezisztens funkciók aránya, mint az állandó vizek közösségeiben. Azonban elképzelhető, hogy ez csak a kiszáradások megjelenésének kezdeti időszakában van így, de az is lehet, hogy a növekvő kiszáradás miatt olyan ritkán lesz víz a mederben, hogy azt csak néhány faj tudja majd elviselni.•

Címlapkép: HUN-REN ÖK


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka