Valamit tenni kell a csomagolással!
A műanyag csomagolások kevesebb mint 15 százalékát hasznosítják újra világszerte, miközben évente 10 millió tonnát meghaladó műanyag kerül az óceánokba. Az ilyen és ehhez hasonló aggasztó hírek segítettek a csomagolási hulladék környezeti hatásainak tudatosításában és a megfelelő jogalkotási folyamatok elindításában, írják a tanulmány szerzői. Egyúttal felhívják a figyelmet a hulladékértékláncban bekövetkezett változásokra, valamint a növekvő követelményekre és a szigorodó szabályokra is. Az EU jelenlegi célkitűzései előírják, hogy a csomagolási hulladékok nettó éghajlati hatásának 2050-ig nullára kell csökkennie. A világ más régiói is szigorúbb célokat tűznek ki, tiltásokat vezetnek be. Jó példa erre Kína hulladékimport-tilalma, amelyet már más délkelet-ázsiai országok is követnek: ezek a kezdeményezések a csomagolási hulladék értékláncának és újrafeldolgozási megoldásainak hatalmas átalakítását és újragondolását váltották ki. Az új szabályok bevezetésével a kormányok olyan fontos kezdeményezéseket indíthatnak el, amelyek innovatív módon ösztönzik a csomagolások fenntarthatóbbá tételét. A gyártói felelősség erősítése és az italospalackokra vonatkozó visszaváltási megoldások kulcsfontosságú elemei a csomagolási hulladékkal dolgozó nagy teljesítményű rendszereknek.
A tanulmány szerint ezeket a rendszereket az adott piacok körülményeihez kell igazítani, de a teljes értékláncra vonatkozó körforgásalapú nézőpont nélkül nem alakítható ki egy valóban sikeres és fenntartható csomagolási szisztéma. A fenntarthatóvá válás megtérülése szintén meghatározó tényező a vállalkozások számára. Azonban a szerzők úgy vélekednek, hogy minél előbb fektetnek a vállalatok a fenntartható csomagolási lehetőségekbe, annál hamarabb lezárható a probléma, és válnak kihasználhatóvá az ezzel kapcsolatos piaci előnyök. Ahhoz, hogy az FMCG (Fast-Moving Consumer Goods), azaz a gyorsan forgó fogyasztási cikkek gyártói hatékonyan csökkenthessék csomagolásaik környezetre gyakorolt hatásait, a tanulmány három lépést jelöl meg. Az egyik a csomagolási portfólió környezeti kritériumok alapján történő optimalizálása; a másik az önfenntartó hulladékgyűjtő és újrahasznosító hálózatok fejlesztése; a harmadik az újrahasznosított anyagok felhasználásának a pártolása. Mindez az új technológiák alkalmazásával, az értéklánc teljes hosszában bevezetett innovációval, valamint a csomagolóanyagok használatának és a tervezési folyamatoknak az újragondolásával érhető el.•
