Az Orvosi Világszövetség által kiadott Helsinki Nyilatkozat értelmében az embereken végzett klinikai vizsgálatoknak, így például az új gyógyszerek kipróbálásának megfelelő laboratóriumi, vagy ha szükséges, állat­kísérleti adatokon kell alapulniuk. Ön részt vett a 2010/63-as EU-irányelv jogalkotási munkájában, valamint annak nemzeti átültetésében. Hogyan, milyen keretek között zajlanak ma itthon a tudományos célú állatkísérletek?

– Magyarországon 1998-ban lépett életbe az állatvédelmi törvény, melynek egy fejezete foglalkozott a kísérleti állatokkal. Ezt megelőzően megjelentek már a 19. században is bizonyos állat­védelmi jog­szabályok, viszont a második világ­háborút követően egészen 1998-ig nem volt állat­védelmi törvényünk. Némi változást hozott a szabályozásban, amikor az Európai Unió 2010-ben megjelent, kí­sérleti állatokról szóló új irányelvét át kellett ültetni a nemzeti jog­ba. 2013. január 1-jétől hatályos a magyar állat­védelmi törvény módosítása, amelybe beépítettek pár új elemet, azonban a szabá­lyo­zás nagy része átkerült az állat­kísérletekről szóló 40/2013-as kor­mány­rendeletbe, amely 2013. április 15-én lépett hatályba. Az állatvédelmi törvény elsősorban az általános, illetve a garanciális szabályokat tartalmazza, például azt, hogy milyen céllal lehet állat­kísérletet végezni. Jogilag a törvény a gerinces állatokon végzett kísérletekre vonatkozik, kiegészülve a lábasfejűekkel, azaz a poli­pokkal, mivel az idegrendszeri fejlettségük alapján legalább a halakhoz hasonló fájdalom­érzékelő képességet feltételezünk náluk. A gerinctelenek nem kerültek be a szabályozás alá a reflexszerű idegrendszeri működésük miatt. Magyarországon az állat­kí­sér­le­teket engedélyez­tetni kell, és csak megfelelő képesítéssel rendelkező személy végezhet ilyen tevékenységet. Ezeknek a konkrét feltételei a kormány­rendeletben vannak leírva.

Az állat­védelmi törvény 2013-as módosítása miben hozott változást a korábbiakhoz képest?

– Az általános elvekben nem történt nagy változás, viszont a gyakorlati lebonyolítást illetően sokkal szigorúbbá vált a szabályozás. A kérelmezőnek soklépcsős engedélyezési procedúrán kell átmennie, és a korábbinál jóval részletesebb információkat kell megadnia, valamint nyilvánosságra kell hoznia az állat­kísérlet úgynevezett nem szakmai össze­foglalóját, ez például nem volt 2013 előtt, viszont ezáltal még átláthatóbbá vált a tevékenység. Szűkítették továbbá a felhasználható állatoknak a körét, és a kivételekre a korábbinál szigorúbb szabályok vonatkoznak.

Milyen feladatokat lát el az Állat­kísérleti Tudományos Etikai Tanács?

– Különböző szervezetek delegáltjai vesznek részt a testület munkájában, amely a saját soraiból választotta ki a kilencfős Állat­kísérleti Tudományos Etikai Tanácsot. Ennek a szakértői testületnek a feladata az állat­kísérleti engedély­kérelmek véleményezése. A kormány­rendelet részletesen meghatározza a tevékenységét és a feladatait az engedélyezés menetében, és a Nébihet (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – a szerk.) jelölte ki a működtetésére. A Tanácsnak állat­védelmi képviselő tagja is van.

Az állatkísérletek az élet­jelenségek, valamint a gyógykezelések lehetőségeinek vizsgálatakor nélkülözhetetlen eljárások voltak a múltban és napjainkban is azok, de a kiváltásukra megjelentek új, alternatív módszerek is. Mit gondol erről?

