2024. március 8.

Szerző:
Ötvös Zoltán

Fotó:
Reviczky Zsolt

Széllel szemben is maximalista – interjú Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus professzorral

„Földrengésekről és vulkánokról látszólag könnyű beszélni, valójában nagyon nehéz. Amikor egy település veszélyben van, nagyon fontos, hogy ezt a veszélyt miként közli az ember. Elbagatellizálni sem lehet a folyamatot, mint ahogy a pánikkeltés sem járható út” – nyilatkozta magazinunknak Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus, az ELTE professzora, akit Kiss L. László csillagász ajánlott. Az akadémikus szerint annak kimutatása, hogy a többi szunnyadó vulkánhoz hasonlóan az erdélyi Csomád alatt is van magma, nem félelmet kell hogy keltsen. Az embereknek tudniuk kell, hogy ez teljesen normális állapot.


Interjú Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus professzorral
Év eleji Facebook-posztjában írta, hogy születésnapján ismét elment a Magyar Zene Házába, és visszautazott az időben. Babos Gyula és Radics Béla gitárjátéka, a Tabán-koncertek, az Ifipark Hobo és P. Mobil koncertjeinek, a Népstadion-beli Omega-koncertek hangulata most is mélyen benne él. Az 1970-es években Ákos barátjával rockzenészek és persze indiánok is voltak. Az utóbbit hol élték meg?

– Édesapám és édesanyám is gyógyszerészként dolgozott, munkájuknak köszönhetően időnként eljutottunk a balatonszárszói gyógyszerészüdülőbe, ahol az örkényi kolléga fiával – kiváló orvos lett Ákosból – voltunk indiánok. Tolldíszt festettünk, sátrat építettünk. Megelevenítettük olvasmányélményeinket.

A szülők foglalkozása meghatározta, hogy milyen irányba kell mennie, vagy nyitott volt minden lehetőség?

– Szüleimnek nagyon sokat köszönhetek, viszem tovább a tőlük kapott értékeket. Azonban én más pályára mentem, bár ezt is a családi hatások alapozták meg. Kicsi gyerekkorunktól kezdve folyton kirándultunk. A családi hagyomány szerint másfél évesen azzal motiváltak a szüleim a Galyatetőre vezető túrán, hogy ha felérünk, kolbászos rántottát kapok. Kaptam. A kirándulások mellett a térképek szeretete a másik, mába mutató gyerekkori élményem. Érdekes módon az atlaszokban nemcsak az országok térképei érdekeltek, hanem az adatok: melyik a legnagyobb ország, a leghosszabb folyó, a legmagasabb hegy. A térkép és a kirándulások vittek a földtudományok felé. A hegymászás is érdekelt, ám én serpa akartam lenni, aki mások csúcstámadását segíti. Serpaságom részeként több alkalommal úgy másztam meg a bérceket, hogy köveket pakoltam a hátizsákomba.

Ki volt döntő hatással a pályájára?

– Irigylem azokat, akik sorseldöntő tanáregyéniségeket tudnak felmutatni. Én egyetlen emberre, a Petőfi Sándor Gimnázium matematika-tanárnőjére, egyúttal osztályfőnökömre, Takács Éva nénire gondolok. A matematika szeretete máig elkísér, és ezt vélhetően neki köszönhetem. A matematikai modellezés pályám meghatározó része. A geokémiát is úgy tanítom, hogy adatokkal, számokkal dolgozunk.

Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus professzor
Az ELTE geológus szakára jelentkezett. Csupa hasonló gondolkodású egyetemistával találkozott?

– A többség tudta hova jön, nekem ellenben fogalmam sem volt arról, hogy mi a geológia. Én a térképészet miatt jelentkeztem erre a szakra, de nem tudtam, hogy például mifélék az ásványok és a kőzetek. És láss csodát, az egyetemi évek alatt a kőzettan-előadások varázsoltak el – szakdolgozatomat vulkáni üledékes kőzetekről írtam. Doktoranduszként a mecseki vulkáni eredetű kőzeteket vizsgáltam úgy, hogy klasszikus értelemben nem volt témavezetőm.

Egy példa: nem nőttem túl magasra, ennek ellenére imádtam kosárlabdázni. Alattunk lakott az ismert sportriporter, Knézy Jenő. Ő adott néhány jó tanácsot, hogy miként lehetek jó kosaras. Jó irányító.

Nehéz ember?

