A pályázaton elnyert 683 millió 280 ezer forintos támogatásból a doktori iskolák, tudományos diákkörök és a szakkollégiumok tevékenységeinek fejlesztése mellett infrastrukturális beszerzésre is sor került – egy közel 6 teraflops teljesítményű szuperszámítógépet vásároltak. A gép szoftverrendszerének kialakításakor a BME szakemberei figyelembe vették a környezetvédelmi és optimális energiagazdálkodási szempontokat is; a gép számítási csomópontjai közül mindig csak annyi van bekapcsolva, amennyi a feladatok elvégzéséhez éppen szükséges, és a nem használt csomópontok automatikusan kikapcsolnak, illetve szükség esetén újra elindulnak. A Superman névre hallgató szuperszámítógép új távlatokat nyitott az egyetem kutatói és hallgatói számára; 2012 szeptembere és 2013 júniusa között 2,2 millió CPU óra, azaz 251 évnyi számítást végzett el. A szuperszámítógépet, melynek átlagos kihasználtsága 85 százalékos, jelenleg 33 tudományos projektben közel 100 kutató használja.

A tehetséggondozást szolgáló projekt keretében készült el a BME új tudományos diákkör portálja is, mely a dolgozatok beadásától a bírálati folyamatig biztosítja az adminisztrációs hátteret, statisztikai adatokat szolgáltat, és elérhetővé teszi az összefoglalókat a külső érdeklődők számára. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a hallgatók olyan témákat dolgozzanak fel, melyekre valós vállalati igény és érdeklődés mutatkozik.

A tehetséggondozó projekt a BME 14 doktori iskolájában 56 kutatási projektet finanszírozott, ezzel a magas szintű tudományos eredmények elérése és a kapcsolódó publikációk mellett a konferenciautak támogatásának segítségével lehetővé tette a doktoranduszok és doktorjelöltek bekapcsolódását a nemzetközi kutatási hálózatokba. A projekt sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kétéves futamidő alatt a BME nappali tagozatos hallgatóinak mintegy 20 százaléka vett részt benne, és ezen felül is messze túlteljesítette a program elején tett vállalásokat:

Az uniós támogatással megvalósuló nemzetközi színvonalú kutató-fejlesztő képzés sokat segít a versenyképes tudás megszerzésében, és az egyetem küldetésének tekinti, hogy minden hallgatója tehetségének és szorgalmának megfelelően a lehető legmagasabb képzettségi szintre jusson. Ugyanakkor biztosítja annak feltételeit, hogy a legkiválóbbak a szakkollégiumokban, tudományos diákkörökben megismert képzési, kutatói és alkotói tevékenység után minél nagyobb számban folytassák tanulmányaikat a doktori iskolákban, továbbá a hatékony tehetséggondozással ösztönözni tudja a gazdaság húzóágazataiban a növekedési potenciált, valamint hosszú távon az ország versenyképességét is a K+F+I területén.

A projekt lezárult, a tehetséggondozás nem

A BME Új tehetséggondozó programok és kutatások a Műegyetem tudományos műhelyeiben című, európai uniós forrásból megvalósult kétéves projektjének lezárását követően nyilatkozott magazinunknak Levendovszky János professzor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánhelyettese, a projekt tudományos vezetője.

Ön többször is felhívta a figyelmet a tudományos munka jelentőségére, ugyanakkor azokra a nehézségekre is, amelyek a tehetséges fiatalok tudományos pályán tartásával járnak. A tehetséggondozó programok mennyire segítik a kutatói utánpótlás nevelését?
− Nagyon nehéz tudományos munkára motiválni a tehetséges hallgatókat akkor, ha hiányzik a biztonságos anyagi háttér. A mesterképzést követően, amikor a fiatalok családalapítás előtt állnak, és egy kezdő mérnöki fizetés a háromszorosa a doktoranduszi állami ösztöndíjnak, csak a nagyon elhivatottak maradnak az egyetemen. A most befejeződött tehetséggondozó program viszont lehetőséget biztosított a doktori ösztöndíj fölötti juttatások mellett olyan infrastrukturális háttér meg­teremtésére, amelynek köszönhetően többen maradtak a doktori programban, és többen szereztek tudományos fokozatot. Remélhetőleg sikerült ezzel az egyetemi oktató-, illetve kutató-utánpótlást is megteremtenünk.

A BME Tehetség TÁMOP projekt, amelyen az egyetem tizennégy doktori iskolája, hét szakkollégiuma és nyolc tudományos diákköri (TDK) szervezete vett részt, minden mutató szerint túlteljesítette az eredeti vállalásokat. Minek köszönhető ez a vártnál is nagyobb siker?
− Nehéz erre rövid választ adni. Annak nagyon örültünk, hogy a doktori iskolák is hatékonyan használták fel a támogatást. Olyan új és érdekes kutatási témákat is beindítottak, amelyek felkeltették a hallgatók érdeklődését. Fontos eredménynek számít az is, hogy sok diákot külföldi konferenciákon való részvétellel, tanulmányúttal vagy egyéb módon sikerült bekapcsolnunk az adott kutatási területek nemzetközi vérkeringésébe.

Milyen tudományos vizsgálatok elvégzésére nyújt lehetőséget a projekt során beszerzett nagy számítási és tárolási kapacitású, klaszter alapú szuperszámítógép?
− Alkalmas például olyan komplex telekommunikációs hálózatok vizsgálatára vagy bármilyen más esetre, ahol egy adott eset vagy „forgatókönyv” szimulációjának a lefuttatása nagyon sok gépidőt igényel. Szomorúan aktuális téma az árvízvédelem; a mostani kritikus helyzetben életmentő szerepe volt annak, hogy bizonyos forgatókönyveket igen gyorsan lehetett modellezni, ami tradicionális számítási eszközökkel nem lett volna lehetséges. Egyébként számos olyan bonyolult kutatási téma van, amelyek numerikus számítások nélkül nem végezhetők el; főleg a Monte-Carlo típusú szimulációkhoz nyújt nagy segítséget ez a számítógép.

A szuperszámítógép megvásárlása tehát hosszú távon jelent minőségi ugrást az egyetemi kutatásokban. Milyen folyamatok indultak el és folytatódnak a projekt jóvoltából a Műegyetemen?
− A támogatással sikerült színesebbé és vonzóbbá tenni a szakkollégiumok munkáját. Közben több új szakkollégium is alakult az egyetemen, ahol a tehetséges diákok tanterven kívüli képzéseken és olyan szakmai programokon vehetnek részt, amelyek segítenek a tudásuk elmélyítésében. Fontosnak tartjuk azt is, hogy folyamatosan nő a TDK mozgalomba bekapcsolódó hallgatók száma, valamint azt, hogy a doktori iskolák által szervezett workshopokról és konferenciákról rangos kiadványok születnek. Ezek mind olyan folyamatok, amelyek a projekt befejezését követően is megmaradnak az egyetem életében. A kétéves program során az egyetemi diákság 20 százalékát sikerült bevonnunk egy magasabb szintű munkába, de mindenki, aki motivációt és tehetséget érez magában, ezután is bekapcsolódhat. Csak a diák hozzáállásától függ, akar-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy sem. A projekt másik eredménye, hogy a karok horizontális összekapcsolásával új távlatokat nyitott a Műegyetem szervezeti működésében. Végül szeretném néhány kolléga nevét kiemelni, mert az ő lelkiismeretes és áldozatkész munkájuk nélkül mindez nem valósulhatott volna meg: Jeney Gábor, a projekt menedzsere, Hornyánszky Gábor, a projektiroda vezetője, Hegyi Barbara, Hanicsek Ildikó, Juhász Ágnes és Bugyinszki Edina, ők a pénzügyekért, valamint Dallos Györgyi, aki a PR disszeminációért volt felelős. A projekt sikere nagymértékben múlott ennek a hozzáértő csapatnak a közreműködésén.•