Mi értelme homokot vinni a sivatagba?
Gyakran hasonlítják a homokot a kőolajhoz, mert a két nyersanyag valóban sokban hasonlít egymáshoz: mindkettő létrejöttéhez igen hosszú időre van szükség, és egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani vagy használat után visszaalakítani eredeti formájába, legfeljebb részben újrahasznosítani – olvasható a New Scientist című tudományos magazinban. Ráadásul mindkét nyersanyag kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, és a készletek kifogyóban vannak.
A világ homokkitermelésének hetven százalékát beton-előállításra használják, a sóder ugyanis nem más, mint kavicsos homok. Mindeközben a sivatagok terjedésével gyarapodik a világ homokállománya, ez azonban apró szemű, sima felületű, és meglehetősen gyakran nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Az építkezési szempontból legjobb homok a tengerpartokon, folyómedrekben, illetve homokbányákban található, ennek mennyisége azonban messze nem korlátlan. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben az áll, hogy az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célokra. Ebből 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot fordítottak betongyártásra. Csak a Dubaj partjai mentén felépített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe.•