Modellezett időjárási szélsőségek
Hőkamerás felvételek a Rossby-hullámok különböző állapotairól a tanulmányban használt egyik kísérleti berendezésben (fölül). A szélmező által kirajzolt légköri Rossby-hullám – amely hasonló alakú a második és harmadik laboratóriumi kísérleti felvételen láthatókhoz – két nézetből (alul). Forrás: NOAAA Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmányukban a csoport kutatói arra keresték a választ, hogy Földünk mérsékelt égövi időjárása egyes „extrém” jelenségeinek előfordulási gyakorisága hogyan változik a sarkvidék és az Egyenlítő közötti hőmérséklet-különbség, az úgynevezett meridionális hőmérsékletkontraszt függvényében. A probléma fontosságát az a tény indokolja, hogy bolygónk globális átlaghőmérsékletének növekedése együtt jár a hőmérsékletkontraszt csökkenésével, hiszen az Arktisz melegedésének üteme többszöröse a globális értéknek. A hőmérsékletkontraszt pedig döntő szerepet játszik abban, hogy a mérsékelt égövi időjárás változékonyságát nagyban meghatározó több ezer kilométeres hullámhosszakkal jellemezhető hőmérsékleti hullámok (Rossby-hullámok) milyen alakot öltenek.
A kutatók eredményei arra utalnak, hogy a Rossby-hullámok nem mutatnak olyan viselkedést, amely a korábbiaknál nagyobb hőmérsékleti szélsőségek – extrém meleg és extrém hideg időjárási helyzetek – megjelenésével járna. Ugyanakkor megállapították, hogy az időjárás „előrejelezhetősége”, vagyis annak mértéke, hogy egy nap időjárása mekkora eséllyel lesz azonos az előző napival, számottevően csökken a sarkvidék és az Egyenlítő közti hőmérséklet-különbség csökkenése esetén.•
Címlapkép forrása: NOAA