– Ha a jelenlegi helyzetet mint pillanat­felvételt nézzük, akkor azt mondom, hogy az állat­kísérletekre szükség van, egyelőre nem válthatók ki mással. Viszont ha egy folyamat részeként tekintünk rá, akkor azt látjuk, hogy sorra jelennek meg az olyan alternatív módszerek, amikor az állat­kísérletek helyett például in vitro, szövet­tenyészetet felhasználó eljárást alkalmaznak. A szövet­tenyészet első sejtjei azonban gyakran állattól származnak. Számos alternatív módszer létezik, amelyek óriási ütemben fejlődnek, és egyre több területen fogják majd kiváltani az állat­kísérleteket. Ha a trendet figyeljük, azt látjuk, hogy mind a kísérletek, mind a kísérletekben részt vevő állatok száma folyamatosan csökken, ám azt ma még nehéz lenne megjósolni, hogy eltűnnek-e valaha is teljes egészében. Azt gondolom, ha azt szeretnénk megtudni, hogy egy gyógyszer az emberben hatásos lesz-e vagy sem, azaz amikor eldöntendő kérdéseket kell megválaszolnunk, ezekben az esetekben nagy való­színűséggel fel fogják váltani az állat­kísérleteket az alternatív módszerek, de azt nem tudnám megmondani, hogy mikor. Viszont továbbra is szükség lesz állat­kísérletekre, ha az élet­működésekről szeretnénk többet megtudni: hogyan működik valami, amit nem lehet emberen elvégzett invazív beavatkozással megnézni. Szem előtt kell tartani, hogy tudományosan mit lehet megtenni és mit nem, valamint azt, hogy a jogi szabályozás mit enged meg. A kozmetikumok esetében például az Európai Unió olyan rendeletet hozott, amely szerint azokat a termékeket, amelyeknek az össze­tevőit állatokon kísérletezték ki, 2013-tól nem lehet forgalomba hozni az Unió területén. Más a helyzet a gyógy­szer­fejlesztéseknél, mert mondjuk a toxicitás eldöntéséhez továbbra is szükség van állat­kísérletekre. Ez az a terület, ahol ha azt kell megmondanunk, hogy egy vegyü­let mennyire lesz ártalmas az emberre, megnézzük, hogy mennyire ártalmas a patkányra, és abból próbálunk meg következtetést levonni az emberre vonatkozóan. Akik ellenzik az állat­kísérleteket, erre azt mondják, hogy az ilyen kísérletek megbízhatatlanok, és el­végezhetjük ezt a vizsgálatot emberből származó szöveten is, például máj­sejteken, és próbáljunk meg abból következtetéseket levonni. Mindkét módszernek van gyenge pontja, például az, hogy a patkány nem egyenlő az emberrel, tehát a fajok közötti különbség rontja a jóslás pontosságát, a másikkal meg az a baj, hogy a Petri-csészében lévő sejtek nem adják vissza a szervezet teljes komplexitását, és rontja a jóslás pontosságát, hogy számos faktor nincs benne a rendszerben, ami befolyásolhatja a toxicitást. Ugyanakkor jól látható az is, hogy ezek az alternatív módszerek fejlődnek és egyre pontosabbak lesznek. A legmegbízhatóbban azonban akkor tudunk jósolni, ha mindkét módszert alkalmazzuk.

Az alternatív módszerek közül említette a sejteket, szöveteket, szerveket felhasználó in vitro vizsgálatokat. Mit gondol a számítógépes modellezésről, milyen esetekben lehet hasznos?

– Óriási ugrást fog hozni a kutatásban a mesterséges intelligencia, amikor az előzőleg betáplált nagy mennyiségű adatból meg kell jósolni valamilyen hatást. És ha az öntanuló algoritmus „jól tanult”, egy olyan szerről, amelynek nem ismerjük a hatását, 90 százalékos pontossággal meg tudja mondani, hogy ártalmas-e vagy sem. Akkor lehet erre átállni, amikor a módszer eléri vagy meghaladja az állatkísérletek eredményeinek a pontosságát. Viszont nem biztos, hogy a mesterséges intelligenciát meg lehet tanítani arra is, amiről még nem tudjuk, hogyan működik. Mondjuk az alapkutatásoknál, amikor olyan jelenségeket tanulmányozunk, amit még nem értünk: például a koronavírusnál nem egészen értjük, hogyan idézi elő a különböző tüneteket, ezért a világ számos országában állat­kísérletekkel vizsgálják, hogyan működik a vírus. Ahhoz egyelőre még kevés adat áll rendelkezésre, hogy mesterséges intelligenciával ki lehessen váltani például ezeket az állat­kísérleteket. Amikor valami ismeretlent kezdünk el vizsgálni, egyelőre még nem tudjuk nélkülözni az állatkísérleteket.

