A kutatócsoport tagjai (balról): dr. Kovács Gábor mikrobiológus, dr. Martin Münsterkötter bioinformatikus, dr. Sipos György mikrobiológus, csoportvezető és prof. dr. Németh Róbert rektorhelyettes

Sopron is csatlakozott a nemzetközi kutatói hálózatba

Németh Róbert professzor az egyetem tudományos és külügyi rektorhelyettese érdeklődésünkre elmondta, hogy az Erdészeti és Faipari Kutatóközpont egy karoktól függetlenül működő, közvetlenül a rektorhoz, illetve a tudományos és külügyi rektorhelyetteshez tartozó szervezeti egység, amely projektalapon szervezi struktúráját. A különböző kutatási projektekhez szükséges műszereket a velük szorosan együttműködő karoktól és intézetektől veszi igénybe. Adott projekten több szakterület, illetve egyetemi kar dolgozik. A rektorhelyettes hozzátette, a kutatóközpont létre­hozásának célja az volt, hogy erdészeti-faipari, vadgazdálkodási és papíripari kutatásokat fogjon össze, koordináljon, és magas szinten valósítson meg komplex projekteket.

Peter Rademacher, az Erdészeti és Faipari Kutatóközpont szakmai vezetője kiemelte, a kutatócsoportok felállításánál amellett, hogy az egyetem kompetenciáira, szakértőire alapoztak, figyelembe vették a nemzetközi színteret is: a cél az volt, hogy a tudományos hálózatokhoz csatlakozni képes új kutatási egységeket hozzanak létre.
Peter Rademacher elmondta, a centrum alapvetően négy pillérre épül, ezek szakmailag külön-külön egységként képzelhetők el. Az első az erdőmérnöki karhoz kötődik, és az erdei termékek, főként a biomassza (elsősorban faanyag) megtermelésével foglalkozik. A másik kutatócsoport a biomasszaanyagok, elsősorban a faanyagok, de más lignocellulóz anyagok tulajdonságait kutatja. A harmadik kutatócsoport valójában kiszolgálja az előzőek analitikai igényeit, ideértve a különböző talajvizsgálatokat és életciklus-elemzéseket is, tehát a talajtól egészen a termékig végeznek különböző analitikákat. A negyedik pillér a megtermelt tudás, a know-how menedzsmentjéről szól, azaz arról, hogy a tudás miként hasznosul, illetve hogy a kutatási eredmények hogyan kerülnek be az oktatásba. Ez a pillér tulajdonképpen a különböző szakterületeken működő kutatócsoportok közös metszete, tehát a genomikai kutatásoktól kezdve a hulladékgazdálkodáson át a fenntartható turizmusig minden idetartozhat.

Egyébként épp a napokban nyújtottak be egy európai uniós pályázatot, amely pozitív elbírálás esetén a felsorolt pilléreket támogatná. Peter Rademacher úgy fogalmazott, számára e tekintetben a legfontosabb – természetesen nem lebecsülve az elnyerhető támogatást – az a nemzetközi háló, amely létrejött, és amely nagyban segíti az egyetem nemzetköziesítését. Az itteni kutatócsoportok ugyanis csatlakozni tudnak az európai kutatói hálózatokba Svédországtól egészen a Balkánig.

Áttörés a tuskógombafélék genomikájának vizsgálatában

Egy ilyen nemzetközi hálózat tagja Sipos György, az Erdészeti és Faipari Kutatóközpont Funkcionális Genomika és Bioinformatika Kutatócsoportjának vezetője is. Az erdőgazdálkodásban világszerte súlyos károkat okozó Armillaria (tuskógomba) fajokkal, illetve az ellenük való lehetséges védekezéssel kapcsolatos nagy volumenű projektbe még Svájcban kezdett bele a mikrobiológus kutató, aki hazahozta a projektet – egészen konkrétan a Soproni Egyetemre –, és a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Gomba Genomika és Evolúciós Kutatócsoportjának vezetőjével, Nagy Lászlóval együttműködve folytatta a munkát. A két szakember jól kiegészíti egymást a kutatásban, hiszen Sipos György leginkább a patogenitás és virulencia vizsgálatában érdekelt, Nagy László fő területe pedig a többsejtűség kialakulásának kutatása. Másfél éves közös munkájuk – amelyhez német, ír, amerikai kutatók is hozzájárultak – eredménye az a cikk, amely a közelmúltban jelent meg a tekintélyes brit tudományos folyóiratban, a Nature Ecology & Evolutionben. Sipos György a publikációval kapcsolatban rámutatott, hogy az Armillaria fajok az erdők természetes talajlakó társalkotói, amelyek egyes telepei a Föld legnagyobb méretű szárazföldi élőlényei. Bizonyos fajaik a legsúlyosabb erdőkárosító gombák közé tartoznak, és komoly erdőpusztulásokat okoznak: megtámadják és elpusztítják az ellenálló képességükben gyengült fákat, majd a gazdanövény elhalása után teljesen lebontják a fa szöveteit.

Tuskógomba termőtestek

A tuskógomba egy olyan speciális gyökérszerű formával, úgynevezett rizomorfával rendelkezik, amellyel nagymértékben és nagy hatékonysággal képes a talajban terjedni. Ily módon kerül kapcsolatba a fás szárú növények gyökereivel és fertőzi meg őket közvetlen fizikai kontaktus révén. Így a gombatelep olyan óriásivá nőhet, hogy akár tíz négyzetkilométernyi területre is kiterjedhet. Ha beindul, elvadul, akár nagyobb erdős területek fáit is meg tudja egyszerre fojtani.

A kutatócsoport vezetője szerint patogenitása miatt 50-60 évvel ezelőtt is az egyik legkutatottabb gombafajta volt az Armillaria, de eddig nem jutottak el odáig, hogy a modern molekuláris módszerek alkalmazásával ténylegesen utána tudjanak járni ennek a virulenciának.
Hozzátette: a cikkükben rámutattak arra, hogy ez a gomba a rizomorfáinak alakításában gyakorlatilag ugyanolyan géneket használ, mint ami a termőtest képzéséhez szükséges.

A kutatók ezután olyan biológiai rendszereket szeretnének megtalálni, amelyekben pontosan vizsgálhatnák, hogy a gomba és a növény miként hat egymásra. Emellett olyan kérdésekre keresik a választ, hogy mi alapján, hogyan tájékozódik a talajban, hogyan kerül kapcsolatba gyökerekkel, és – ami talán a legfontosabb – hogyan lehet a gombát biológiai eszközökkel korlátozni?

A Funkcionális Genomika és Bioinformatika csoport egyébként nemcsak a gombával, hanem a növényi genomikával is bármilyen szinten tud foglalkozni.

A Münchenből érkezett Martin Münsterkötter mikrobiális bio­informatikus segítségével most a kutatásaikkal konkrétan meghatározhatják azokat a géneket, amelyek a növényekkel való kölcsönhatásokban vesznek részt, és meg tudják vizsgálni ennek mikéntjét is. Ebből kiindulva pedig később képesek lesznek majd meghatározni, hogy milyen biokontroll stratégiával lehet védekezni a gomba agresszivitása ellen. Ez pedig erdészeti, faipari területeken igen hasznos lehet a jövőben.•