2017. november: jegyzet, orvostudomány, portré, fizika, kémia, agykutatás, tudomány, atomenergia, innováció, anyagtudomány, energiagazdálkodás, zöldkörnyezet, it
2017. november 3.

Szerző:
S. K.

Belső óránk és a gravitáció

Talán a krio-elektron­mik­rosz­kópért megítélt kémiai Nobel-díj jelentett némi meglepetést, a gravitációs hullám létezését igazoló fizikusok elismerése magától értetődő, mint ahogy a „napi biológiai óra” titkainak feltárása is díjat érdemelt 2017-ben.


A cirkadián ritmust, azaz a „napi biológiai órát” szabályozó molekuláris mechanizmus feltárásáért három amerikai tudós kapta az idei orvosi Nobel-díjat. A bírálóbizottság indoklása szerint Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young felfedezései megmagyarázzák, hogy a növények, az állatok és az emberek biológiai ritmusa miként alkalmazkodik a Föld forgásához. A ritmusok megzavarása hosszabb távon jelentős egészségkárosító hatással lehet az agyra, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kifejlődése vagy súlyosbodása is magyarázható ezzel.

A kémiai Nobel-díjat a svájci Jacques Dubochet, a német születésű amerikai Joachim Frank és a skót Richard Henderson a krio-elektronmikroszkópia fejlesztéséért kapta, amely eljárás egyszerűsíti és javítja a biomolekulák képalkotását. Az ítészek szerint a módszer a biokémia új korszakát hozza el, hiszen oldott ál­lapotú molekulák szerkezetének atomi felbontású meghatározását teszi lehetővé. A három díjazott kutató eredményeinek köszönhetően ezt a felbontást 2013-ban érték el, azóta a szakemberek rutinszerűen állíthatják elő a biomolekulák háromdimenziós szerkezetét. Az eljárás különlegessége, hogy a mintákat fixálás vagy bármiféle festés nélkül, saját természetes vizes környezetükben figyelhetik meg elektronmikroszkópos úton, ráadásul nagy felbontású, háromdimenziós szerkezeti képet ad.

Ahogy várni lehetett, a gravitációs hullámokat először kimutató nemzetközi tudósközösség vezető tagjai nyerték az idei fizikai Nobel-díjat. Az utóbbi évek egyik legfontosabb felfedezéséért három amerikai tudós – Rainer Weiss, Kip S. Thorne és Barry C. Barish – kapta az elis­me­rést. A gravitációs hullámok létezését bő száz évvel ez­előtt Albert Einstein jósolta meg, de maga sem volt biztos benne, hogy valaha is sikerül kimutatni ezt a jelenséget. Egy évszázadon át valóban nem sikerült. Az Egyesült Államokban egymilliárd dollárból két gravitációs detektor épült egymástól háromezer kilométerre. Azért ilyen nagy távolságra, mert ha egyszerre látnak valamit, biztosak lehetünk a kozmikus eredetben. 2015. szeptember 14-én, magyar idő szerint a délelőtti órákban a műszerek cáfolhatatlanul érzékeltek egy gravitációs hullámot: egy 29 és egy 36 naptömegű fekete lyuk összeolvadását észlelték. Az adatokat fél éven át ellenőrizték, majd 2016 februárjában előálltak a szenzációs hírrel. A bejelentésből idén lett fizikai Nobel-díj. A nagy felfedezésnek több mint ezer szerzője volt. A cikkírók között tíz magyar is van, azaz az ezerfős gárda minden századik tagja honfitársunk – miközben az egymilliárd dolláros költség ezredrészét álltuk. A magyarok adatfeldolgozási szoftvert készítettek, galaxiskatalógust állítottak össze, infrahangmikrofont fejlesztettek a műszer környezetének monitorozásához.•

 
Innotéka