– Nem keresem a konfliktusokat, de nem állok félre, ha úgy érzem, igazam van, vagy valakinek segíteni kell. Maximalista vagyok magammal és másokkal szemben, mert az ember csak így hozhatja ki a legtöbbet magából. Ugyanakkor, ha a maximalizmus eredményekkel párosul, az másokban olykor nemtetszést vált ki, de ezzel a reakcióval nem tudok mit kezdeni. Azt mondják, hogy a hallgatók félnek tőlem, mert nem tételeket kérdezek tőlük, hanem a gondolkodásuk érdekel. Keresztkérdéseket teszek fel, ami számukra nehezen érthető kihívás. Ennek ellenére sok hallgatóm, doktoranduszom volt, azaz vannak, akik keresik a kihívásokat.

Három házasságából öt gyermek született. Lezárult az útkeresés?

– Igen, ez az út is rögös volt. De most már húsz éve tart a kapcsolatom a harmadik feleségemmel, akivel három közös gyermeket nevelünk. Igazi társ, nagyon sokat köszönhetek neki. Az előző házasságomból született két lányommal is kiváló a kapcsolatom, jó nagycsaládban lenni. Korábban a kollégáim azt mondták, öt gyermekkel nem lehet teljes értékű szakmai munkát végezni, illetve csak úgy, hogy minden teher a feleségre hárul. A nejem szintén sikeres szakember, remek tudományos eredményei vannak, azaz a nagycsalád ellenére sem ő, sem én nem lettünk szakmailag kevésbé sikeresek. Emellett pedig figyelünk a gyerkőcökre is.

Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus professzor
Miért választotta a kutatói pályát?

– Húszas éveim második felében bennem is felmerült, van-e értelme doktorandusznak, kutatónak lenni, hiszen a munka rengeteg, a fizetés kevés. Azonban hajt a felfedezés, a világ megismerésének az igénye.

Működhet ez a kapcsolat úgy, hogy valamelyik fél nincs a topon?

– Nem könnyű innen ehhez felnőni, de hosszútávfutó vagyok, nagy akarattal és persze sok ötlettel. A feleségem szokta mondani, hogy ha nem a Kárpát-medence közepére születek, talán könnyebb lett volna a dolgom.

Pechjére a Kárpát-medencében nincsenek aktív tűzhányók. Az utóbbi években sokat emlegetett erdélyi Csomád is egy alvó vulkán…

– A Csomáddal kapcsolatban is sikerült sok új tudományos eredményt elérni, és eközben számos új felfedezést tenni, úgy tűnik, szívesen dolgoznak velem a szakterület nagyjai.

2021 októberének végén, nem sokkal az ottani vulkán kitörése után járt a Kanári-szigetekhez tartozó La Palmán. Mit látott?

– Néhány száz méterről figyelhettük meg a vulkáni kitörést. Természetesen ez óriási élmény. Érezni a folyamatos földremegést, a dübörgő vulkáni működést, a folyamatos hamukiáramlást, a pulzáló lávaszökőkút- és lávatűzijáték-kitörést, a becsapódó izzó lávacafatok és kőzetblokkok koppanását. Ennek egyetlen rossz mozzanata az volt, hogy lemerült a fényképezőgépem akkumulátora, de azért így is bőven készült fotó és film.

Ha kitör egy vulkán, akkor menni kell?

– Ezt gondolja mindenki, ám velem nem így van. Néhány kitöréshez valóban eljutok, de a zömét a távolból követem. A vulkáni események egyre gyakrabban fenyegetik az embereket. Nem a tűzhányók, a vulkánkitörések száma nő, az ember kerül egyre közelebb a veszélyes vulkánokhoz. Óriási élmény és ösztönzés ugyanakkor, hogy például a kanári-szigeteki vagy izlandi kitörések kapcsán az ott élő magyarok azt a visszajelzést küldik, hogy írásaim sokat segítenek nekik. Próbálom eligazítani őket, hogy mi történik, egyúttal felkészíteni az embereket a várható veszélyekre. Nem kis felelősség.

Ismerői az oktatói-akadémiai tevékenysége mellett jelentős tudományos ismeretterjesztői munkáját is kiemelik: a vulkánok működésével foglalkozó Tűzhányó blog szerkesztője, emellett rendszeresen jelennek meg cikkei folyóiratokban, hírportálokon. Könnyen kommunikálható a földtudomány?

– Földrengésekről és vulkánokról látszólag könnyű beszélni, valójában nagyon nehéz. Amikor egy település veszélyben van, nagyon fontos, hogy ezt a veszélyt miként közli az ember. Elbagatellizálni sem lehet a folyamatot, mint ahogy a pánikkeltés sem járható út. A média ebből a szempontból nem mindig partner, mert a címadással általában túlzásokba esnek a szerkesztők. Megértem, hogy a bombasztikus címek hozzák a kattintásokat, de ez a szempont nem írhatja felül a tudomány hitelességét. Én tudományos alapokon mutatom be a folyamatokat, a veszélyeket. Van tennivalóm, hiszen azt érzékelem, hogy halmozottan hátrányos helyzetben van a földtudomány. Az emberek zöme sajnos minimális ismeretekkel rendelkezik.

Például megvilágítani földrengések, vulkánkitörések okát, vagy felhívni a figyelmet arra, hogy a legkorszerűbb műszerek ellenére sem lehet megmondani előre, hogy egy adott területen mikor pattan ki földrengés. A felkészülés a lényeg!

Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus professzor
Mekkora az esélye egy nagyobb erejű hazai földrengésnek?

– Kicsi, de azért nem zárható ki ötös-hatos magnitúdójú rengés. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy ötven-hatvan évente előfordul ilyen erősségű földmozgás a Kárpát-medencében. Ugyanakkor arra is van esély, hogy két esemény között száz év telik el. Meglehetősen bonyolult ennek az ismeretnek a kommunikálása.

Térjünk vissza a Csomádhoz. Ez a szunnyadó tűzhányó milyen eséllyel törhet ki?

– Tudós emberként mindig kutatási adatokra, megfigyelésekre alapozom a véleményemet, így azt mondom, hogy ennek valószínűsége nem nulla. Ez persze nem azt jelenti, hogy belátható időn belül kitör a Csomád. A nyugalom sokszor látszólagos, számos példa van a Földön és térségünkben is előzmények nélküli vulkánkitörésre. A Garam völgyében százezer évvel ezelőtt volt bazaltos vulkánkitörés, de előtte millió évekig nem történt semmi. Ha százezer évvel és egy nappal ezelőtt megkérdezték volna tőlem, hogy lesz-e ott vulkánkitörés, valószínűleg azt mondom, nem lesz. Majd másnap minden megváltozik. Kétmillió évvel ezelőtt a mai Mohács közelében tört ki tűzhányó. Ott azelőtt és azóta sem történt ilyen. Ezért nem mondhatom, hogy ahol eddig nem volt vulkánkitörés, ott nem is lesz. A Csomádról sem állíthatom, hogy nem lesz már kitörése. Az erdélyi vulkán esetében meghatároztuk a korábbi kitörések idejét, ezzel együtt azt is, hogy mennyi idő telt el két kataklizma között. Volt, amikor több mint százezer év volt két kitörés között. Az utolsó ilyen esemény harmincezer éve volt. Több vulkán példázza: hosszú, több tízezer éves nyugalmi állapot után is aktivizálódhat egy tűzhányó. Ezért nem állíthatom, hogy az erdélyi vulkán örök nyugalomban marad.

Többen támadták, hogy miért közli a médiával a kutatási eredményeit. Miért?

– Azért, mert a tudásközvetítés is a feladatom. Annak kimutatása, hogy – a többi szunnyadó vulkánhoz hasonlóan – a Csomád alatt is van magma, nem félelmet kell hogy keltsen, hanem az embereknek tudniuk kell, hogy ez teljesen normális állapot. Bennünket mostanában az érdekel, hogy milyen folyamatok hatására lesz a kitörésre képtelen kristálykásás magmából kitörést tápláló magma. Most azt vizsgálom, hogy ez a folyamat milyen gyorsan zajlik le. Az eredmények izgalmasak és talán meglepőek, rövidesen közreadjuk.

A történelmet hogyan befolyásolták a vulkánkitörések?

– A Tambora (vulkán Indonéziában – a szerk.) 1815-ös kitörése az egész bolygóra hatással volt. Akkor volt a nyár nélküli év. Éhínségek – Svájcban füvet ettek az emberek –, megvadult időjárás, kolerajárvány egyaránt a vulkánkitörés következménye volt. A magyar Alföld vízben állt; egérinvázió volt, betegségek pusztítottak, aminek következtében tízezrek haltak meg. A Kárpát-medence szenvedte el az egyik legnagyobb csapást, vélhetően a kitörés következtében – miközben ez a vulkán tőlünk nyolcezer kilométerre van. Ez a téma is rendkívül foglalkoztat, ugyanis a jövőben egy hasonló globális hatású vulkánkitörés nem zárható ki. A társadalmat fel kell készíteni arra, hogy egy ilyen esemény mivel járhat. Azt sem hitte senki, hogy egy világjárvány évekre felborítja az életünket…

2013-ban az ötlete alapján nyílt meg a Kemenes Vulkánpark, illetve 2018-ban a Bakony–Balaton Geopark területén található vulkanológiai tanösvények. Sikerül elbűvölni az embereket?

