2011. május: portré, innováció, nanotechnológia, mikroszkópia, anyagtudomány, tudomány, egyetem, elektronika, automatizálás, közlekedés, urbanisztika, agrárium, zöldkörnyezet, paragrafus, jegyzet
2011. május 10.

Szerző:
Czene Á.

Molnár István
70/281-9988

Tizenkét keréken gördülő óriásporszívó

Az MTS szívó-kotró gépének szinte nincs ellenfele – állítja Molnár István, a berendezés tulajdonosa. A Magyarországon alig néhány hónapja debütáló szerkezet már részt vett az M6-os autópálya helyreállításában, a devecseri vörösiszap-katasztrófa utómunkálataiban, jelenleg pedig a Fővárosi Vízműveknél dolgozik próbaüzemben. A 36 tonnás „mozgó mélyépítő rendszer” lehetőségeiről beszélgettünk.


Mennyivel gyorsíthatja meg a munkavégzést a német technológiára épülő MTS (Mobile Tiefbau Saugsystem) szívó-kotró gép?
– A szívásos technológia a kézi földmunkánál tizenkétszer gyorsabb munkavégzésre képes, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a közeglazítástól a felszíváson át az elszállításig mindent ez az egyetlen gép végez. Ráadásul nincs szükség a föld alatti közművesítés részletes tervrajzaira, és még a fokozottan szűk térben való üzemeltetése sem okoz problémát. A 25 centi átmérőjű cső ugyanis 100 méteren belül a 40 kilogramm nagyságig terjedő köveket is könnyedén felszippantja. A szívó-kotró gép azonban nem csodagép! Kizárólag akkor tud dolgozni, ha a csövéhez eljuttatjuk az eltávolítani kívánt anyagot, vagy magát a csövet tesszük az anyaghoz. Víz, sár, nedves föld, kő, por, kavics, murva és kisebb sziklák esetében nem kérdés, hogy az MTS megoldja a problémát.

Működési elvét tekintve miben különbözik egy vákuumgéptől?
– A vákuumgépek nem tudnak megküzdeni a fizika törvényeivel, és 9 méter után a nyomáskiegyenlítődés miatt „használhatatlanná” válnak. Az MTS-nek azonban nincsenek ilyen korlátai, az M6-oson történt szerencsétlensége során például 25 méter mélyről pucoltuk ki a homokfogót, amiben a homok mellett sár és szikladarabok rakódtak le. De képesek vagyunk 6 méter mély kút fúrására vagy egy templomtorony megtisztítására is. A 36 tonnás szerkezet marófejjel, fúróval és más bontóeszközökkel is kiegészíthető.

Milyen volt a szerkezet hazai fogadtatása?
– Korábban környezetvédelmi kutatásokkal foglalkoztam, és egy szakkiállításon találkoztam az MTS gépeivel. Rendkívül érdekesnek találtam a technológiát, ám közel három évet pihent a fejemben a dolog, aztán belevágtam. Nem volt könnyű játszma az MTS hazai bevezetése. Első körben végigjártam a közszolgáltatókat, de inkább csak mosolyogtak rám, mintsem alkalmat adtak volna a technológia bemutatására. Az áttörést végül egy vízcsőtörés hozta meg, ahova elmentem. Beszédbe elegyedtem a munkásokkal, és elmondták, hogy kilenc órája dolgoztak azon a gödrön, amit másfél óra alatt ki tudtam volna ásni. Sikerült eljutnom egy olyan vezetőhöz, aki fantáziát látott a technológiában, sőt kollégáival még Németországba is elutaztak, hogy személyesen győződhessenek meg a berendezés hatékonyságáról. Tavaly ősszel meg volt szervezve egy éles próba is, de a természet felülírta az eredeti elképzeléseket…

Miért, mi történt?
– Éppen azon a héten értünk haza, amikor a vörösiszap-katasztrófa elpusztította Kolontárt és Devecsert. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság még aznap este megkeresett minket, és több mint három hétig napi 12 órában, legtöbbször extrém körülmények között dolgoztunk Devecseren. A legérdekesebb feladatunk egy rendőrségi pince kitakarítása volt. Az épületbe egészen egyszerűen nem lehetett bejutni: a boltívig tele volt iszappal és törmelékkel. Módszeresen, a tűzoltók segítségével lépésről lépésre törtünk utat, végül két nap alatt tisztítottuk ki a 130 négyzetméteres pincét. Az elmúlt időszakban a Fővárosi Vízműveknél a múlt évben meghiúsult próbaüzemet folytatjuk, elsősorban föld alatti tűzcsapcseréknél és vízcsőtörések esetén készítünk feltárásokat.

Milyen érdekesebb munkákat végeztek ilyen géppel korábban?
– Heidelbergben, egy platánsor került veszélybe a rossz minőségű talaj miatt. A szívó-kotró gép segítségével azonban sikerült úgy megoldani a talajcserét, hogy a fák gyökereihez nem is értünk. A szennyezett talajt a berendezés kompresszorának segítségével a gyökérzet közül kifújtuk, majd a szívócsővel felszívtuk, végül az eltávolított talajt humuszos földdel pótolták.
Elsődleges célom, hogy a nagy közszolgáltatók és a szélesebb szakma is ismerje fel ennek a technológiának az előnyeit, mert természeti katasztrófák és különleges körülmények esetén nagy szüksége lenne az országnak ilyen berendezésekre. Nem a kisvállalkozások munkáit szeretném elvenni, hanem a váratlanul felmerülő problémákra és az extrém helyzetekre nyújtok gyors megoldást. A nehezen megközelíthető és veszélyes helyeken mutatkozik meg ennek a különleges eljárásnak az előnye.•

 
Innotéka