Mit remélhetnek a betegek ettől a felfedezéstől?

– Az idegrendszeri sérülések, így a stroke és más betegségek következtében kialakuló krónikus izomgörcs igazi rejtőzködő betegség, mert a betegek nem tudják elhagyni lakhelyüket, sokszor ágyukat sem, és nincs hatékony kezelés a görcsök oldására, így az utcán nem találkozunk ezekkel az emberekkel. Pedig csak Magyarországon mintegy százezer ember küzd ilyen tünetekkel, és világszerte tízmilliók életét lehetetleníti el a krónikus izomgörcs, más néven spaszticitás. Percenként harminc ember kap stroke-ot a világon, és a túlélők 38 százalékánál élethosszig tartó spaszticitás alakul ki, amely Magyarországon évente tízezer új beteget érint. A stroke mellett egyéb súlyos betegségek, mint például a sclerosis multiplex (2,3 millió ember) vagy a főként gyermekeket súlytó cerebrális parézis (17 millió ember) is spaszticitást okoznak, amely egyszerre akár több végtagot is érinthet. A krónikus izomgörcs komoly fájdalommal jár, és ellehetetleníti a mindennapokat. A betegek a spaszticitás következtében elveszítik a munkájukat, és a környezetüket, családjukat végtelenül megterheli a folyamatos felügyelet biztosítása. A személyes tragédiákon túl a spaszticitásnak súlyos társadalmi költsége is van, mivel a világszerte élő több mint 60 millió spasztikus beteg társa­dalmi költségét évi körülbelül 500 milliárd euróra becsülik.

Sajnos jelenleg nem megoldott a betegek kezelése, mivel nincs hatékony gyógyszer számukra. A forgalomban lévő izom­relaxáns gyógyszerek csupán a betegek 20-25 százalékánál enyhítik a panaszokat, ugyanakkor alkalmazásuk idegrendszeri, szív- és érrendszeri mellékhatással is járhat.

A MotorPharmacology projektünkben kifejlesztett MPH-220 hatóanyag a krónikus spaszticitás kezelését teljesen új mechanizmus alapján közelíti meg, így hatékonyabb és biztonságosabb megoldást nyújthat a mostani gyógyszerekhez képest.

Málnási-Csizmadia András az MPH-220 hatóanyaggal

Hol tart a hatóanyag-fejlesztés?

– Az MPH-220, mint új generációs antispasztikus gyógyszer­jelölt, igen nagy reményekkel indulhat a humán klinikai teszteken. Amellett, hogy állatkísérleteinkben megszünteti a spaszticitást, eddig minden, hatóság által előírt tesztben bizton­sá­gosnak bizonyult: nem befolyásolja a sejtbéli jelátviteli folyamatokat, nem rákkeltő és nem toxikus. Kedvező felszívó­dási tulajdonságának köszönhetően pedig kényelmesen, napi egy kapszulában adagolható lesz. Ha sikerül a klinikai fázis 1 vizsgálatokban bizonyítanunk biztonságosságát, a betegszámo­kat és a tünetek súlyosságát figyelembe véve a gyógyszer­jelöltünk értéke el fogja érni a milliárdos nagyságrendet.

Jelenleg a klinikai fázis engedélyezéséhez szükséges tesztek és a hatóanyaggyártás, kapszulázás végső fázisa folyik. Mi koor­dinálunk minden folyamatot, de a teszteket és a gyártást minősített laborok és gyártósorok végzik. Terveink szerint min­den szük­séges dokumentum összeállítása után 2021 első felében meg­kezdődhetnek a klinikai fázisok.

Mióta foglalkoztatja ez a kutatási téma, és mi vezetett a fel­fedezésig?

– 2000-ben alakult meg kutatócsoportunk, amely a motor­fehérjékkel, elsősorban miozinokkal és azok molekuláris hatás­mechanizmusával foglalkozik. A miozinok kutatásának nagy hagyománya van Magyarországon. Szent-Györgyi Albert fe­dezte fel, hogy az izom-összehúzódás tulajdonképpen két fehérje, a miozin és az aktin kölcsönhatása által jön létre, és a miozin alakítja az ATP (adenozin-trifoszfát – a szerk.) kémiai energiáját mechanikai munkává. Szent-Györgyi tanítványa alapította az ELTE Biokémiai Tanszékét, ahol ezeken a történelmi alapokon folynak a mai napig a miozinkutatások. 2004 óta foglalkoztat a miozinokat gátló hatóanyagok hatásmechanizmusa. Egy 2008-ban elnyert ERC Starting Grant ke­retében elkezdtük optimalizálni ezeket a hatóanyagokat ku­ta­tási célokra. Egy sikeres ERC PoC-pályázat után, melyet a Mo­tor­pharma Kft. startup cégünk nyert el, 2016-ban merült fel a hatóanyagok gyógyszerré fejlesztésének ötlete, amelyet saját forrásainkon túl az NKFIH is finanszíroz.

A Motor Farmakológiai Kutatócsoportot a biológusoktól kezdve fizikusokon át vegyészek, IT-s és gazdasági szak­emberek alkotják.

Mi a legnagyobb kihívás ebben a kutatási témában?

– A korábbi kutatásaimat a tudományos problémák hajtották, és bár folyamatosan kerestük és aknáztuk ki az eredményeink ipari hasznosíthatóságát, most szintet léptünk. Jelenleg egy gyógyszeripari szempontok által vezérelt projektet vezetek, nagyobb csapattal és nagyobb költségvetéssel dolgozunk, de továbbra is a miozinokról gyűjtött harmincéves tapasztalatunkra és a tudományos elmélyültségre építünk.

A Motor Farmakológiai Kutatócsoport laboratóriumai fel­készültek in silico, in vitro és in vivo vizsgálatokra is.

Három évvel ezelőtt, amikor elhatározták, hogy hatóanyagokat fejlesztenek motorfehérjékre, hogyan fogtak neki a munkának?

– A gyógyszerfejlesztésről élő hagyományos kép, amelyben a nagy gyógyszergyárak házon belül titokban keresik a megoldást egy számukra fontos betegség kezelésére, mára megváltozott. Az utóbbi évtizedekben a gyógyszergyárak felismerték az egyetemeken zajló kutatások értékét, és igyekeznek az akadémiai szférában zajló alapkutatásra épülő korai gyógyszerfejlesztés ígéretes projektjeit akkor felvásárolni, amikor már bizonyítottak. Így az akadémiai szférában dolgozó feltalálókon és az általuk létrehozott startup cégeken múlik, hogy sikerre viszik-e a találmányukat. A sikerhez elengedhetetlen a megfelelő jogi háttér biztosítása és a szabadalmi védettség. A találmányok hasznosítására alakuló startup cégek fontos hidat képeznek az egyetemi és az ipari szféra között.

Három éve egy rendkívül intenzív időszak kezdődött, amely során több száz hatóanyagot terveztünk, gyártottunk és teszteltünk, majd szabadalmaztattunk. A hatóanyagok tesztelése közben folyamatosan egyeztettünk tanácsadóinkkal, orvosok­kal, korai gyógyszerfejlesztésben és klinikai kutatásban jártas szakemberekkel. A körülbelül ötvenfős konzorcium tudása rendkívül interdiszciplináris, így a fejlesztés rendkívül gyorsan haladt. Eleinte algoritmusok alapján az IT-részlegünk predikciókat (előrejelzéseket – a szerk.) tett a lehetséges molekulákra, amelyeket ténylegesen legyártottak a vegyészeink, és a laborban tesztelték a biokémikus és biológus kollégák.

Vegyészeinket fejlett technológia támogatja

Mik a hosszú távú terveik?

– Legfontosabb célunk, hogy az MPH-220 gyógyszerjelöltet minél hatékonyabban és gyorsabban eljuttathassuk a bete­gekhez. A preklinikai fejlesztéseink eredményeit a világ leg­jelentősebb élettudományi folyóirata, a Cell októberben pub­likálta, ami jelentősen felgyorsítja és segíti a projektet mind szakmai, mind anyagi források területén.

Szintén fontos célunk, hogy a jelenleg még kísérleti fázisban lévő hatóanyagokból további gyógyszerjelölteket fejlesszünk ki. Egyik, már előrehaladott állapotban lévő molekulánk alkalmas lehet az érelzáródásos stroke által okozott agyi sérülések mértékének csökkentésére. A hatóanyag a dinamikusan terjedő thrombectomia műtét jó kiegészítője lehet, mivel a thrombectomia eltávolítja a vérrögöt, és ezzel megnyitja a nagyerekben a véráramlást, a mi hatóanyagunk pedig a kapilláris keringést állítja helyre.•