„Az orvosbiológiai és állatjóléti kutatók elkötelezettek az etikailag felelősségteljes és nyílt állat­kísérletek előmozdítása iránt a Bázeli Nyilatkozatban foglaltaknak meg­felelően, mely elítéli az állatjóléti szabályozás figyelmen kívül hagyását.” Mit jelent ez az állítás a gyakorlatban?

– Beszéltünk a 2013-ban életbe lépett új szabályokról, de arról még nem, hogy ha elfogadjuk az állat­kísérletek szükségességét, akkor mégis hogyan és milyen feltételek mellett végezhetők el. Ezt fejezi ki az úgynevezett 3R elv, amely az angol replacement, reduction, refinement rövidítése. A magyar jogszabályban a 3R követelményei lefordítva: a helyettesítés, a csökkentés és a tökéletesítés. Az első elv a helyettesítés: vagyis ne alkalmazzunk állat­kísérletet, ha a tudományos kérdésre választ tudunk kapni enélkül is. Viszont ha mégis kell, akkor lép érvénybe a második elv, a csökkentés: a kísérlethez a lehető legkevesebb állatot használjuk fel, csak annyit, amennyi szükséges a tudományosan értékelhető eredmény eléréséhez. A harmadik elv, a tökéletesítés értelmében mindezt úgy végezzük, hogy az állatokat a lehető legkevesebb fájdalom, szenvedés vagy kín érje, ami azonban számos kísérletnél elkerülhetetlen, de ezeket a kísérleti célhoz viszonyítva minimalizálni kell. A Bázeli Nyilatkozat ezeknek az elveknek a betartásáért száll síkra, a kutatói közösség az erre vonatkozó elkötelezettségét fogalmazta meg benne. A jogi kötelezést és a szankciókat a jogszabályok tartalmazzák. Például a jogszabályi előírások megsértése vagy a konkrét engedélyben foglalt feltételektől való eltérés szigorú szankciókat vonhat maga után, kezdve a bírságtól az engedély visszavonásán át a kísérletező eltiltásáig.

Magyarországon mi a helyzet?

– Nem kockáztatják meg a kutatók, hogy engedély nélkül vagy attól eltérően végezzenek állat­kísérletet. Ha például szeretnének bevonni egy másik állatfajt is a kísérletbe, és erre jó okuk van, kérhetik az engedély módosítását. Állat­kísérletet pedig az végezhet, akinek megvan az ehhez szükséges felsőfokú diplomája, és elvégezte a kormány­rendelet által előírt tanfolyamot. Magyar­országon öt egyetemen zajlanak az ilyen akkreditált kurzusok.

A kísérletekhez milyen állatokat használnak a leggyakrabban?

– Magyarországon a kísérleti állatok több mint 75 százalékát a rágcsálók teszik ki: egerek, patkányok, tengerimalacok, valamint egy százalékban nyulak. A kísérletek közel húsz százalékában használnak madarakat, ami zömmel baromfikat jelent. 24,4 százalék a főként öko­toxikológiai vizsgálatokhoz használt halak aránya, 1,7 százalék a haszonállatok: a tehén, disznó, kecske aránya, ezeket általában mezőgazdasági kísérletekhez használják a tartási, illetve a termelési feltételek javítása érdekében, a kutyák és a macskák aránya mindössze 0,3 százalék. Az EU-statisztika kicsit eltér ettől, itt 13 százalék a halak és 6 százalék a madarak, a többi csoport részesedése hasonló az itthonihoz.

Milyen típusú kutatásokra kérik a legtöbb engedélyt?

