2017. július: jegyzet, bioinformatika, portré, lézer, építés, tudomány, agykutatás, logisztika, it, innováció, fenntarthatóság, hulladékgazdálkodás, zöldkörnyezet, energiagazdálkodás, kiállítás/konferencia, megújuló energia
2017. július 4.

Szerző:
B. Szabó Edina

Fotó:
Varga Alex/Sugár mozi

Gyerünk a moziba be!

Az ember azt hinné, ma már minden, vagy majdnem minden automatizált a multiplexek világában. Elképzelhetetlen, hogy a nemritkán napi 15-20 vetítést még emberek és nem rendszerek koordinálják, cserélik a tartalmat, figyelik a vetítés minőségét, és így tovább.


Az igazság valahol a kettő között van: a gépész előkészíti a napi vetítéseket, elindítja az automatizmusokat, azután, mint egy rendszergazda, vigyáz a programra, a nap végén pedig utolsóként megy haza. Varga Alex, a Sugár mozi gépésze segítségével nyerhetünk bepillantásta mozik nézőtéren túli világába.

A film digitalizálása miatt mikor vált sürgetővé a vetítők, a mozik technikai bázisának digitalizálása?

– Bár az első digitális gépek már korábban megjelentek a digitális kópiákkal, Magyarországon a mozikban a géppark digitalizálása 2011-12 körül kezdődött el, nagyobb vagy akár teljes mértékben. Elérhetővé váltak pályázati programok, és ha jól tudom, ez jelenleg is folyik, és biztosan van olyan kisebb mozi az országban, ahol éppen zajlik egy új digitális gép beszerelése, vagy legalábbis tervbe van véve.

Digitális vetítőgép információs és beállítási érintőképernyője
A digitalizálás után régi, tekercses kópiákat már nem is lehet lejátszani?

– Nem, ám ha van hozzá vetítőnk, a régi 35 milliméteres kópiákat ugyanúgy le lehet vetíteni, de már nem gyártanak mozifilmet 35-ös filmen, ezek helyét az úgynevezett DCP, azaz Digital Cinema Package vette át, ez egyben jelzi is, hogy minden, ami szükséges egy film vetítéséhez, az egy csomagban érkezik. A DCP mára elfogadott kifejezés, aki filmekkel foglalkozik, felveszi a szótárába. Fizikailag végül is ez egy nagyobb külső merevlemez, amely egy fájlrendszert tartalmaz, és minden filmhez, minden DCP-hez tartozik egy egyedi KDM (Key Delivery Message) kulcs, amivel azt meg tudjuk nyitni, le tudjuk játszani. Ezeket a forgalmazó adja át egy meghatározott időintervallumra. A kulcs a határidő után már nem él, vagyis nem lehet a segítségével megnézni a filmet. Ez minden egyes filmnél így működik.

A DCP-k és a kulcsok szabványosak, vagy van közöttük eltérés?

– A fizikai megjelenés és a portok, valamint a fájlrendszer is egyforma, a világ minden digitális mozijában ugyanaz a formátum kerül a filmekből, csak a film szinkronja tér el, a KDM kulcsok azonban minden mozinál különböznek. Vagyis az én kulcsom nem működik más moziban ugyanannál a filmnél, és másé sem a mi mozinkban – a kulcsok, a biztonság érdekében, az egyes szerverek ismert szériaszámához vannak rendelve.

Digitális vetítőgép automata motoros objektívvel
Vagyis van egy külön szerverszoba a moziban? Nincs felhőben tárolás, online adatküldés?

– Igen, saját szerverszobája van a mozinak, sőt, az egyes vetítőgépeknek is külön szerverük van, külön operációs rendszerrel, amely lejátssza a filmet, a napi műsort. Mindez fizikai tárolást jelent, a DCP-k postai úton vagy futárral érkeznek, alapvetően egyaránt biztonsági és adatmennyiségi okokból. Igen nagy fájlcsomagokról van ugyanis szó. Ha, mondjuk, a DCP-n egy adott filmből több formátum van például 3D-s angol–magyar, 2D-s angol–magyar nyelvű, az közelít az 500 gigabyte-hoz. Ezt egyszerűen nem lehet neten keresztül letölteni, főként, ha az adott mozi nincs ellátva nagy sebességű internetkapcsolattal. Ha csak a magyar 2D részét kellene mérnünk, az is lehet akár 140 gigabyte.

Mit tudhatunk a szerverszoba méretéről? Szoba vagy inkább terem?

– Szoba, de nem faltól falig kell elképzelni. Minden szervernek, ahogy a központi szervernek is, van saját tárhelye. De azért, ha, mondjuk, az első terembe feltöltjük a szerverre az adott DCP-t, azt műsortárba töltve át tudom másolni a harmadik terem szerverére is – nem kell fizikailag átvinni egyik teremből a másikba, mint korábban. Itt is minden ellenőrizhető a szerverek kijelzőin át. Ezzel el is érkeztünk a lényeghez, legalábbis a beszélgetés szempontjából, hiszen ezeket a szervereket, vetítőgépeket minden reggel ellenőrizni kell az esetleges hibák elkerülése érdekében.

Ez azt jelenti, hogy ezek után a gépész akár haza is mehet, mert minden menne a maga útján?

– Nem egészen, mert ugyan a digitális mozizás nagyon klassz dolog, de a gépész még nem nélkülözhető. Problémák mindig előfordulhatnak, például valamelyik szerver éppen nem fogadja el a DCP-hez tartozó kulcsot, vagy nem kapcsol fel a teremben a világítás, ráadásul a multiplexekben egyszerre több film is fut. Bármi történik, kívülről nincs hozzáférés a rendszerhez, a korábban már említett biztonsági okok miatt. Ez a zárt rendszer csak a helyszínen hozzáférhető, ha esetleg elmegy a kép vagy a hang, nem gyullad fel a lámpa, minden beállítást csak helyileg lehet javítani, ellenőrizni. Ezenfelül még nem beszéltünk a forgalmazókkal való kapcsolattartásról, a kópiák fogadásáról/visszaküldéséről, feltöltésükről a műsortárba. És ugye ide tartozik a műsorkészítés, az adminisztráció, valamint egyéb feladatok.

Digitális vetítőgép, még nyomógombos vezérlőpanellel
Többször elhangzott a teremvilágítás, a lámpák beállítása. Az is a gépész dolga?

– Igen, az a programozás része, nem pedig manuálisan kapcsoljuk fel és le. Ez ugyanis függ a film hosszától, a film előtti programoktól, a végefőcím időzítésétől egyaránt. De kezdjük az elejéről.
Amikor megérkezik egy film zárt és erős dobozban, magát a DCP kópiát egy strapabíró fémházban találjuk. A nevéből már kiderül, hogy milyen nyelvű és felbontású az egyes filmhez tartozó kép és hang. A merevlemez mellé még kapunk egy nyomtatott információs lapot is, ezen szerepel például, hogy mikor kezdődik a stáblista. Hogy visszautaljak a teremvilágításra, aszerint állítjuk be ugyanis, a végefőcím határozza meg az időzítést. A papíron megtaláljuk a képaránytól kezdve a hangsávok számáig mindent, ami a tökéletes és elvárt vetítéshez szükséges.
Maga az egység egy különféle portokkal ellátott fémkeretben érkezik, ha esetleg USB csatlakozón át szeretnénk használni, arra is van így lehetőség, de ha erre nincs szükség, egyszerűen kihúzzuk ebből a keretből. Fogjuk, és mint egy óriási memóriakártyát, betesszük a megfelelő szerverbe, bezárjuk, és már fel is játszhatjuk akár külön egy vetítőgép szerverére, akár a központi szerverre.

DCP, fémkeret nélkül

A feltöltés néhány órát vesz igénybe, bár, ha a forgalmazó esetleg USB-t küld, azon keresztül jóval lassabb mindez, tekintve, hogy az USB adatátviteli sebessége lényegesen alacsonyabb. Persze még így is egyszerűbb felölteni és előkészíteni, mint a régebbi tekercses megoldások esetében, ahol a nagy fémládában érkező körülbelül húszperces tekercseket sorban feltekerték, összevágták, és felkerültek az óriási nagy platterre, onnan fűzték be a vetítőbe. Még régebben pedig két vetítőgéppel oldották meg a lejátszást: amíg az egyik tekercsen pörgött a film, addig a másikon előkészítették és váltogatták a vetítőgépeket, amikor kellett, egy váltójel alapján.

DCP a szerverbe helyezve, feltöltésre készen

Egy szó, mint száz, ma minden gyorsabban és egyszerűbben megy. A vetítőgépeken ma már érintőkijelző van, ezen keresztül állítunk be minden szükséges részletet. Mindig minden szükséges információ látható, ellenőrizhetők a beállítások, a korhatár-beállítástól kezdve a feliraton át az is, hogy mondjuk 2 óra 19 percnél felkapcsol a lámpa, mert elindul a végefőcím.

Filmszalagon a korhatár-besorolás

A vetítőgépek mellett vannak az erősítők és a hangprocesszor, ami azért felel, hogy a megfelelő hangsáv a hozzá tartozó hangszórócsoporton szólaljon meg a megfelelő frekvenciatartományban. Minden processzor be van állítva az adott teremhez, a beállítás az egyes termek karakterisztikájához igazodik; egy előzetes mérés határozza meg azt is, hogy melyik hangszóró milyen hangerővel szóljon, így biztosítva a tökéletes hangzást. Továbbá találunk itt még egy behallgató egységet, amivel ellenőrizni tudjuk a hangot, akár egyben, akár sávokra bontva. Ezeknek az eszközöknek a helyes működését szintén előzetesen programozni kell. A vetítőtermeket emellett komoly hangszigetelés veszi körül, és a termekbe semmi nem hallatszódhat be, sem a vetítők, sem a légkondicionáló rendszer hangjából. Miután mindez be van állítva, a mozigépész tulajdonképpen mint egy felhasználó, átveszi a vezérlést. Már csak ezért sem mehetnénk haza a beállítások után, hiszen ha például áramszünet van, ezek a gépek leállnak, és maguktól nem indulnak újra, illetve a vetítőgépek izzói akár 6000 wattosak is lehetnek, fényerejük 34 000 lumen, emiatt a szünetmentes táp sem jelent megoldást ekkora teljesítményfelvételnél, ezeket nem olyan egyszerű újraindítani (az átlagos projektorok körülbelül 1000-3000 lumen fényerő kibocsátására képesek, a felvételi teljesítményük 300 watt körüli).
Az utolsó film befejeztével pedig a gépek leállítására és részleges áramtalanítására kerül sor, értem ezen a vetítőgépeket és erősítőket, a szerverek ez alól kivételt jelentenek.

A digitalizálás miatt csak DCP-t lehet leadni?

– Külső forrásról is lehet vetíteni, legyen az laptop egy befogadott külsős rendezvényen vagy akár egy DVD-lejátszó, de a műsorrendi vetítéseken kizárólag DCP-ről való lejátszásra van lehetőség. Ezeknek a kópiáknak a minősége elengedhetetlen a nézők elégedettségéhez, a képfelbontásuk 2K a hatsávos hang mellett. Nem csupán a képminőség fontos, hanem a mozik által használt szabványformátumok között is van különbség, nem mindegy, hogy egy film szélesvásznú, azaz scope 2.39:1 vagy flat 1.85:1. Ezek beállításánál látjuk széthúzódni a függönyt vagy mozogni a fekete maszkolószalagokat. Izgalmas még az optikaváltás, ami régen szintén manuálisan történt, aztán automatizáltan, előre beállítva, ma pedig már ez is része a filmek programjának.

Vetítőgép külső portjai
Régi mozi vagy digitális mozi? Melyik áll Önhöz közelebb?

– A digitalizáció. A régi mozik szeretetével együtt számomra erős érv a digitális mozizás mellett az, hogy jelentősen csökkent a hibalehetőségek száma, legyen szó a film karcolódásáról, szakadásáról vagy csak egy rossz illesztésről és még sorolhatnám, a minősége nem fog változni, mindig tartja a színvonalat.

Digitális vetítőgép működés közben
Mi lehet a következő fejlődési szint a vetítéseket illetően?

– Nem is a vetítéseket emelném ki, hanem a teljes élményt. Ma a moziba járók élményért jönnek, nem „csupán” megnézni egy filmet. A multiplexek felvillantották a minőség más típusát, a csillogást, a csúcstechnikát és a filmek nagyobb tárházát, amit az úgynevezett klasszikus mozik nem tudtak követni, ilyenek a többdimenziós (3D, 4D) mozizás vagy a 360 fokos hangzásvilág. Véleményem szerint ilyen téren továbbra is mindenképpen fejlődés várható. A 3D és a 4D mozik útján haladunk, de ezt követnie kell mind a hang-, mind a képminőség fejlődésének. A látványos felvételek, a filmforgatás specialitásai, a képi világ digitális megoldásai húzzák maguk után a többi jellemző fejlesztését, úgyhogy a nézői élmény fejlesztésében a határ a csillagos ég.•

 
Innotéka