Mi motiválja kutatás-fejlesztésre a hazai kkv-kat? – új, átfogó kutatást indított az NKFI Hivatal
Kép: Depositphotos/yokhanomwan@gmail.comHogyan látja jelenleg a magyar kis- és középvállalkozások innovációs helyzetét?
Lengyel László: Vegyes a kép. Egyrészt a magyar kkv-k innovációs teljesítménye továbbra is elmarad az uniós átlagtól. A legutóbbi összehasonlító adatok szerint a tíz főnél nagyobb vállalkozások mindössze mintegy ötöde vezetett be üzletifolyamat-innovációt, ami jóval alacsonyabb az EU-átlagnál. Ez azt jelzi, hogy még jelentős tartalékok vannak a technológiai és szervezeti megújulásban. Arra számítunk, hogy folyamatos fejlődés jön ezen a téren, amit a magunk eszközeivel mi is ösztönzünk.
Lengyel László, az NKFI Hivatal tudományos és nemzetközi elnökhelyetteseMi akadályozza a vállalkozásokat ebben a folyamatban?
L. L.: A hazai kkv-k jelentős része tőke- és erőforráshiánnyal küzd, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az innováció nemcsak pénzügyi befektetést, hanem megfelelő humánerőforrást és stratégiai szemléletet is igényel. Ezért is érdemes tudatosan a munkatársak képességeinek fejlesztésébe fektetni. Tapasztalataink szerint egyre többen értik, hogy a folyamatosan fejlesztett képességekkel tudnak jól érvényesülni.
Ezen a téren is megfigyelhetők regionális különbségek?
L. L.: Budapest és a közép-magyarországi régió innovációs mutatói jóval erősebbek, mint az ország más térségeiéi. Elsősorban a fővárosban koncentrálódik a kutatóintézeti és egyetemi háttér, de emellett az egyetemi központok, Szeged, Pécs, Debrecen, vagy az ipari centrumok, például Győr is kiemelkedő szerepet játszanak ezen a területen.
Mi az állami intézmények szerepe az innováció ösztönzésében?
L. L.: Meghatározó szerepet képvisel az állam, azonban az innováció ösztönzésében még mindig sokan pusztán pénzforrást látnak. A Hivatal rendszeresen végez felméréseket és működtet támogatási programokat a vállalkozások innovációs kapacitásának erősítésére. Emellett a Széchenyi Terv Plusz keretében is jelentős források érhetők el a kkv-k számára, különösen digitalizációs és technológiai fejlesztésekre. Mindezeken túl nagyon hiszek a szemléletváltásban, hogy egyre többen látják, tanulják, értik, hogy mit jelent az innováció, mit jelent az ipar-egyetem együttműködés, mit jelent a vállalkozás hatékony megszervezése, a munkatársak motiválása, inspirálása, csapattá alakítása. A közepes méretű vállalkozások körében nőtt az innovációs aktivitás, és azok a cégek, amelyek rendszeresen fejlesztenek, gazdasági teljesítményükben is erősebbek.
Idén az NKFI Hivatal átfogó kutatást indított annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjon a hazai kis- és középvállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységéről. Konkrétan mire keres választ a kutatás?
Sóvágó Krisztina: Három fő területre fókuszálunk. Egyrészt a motivációkra: milyen piaci, technológiai vagy versenyképességi tényezők ösztönzik a vállalkozásokat a kutatás-fejlesztésre. Másrészt az együttműködésekre: mely kutatóintézményekkel, egyetemekkel, infrastruktúrákkal lépnek kapcsolatba, és hogyan működnek ezek a partnerségek a gyakorlatban. Harmadrészt pedig a kihívásokra: milyen területi különbségek figyelhetők meg országosan, és miként lehetne még inkább azonosítani a helyi erősségeket.
Sóvágó Krisztina, a projekt szakmai vezetőjeHogyan tudnak bekapcsolódni a vállalkozások a kutatásba?
S. K.: Online kérdőívet állítottunk össze, amelynek kitöltése körülbelül húsz percet vesz igénybe. A válaszokat anonim módon, kizárólag összesített formában kezeljük, mert fontos számunkra, hogy a vállalkozások őszintén megosszák velünk a valós tapasztalataikat. A kutatás eredményeiből 2026 második negyedévében nyilvános jelentést készítünk, amely friss helyzetképet ad a hazai innovációs környezet állapotáról és a lehetséges fejlesztési irányokról. Az eredményeket egy nagyszabású rendezvényen is bemutatjuk.
Milyen szakpolitikai háttér áll a projekt mögött?
S. K.: A projekt szorosan kapcsolódik a Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégiához (S3), melynek fókuszában a specializáció áll. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejlesztési forrásokat a legnagyobb növekedési potenciállal bíró beruházási prioritásokra kell fókuszálni. Ennek elemeit terjeszti ki szélesebb körre ez a projekt, új csatornákat, eszközöket és fórumokat létrehozva.
A kérdőíves megkereséseken kívül hogyan teremtenek kapcsolatot a kkv-szektorral vagy a kutatás-fejlesztési terület egyéb szereplőivel?
S. K.: A projekt keretében számos stakeholder (a témában közvetetten érintetteket is megkereső – a szerk.) interjút is készítettünk és készítünk 2029-ig. Az NKFI Hivatal munkatársai klaszterek vezetőit, sikeresen pályázó konzorciumokat, regionális digitális központokat és más, vállalkozókat tömörítő érdekképviseleti szervezeteket is megkerestek, hogy feltérképezzék, hogyan látják ők a hazai kkv-k innovációs helyzetét. Ezek során számos hasznos információ került napvilágra.
Kérem, említsen néhányat ezek közül.
S. K.: A generációs különbségeket például úgy írta le az egyik nyilatkozó, hogy a 35–45 év közöttiek a leglelkesebbek: rugalmasak, nyitottak, és rendszeresen hoznak új ötleteket. A 45–60 év közötti vállalkozók inkább adaptívak – szívesen átvesznek már bevált megoldásokat, de ritkábban kezdeményeznek teljesen új fejlesztéseket. A 25 év körüli korosztály bevonása a legnagyobb kihívás: egyszerre kevés információt fogadnak be, nehezebben motiválhatók, és nem jellemző rájuk, hogy önállóan kutatni kezdenének egy-egy témát. Itt megoldásként új kommunikációs csatornák tömör, vizuálisan is erős, gyorsan fogyasztható tartalomgyártása körvonalazódott.
Tehát közös nyelvet kell találni?
S. K.: És a módszereket is adaptálni az új helyzethez. Egy másik interjúban tréningek helyett folyamatos mentorálást, coachingot javasoltak a megkérdezettek. Sokan szívesen ismerkednének olyan mintaprojektekkel, amelyek az ötlettől a megvalósításig vezetik végig az érdeklődőket.
Lengyel László elnökhelyettes az emberi tényezőnek is nagy szerepet tulajdonít.
S. K.: A stakeholder-beszélgetésekben is rendre visszaköszön: kulcsfontosságú a bizalom kérdése. Mindemellett az egyik legfontosabb tényező az idő. Ahogy többen is elmondták, sokszor nem elegendő egy klasszikus pályázati konstrukció – bizalom, hosszú távú elköteleződés és sok partner együttműködése szükséges. Az együttműködések felépítése évekig tarthat, a megvalósítás pedig öt-hat éves időtávban értelmezhető.•
Címlapkép: Depositphotos/yokhanomwan@gmail.com