– Nagy álmom volt, sok munkám volt benne, és örülök, hogy van. Kicsivel nagyobb léptékben gondolkodtam, de ami megvalósult, vállalható. Vallom, hogy az élményeken alapuló ismeretátadás vezet eredményre. Átélni valamit, ami elgondolkoztat, ami visszatérésre sarkall – és közben tanulni. Remélem, sikerül elérni, hogy a földtudománnyal kapcsolatos általános tájékozottság jobb legyen. A Facebookon működő Tűzhányó blog csoport közel tízezer tagból áll. A törökországi földrengésről készített beszélgetés több mint százezer ember érdeklődését keltette fel. Nem a rivaldafényt keresem, idealista álmodozóként a Föld működését akarom bemutatni. Nem csak a kondenzátorok, a baktériumok működését kell tudni, a lemeztektonika is alapvető ismeret.

A jövőt nem mondhatjuk meg, de a múltból tanulhatunk, és segíthetünk felkészülni.

Van olyan hely a világon, ahova még nem jutott el, de vulka­nológusként izgatja a terület?

– Olyan meghatározó élmények értek, hogy nincs hiányérzetem. Vannak vulkánok, amelyeket látni akartam, mert annyi történet kapcsolódik hozzájuk. Látni a helyszínt, érezni a közelségüket, végigfutni az olvasott eseményeken, ott lenni: ilyen a Laki, a Mount Saint Helens vagy Hawaii. A közelmúltban Chilében töltöttem el egy hónapot, ahol az ottani vulkánokat tanulmányozhattam. Óriási dolog, hogy részese lehettem ennek a kalandnak. Nem sokkal később már a gyerekekkel néztünk meg néhány izgalmas helyszínt az Egyesült Államokban, egy pici vulkáni élményt nekik is sikerült átadni. A lányokkal a Strombolira másztunk, amikor tizennyolc évesek lettek.

A vallás milyen szerepet játszik az életében?

– Kételkedő, kérdező ember vagyok. Katolikusként kereszteltek, a feleségem református, a gyerekeim reformátusok és evangélikusok. Én a hitemet nem tudom szavakba önteni. Vannak dolgok, amiket nem kell megfogalmazni, elég megélni. Hosszú, rögös utat jártam végig, de ezalatt találkoztam Istennel, a kezében vagyok.

Harangi Szabolcs vulkanológus-geológus professzor
Harangi Szabolcs 1962-ben született Budapesten. Az ELTE Természettudományi Kar geológus szakán 1986-ban szerzett diplomát. Kutatási területe a magmás geokémia és a kőzet­tani vulkanológia. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2002-ben habilitált, majd egy évre rá átvette az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék vezetését. 2006-tól egyetemi tanár. 2013-ban megalapította az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportot. 2019-től a TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének igazgatója. 2019-ben az MTA levelező tagjává választották. Díjai: Semsey Andor-emlék­érem, 1990; Szádeczky-Kardoss Elemér-díj, 1994, 1995; Vendl Mária-emlékérem, 2012; Mestertanár, 2013; Lóczy Lajos-emlékplakett, 2017.
A kirándulások, a fotózás mellett mire fordít időt?

– Folyamatosan keresem a kihívásokat. Tavaly nyáron a felesé­gem­mel átúsztuk a Balatont – utoljára ezt tizennyolc évesen tet­tem meg –, novemberben a fiaimmal félmaratont futottam le. A túrázások annyiban változtak, hogy már nem teszem tele a hátizsákomat kövekkel…

Kivel folytassuk portrésorozatunkat?

– Végignéztem a listát, és meglepődve tapasztaltam, hogy én voltam az első geológus. Akkor jöjjön egy újabb, Pál-Molnár Elemér aki a szegedi egyetemen a bor és a geológia kapcsolatát kutatja. Izgalmas beszélgetésre számíthat.•

Címlapkép: Reviczky Zsolt


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka