Tisztítás nélkül látják a fehérjét
A tömegspektrometria a gyógyszeripar egyik legfontosabb „szeme”, ugyanis elárulja, ha valamilyen szennyeződés került egy gyógyszerbe. A kutatók így tudnak megbizonyosodni arról, hogy valóban azt a molekulát sikerült-e előállítaniuk, amit terveztek. Gáspár Attila, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának egyetemi tanára szerint a tömegspektrometriás méréseknél a mintában lévő sók és egyéb kis molekulák gyakran elnyomják a fehérjék jelét, vagy beszennyezik a műszert. Erre a problémára találtak az egyetem munkatársai egyszerű, de annál hatékonyabb megoldást, amellyel tisztítás nélkül látják a fehérjét. A debreceni módszer lényege a kapillárisban zajló áramlás dinamikájában rejlik.
Különböző méretű molekulák Taylor–Aris-diszperziójának sematikus ábrázolása. (Ábra: DE TTK)A kutatók egy hosszú, vékony kapillárison keresztül injektálták a tömegspektrométerbe a vizsgálandó minta kicsiny részletét, és azt vették észre, hogy a fehérjék jele a minta legelején sokkal erősebb és tisztább volt, mint a közepén. Ez ellentmondott a korábbi tapasztalatoknak, miszerint a fehérjék gyakran letapadnak a falra, és inkább a minta végén várható a megjelenésük. A fehérje tehát a zavaró anyagok előtt ér a detektorba, így tiszta képet kapunk róla időigényes tisztítás vagy kromatográfiás szétválasztás nélkül.
A publikáció az egyik legrangosabb nemzetközi kémiai szaklapban, az Angewandte Chemie-ben jelent meg.•
Címlapkép: DE TTK
