Grasselli Norbert

2015-ben a K+F tagozat tett elsőként javaslatot arra, hogy a MISZ gondolja át eddigi stratégiáját. Miért érezték fontosnak, hogy új irányokat és célokat tűzzön ki magának a szövetség?

– Egyrészt korábbi stratégiánk mintegy tíz évvel ezelőtt készült, másrészt pedig a megújulásra való igény egy innovációs szervezet esetében megkérdőjelezhetetlen. Jelzésünk után a MISZ berkein belül elindult egy folyamat, és miután a közgyűlésünkön egyre markánsabban jelent meg az igény erre, a tavalyi év során a felügyelőbizottság javaslatára el is kezdődött a konkrét munka. Első lépésként Frischmann Gábor vezetésével megalakult egy nyolc főből álló munkacsoport, ahová az elnökségből, a pozíciót nem betöltő tagok közül, tanácsadó cégekből, nagy- és kisvállalatokból egyaránt delegáltak tagokat. Fontos kiemelni: ezúttal nem egy nemzeti innovációs stratégia elkészítése volt a feladatunk, hanem a szervezeté! Az üléseken a különböző beérkezett javaslatok figyelembevételével fogalmaztuk meg a MISZ küldetését és jövőképét. Ezekből levezetve megkezdtük a szövetség stratégiai céljainak és legfontosabb tennivalóinak azonosítását, valamint az előrehaladás méréséhez szükséges indikátorok meghatározását. Februárban történt meg a stratégiai javaslat egységes szerkezetbe foglalása, és tavasszal kezdődik a szélesebb körű konzultációja.

A megújulás igénye mellett a K+F tagozat által megfogalmazott javaslatokból némi elégedetlenséget is ki lehetett olvasni a tagság részéről…

– Valóban voltak ilyen észrevételek, hiszen gyakran kérték ki a MISZ véleményét innovációs ügyekben a kormányzati és szakmai szereplők, azonban az elmúlt években már nem volt képes olyan hatékonysággal betölteni a szerepét, mint ahogy elvárható lett volna. Kevésbé kérték a részvételét a véleményalkotási folyamatokban, és kevesebb alkalommal hallatta a hangját. De ami igazán érdekes ebben a jelenségben, hogy a MISZ vezetői más-más pozíciókból fakadóan ugyanúgy részt vettek az említett munkában, csak mindezt nem a MISZ égisze alatt. Azaz a szellemi kapacitás továbbra is jelen van a szervezetünkben, csak a koordinálás nem volt elég eredményes.
A másik észrevételünk a belső kommunikációra vonatko­zott. Komoly problémának látjuk, hogy még tagozatokon belül sem ismerik egymást eléggé a résztvevők, a tagozatok közötti kapcsolat pedig végképp csekély. Nemrég például saját kezdeményezésre a Felsőoktatási Tagozat néhány tagja ellátogatott a K+F tagozat ülésére, mert kíváncsiak voltak arra, milyen munka folyik nálunk. Maga a szervezet nagy, ezért is lenne szükség arra, hogy egy koordináció segítségével egyre többen ismerjék meg egymás munkáját. Nem előnyös, ha egy-egy választmányi ülésen csodálkoznak egymásra ugyanazon szövetség tagjai, mire is képes a másik. Természetesen ezen nekünk is dolgoznunk kell tagozaton belül: a tagdíjat valamivel több mint hatvanan fizették be, ám legalább húsz főt még egyszer sem sikerült megszólítanunk, azaz eddig egyetlen ülésre sem jöttek még el személyesen.

A Magyar Innovációs Szövetséget 1990-ben 30 szervezet alapította. Jelenleg több mint 300 tagja van, vállalatok, vál-lalkozások, kutatóintézetek, egyetemek, egyéni vállalkozók egyaránt vannak köztük. A MISZ-nek szakmai és munkaadói érdekvédelmi szerve¬zetként tevékenységének középpontjában – tagvállalatainak célkitűzéseivel egyezően – az innováció gazdaságélénkítő szerepe áll. Évente meghirdeti a Magyar Innovációs Nagydíjat és megszervezi az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyt. Az innovációs menedzsment területen a tehetséges egyetemi hallgatókat Harsányi István-díjjal jutalmazza.

Ilyen formában mi értelme van MISZ-tagnak lenni? Presztízskérdés lenne csupán?

– Jogos a felvetés, bennünk is felmerült, van-e értelme ki­fizetni a tagdíjat, ha közben passzív marad az ember. De ha valóban ez a mozgatórugója, akkor érdemes lenne erre építeni. Például a tagság együtt járhatna egy oklevéllel, amit ki lehetne tenni az iroda falára. Ugyanakkor arra is érkezett javaslat, hogy az aktív tagoknak alacsonyabb, míg a passzívaknak magasabb lehetne a tagdíj. Érdekes lenne utánajárni annak is, hogy más tagozatok esetében mekkora a hangjukat nem hallatók aránya…

Visszatérve az új stratégiához: miben változik a szemlélete?

– Egyrészt az új irányokat határoztuk meg: elsősorban az Ipar 4.0-val és a digitalizációval kell kiemelten foglalkozni, hiszen ezek jelentősen át fogják alakítani az innovációs ökoszisztémát a közeljövőben. Ám ami ennél is fontosabb, hogy konkrét és világos célokat szeretnénk meghatározni a MISZ stratégiájában, ami várhatóan májusra készül el. Korábban például azt fogalmaztuk meg, hogy „célunk a kutatás, a műszaki fejlesztés és a tervezés során az állandó megújulásra való törekvés, a magyar gazdaság növekedésének elősegítése”. Ebből a mondatból azonban hiányzik a konkrét elvárás. Törekedni és elősegíteni bárhogyan lehet, azonban mérni ennek sikerességét ilyen megfogalmazás mellett már nem. A jövőben konkrét és számonkérhető vállalásokat fogunk tenni.

Például azt, hogy duplázzák meg a tagság létszámát két-három éven belül?

– Ez valóban könnyen mérhető lenne, ugyanakkor látni kell, hogy nincs olyan sok innovatív intézmény és vállalkozás Magyarországon, hogy jelentősen lehessen növelni tagságunk létszámát, ami évek óta stabilan 300 körül mozog, a belépések és kilépések száma pedig nagyjából kiegyenlített. És ha már az előbb idéztem egy mondatot a tíz évvel ezelőtti stratégiánkból – mely szerint a magyar gazdaság növekedését segítjük elő –, ezzel kapcsolatosan a munkacsoportüléseken arra jutottunk, hogy ez rendkívül nehezen mérhető feladat. Azaz lehetetlen számszerűsíteni, hogy a MISZ konkrét gazdaságélénkítő szerepe mekkora, ezért a jövőben ezt nem célként fogjuk megjelölni.

Tabula rasára van szükség, vagy azért a korábbi stratégiának is vannak hasznos elemei?

– Természetesen vannak olyan kezdeményezései és olyan értékei a Magyar Innovációs Szövetségnek, amelyekre a jövőben is szeretnénk építeni. A MISZ egy erős, stabil bázissal bíró szervezet, tagjainak egy része évtizedek óta jól beágyazott kapcsolatrendszerrel rendelkezik, ezekre a továbbiakban is lehet és kell támaszkodni. A másik támogatandó kezdeményezés a fiatalok felkarolása, azaz a tehetséggondozó programunk folytatása lenne. Szövetségünk 2008-ban indította el THE (Tudományos Hasznos Emberi) Roadshow címmel tehetségkutató és tudománynépszerűsítő rendezvényét, amelyet az ország középiskoláiban mutattunk be. A program elindítója Pakucs János, tiszteletbeli elnökünk. Egy-egy roadshow-n a részt vevő diákok száma 100 és 300 fő között volt, az iskola méretétől függően. A programstruktúra alapján a projektmenedzser rövid programbemutatása után egy szponzorvállalat képviselője vagy egy meghívott előadó tartott húszperces tudománynépszerűsítő előadást. A programot látványos, 30-40 perces természettudományos kísérleti bemutató zárta. Később a Meet the scientist program vette át ezt a szerepet, az utóbbi években pedig már külföldre is viszünk fiatalokat, és ennek köszönhetően egyre szorosabb kapcsolatunk alakult ki nemzetközi szervezetekkel. Ezt a folyamatot nem szabad elengedni, a jövőben még nagyobb hangsúlyt szeretnénk rá helyezni.

Meet the scientist program a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. (Forrás: infoCegled.hu)

Korábban említette, hogy nem megfelelő a szövetségen belüli kommunikáció hatékonysága. Mire jutottak a munkacsoportüléseken, hogyan lehetne ezen javítani?

– Az alapvető problémát abban látjuk, hogy a tagság sok esetben nem látja, mit is csinál maga a szövetség. Éppen ezért a kommunikációs eszközök megváltoztatására van szükség. Elsőként a hírlevél és a periodikus kiadványok megújítására, pontosabban a mai kor viszonyaihoz igazítására van szükség. Elég a cím mellett egy rövid információval és egy kattintható linkkel ellátni, hogy aki kíváncsi a további részletekre, könnyen és gyorsan, egyetlen kattintással megtalálja a teljes tartalmat. De érdemes lenne átalakítani a tagozati vagy választmányi ülések jellegét is. Nem feltétlenül van szükség személyesen megjelenni mindenkinek az ország egy adott pontján, hosszú órákat utazva a helyszínre. A kor vívmányai már lehetővé teszik a virtuális világban való kapcsolattartást, így egy másfél órás megbeszélésre nem kell a jövőben egy teljes munkanapot áldozni.

És a külső kommunikáció?

– A MISZ elsődleges feladata a magyar innovatív intézmények és vállalkozások képviselete, amit elsősorban a törvényalkotási folyamaton belüli részvételével tud leginkább elősegíteni. Az utóbbi években érezhetően felgyorsult ez a folyamat, jóval kevesebb idő marad a szakvélemények elkészítésére. Nekünk azonban nem szabad feltenni a kezünket, hanem adaptálódni kell az új helyzethez, és a szövetségnek is fel kell vennie az új ritmust! Ugyancsak felmerült a munkacsoport ülésein a tagság hatékonyabb bevonása a véleményezés folyamatába. A jelenlegi struktúra ugyanis központosított: minden meg­keresés az elnökségi titkársághoz érkezik, ezután osztják szét a feladatot. A jövőben érdemes lenne felosztani a kormány­zati és piaci szereplőkkel a kapcsolattartási tevékenységet, így világosan lehetne tudni, kinek mi a feladata és miért felel.

A Magyar Innovációs Szövetség nemzetközi kapcsolatrendszerének erősítését hogyan tervezik?

– Ez egy rendkívül nehéz kérdés már a megalakulásunk óta, ugyanis a MISZ a maga nemében egyedülálló. Más országokban ugyanis nincs nemzeti szintű szervezet, elsősorban szakágazati szövetségek a jellemzőek. Ezért is rendkívül nehéz egy nemzetközi benchmarkot felállítani vagy hasonló szervezeteket találni. Az azonban biztos, hogy a tehetséggondozás során kialakított nemzetközi kapcsolatokat tovább kell építeni a jövőben is.

