<

Műanyag-stratégia – a csomagolás a bűnös?

Magazinunk májusi számában a Műanyag-stratégia – megtorpanást hozhat a járvány? című cikkben szó volt arról, hogy a járványhelyzet miatt vajon tarthatók lesznek-e azok a határidők, melyek az Európai Unió műanyag-stratégiájának részét képező jogszabályok megalkotására vonatkoznak. Az a kérdés is megfogalmazódott, hogy indokolt-e napjaink­-ban ilyen hevesen támadni a műanyagalapú csomagolásokat, amelyek hozzájárulnak az élelmiszerek biztonságos, higiénikus tárolásához, és jelentősen megnövelik azok minőség­megőrzési idejét? Ezúttal bemutatjuk a hazai jogszabály ­tervezetét, illetve a csomagolás mindennapi életünkben betöltött szerepével foglalkozunk.


Az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó hazai szabályozás tervezete

A magyar kormány május 7-én, notifikációs kötelezettségét teljesítve, benyújtotta az Európai Bizottságnak „Az egyszer használatos, valamint egyes egyéb műanyagtermékek forgalomba hozatalának korlátozásáról” című kormányrendelet-tervezetét1. A jogszabály az egyszer használatos műanyag termékekről szóló irányelvnek2 a tiltásra vonatkozó részét vezeti be a hazai jogrendbe úgy, hogy a direktívánál szigorúbb feltételeket határoz meg. A szigorúbb feltételek azt jelentik, hogy az EU által betiltani javasolt termékkör változatlanul hagyása mellett Magyarország teljes betiltást ír elő a könnyű áruházi műanyag zacskókra, míg az Unió csak mennyiségi korlátozást javasolt. A betiltást emellett nemcsak a fosszilis, hanem a komposztálható (bio) alapanyagú, 50 mikrométernél kisebb vastagságú áruházi műanyag zacskókra is kiterjeszti. A feltételek abban is szigorúbbak, hogy a kormányrendeletet a 2021. július 3-i implementációs határidő előtt, 2021. január 1-től kívánja hatályba léptetni. A notifikációs ügymenet során az Európai Bizottság a tervezetet a tagállamoknak vélemé­nye­zésre kiadja, különös tekintettel arra, hogy a magyar kormány az uniós irányelvnél szigorúbb intézkedés bevezetését javasolja. A tagországi egyeztetés várható időtartama legfeljebb három hónap, azonban, ha észrevétel érkezik, akkor ez az időtartam meg­hosszabbod­hat. A kormányrendelet hatályba lépésének az is feltétele, hogy az Ország­gyűlés elfogadja két, jelenleg hatályos törvény módosítását: a környezetvédelmi törvényben (Kvt3) felhatalmazást kell adnia arra, hogy a kormány rendeleti szinten tiltási rendelkezéseket meghozhasson, a környezetvédelmi termékdíj törvénynek (Ktdt4) pedig a kormányrendelettel betiltani kívánt csomagolószerekre vonatkozó részén kell változtatnia. Az uniós irányelv további rendelkezéseinek átültetésére az év második felében kerülhet sor.

A csomagolás szerepe az élelmiszerek minőségének megőrzésében

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO még 2011-ben hirdette meg Save food! programját, melynek keretében megjelentetett egy tanulmánykötetet5. A tudományos publikációk szerint a világon megtermelt élelmiszerek, beleértve az elő­állításuk­hoz szükséges terményeket és alapanyagokat is, egyharmada tönkremegy vagy hulladékká válik, ennek mennyisége évente 1,3 milliárd tonnára becsülhető. Az élelmiszerek mellett az előállításukhoz szükséges energia és ivóvíz is kárba vész, továbbá az sem elhanyagolható, hogy a gyártásuk-szállításuk so­rán kibocsátott üvegházhatású gázok is fölöslegesen terhelték a környezetet. A FAO által elindított Save food! programot a WPO (Csomagolási Világszövetség) is magáévá tette, és létrehozott egy munkabizottságot, melynek a hazai csomagolási szövetség képviselője is a tagja. A WPO hangsúlyozza, hogy a csomagolásnak kiemelkedő szerepe van az élelmiszer-hulladék csökkentésében, és az élelmiszer-veszteség nagyobb kárt okoz, mint az a nyereség, amely a csomagolás egyszerűsítéséből, esetenként teljes elhagyásából származik. A tanulmány arra is rámutat, hogy a világ népességének növekedése miatt elsősorban a városokban élők száma nő, éppen ezért a magasabb szinten feldolgozott és csomagolt élelmiszerek iránti kereslet is fokozódik.

A csomagolásnak kiemelkedő szerepe van az élelmiszer-hulladék csökkentésében; az élelmiszer-veszteség nagyobb kárt okoz, mint az a nyereség, amely a csomagolás egyszerűsítéséből, esetenként teljes elhagyásából származik. Mivel a világ népességének növekedése miatt elsősorban a városokban élők száma nő, ezzel együtt a magasabb szinten feldolgozott és csomagolt élelmi­szerek iránti kereslet is fokozódik.

A legtöbb élelmiszer minősége tárolása során negatívan változik, azaz a minőség csökkenéséről, rosszabb esetben romlásról beszélhetünk. A jelenség minden olyan folyamatot magába foglal, amelynek következtében a termék táplálkozásbiológiai, illetve élvezeti értéke csökken, például színe, illata, vitamintartalma, állománya módosul. Az élelmiszerek romlása kémiai, fizikai vagy mikrobiológiai okokra vezethető vissza. A kémiai romlást jellemzően oxidációs folyamatok, valamint az enzimtevékenység miatt bekövetkezett nemkívánatos átalakulások idézik elő. A fizikai eredetűnek tekinthető romlási folyamatokat az élelmiszer és a környezet, a mikro- és a makroklíma közötti különbség, illetve az ebből eredő hatások okozzák. Elsősorban a termék és a környezet relatív légnedvességtartalom-különbségéből adódó vízvesztési vagy vízfelvételi jelenségek a meghatározók. A helytelenül megválasztott tárolási körülmények, a nem megfelelő csomagolószerek a termék kiszáradását, az aromaanyagoknak vízzel való eltávozását okozhatják.

Az élelmiszerromlások közül a legjelentősebbek mikrobiológiai eredetűek. A jelenségeket az eredetileg már a termékben jelen lévő vagy a feldolgozás során bejutó káros mikro­­organizmu­sok tevékenysége okozza. Élettevékenységükhöz, szaporodásuk­hoz megfelelő körülmények szükségesek. A létfeltételeiket meg­ha­tározó tényezők közül a legfontosabbak: az oxigén jelenléte vagy hiá­nya, a hőmérséklet, az élelmiszer nedvesség­tartalma, kémhatása, illetve sókoncentrációja. A körülmények megfelelő megválasztá­sá­val a mikro­organizmu­sok károkozása kizárható, de legalább lassítható. Alapvető feladat a mikroorganizmusok távoltartása, ami az élelmiszerek aszeptikus kezelésével, illetve a csomagolással ér­hető el. Fontos a mikrobák élelmiszerekkel való érintkezésének megakadályozása, azaz csak olyan mikrostruktúrájú csomagolóanyagot lehet alkalmazni, amely behatolásukat mikroszűrőként megakadályozza, illetve nem szolgál a csírák táptalajaként.

Az élelmiszerek minőségmegőrzése érdekében a korszerű csomagolási technológiák általában azt az elvet követik, hogy a terméket megpróbálják a lehető legjobban elzárni a környezettől. A vákuumcsomagolás lényege az, hogy az élelmiszert gázzáró burkolatba helyezik, a csomagolóeszközből a levegőt eltávolítják, evakuálják, majd légmentesen lezárják. Az evakuálásnak köszönhetően a termék körül az oxigén parciális nyomása olyan mértékig le­csökken, hogy az aerob, azaz levegőt igénylő mikroorganizmusok tevékenysége leáll. Ugyanakkor az oxidációs folyamatok is lassulnak, így az élelmiszer értékes alkotóelemeinek – a telítetlen zsírsavaknak, az aromáknak és a vitaminoknak – a károsodása is meg­akadályoz­ható. Vákuumcsomagolással például meggátolható az élelmiszereket gyakran veszélyeztető penészgombák szaporodása.

Védőgázas csomagolás
esetén a levegő eltávolítása után a csomagolást a termék jellemzőinek legmegfelelőbb gázzal vagy gáz­keverékkel töltik föl, ami a csomagoláson belül a külső környezet-től független gázösszetételt eredményez. A vákuumcsomagolásnál hosszabb minőségmegőrzési időt biztosít úgy, hogy közben a termék nem deformálódik, sérül vagy törik a csomagolóeszközben. Enyhe túlnyomás alkalmazásával még az olyan, mechanikai hatásokra érzékeny termékek is megvédhetők, mint a burgonyaszirom. A levegő oxigéntartalmának semleges védőgázzal, például nitrogénnel történő helyettesítése megszünteti az aerob mikroorganizmusok létfeltételeit és az oxidációra visszavezethető károsodásokat. A termék felületének kismértékű szárításával pedig hozzájárul a nedves közeg okozta fizikai elváltozások mérsékléséhez. A védő­gázként alkalmazott szén-dioxidnak további kedvező hatásai is vannak: bakteriosztatikus és fungicid, vagyis gombaölő egyes mikroorganizmusok esetében. Csíraszaporodást gátló hatása a levegőt nem igénylő törzseknél is érvényesül. Mivel a szén-dioxid kölcsönhatásba lép az élelmiszerben lévő vízzel, az így kialakuló enyhén savas kémhatás szintén gátolja a mikroorganizmusok elszaporodását a termék felületén. Az alkalmas gáz, illetve keverék meghatározása minden termék, új készítmény esetében egyedileg történik.

A vákuum-skin technológia népszerű a darabolt baromfifélék, húsok, húskészítmények – elsősorban szeletelt szárazáruk, felvágottak –, valamint hidegkonyhai készítmények és készételek csomagolására. Az iparilag csomagolt, gyári készítményeken kívül gyakran előfordul bolti előre csomagolásnál is, mert a szokásos, nyújtható fóliás burkolás („folpack”) csak rövid idejű, néhány órás tárolást tesz lehetővé. A technológia alapelve az, hogy a műanyag tálcára vagy fóliára helyezett termékre előmelegített, hőre lágyuló fóliát szívnak vákuummal, a termék körül a két fóliaréteg összeheged. Az eljárás alkalmazásával jelentősen megnövelhető az élelmiszer minőségmegőrzési ideje a légmentes zárással, emellett a csomagolás rendkívül látványos, mert a fólia teljesen rásimul a termékre, így az szinte kézzelfoghatóan jelenik meg. Térhódítása azonban elsősorban annak köszönhető, hogy a szeletelt húskészítmények sérülésmentes és gusztusos bemutatása hagyományos vákuumcsomagolással nem volt megoldható. Vákuum-skin csomagolásnál az alátéttálca alkalmazása és a rendkívül vékony fedőfólia lehetővé teszi akár igen vékony szeletek vagy nyomásra érzékeny, nagyobb darabok kínáló bemutatását is.

Vákuumcsomagolással meggátolható az élelmiszereket gyakran veszélyeztető penészgombák szaporodása. A védőgázas csomagolás hosszabb minőségmegőrzési időt biztosít úgy, hogy közben a termék nem deformálódik, sérül vagy törik a csomagolóeszközben, mint például a burgonyaszirom. A vákuum-skin technológiával is jelentősen megnövelhető az élelmiszer minőségmegőrzési ideje a légmentes zárás miatt, emellett a csomagolás rendkívül látványos, ezért népszerű darabolt baromfifélék, húsok, húskészítmények, hidegkonyhai készítmények és készételek csomagolására.

Az említett csomagolási technológiák egyike sem lenne megoldható műanyagok nélkül. A csomagolóanyagokkal szemben alapkövetelmény, hogy a fólia legyen gázzáró, megfelelő mechanikai szilárdsággal, rugalmassággal rendelkezzen, jó vízgőzzáró képességű és zsírálló legyen, kibírja a nagy hőmérséklet-változásokat, és a csomagolás zárásá­hoz a fólia hegeszthetősége is elvárás. A felsorolt követelményeknek azok a csomagolóanyagok, melyek csak egyféle műanyagból készülnek, nem képe­sek megfelelni, ezért a gyakorlatban társított anyagokról, azaz többféle műanyag felhasználásával előállított szerkezetekről beszélhetünk. A vékony fóliák jellemzően 2–4 különböző műanyagból, 7–14 rétegben készülnek. Legáltalánosabb a poliamid-polietilén társítás alkalmazása, de normál és amorf poliészter, polipropilén és a kiváló gázzáró képességű poli(etilén-vinil-alkohol) is gyakran szerepel az összetevők között. A gyártók a különböző termékekhez speciális összetételű, adott feladatot ellátó csomagolóanyagokat kínálnak. Például a csomagolásban tovább érő sajtokhoz szelektív gázáteresztő – az oxigént kizáró, a keletkező szén-dioxidot viszont kiengedő – fólia javasolt. Igény szerint elérhetők főzhető, illetve süthető csomagolóanyagok is.

A műanyaghulladék mennyiségét a gyártók innovatív megoldásokkal igyekeznek csökkenteni. A védőgázas, illetve a vákuum-skin csomagolásoknál a legújabb fejlesztések az olyan, műanyag fóliával bevont, papíralapú tálcák alkalmazására irányulnak, ahol a három összetevő – a karton alaplap, az azt borító fólia, valamint a terméket rögzítő fedőfólia – felbontás után egyszerűen szétválasztható és szelektív hulladékként kezelhető.

A védőgázas, illetve a vákuum-skin csomagolásoknál a legújabb fejlesztések az olyan, műanyag fóliával bevont, papír­alapú tál­cák alkalmazására irányulnak, ahol a három össze­tevő – a kar­ton alaplap, az azt borító fólia, valamint a terméket rögzítő fedő­fólia – felbontás után egyszerűen szét­választható és szelektív hulladékként kezelhető.

Az aszeptikus csomagolási technológia lehetővé teszi, hogy az élelmiszerek a lehető legkisebb minőségcsökkenés mellett legyenek hosszú ideig eltarthatók. Aszeptikus technológiával jellemzően a tej, tejkészítmények, gyümölcs- és zöldséglevek csomagolásánál találkozhatunk. Az eljárás előnye, hogy az élelmiszer minőségének megtartásához ebben az esetben nincs szükség hozzáadott tartósítószerekre vagy hosszú ideig tartó, magas hőmérsékleten végzett hő­kezelésre, mint a konzervek esetében. Az eljárás lényege, hogy az előzőleg kímé­letesen, rendszerint 100 °C körüli hőmérsékleten, rövid idejű pasztőrözéssel hőkezelt terméket steril körülmények között csíramentes csomagolóeszközbe töltik. A pasztőrözés optimális hőmérsékletét és időtartamát mindig az adott termékhez igazítják, gyümölcsleveknél például 5–30 másodperc és 85 °C. A pasztőrözés másik változatánál a hőkezelést magas hőmérsékleten végzik, ez elsősorban a tartós tejek jellemző kezelési módja. Ultrapasztőrözéskor a tejet 2–10 másodpercre 137–140 °C hőmérsékletre melegítik, ennek hatására a termékben lévő mikroorganizmusok elpusztulnak. Az aszeptikus jelző a csomagolásnak az Egészségügyi Világszervezet, a WHO meghatározása szerinti mikrobiológiai tisztaságára vonatkozik. Azt jelenti, hogy a lezárt csomagolóeszközben az élő mikroorganizmusok száma 10 alatt van, és ezek a mikrobák nem képesek szaporodni addig, amíg újra nem érintkeznek a környezeti levegővel. A csomagolószerek csíramentesítése vegyszeres kezeléssel, leggyakrabban hidrogén-peroxid oldattal, illetve gamma-, ritkábban UV-sugárzással végezhető. Újabban igen jó hatásfokú sterilizálást érnek el plazmatechnológia alkalmazásával.

Az aszeptikus technológia jellegzetes példái a kartondobozos italcsomagolások. Esetükben azonban meg kell különböztetni két csoportot: a rövid szavatossági idejű friss tej csomagolása nem tekinthető aszeptikusnak, míg a tartós tej és a gyümölcslevek minden esetben ezzel a technológiával készülnek. Az alapvető különbség a dobozok anyagának összetételében van: aszeptikus változatnál a társított csomagolóanyag alumíniumfólia-réteget is tartalmaz, ami a megfelelő gáz- és aromazárást biztosítja. A kartondobozos csomagolást sokáig támadták amiatt, hogy a papír-polietilén fólia összetételű csomagolóanyag nem hasznosítható újra, azonban már évtizedek óta rendelkezésre áll az a megbízható módszer, mellyel az értékes papírrostok visszanyerhetők és újra feldolgozhatók. Mivel ennek a csomagolástípusnak a szelektív hulladékgyűjtése, feldolgozása megoldott, a gyártók elsősorban arra kerestek megoldást, hogy a kisebb adagnagyságú italokhoz adott műanyag szívószál betiltása után hogyan lehet biztosítani a termék kényelmes elfogyasztását. Kétféle lehetőség közül választhattak: olyan konstrukciójú dobozt terveznek, hogy feleslegessé váljon a szívószál, vagy annak anyagát változtatják meg. A Tetra Pak cég már tavaly ősszel forgalomba hozta a dobozaihoz szabadalmaztatott papír szívószálat, de a hazai piacot ellátó másik nagy gyártó, a SIG Combibloc is ugyanakkor vezette be hasonló termékét.

Az aszeptikus csomagolási technológia jellegzetes példái a kartondobozos italcsomagolások, melyek szelektív hul­ladékgyűjtése, feldolgozása megoldott. Az italokhoz csomagolt műanyag szívószál betiltása után a gyártók két­­féle lehetőség közül választhattak: olyan konstrukciójú dobozt terveznek, hogy fe­leslegessé váljon a szívószál, vagy annak anyagát változtatják meg, például papírból készítik.

A védelem hagyományosan statikus feladata helyett ma már a csomagolástól egy dinamikus, a termék „életét” alakító szerepet várnak el. Ennek az a lényege, hogy az élelmiszer és a csomagolóanyag közötti passzív kapcsolat mellett megjelennek a termék minőségét javító, aktív kölcsönhatások is. Az ilyen „okos” csomagolások alkalmazásával növelhető a becsomagolt termék értéke, pontosabban meghatározható a minőség megőrzésének időtartama, a romlás és értékvesztés bekövetkeztének várható időpontja, valamint növekszik a termék biztonságossága. Két típusuk ismert: az aktív és az intelligens csomagolás. Az aktív csomagolás működését valamilyen külső hatás váltja ki, például ha UV-sugárzás, magas hőmérséklet vagy nyomás éri. Az aktivitás mindig addig áll fenn, ameddig a külső hatás tart. Az aktív technológiák közé sorolhatók a többi között az oxigén vagy etilén abszorbensek, illetve az antimikrobiális anyagok beépítése a csomagolásba. Az intelligens csomagolás hatása váltakozva lép működésbe, illetve szűnik meg aszerint, hogy a belső és a külső körülmények hogyan változnak. Az intelligens csomagolás „érzékel” és „informál”. Intelligens megoldás például az, amikor a szelektív gázáteresztő, társított műanyag fólia a becsomagolt zöldség anyagcsere-folyamataihoz igazodva engedi be az oxigént vagy ki a szén-dioxidot – a környezet hőmérséklet-változásának függvényében. Ebbe a csoportba sorolhatók az egyes mikroorganizmusok szaporodását, illetve a mikrobiológiai romlást jelző indikátorok vagy a tárolási körülmények alakulását a szállítási lánc során végig követő idő-hőmérséklet indikátor műanyag címkék.

A bemutatott példák alapján is látható, hogy a korszerű csomagolástechnikában nem nélkülözhetők a műanyagok. Mennyiségük azonban csökkenthető, ha a feleslegesnek ítélt kiegészítőket, illetve a kettős vagy többszörös csomagolásokat elhagyjuk. Erre jó példa a Spar üzletlánc több kezdeményezése, így például az, hogy a saját márkás dobozos tej csomagolásainál elhagyják a műanyag kupakot, illetve a nagy egységű, 450 grammos tejföl a visszazárást biztosító rápattintó műanyag fedél nélkül kerül a polcokra. A kibontott tejtermékek minősége az üzletekben megvásárolható, többször használható szilikon zárófedelekkel őrizhető meg. További intézkedésként a zöldségfélék polisztirol habtálcáját papíralapúra cserélték, míg a citrusfélék műanyag hálóját természetes alapú cérnaháló váltotta fel.

A kettős csomagolás elhagyásával környezetkímélő megoldás a többször használható szilikon zárófedél, amellyel megőrizhető a kibontott tejföl minősége.

A szintetikus műanyagok visszaszorításának másik módja a természetes alapú, illetve a biológiai úton lebomló csomagolások fejlesztése. A különböző, például papírból, bambuszból vagy keményítőalapú politejsavból készült tálcák, dobozok ma még elsősorban nem az ipari csomagolások jellemző anyagai, de az elviteles ételforgalmazásban megoldást jelenthetnek. Igaz, hogy az ilyen eszközök ára ma még többszöröse a hagyományos műanyagból készült csomagolások árának. A nagy sorozatú élelmiszer-csomagolások területén a gyakorlatba már bekerült politejsav mellett ígéretesnek tűnnek a szintén lebomló polihidroxi-alkanoátok.

A szintetikus műanyagok visszaszorításának egyik módja a természetes alapú, illetve a biológiai úton lebomló csoma­golások fejlesztése. A különböző, így papírból, bambuszból vagy keményítőalapú politejsavból készült tálcák, dobozok ma még elsősorban az elviteles ételforgalmazásban jelent­hetnek megoldást.

Összegzésképpen elmondható: meg kell teremteni az egyensúlyt a környezetterhelés és a csomagolásnak a modern társadalomban betöltött szerepe között ahhoz, hogy a gazdasági és környezeti életminőség egyaránt fenntartható legyen.•

  1. Forrás: Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség májusi közleménye.
  2. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/904 irányelve (2019. június 5.) egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről.
  3. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény.
  4. A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény.
  5. Food and Agriculture Organization of the United Nations,
    Rome, 2011.
 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka