Mit érdemes tenni az elsőbbségi évben? – Döntéstámogató lépések és stratégiai szempontok a szabadalmi bejelentés után
A kezdődő globalizációt, az országok közötti távolságok csökkenését nem csupán a gyarmatokról származó különlegességek vagy Jules Verne 1872-ben játszódó regénye, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül jelezte, hanem az is, hogy beköszöntött a világkiállítások kora. Az 1873-as bécsi világkiállítás azonban váratlan meglepetést hozott: az USA visszautasította a részvételét, mivel saját hazájukban szabadalmi oltalommal védett műszaki megoldásaik a kiállításon bemutatva más országokban könnyen másolhatóvá váltak.1
Kép: Depositphotos/AndreyPopov
Mintegy tíz évvel később, jogi megoldásként megszületett a problémára az elsőbbség intézménye, amely azóta is elkísér minket, és aki saját hazáján kívül máshol is szabadalmat szeretne szerezni a találmányára, meg kell, hogy ismerkedjen vele – mai formájában.
Az 1883-ban megszületett Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) szerint bármely szabályszerű nemzeti bejelentéssel egyenértékű bejelentés a PUE bármely tagországában elsőbbséget alapoz meg, amely ugyanarra a találmányra egy későbbi, más országban 12 hónapon belül tett bejelentésben igényelhető. Ez azt jelenti, hogy – bármi legyen is később a bejelentés sorsa – ha az elsőbbség joga fennáll, nincs veszélyben a későbbi bejelentésen alapuló oltalom. A két időpont között történt cselekmények, egyebek mellett a találmány közzététele, hasznosítása vagy kiállításon történő bemutatása, nem alapozhatnak meg jogot más személyek részére.2
A szabadalmi bejelentésünk megtétele után bejelentőként tehát egy nagyon kritikus időszak vár ránk: az elsőbbségi év 12 hónapja alatt kell döntenünk arról, hogy érdemes-e továbblépni nemzetközi irányba, és elindítani az oltalom szerzésének más országokra való kiterjesztését. Mivel ez a lépés jellemzően igen költséges folyamatokat indít el, nem árt, ha minél előbb információt nyerünk arról, hogy milyen esélyekkel indul a találmányunk a szabadalmaztatás „küzdelmeiben”.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) számos szolgáltatást kínál, amelyek igénybevételével megtudhatjuk: álláspontja szerint a szabadalmi bejelentésben ismertetett találmányunk teljesíti-e a szabadalmazhatóság három fő, törvényben rögzített feltételét: az újdonságot, a feltalálói tevékenységet és az ipari alkalmazhatóságot.
Legújabban az SZTNH az alapeljárás részeként is elvégzi az újdonságkutatást. Az újdonságkutatás során felmérik, hogy a találmány lényegi műszaki jegyeihez képest található-e olyan korábbi dokumentum (prior art), amely az újdonságot vagy a feltalálói tevékenységet kétségessé teszi.
A kutatás „nagytestvére” az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatás, amely során egyéb szabadalmazhatósági kritériumokat is vizsgál a Hivatal, így például azt, hogy a találmányt a bejelentés szakember számára megvalósíthatóan ismerteti-e, vagy hogy a bejelentésben a szabadalmi igénypontokban megfogalmazott oltalmi igényt a leírás alátámasztja-e.
E kutatások eredménye azonban nem biztos, hogy kielégíti az igényeinket. Nem garantált, hogy ezt a kutatási jelentést számunkra ideális időpontig kézhez vehetjük, és az is lehet, hogy további információra van szükségünk, például a találmány továbbfejlesztése kapcsán, vagy úgy látjuk: a kapott információ nem elég alapos.
Ilyenkor lehetőségünk van az alapeljárásban végzettől különálló újdonságkutatást, szabadalmazhatósági véleménnyel kiegészített újdonságkutatást, vagy szabadalmazhatósági véleményt megrendelni az SZTNH-tól, melyek közös előnye a gyors és fix – négyhetes – teljesítési határidő.3, 4, 5
A szabadalmazhatósági vélemény készítésekor az SZTNH szakértője kizárólag a megrendelő által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján értékeli a három alapfeltétel teljesülését, önálló kutatást nem végez. E vélemény értéke korlátozott: az általunk rendelkezésre álló információt „hivatali szemmel” tekinthetjük át.
Amennyiben az előzőeknél szélesebb körű hivatali szakértői véleményre lenne szükségünk rövid időn belül, a szabadalmazhatósági véleménnyel kiegészített újdonságkutatás nyújthatja a legkomplexebb képet. A szolgáltatás keretében az SZTNH nemzetközi módszertannal dolgozik: a feltételek meglétének vizsgálata összehasonlító elemzésen alapul, a PCT-rendszerben alkalmazott szempontrendszerhez igazodva – ezáltal tekinthetünk rá egyfajta „tesztpályaként” a nemzetközi kiterjesztés előtt. Elvileg egy ilyen jelentés feltárhatja, mire számíthatunk egy későbbi PCT- (Patent Cooperation Treaty; Szabadalmi Együttműködési Szerződés – a szerk.) vagy európai eljárásban, és mindenképpen hasznos visszajelzés, érdemi információt tartalmazhat a további stratégia kialakításához.
Üzleti szempontból alkalmazhatjuk a hivatali termékeket egyfajta „go/no-go” eszközként, amely segít annak meghatározásában, hogy érdemes-e további költségeket vállalnunk. Ezenfelül azonban jelentős mértékben támogathatják az oltalomszerzési eljárásba bevont szabadalmi ügyvivő munkáját is, aki a visszakapott kutatási eredmény segítségével, annak szakmai értelmezésével olyan igénypont-stratégiát és módosítási javaslatokat tud kialakítani, amelyek növelik a szabadalmazhatóság esélyét.
Mindegyik szolgáltatás esetében fontos felhívni a figyelmet arra, hogy azok nem nyújtanak jogi garanciát. Vagyis, bár a kialakított szakmai vélemény általában a Hivatal kiváló szakembergárdájának köszönhetően színvonalas, más hivatalok később más eredményre juthatnak. Továbbá, könnyen megeshet, hogy az oltalomszerzési eljárás egy későbbi időpontjában valaki elő tud húzni olyan dokumentumot, amely a kutatás pillanatában még nem volt benne az adatbázisokban. Ez nem csökkenti ezeknek a szolgáltatásoknak a gyakorlati értékét – inkább kijelöli a szerepüket: a legjobban akkor hasznosíthatók, ha döntés-előkészítő inputként tekintünk rájuk, amelyek legnagyobb hozzáadott értéke a kockázatcsökkentés. Egy kedvezőtlen kutatási eredmény vagy szakvélemény ugyanis még az elsőbbségi éven belül megóvhat minket attól, hogy milliós nagyságrendű nemzetközi költségeket vállaljunk egy eleve bizonytalan kimenetelű oltalomszerzési pályán; ezzel szemben egy megalapozott, pozitív értékelés érv lehet befektetői tárgyalásokon, licenc- vagy stratégiai partnerkeresés során, illetve a belső erőforrás-allokáció (például további K+F, piacra lépés) megalapozásakor is. A kutatások eredményei segíthetnek a találmányunk továbbfejlesztésében és abban, hogy a későbbi, például külföldi bejelentés már kidolgozottabb legyen.
Fel kell hívnunk a figyelmet egy gyakori hibára, félreértésre is. Amennyiben az elsőbbségi bejelentésünket a későbbi bejelentéshez képest kiegészítjük, bővítjük, az így hozzátett új anyagra, illetve az azon alapuló oltalmi igényre nem vonatkozik az elsőbbség. Ezért az elsőbbség hiánya miatt a két bejelentés között napvilágot látott bármely információ felhozható a „továbbfejlesztett” bejelentésrészekkel szemben, és veszélyezteti azok szabadalmazhatóságát. Érdemes tehát már az első bejelentést minél alaposabban kidolgozni, és elkerülni, hacsak lehet, az elsőbbség évében a találmány bármely közzétételét.
A fentiek alapján tehát világos, hogy döntésünk mindig helyzetfüggő: mérlegeljük, melyik iparjogvédelmi megoldás szolgálja legjobban üzleti céljainkat. Más az út egy startup, egy kutatóhely vagy egy gyártó számára. A jól előkészített lépések egyszerre gyorsítják az oltalomszerzést, és csökkentik a későbbi kellemetlen meglepetések esélyét.•
....................
1 Gabriel Galvez-Behar. The 1883 Paris Convention and the Impossible Unification of Industrial Property. Gooday, Graeme; Wilf, Steven. Patent Cultures: Diversity and Harmonization in Historical Perspective, Cambridge University Press, pp. 38–68, 2020, 978-1108475761. ‹10.1017/9781108654333.003›. ‹halshs-01009953v3›
2 Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény, 1. és 2(1). cikk, ld. https://www.wipo.int/wipolex/en/text/288514
3 https://sztnh.gov.hu/ujdonsagkutatas
4 https://sztnh.gov.hu/szabadalmazhatosagi-velemennyel-kiegeszitett-ujdonsagkutatas
5 https://sztnh.gov.hu/szabadalmazhatosagi-velemeny
Címlapkép: Depositphotos/AndreyPopov