A szövetség sajtómegjelenéseinek számát egészen biztosan emeli a 25. Magyar Innovációs Nagydíj meghirdetése…

– A Magyar Innovációs Nagydíj Pályázat beadási határide­jéig 38 jelentkezés érkezett hozzánk. A pályázaton azok a Magyarországon bejegyzett vállalkozások vehetnek részt, amelyek 2016-ban kiemelkedő műszaki, technológiai, gazdasági innovációs teljesítménnyel jelentős üzleti hasznot értek el. A bírálóbizottság elnöke Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal vezetője. Az Innovációs Nagydíjon kívül összesen hat innovációs díj kerül átadásra az Országházban: Ipari, Agrár, Környezetvédelmi, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának Innovációs Díjai. A legeredményesebb, 2014. január 1. után alapított (startup) vállalkozás a Magyar Innovációs Szövetség Startup Innovációs Díját nyeri el. De a nagydíjon kívül más rendezvényeinket is érdemes kiemelni. Például az év elején szerveztük meg a 26. Ifjúsági Tudo­mányos és Innovációs Tehetségkutató Verseny szakmai in­ter­júit. A díjazott, illetve kiemelt dicséretben részesített leglátványosabb pályamunkák idén májusban egy kétnapos kiállítás keretében nyilvános bemutatásra kerülnek Budapesten, illetve szeptemberben is megtekinthetőek lesznek a Kutatók Éjszakáján.

A Magyar Innovációs Alapítvány kuratóriuma első ízben 1993. január 21-én hirdette meg az Innovációs Nagydíjat. Az Innovációs Nagydíj szóösszetételt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala védjegykénti oltalomban részesítette a Magyar Innovációs Szövetség javára. Az eddigi huszonnégy pályázati felhívásra beérkezett 1123 pályaműből 983 volt megvalósult, sikeres innováció, közülük 183 kapott különböző innovációs díjat.

Somogyi Miklós, a CHIC Közép-magyarországi Innovációs Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, a K+F tagozat egyik tagja, aki MISZ-alapító is egyben, érdekes javaslatot tett. Véleménye szerint pontosítani kellene az innováció fogalmát, és világosan kell látni azt is, milyen területeken milyen innovációs kihívásokkal nézünk szembe, az innovációnak hányféle arca van és hányféle lehet.

– Az Európai Unió és Magyarország is rendelkezik hivatalos innovációs defi­nícióval, ugyanakkor el kell ismerni, hogy helyzettől függően sok fogalomértelmezést ismerünk, hiszen mást je­lent az innováció a fővárosban, mint egy kistelepülésen. A munkacsoportüléseken arra jutottunk, hogy ezzel a kérdéssel nem a stratégián belül kell foglalkoznunk, hanem a MISZ-nek külön célként kell kitűznie, hogy foglalkozik vele. Nem egyszerű a feladat, de az biztos, ha elkezdődik erről egy polémia, ütköztetjük az álláspontokat, akkor ez segíthet közelebb hozni a véleményeket az innovációval kapcsolatban a kormányzati szereplők és a vállalkozások között.
Somogyi Miklósnak egyébként volt egy másik érdekes felvetése is. Mint mondta, hiányzik a MISZ hídképző szerepe, azaz a szövetség korábban nem volt képes betölteni a kapcsolatépítő szerepét a gazdaságban. Első lépésként például a Felsőoktatási Tagozatunk részt vehetne az egyetemeken és főiskolákon rendezett innovációs napokon, ami remek lehetőség arra, hogy az egyetemi kutatók és az innovatív vállalkozások találkozhassanak. A felsőoktatási technológiai és transzferirodák ugyanis csak egy bizonyos kört tudnak megszólítani, a Magyar Innovációs Szövetség kapcsolatrendszerén keresztül azonban szélesíteni lehetne az elérhető vállalkozások számát. Ez azért is fontos, mert az innovatív és nagy növekedésképességű vállalkozások fejlődésének ösztönzése és támogatása alapvetően más módszereket és eszközöket kíván meg, mint az általános vállalkozásfejlesztés. Ezt a hídszerepet jelenleg is be tudnánk tölteni, de ha mélyebben is foglalkozunk a témával, biztosan találunk újabb lehetőségeket.