– Magyarországon az alapkutatásban a felhasznált állatok 32 százaléka, míg a transzlációs vagy alkalmazott kutatásban, ahová a gyógy­szer­kutatás is tartozik, 22 százaléka vesz részt. Elég jelentős, 45 százalékot tesznek ki az úgynevezett hatósági vizsgálatok. Hatósági vizsgálatnak hívjuk azokat a kötelező vizsgálatokat, amelyek a gyógyszer­kutatásnak a jó molekula­jelölt megtalálása utáni szakaszában zajlik. Az embereken való kipróbálást, azaz a klinikai fázisokat megelőzően szükséges az ártalmatlansági vizsgálatok elvégzése, amint az a Helsinki Nyilatkozatban is szerepel. A hatóságok írják elő, hogy milyen vizsgálatokat kell elvégezni. Oltóanyag elő­állításánál és termelésénél ellenőrizni kell a hatékonyságot és az ártalmatlanságot, ezekhez a kísérletekhez is állatokat használnak. Úgy gondolom, hogy tíz-tizenöt éven belül ezeknek a vizsgálatoknak a nagy része már nem állatokkal történik majd, hanem valamilyen alternatív módszerrel.
Magyarország kis túlzással vakcina­gyártó nagyhatalom, ennek köszönhető a hatósági és az oltóanyag-termelési vizsgálatok nagy aránya. A miénktől kicsit eltér az EU-statisztika, ahol az alap­kutatás nagyobb hányadot képez, 45 százalékot, a transzlációs kutatások hazánkhoz hasonlóan 23 százalékot, a termelési és hatósági vizsgálatok pedig 28 százalékot tesznek ki az EU-ban, szemben a mi 45 százalékunkkal. Ezekre a kísérletekre nyújtják be a legtöbb kérelmet.

Úgy tapasztaltam eddig, hogy a kutatók, az emberek érzékenységére való tekintettel, nem szívesen beszélnek a nagy nyilvánosság előtt állat­kísérletekről. Most mintha ez megváltozna a nyíltabb kommunikáció felé, jól látom?

– Igen. Én is azt gondolom, hogy változik az irány. De a hallgatásnak is megvolt az oka. Volt egy olyan időszak, amikor az állat­védők annyira felbuzdultak az állatok védelmében, hogy erőszakos cselekedetekre ragadtatták magukat. Magyar­országon ebből keveset láttunk, de Angliában, Német­országban fenyegették a kutatókat, különböző intézményekből kieresztettek kísérleti állatokat, és komoly atrocitások is történtek. Ez kiváltott egy olyan reflexet számos kutatóban, hogy inkább nem beszéltek nyilvánosan az állat­kutatásokról. Ez azonban hosszú távon nem bizonyult jó ötletnek, és rossz eredményhez vezetett, mivel a társadalom jelentős része úgy gondolta, azért titkolóznak, mert biztosan rettenetes dolgokat művelnek. Elindult erre egy kezdeményezés, amely azt hirdette: a kutatóknak nyitottságot kell mutatniuk a közvélemény felé, ismertetniük kell, hogy milyen állat­kísérleteket végeznek, és azt is, hogy miért, s hogy ennek milyen szigorú engedélyeztetési feltételei vannak. Ugyanis ha tényleg indokolt egy kísérlet, el kell magyarázni, hogy miért van rá szükség, és milyen hasznuk származik az embereknek belőle. Azt is meg kell mutatni, hogy milyen perem­feltételek mellett zajlanak ezek a kísérletek azért, hogy az állatok a lehető legkevésbé sérüljenek. A beavatkozásokat enyhe, mérsékelt és súlyos kategóriákba sorolják a fájdalom, szenvedés, kín vagy tartós károsodás mértéke szerint. Az a szabály, hogy az az állat, amelyik súlyos kategóriájú kísérletben vett részt, újabb kísérletbe már nem vonható be, mert még egyszer nem élhet át semmilyen fájdalmat. Enyhe és mérsékelt kategóriában is csak bizonyos esetekben vehet részt újabb, szintén enyhe vagy mérsékelt kategóriájú kísérletben, ha az egészségi állapota helyreállt és van egy támogató állat­orvosi javaslat. Ahhoz, hogy a társadalom megértse, szükség van az állat­kísérletekre, világosan el kell magyarázni, hogy miért, és akkor semmi ok sincs titkolózásra. Létezik egy európai szervezet, a European Animal Research Association, röviden EARA, amely a nyitottság elterjesztése érdekében szervez rendezvényeket, és decemberben nálunk tartják meg az egyik „openness”, vagyis nyitottság rendezvényüket.

Mi segítheti még az állatkísérletekről szóló nyílt kommunikációt?

– Itthonról is lehet jó példákat felhozni. Már említettem, hogy nyilvánosak és mindenki számára elérhetők az állat­kísérletek nem szakmai összefoglalói. Egy másik lehetőség, hogy a Kutatók Éjszakája rendezvény keretében bejuthat a nagy­közönség olyan helyekre is, ahol állat­kísérleteket végeznek. Minden év novemberében a Tudomány Ünnepén is szoktak lenni olyan előadások, illetve intézmény­látogatások, ahol az állat­kísérletekről lehet többet megtudni.•