Példaértékű vízügyi-természetvédelmi együttműködés a Beregben
Mikor fogalmazódott meg először a Felső-Tisza mentén a beregi vízrendszerben megvalósított komplex vízgazdálkodás-fejlesztésnek a gondolata?
– A koncepcióalkotás helyi kezdeményezésre, 2004 decemberében indult el, amikor a beregi térség képviselői és polgármesterei a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak írt levelükben megfogalmazták fejlesztési szándékaikat egy árapasztással összekapcsolt, vízre alapozott beregi térségfejlesztésről. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság több más szervezettel (E-misszió Civil Egyesület, MTA-Taki, BMGE, HNPI) együttműködve egy olyan előzetes javaslatot dolgozott ki, amely alapján elindult a közös gondolkodás, egyrészt a magyar oldali beregi térséggel, másrészt a kárpátaljai ukrán vízügyi szervekkel. Az együttműködés első fázisában kidolgozott koncepció a többi között előirányozta az árvízvédelmi töltések előírt 1 százalékos árvízszintre történő kiépítését Magyarországon és Ukrajnában. Azt is eldöntötték, hogy a Vásárhelyi Tervről szóló törvénnyel összhangban az ilyen szintet meghaladó árvizek szintjének csökkentését árapasztással kell kezelni. A tervek kitértek arra is, hogy a jelentősebb belvizek esetén a víz visszatartását állandó és ideiglenes víztározókban kell megoldani a természetes vizes élőhelyek vízellátásának biztosítása érdekében. Valamint arról is döntés született, hogy a Borsa és a Tisza árhullámaiból annyi vizet kell kivezetni, amennyi szükséges az átalakuló mezőgazdálkodáshoz, a tájrehabilitációhoz, a vizes élőhelyek fenntartásához és a vízre alapozott idegenforgalmi célkitűzések megvalósításához. Az alapelvek rögzítését követően több évig tartó tervezési és egyeztetési munka kezdődött, melynek eredményeképpen 2012-ben indulhatott meg a forrásokat biztosító projekt-előkészítő munka is. A források biztosítása két ütemben, uniós forrásokból történt.
Mitől nevezhető komplexnek ez a fejlesztés?
– A beruházás egyebek között hozzájárult a jelentős vízhez köthető beregi táji (természeti) értékek megőrzéséhez, az ártér revitalizációjához, a folyó és az ártér szabályozott összekapcsolásához, a teret a folyónak elképzelés megvalósításához is. Különleges kihívás volt a térségben rendkívül heves tiszai árhullámok szintjének csökkentése is, melyet úgynevezett szelíd árasztással lehetett megvalósítani. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az árapasztó tározó paramétereinek meghatározása során csökkentett vízmélységet és viszonylag rövid elárasztási időt vettünk figyelembe a természeti értékek minél kisebb mértékű zavarása érdekében. A komplexitással összefüggésben fontos hangsúlyozni, hogy a beregi vízrendszer országhatárokkal osztott, ami szükségessé tette a tervezési munka kiterjesztését a határon túli területrészekre is. Az ukrán tervezőkkel együttműködésben összehangoltuk a tervezett műszaki beavatkozásokat, tovább bővítettük a működtetéshez szükséges árvízi monitoring- és előre jelző rendszert. Állíthatjuk, hogy ez utóbbi jelenleg az egyik legkorszerűbb a Tisza-völgyben.
Mi a fejlesztés konkrét tartalma, és hogyan működik a rendszer?
– A fejlesztéssel érintett a beregi vízrendszer teljes területe. A kivitelezési munkák 2015 és 2019 között valósultak meg: a többi között megépült egy a rendkívüli (száz évnél ritkábban előforduló) tiszai árvizek szintjét 40-60 centiméterrel csökkentő árapasztó tározó. Létrejött egy a belvizek ideiglenes tározására képes úgynevezett fióktározó. Emellett a teljes vízrendszerre kiterjedően vízkormányzó, vízvisszatartó létesítmények épültek összesen több mint száz helyen. Kisebb árhullámok esetére két helyszínen teremtettük meg a gravitációs vízpótlás lehetőségét, kisebb tiszai vízállások idejére pedig két szivattyús vízkivételt alakítottunk ki. A vízellátó rendszer tervezése során döntően a természetvédelmi, tájhasználati szempontokra voltunk tekintettel, ezzel szerettük volna biztosítani a mozaikos tájszerkezet megtartását. A rendszer egészére kidolgoztunk egy olyan üzemelési rendet, amely minden várható jellemző hidrológiai helyzetre (aszály, belvíz, árapasztás) megadja az optimális működtetés szabályait.
Hogyan zajlott a példaértékűnek tekinthető együttműködés?
– A tervezési munka legelső fázisától kezdve bekapcsoltuk a tervezési munkába a tájgazdálkodási, természetvédelmi helyi szakembereket, civil szervezeteket. Velük együtt alakítottuk ki a koncepciót és a részletes terveket is. Több fázisban összesen száznál is több fórumot tartottunk a gazdáknak, önkormányzatoknak, egyéb szervezeteknek és a hatóságoknak. Ezzel automatikusan ütköztettük a véleményeket, alakítottuk ki a kompromisszumos megoldásokat.
Mik a működési tapasztalatok, milyen további fejlesztési lehetőségeket lát?
– A rendszer ez idáig több alkalommal bizonyította működőképességét. Például 2019-ban gravitációsan volt lehetőség vízkivezetésre a Tiszából, és jól működött a vízpótló rendszer. Megjegyzem, jó lenne, ha több forrás jutna, főleg aszályos időszakokban, a szivattyús vízkivezetésre is. A rendszer hatékonysága ugyanis igazán ilyen esetekben mutatkozna meg. A térségben további komplex fejlesztések zajlanak, illetve vannak előkészítés alatt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezek kidolgozásában részt tudok venni, mert ezek a fejlesztések azok, melyek konkrét cselekedetek a klímaváltozás hatásainak jövőbeni mérséklésében.
Jelenleg is folyik a Tisza–Túr térségi vízrendszer komplex fejlesztésének kivitelezése, mely a Bereg térségi fejlesztési alapelveket adaptálja a Tisza–Túr térségére. Emellett terveket dolgoztunk ki a Tisza–Batár vízrendszer magyar–ukrán közös fejlesztésére, mely az országhatáron túli Tisza-szakaszról juttathatna vizet a Tisza–Szamosközi vízrendszerbe. És az idén kezdődik el a nyírségi vízrendszer fejlesztésének tervezése is.•