Például hatékonyabbá lehetne tenni a szakmai érdekképviseletet. Somogyi Miklós másik észrevétele éppen ez volt…

– Az ipari kutatóintézetek mára sajnos valóban mind megszűntek, szinte egy kezemen meg tudom számolni, hány maradt. A német nyelvű országokban ezzel szemben komoly tradícióval bírnak az egyes szektorokra speciali­zá­ló­dott intézetek, ahol folyamatos kuta­tás-fejlesztéssel tudják támogatni a he­lyi vállalkozásokat. A hazai struktúra beszűkülésének eredményeképpen sok eset­ben hiányzik a megfelelő színvonalú K+F kapacitás, az egyetemi és egyéb kutatóhelyek tevékenysége pedig kevéssé ismert a kis- és középvállalkozók körében. Megfelelő kommunikációval leg­alább a megmaradt résztvevők ismertségét kellene tovább erősíteni.

Mit gondol a jelenlegi pályázati rendszer hatékonyságáról?

– A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójaként úgy vélem, jó az irány. Igaz, kényelmes pozícióban vagyok, mert az eredményeink biztatóak, sok projektet indíthattunk el az utóbbi időben. Örömmel tapasztaltam, hogy egyre több olyan pályázati lehetőség jelenik meg, ahol egy K+F szervezet egy vállalattal közösen való­síthat meg egy innovációs projektet. A pénz­bőség azonban átmeneti, mert hatékony volt a forráslehívás, és ezt követően már csak hitelkonstrukciós lehetőségek maradnak. Érdekes kihívás lesz ez a pályázók számára, mert ez a struktúra más szemléletet kíván.

Korábban Pálinkás József erős kritikával illette a pályázókat, akik szerinte elkényelmesedtek, és minden innováció nélküli kapacitásbővítésre is K+F forrásból akartak pályázati forrásokat szerezni. Fel tudnak nőni a komolyabb kihívásokhoz a vállalkozások?

– Egyrészt igaza van Pálinkás Józsefnek ebben a jelenségben, de ha vállalkozó lennék, én is minden lehetőséget megragadnék arra, hogy pénzt szerezzek a projektjeim megvalósításához. Érthető, hogy amikor azt érzékelték, hogy ilyen pályázatokkal is lehet nyerni, akkor éltek a lehetőséggel. Az új rendszer szigorúbb feltételeket szabott, de véleményem szerint a többség képes volt felnőni a feladathoz.

Azt lehet tudni, hány innovatív vállalkozás van jelenleg Magyarországon, és hogyan lehetne még hatékonyabban erősíteni a pozícióikat?

– Érdekes a felvetés, mert pontos számot soha senki sem mondott még. Je­lenleg a becslések szerint több száz olyan vállalkozás működik az országban, mely folyamatosan innovatív tevékenységet folytat. Nemzetközi minta alapján a KSH végzett már egyébként olyan felmérést, melyben számba vették, hogy a cégek hány százaléka vezetett be innovációt a felmérést megelőző két évben. Akkor 20 százalékot mértek, ami első hallásra soknak tűnik, azonban Ausztriában vagy Finnországban ez az érték közel a kétszerese volt.

Az NKFI Alap kedvezményezett célcsoportjai 2016-ban (Forrás: NKFIH)

Hogy mivel tudnánk erősíteni őket? Ha a cégek véleményét kérdezik, akkor pénzzel. Még több pénzzel. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Alapvetően a gondolkodásmód megváltoztatására lenne szükség. Tapasztalatom szerint a magyar mérnökök a mindennapi munkában hatékonyak, azonban az aktuális trendeket és a legújabb technológiákat már kevésbé ismerik. Ha meglenne az igény a vállalatokban, akkor kiállításokon és különböző képzéseken ezeket az ismereteket gyorsan elsajátíthatnák. Tavaly például Debrecenben egy cég a gyártósor átalakításával tízmilliós nagyságrendű megtakarítást ért el. Pedig ez még nem is valódi innováció volt, csak egy kisebb szemléletváltás…•