Műanyag-stratégia – megtorpanást hozhat a járvány?
Európában évente 25,8 millió tonna műanyaghulladék keletkezik, és ennek kevesebb mint 30 százalékát hasznosítják újra, 31 százaléka lerakókra kerül, míg 39 százalékát elégetik. Napjaink gyakorlatában a műanyagok előállítása, használata és hulladékká válása jellemzően nem teszi lehetővé az anyagok körforgásában rejlő nyereségek kiaknázását, ugyanakkor ártalmas a környezetre. A műanyag-stratégia1 célja ezért a környezet védelme és egy olyan műanyag-gazdálkodás megalapozása, amelyben a tervezés és az előállítás teljes mértékben figyelembe veszi az újrahasználatra, a javításra és az újrahasznosításra irányuló igényeket, azaz a fenntarthatóbb anyagok kutatás-fejlesztését helyezi előtérbe. Az Európai Bizottság állásfoglalása szerint gazdasági érdekek is indokolják a műanyag termékek más módon történő kezelését a tervezéstől a gyártáson és használaton át az újrahasznosításig, hiszen, ha Európa vezető szerepet vállal az átalakulásban, akkor ezzel új beruházások és munkahelyek is létrejöhetnek.
A műanyag-stratégia tervei között szerepel, hogy 2030-ra az EU piacán megjelenő minden, műanyagból előállított csomagolásnak újrahasznosíthatónak kell lennie; csökkenni fog az egyszer használatos műanyagok fogyasztása, a mikroműanyagok szándékos használatát pedig korlátozni fogják. Az új műanyag-gazdálkodás megalapozása érdekében a stratégia célfeladatai között jelölték meg, hogy a Bizottság 2018 folyamán megkezdi a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv felülvizsgálatát, megalkotja a kikötői fogadólétesítményekről szóló új irányelvet, és előterjeszti az egyszer használatos műanyagokról szóló javaslatot.
A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv módosítása
A 2018 májusában elfogadott módosított csomagolási irányelv2 egy lényeges változást tartalmaz az eredetihez képest: megemeli a csomagolási hulladékokra vonatkozó kötelező hasznosítási arányokat. A módosítás indoklása szerint javítani kell az Európai Unióban folytatott hulladékgazdálkodás színvonalát, ennek legfontosabb eszköze pedig a jogilag kötelező hasznosítási célértékek előírása. A hasznosítási arányok emelésével ugyanakkor ösztönözhető az újrafeldolgozást célzó innováció, mérsékelhető a hulladéklerakók befogadóképességének növelése, és javítható a fogyasztói magatartás is. A megemelt célértékeket tanulmányozva látható (1. táblázat), hogy a legdrasztikusabb növekedést a műanyag csomagolások hasznosítása területén várja el a jogszabály.
A tagállamoknak 2020. július 5-éig hatályba kell léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási szabályozásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek az irányelvnek. Emellett nemzeti szinten biztosítani kell azt, hogy 2024. december 31-éig, a módosított hulladék keretirányelvnek3 megfelelően, valamennyi csomagolásra vonatkozóan kiterjesztett gyártói felelősségen alapuló rendszerek jöjjenek létre. A Bizottságnak 2020. december 31-éig meg kell vizsgálnia azokat a jelenlegi módosítással nem érintett, úgynevezett lényegi követelményeket, melyekkel megerősíthető az újrahasználatra irányuló tervezés és a magas színvonalú újrafeldolgozás támogatása.
A kikötői fogadólétesítményekről szóló irányelv
Becslések szerint évente 5-13 millió tonna műanyag kerül a világ óceánjaiba; az Európai Unió területén a tengerekbe és az óceánokba jutó műanyaghulladék éves mennyisége 150-500 ezer tonna. Az óceánokban jelenleg több mint 150 millió tonna műanyag található. A tengerbe jutó hulladék nagyobb része ugyan a szárazföldről származik, de jelentős a hulladékoknak a hajókról történő tengerbe ürítése is, ami elsősorban annak tudható be, hogy a kikötőkben nem mindig állnak rendelkezésre megfelelő befogadólétesítmények, valamint hiányoznak a hulladékok parton való leadásának megfelelő ösztönzői.
A hajókról származó hulladékok leadására alkalmas kikötői létesítményekre vonatkozó szabályozás 2018 áprilisában készült el. Az irányelv célja a tengeri környezet védelme az EU-ban található kikötőket használó hajókról származó hulladékok tengerbe ürítésének negatív hatásaival szemben. Ezt olyan kikötői befogadólétesítmények biztosításával kívánja elérni, ahová a hulladékokat le lehet adni.
Az irányelvből kiemelhető követelmény, hogy a kikötői befogadólétesítményeknek lehetővé kell tenniük a hajókról származó hulladékkal való környezetbarát gazdálkodást – összhangban a hulladékokról szóló uniós és nemzeti joggal. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a hulladékok elkülönített gyűjtését a kikötőkben annak érdekében, hogy azok újrafeldolgozásra alkalmasak legyenek. A befogadólétesítmények üzemeltetésének költségeit a tagállamok a hajóktól beszedett díjakból fedezik, de ezek a költségek nem ösztönözhetik a hajókat arra, hogy hulladékukat a tengerbe ürítsék. A Bizottságnak 2020. június 28-áig el kell fogadnia azokat a végrehajtásra vonatkozó szabályozásokat, amelyek alapján megállapítható, hogy valamely hajó a fedélzeti hulladékgazdálkodás tekintetében eleget tesz az irányelv követelményeinek. A tagállamoknak 2021. június 28-áig kell hatályba léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek megfeleljenek.
Az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó irányelv
Az Európai Bizottság 2018. május végén hozta nyilvánosságra az irányelv tervezetét, amelyet a különböző uniós bizottságok, szakmai és társadalmi szervezetek javaslatait figyelembe véve 2019. június 5-én véglegesítettek. Az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló irányelv4 a körforgásos szemléletet hivatott előmozdítani: az egyszer használatos termékek helyett a fenntartható és nem mérgező termékeket és az újrahasználati rendszereket helyezi előtérbe. A keletkező hulladék mennyiségének csökkentése érdekében – a hulladékokról szóló irányelvben rögzített hulladékhierarchiának megfelelően – a megelőzésre helyezi a hangsúlyt.
A jogszabályban nevesített termékek kiválasztása hulladékszámlálás alapján történt, eszerint az Európai Unióban a tengeri elhagyott hulladék 80-85 százaléka műanyag, ebből az egyszer használatos műanyagtételek aránya 50 százalékot, a halászathoz köthető tételek pedig 27 százalékot tesznek ki. Az irányelv hatálya a tengerpartokon talált, leggyakrabban előforduló műanyag termékekre, a műanyagot tartalmazó halászeszközökre, valamint az oxidatív úton lebomló műanyagból készült termékekre terjed ki. Ez utóbbiak olyan adalékanyagot tartalmaznak, melynek segítségével elérhető a műanyag mikroméretű, szabad szemmel már nem látható részecskékre történő szétesése, illetve kémiai lebontása. Az ilyen műanyag biológiailag nem megfelelően bomlik le, hozzájárul a mikroműanyag-szennyezéshez, hagyományos műanyagokhoz keverve pedig csökkenti az újrafeldolgozott műanyag minőségét.
Az irányelv hatálya alá tartozó termékek összességében a számlálások során talált egyszer használatos műanyagoknak körülbelül a 86 százalékát jelentik. A mikroműanyagokról nem rendelkezik közvetlenül az irányelv, azonban azt rögzíti, hogy az EU-nak arra kell ösztönöznie az összes gyártót, hogy szigorúan korlátozzák a mikroműanyag-tartalmat a készítményeikben. A szigorítást az indokolja, hogy az Európai Unióban évente 75-300 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe, ezek egy része a különböző termékekhez, például kozmetikumokhoz szándékosan hozzáadott, más részük pedig a makroműanyagok aprózódásából ered. Az általában egy milliméternél kisebb mikroműanyagok élettani hatása ma még egyáltalán nem tisztázott, az azonban már igazolt, hogy a részecskék a levegőből a tüdőbe, illetve az élelmiszerekbe is bekerülnek.
A nevesített termékekre egy vagy több, eltérő szigorúságú intézkedés vonatkozik a betiltástól a fogyasztási korlátozáson át a kiterjesztett gyártói felelősség elvének érvényesítéséig. Tehát nem arról van szó, hogy ezeknek a termékeknek a forgalmazását egységesen betiltanák az EU-ban – ahogy ez a köztudatban elterjedt. Azt, hogy milyen szigorú intézkedést rendelnek egy adott termékhez, annak alapján határozták meg, hogy rendelkezésre állnak-e megfelelő és fenntarthatóbb alternatívák, mennyire lehet megváltoztatni a fogyasztói szokásokat, illetve más uniós jogszabályok vonatkoznak-e a termékre. Mivel alternatív megoldások hiányában bizonyos egyszer használatos műanyag termékek fogyasztása várhatóan a jövőben is növekedni fog, ezért a tagállamoknak a lehető legambiciózusabb intézkedések meghozatalára kell törekedniük a fogyasztási szokások megváltoztatása érdekében. Azonban ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük az élelmiszer-higiéniára, az élelmiszer-biztonságra, a termékek nyomonkövethetőségére és a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó jogszabályokkal.
A különböző korlátozó-szabályozó intézkedések tartalma, jelentése a következő.
A fogyasztás csökkentése érdekében a tagállamoknak meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel tartós visszaesés érhető el a csoportba tartozó termékek esetében, és ezek leírását 2021. július 3-áig meg kell küldeniük a Bizottságnak, illetve nyilvánosságra kell hozniuk. A szabályozásokkal 2026-ra a 2022-es adatokhoz képest mérhető mennyiségi csökkenést kell elérni az adott tagállam területén, ehhez 2021. január 3-áig a Bizottságnak ki kell dolgoznia a módszertant a tartós csökkenés kiszámítására és ellenőrzésére.
