A hazai atomerőművi kockázatelemzések helyzete
A hazai atomerőművi kockázatelemzések három fő területre irányulnak.
A Paksi Atomerőmű üzemelő blokkjaira évek óta szisztematikusan végzünk kockázatelemzéseket, amelyek során értékeljük a különböző veszélyforrások (kezdeti események) hatásait a jelentős mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó (reaktor, pihentetőmedence) és terjedésüket korlátozó (konténment) rendszerekre, azok különböző üzemállapotaiban. A reaktor aktív zónájának és a pihentetőmedencében tárolt fűtőelemeknek az épségét veszélyeztető hatások értékelésének készültségi állapotát a mellékelt táblázat mutatja. Jelenleg mind terjedelemben, mind részletességben továbbfejlesztjük a külső veszélyek kockázatelemezését. Emellett esettanulmányt készítünk az atomerőmű telephelyén üzemelő négy blokkot egyidejűleg érő eseményekből adódó kockázat telephelyszintű értékelésére.
Megkezdtük a kockázatértékelések előkészítését az újabb fejlesztésű nukleáris létesítményekre, nevezetesen a 3+ generációs VVER–1200-as blokktípusra, valamint a 4. generációs ALLEGRO demonstrációs reaktorra. Az előkészítések részben a Paksi Atomerőmű 5. és 6. blokkjának létesítéséhez kapcsolódva, részben a közelmúltban indított Nemzeti Nukleáris Kutatási Program keretében folynak. Jelenleg elsősorban az eddigi kockázatelemzési gyakorlat új technológiákra való alkalmazhatóságát vizsgáljuk. Ennek részeként felmérjük az új technológiák miatt szükséges módszerfejlesztések körét, és megfogalmazzuk a megoldandó fejlesztési feladatok műszaki tartalmát.
Az alapelemzések készítésével párhuzamosan folyamatosan törekszünk azok eredményeinek, illetve módszereinek alkalmazására az üzemeltetői (üzemviteli/karbantartási) és nukleáris biztonsági hatósági gyakorlatban.
Az eddigi alkalmazások között példaként említhető
- az atomerőművi blokkokon fellépett, biztonságot érintő események kockázati hatásának értékelése. A reaktor aktív zónája tekintetében e hatás numerikus mérőszáma az adott eseményhez tartozó feltételes zónasérülési valószínűség értéke. Az alkalmazás ennek meghatározására és a kockázat számított értéke alapján az esemény biztonsági jelentőségének megítélésére irányul.
- az atomerőművi blokkokon végzett karbantartási tevékenységek hatékonyságának monitorozása. A hatékonyság monitorozásának alapja egy adott időszak alatt fellépő, biztonságot érintő meghibásodások számának kockázatalapú elfogadási határértékekkel való összevetése.
- az atomerőművi blokkok nukleáris kockázatának monitorozása egy adott időpontban, egy adott valamely időszakban vagy a teljes év során. A kockázat mérőszáma a zónasérülési gyakoriság [1/év] értéke, amelyet az erre a célra kifejlesztett számítógépi eszköz, az ún. kockázatmonitor felhasználásával határozunk meg az idő és az erőművi rendszerek, berendezések konfigurációjának, illetve működési állapotának függvényében. A leállás időszakára vonatkozó kockázati görbére az alábbi ábra mutat példát. A kockázatmonitor a többi között a rendszer- és berendezés-karbantartások ütemezésének és az üzemeltetéssel kapcsolatos döntéseknek a kockázatszempontú megalapozására használható.A Paksi Atomerőmű 1. blokkjának kockázati görbéje a leállási üzemállapotokban
Megállapítható, hogy az atomerőművi kockázatelemzések és az ezekre az elemzésekre épülő alkalmazások nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai biztonságelemzési és -kezelési gyakorlatban is egyre nagyobb szerepet kapnak mind az üzemeltetőnél, mind a hatóságnál.•