Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek kezdeményezésére Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata KEOP pályázat keretében 1,5 milliárd forintos támogatáshoz jutott, s ennek megfelelően kezdődött a műszaki előkészítés, majd az engedélyezési eljárások sikeres lefolytatása után a megvalósítás a Mélyépterv Komplex Zrt. tervei alapján 2014-ben. Az új partfalat 2015-ben adták át.

A Tisza jobb parti, 2,10 kilométer hosszúságú szakaszán történtek a beavatkozások a Bertalan hídtól indulóan délre, a Korányi fasor legdélibb pontjáig. Mintegy 1500 folyóméter hosszan mobil falrendszer készült, jellemzően 8,00–9,00 méter magasságú vízzáró falakkal, a mentett oldalon pedig szivárgórendszerekkel. A vízzáró falszerkezet a rakparti út mellett 3,00 méter mélységű résfalakkal létesült, arra támaszkodó fejgerendával, a régi támfal előtti, névlegesen 25 centiméter vastagságú monolit vasbeton köpenyfallal (1. ábra).

1. ábra. Szeged, Korányi fasor

A Stefánia sétány előtti lépcsősornál a résfal 6,00 méter mélységű, melyre ugyancsak fejgerenda, s jellemzően 2,00 méter magasságú monolit vasbeton köpenyfal támaszkodik (2. ábra). Ez utóbbi szakaszon 0,50 méteres járdaszintemelés történt, s erről a szintről lehet közvetlenül a rakpartra, illetve a vízhez lejutni. Ezen a partfalszakaszon tehát megszűnt a mellvédfal, s biztonsági korlát épült.

2. ábra. Szeged, Várkerti szakasz

A Korányi fasoron viszont – átalakított formában – megmaradt a mellvédfal, a védett fasor és a park a szobraival. A fenti új vasbeton szerkezetek felső síkjába simulóan rozsdamentes anyagú acélszerelvények kerültek beépítésre annak érdekében, hogy árvízveszély esetén az alumíniumötvözetű mobil falszerkezet oszlopai hajlításmereven csatlakoztathatók legyenek. A Korányi fasori mellvédre 60 centi­méter, míg a Stefánia park előtti szakaszon 1,20 méter magasságú mobil fal szerelhető, s így biztosított az elöntés elleni védelem az előírt biztonsággal. Helyszínrajzi értelemben a mobil fal tengelyvonala illeszkedik a támfalak vonalvezetéséhez, s a mellvédfalas szakaszok lépcsőlejáratainál is betételemek teszik folytonossá a rendszert. Az oszlopok tengelytávolságai ugyan változnak, de a teljes hosszon négyféle betétgerenda alkalmazásával felépíthető a teljes falrendszer. Ennek logisztikai előnyei vannak.

A mentett oldalon két – egymástól független – szivárgórendszer épült a Belvárosi hídtól északra, illetve délre. Mindkét rendszerben közepes mélységű árokszivárgó épült, geotextíliával védett kavicskitöltéssel, dréncsővel, tisztítóaknákkal, valamint egy-egy átemelő szivattyúteleppel. Az árokszivárgók nyomvonalát a védett fasor, illet­ve a meglévő közművek döntően befolyásolták, de az eddigi tapasztalatok szerint egyetlen fa sem száradt ki a gyökérsérelmek miatt. Az árokszivárgókhoz az újjáépített járdák alatti lemezszivárgók is csatlakoznak szivárgóbordákkal. Így biztosított árvíz idején a mentett oldali talajvízszint „szabályozása”.

A rakparti út mellett 4,50 méter magas monolit vasbeton köpenyfalat kellett építeni egyoldali zsaluzattal, az anyagában vízzáró vasbeton falakkal szemben támasztott műszaki követelmények betartásával. A felülettel szemben alapvető elvárás volt az igényes kialakítás a felületi megjelenésben, egységes színben, a munkahézagok megjelenése nélkül, 1,5 centiméter mélységű függőleges nútokkal. A falfelületen történelmi motívumok vannak, a legexponáltabb szakaszokon pedig Juhász Gyula-versidézet olvasható. A hosszú falszakaszban 25,00 méterenként dilatációk készültek, melyeket rozsdamentes acélszerelvények takarnak. A Stefánia park előtti szakaszon jellemzően 2,00 méter magasságú – ugyancsak 25 centiméter névleges vastagságú – köpenyfal épült a részben visszavésett eredeti mellvédfal víz felőli oldalán, azzal szerkezetileg összeépítve. A műszaki követelmények természetesen azonosak voltak, mint a rakparti út melletti támfalnál. Ezen a szakaszon a korábbi lépcsőket felszámoltuk, s az emelt járdaszintről a hosszú lépcsősorra a 25,00 méterenként megépített kétkarú lépcsőkön lehet lejutni. A lépcsők módosításából adódóan a közvilágítási oszlopokat – a felújítás után – át kellett helyezni. Az új kábelezés a járda alatt helyezkedik el.

A Bertalan hídtól délre eső, 650 méter hosszú partszakaszon vízzáró fal – a pénzügyi lehetőségek korlátai miatt – nem épült, de a jellemzően 30 centiméter magassági hiányt a korábbi mellvédfal felmagasításával felszámoltuk. Ugyancsak 30 centiméterrel magasabbra épült az új járda, s a hullámtérre le­­járó lépcsők kétkarú lépcsőként épültek újjá, s ezzel ez a járdaszakasz teljes szélességben a városlakók rendelkezésére áll. A szivárgóvizeket három különböző ponton csatornába vezettük be. A rakparti út északi és déli végpontjainál mobil falszakaszok szerelhetők árvízveszély esetén, amelyek vízzáróan csatlakoznak a mell­védfalszakaszokhoz.

A kiváló minőségben megépített rendszer a Környezetvédelmi és Vízügyi Létesít­mény kategóriában elnyerte az Építő­ipari Mesterdíj Alapítvány 2017. évi Nívódíját.•