A forgalomba hozatalra vonatkozó korlátozások értelmében a tagállamoknak meg kell tiltaniuk az ebbe a csoportba sorolt termékek és az oxidatív úton lebomló műanyagból készült termékek forgalmazását.
A termékkövetelmények az italospalackokra vonatkoznak. Eszerint: a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kupakkal és fedéllel ellátott palackokat csak akkor lehessen forgalomba hozni, ha a kupakok és fedelek az italtárolókhoz rögzítve maradnak a rendeltetésszerű használat során. PET-palackok esetében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy ezek 2025-től legalább 25 százalékban, majd 2030-tól legalább 30 százalékban újrafeldolgozott műanyagot tartalmazzanak – az adott tagállamban forgalmazott összes palack átlagaként számítva. A Bizottságnak a célértékek kiszámítására és ellenőrzésére szabályozást kell kidolgoznia 2022. január 1-jéig.
A jelölési követelmények elvárásának megfelelően a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a csoportba tartozó minden egyes terméken fel legyenek tüntetve a termékre vonatkozó megfelelő hulladékkezelési lehetőségek, illetve a kerülendő hulladékártalmatlanítási módok. Azt is jelölni kell, hogy a műanyagot tartalmazó termék hulladékának helytelen kezelése a környezetre negatív hatással járhat.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az összes, ehhez a követelményhez sorolt termék esetében kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek kerüljenek kialakításra. A rendelkezés értelmében a gyártóknak fedezniük kell a hulladékokról5 és a csomagolásról6 szóló irányelvek szerinti hulladékkezelési költségeket, továbbá a figyelemfelkeltő intézkedésekre, a köztéri gyűjtőkbe dobott termékhulladék gyűjtésére, valamint a nevesített termékek elhagyott hulladékának eltakarítására fordított költségeket. A kiterjesztett gyártói felelősség követelménye az egyszer használatos műanyag termékeken túl a műanyagot tartalmazó halászeszközökre is vonatkozik.
Az elkülönített gyűjtés követelményének értelmében a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk arra, hogy az újrafeldolgozás céljára biztosítsák a műanyag termékek elkülönített hulladékát. Az előirányzott mennyiség 2025-re az adott évben forgalomba hozott egyszer használatos műanyag termékek tömegének 77 százaléka, míg 2029-re ez az arány 90 százalékra emelkedik. A cél elérése érdekében a tagállamok betétdíjas rendszert alakíthatnak ki, vagy a vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekhez meghatározhatnak elkülönített gyűjtésre vonatkozó célértékeket. A Bizottságnak 2020. július 3-áig el kell fogadnia az elkülönített gyűjtésre vonatkozó célértékek kiszámítására és ellenőrzésére szolgáló módszertant meghatározó szabályozást.
A tagállamoknak figyelemfelkeltő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a csoportba tartozó műanyag termékek fogyasztóit és a műanyagot tartalmazó halászeszközök felhasználóit tájékoztassák az újrahasználat lehetőségéről, a helyes hulladékkezelés gyakorlatáról, valamint a nem megfelelő hulladékártalmatlanításnak a környezetre, különösen a tengeri környezetre, illetve a csatornahálózatra gyakorolt hatásáról.
Az irányelvben nevesített egyszer használatos műanyag termékeket és a hozzájuk rendelt követelményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze.
A Bizottságnak, a tagállamokkal egyeztetve, 2020. július 3-áig iránymutatásokat kell közzétennie, amelyek adott esetben példákat tartalmaznak arra, hogy milyen termékek minősülnek egyszer használatos műanyag terméknek ezen irányelv alkalmazásában. A tagállamoknak hatályba kell léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek 2021. július 3-áig megfeleljenek. Emellett meg kell állapítaniuk azokat a szankciókat, melyek az irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandók, ezekről a szabályokról és végrehajtási intézkedésekről 2021. július 3-áig tájékoztatniuk kell a Bizottságot.
A hivatkozott irányelvek több olyan kötelezettséget rónak a tagállamokra, illetve a Bizottságra, ami miatt csak hosszas és alapos előkészítő munka árán alkothatnak megfelelő jogszabályt. A jelenlegi helyzetben teljesíthetők-e ezek a feladatok a kitűzött közeli határidők mellett? Az igazán lényeges kérdés azonban az, hogy a környezeti hatásai miatt oly sokat kárhoztatott csomagolást nem kellene-e rehabilitálni ezekben a járványos időkben? Időszerű-e az olyan csomagolóanyagok forgalmazásának visszaszorítása, amelyek higiénikusan, érintésmentesen tudják biztosítani a termékek eljuttatását a fogyasztókhoz, és hosszú időn át biztosítják az élelmiszerek minőségét? A következő számban ezeket a kérdéseket fogjuk megvizsgálni.•
- Műanyaghulladék: európai stratégia bolygónk védelme, polgáraink biztonsága és az ipar fellendítése érdekében, az Európai Bizottság sajtóközleménye, 2018. január 16.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/852 irányelve (2018. május 30.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/851 irányelve (2018. május 30.) a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról.
- Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/904 irányelve (2019. június 5.) egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről.
- Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről.
- Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve (1994. december 20.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról.