2012. május 3.

Szerző:
Bencze Áron

Középpontban a képzés

Magyarországon jellemzően csak szigetszerűen folyik kutatás a roncsolásmentes vizsgálatok szakterületén, elsősorban egy-egy elkötelezett személyiség körül alakul ki egy csapat (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Miskolci Egyetem, Dunaújvárosi Főiskola), ám az sem szisztematikusan – hívja fel a figyelmet a szakma egyik legnagyobb problémájára Trampus Péter professzor. A Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetség elnökével a hazai helyzetről és a kitörési pontokról beszélgettünk.


 Hazánkban az első – mai értelemben vett – ipari roncsolásmentes vizsgálatot az 1930-as években végezték el a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szervezett szintre ennek ellenére csak a negyvenes évek végére jutott el a szakma. Az 1949-ben alakult Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Anyagvizsgáló Szakosztálya a rendszerváltás előtt igen aktív volt. Az 1990-es években bekövetkezett gazdasági változások nem hagyták érintetlenül a roncsolásmentes vizsgálatokat végző laboratóriumokat sem: az új gazdasági környezetben helyüket kereső laboratóriumok problémáira a korábbi struktúrában sikeres GTE nem tudott megnyugtató választ adni, ezért a szakma 1997-ben megalapította önálló szervezetét, a Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetséget (Marovisz).

Trampus Péter

Milyen alapvető célokat fogalmaztak meg az alapítók? – kérdeztük Trampus Péter professzort, a szervezet harmadik alkalommal újraválasztott elnökét.
– A Marovisz elsősorban szakmai érdek-képviseleti tevékenységet kívánt folytatni, illetve nagy hangsúlyt fektettünk a területet érintő szabványosítási tevékenységre is. Emellett természetesen szakmai konferenciákat és bemutatókat szerveztünk, kiadványokat és tankönyveket adtunk ki. Az alapítását követően a szövetségnek sikerült stabilizálnia a helyzetét, majd ezt követően megkezdte a szisztematikus munkát célkitűzései teljesítése érdekében. Ennek eredményeként mára elfoglalta helyét a hazai műszaki közéletben, és megkerülhetetlenné vált néhány területen. A szervezetnek jelenleg 70-80 tagja van. A tagság felét személyek alkotják, de vizsgálólaboratóriumok és mérnöki irodák mellett olyan ipari óriások is szerepelnek a listán, mint a Tiszai Vegyi Kombinát, a Paksi Atomerőmű vagy a Dunaferr.

Az élet mely területén van szükség ilyen jellegű munkálatok elvégzésére?
– A roncsolásmentes anyagvizsgálat az élet szinte minden területén jelen van. Találkozhatunk vele az ipar, általában a műszaki élet, a közlekedés, az űrkutatás, sőt a szabadidő eltöltése, a terrorizmus elleni küzdelem területén is. Szükséges része biztonságunknak, csak ezt nem mindig érzékeljük. Alapvetően jelen van a mérnöki szerkezetek gyártásában, vegyi üzemek és erőművek, illetve más üzemelő berendezések diagnosztikájában, de a közlekedési és szállítóeszközök területén is nélkülözhetetlen folyamat. Kevesen tudják, hogy landolás után minden repülő átesik egy gyors vizsgálaton, és hasonlóképpen kötelező ez az eljárás a hajók, a vasúti szerelvények, de még a vasúti sínpályák esetén is.

És Magyarországon kellő alapossággal el is végzik ezeket a vizsgálatokat?
– Azoknál a cégeknél és vállalkozásoknál, amelyek gyártanak vagy üzemeltetnek, mindig is lényeges szempont volt a költséghatékonyság. Ennek egyenes következménye, hogy sok esetben a roncsolásmentes vizsgálaton próbálnak spórolni. Ez azonban nem magyar specifikum, a világon bárhol tapasztalható tendencia, igaz, vannak azért olyan országok, ahol jóval tisztességesebben kezelik ezt a kérdést. Szakmai érdekképviseletként határozott célunk a roncsolásmentes vizsgálatok szerepének és fontosságának tudatosítása. Helyzetünket azonban nehezíti, hogy míg a kontinens országainak jó részében önálló, erre a területre szakosodott intézetek biztosítják a szakma fejlődését, addig nálunk ilyenek nincsenek, lényegében a szövetségünk jelenti az egyetlen markánsan fellépő szervezetet.

Méretünket és ipari kapacitásainkat tekintve el tudna tartani hazánk egy ilyen intézetet és erre szakosodott cégeket?
– Határozottan állítom, hogy igen. De ennél tovább is mennék: egy intézet mellett még egyetemi tanszéket is el tudna tartani, hiszen Magyarországon továbbra is jelen van az ipar szinte valamennyi ága, sőt még atomerőművet is üzemeltetünk. Naprakésznek kell lenni a vizsgálatokban, mert ha még kérdezni sem tudunk, akkor részt venni sem tudunk a szakmában, és a végén még lapot sem fognak osztani nekünk. Jól mutatja a kialakult helyzetet, hogy Paks kritikus berendezéseinek roncsolásmentes vizsgálatait nem hazai, hanem külföldi cégek végzik (egyébként kitűnően). Tény, hogy ezek a munkálatok tudás- és eszközigényesek – a szükséges manipulátorokat például több kamion képes csak szállítani –, és a feladatok rendkívül speciálisak. Horvátország, Csehország és Szlovákia felismerte az ebből fakadó előnyöket, és alapított ilyen cégeket, amelyek sikeresen működnek. Pedig ezek az országok területileg kisebbek nálunk, és nem üzemeltetnek több atomerőművet sem, mint Magyarország. Idehaza is volt törekvés hasonlóra a rendszerváltás idején, azonban mégsem lett belőle semmi.

Átmeneti hegesztési varrat ultrahangos vizsgálata: beállítás a vizsgálandó darab modelljén

Mennyit változott maga a szakma az elmúlt évtizedben?
– Rengeteget! Amikor negyven évvel ezelőtt a szakmába csöppentem, lényegében öt „nagy” vizsgálati eljárás volt ismert és elterjedt: penetráció, mágnes, ultrahang, röntgen és az örvényáram. Manapság egyre inkább a specializálódás a jellemző. Ma egy világkonferencián az alapvető módszerek közül már alig jelenik meg tisztán egy kutatási eredmény, mindenütt az eljárás egy részletére koncentrálnak, ami egy-egy adott speciális vizsgálati feladat megoldására alkalmas. Az alapeljárásokból mára száznál is jóval több roncsolásmentes módszer gyakorlati alkalmazása folyik. Az alkalmazott módszerek többsége igen komoly mikroelektronikai és számítástechnikai támogatású. Világszerte jelentős kutatói kapacitásokat köt le a módszerek kifejlesztése és átültetése a gyakorlatba. Ezért is lenne szükség önálló egyetemi oktatásra.

Átmeneti hegesztési varrat ultrahangos vizsgálata:
fázisvezérelt technika ernyőképe (mesterséges hiányok)

Mi a helyzet idehaza a vizsgáló személyzet képzésével?
– Szomorúan, de ki kell jelentenem: itthon a ron­csolásmentes vizsgálatot végzők képzése gyenge. Van ugyan néhány szervezet, amely tisztességgel teszi a dolgát, csakhogy elavult tananyagokkal nem lehet modern szakembereket képezni. Ennél ma sokkal korszerűbb környezetre van szükség. Reménysugár, hogy a Marovisz négy másik európai nemzeti szövetséggel együtt uniós pályázatot nyert, melynek eredménye egy korszerű és komplett képzési anyag lesz két éven belül. Ugyancsak komoly előrelépést jelent a roncsolásmentes vizsgálatokkal foglalkozó személyzettel szemben támasztott követelmények magyar és nemzetközi szabványának harmonizálása is. Az új, mindenhol elfogadott tanúsítási szabvány nemcsak Magyarország és Németország között teremt átjárhatóságot, hanem hazánk és Japán vagy az Egyesült Államok között is.

Roncsolásmentes anyagvizsgáló képzés Magyarországon
Hazánkban a roncsolásmentes anyagvizsgálók képzése sok évtizedes múltra tekint vissza. Jelenleg három helyen foglalkoznak az anyagvizsgálók EN 473 szabvány szerinti tanúsításra való felkészítésével. A legnépszerűbb „siker” eljárásokat: az MT, PT, VT, RT és UT eljárást mind a három helyen el lehet sajátítani, de rendszeresen mind a kilenc eljárást csak az egyikük oktatja.

Az EN 473 szabvány és segédszabványai részletesen szabályozzák a felkészítést. A képzők ISO 9001 szabvány szerint tanúsított minőségirányítási rendszert működtetnek; a Felnőttképzési törvénynek megfelelően rendelkeznek intézmény-akkreditációval, továbbá több tanfolyamuk programja is akkreditált.

A legtöbb hallgató a szemrevételezéses (VT) anyagvizsgáló tanfolyamokra jelentkezik

A hazai anyagvizsgáló-képzés legfőbb problémája, hogy a hajdani nagyvállalatok iskolát teremtő laboratóriumai felbomlottak, az újakban pedig sokszor sem hely, sem avatott szakember, sem idő nincs, hogy a leendő és a pályakezdő anyagvizsgálók gyakorlatot, tapasztalatot szerezzenek.

Amíg az OKJ-s képzés és az EN 473 szerinti tanúsítás együtt volt, a vizsgabizottság iparkamara által delegált tagja a gyakorlati képzésért felelt, nemcsak a gyakorlati és elméleti vizsgát látogatta, de a felkészítést is ellenőrizhette. Amióta az EN 473-as szabvány szerinti tanúsítás különvált, az egy fő tanúsító általában ki sem jut a gyakorlati vizsga helyszínére, a műhelybe. Úgy minősít, hogy nem látja vizsgálat közben a jelöltet. Megoldást az jelenthetne, ha nagy számban lennének új laboratóriumaink (vannak már ilyenek szerte az országban!), és tudnának gyakornokokat fogadni. A Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetség szakmai szervezetként gondozhatna egy listát, amely tartalmazná, hogy mely eljárások kötelező gyakorlata mely laboratóriumokban végezhető el. Így a hallgatók alapvető ismeretek birtokában ülhetnének be az iskolapadba, s ott a tudásukat már csak rendszerezni, elmélyíteni kellene.

Összegzésként megállapítható, hogy az MSZ EN 473 szabvány alapján kiállított anyagvizsgáló tanúsítványok állják a versenyt a többi uniós tagország tanúsítványaival. Ha majd javul a gyakorlati képzés helyzete, illetve lesz (ismét) anyagvizsgálómérnök-képzés, akkor nem kell aggódnunk e szakma hazai jövője miatt. (Szűcs Pál okleveles fizikus)

A szakmai fejlődés tekintetében mi számít a legfontosabb lépésnek az elmúlt időszakban?
– Az ezredforduló táján dolgozták ki azokat a hihetetlenül intelligens szimulációs rendszereket, melyek segítségével képernyőn is követhetővé és így megtervezhetővé válik egy vizsgálat. Például egy ultrahangos szakember el tud játszani az anyagban található repedések variációival is. Változtathatja az anyagtulajdonságokat, a repedés elhelyez­kedését, méretét és geometriáját, sőt még az ultrahangnyaláb paramétereit is. Korábban ugyanezeket a műveleteket manuálisan, acél próbadarabok felhasználásával kísérleteztük ki, olykor heteken, hónapokon keresztül, most pedig mindössze néhány órára van szükség az optimális vizsgálati elrendezés összeállításához. Ráadásul a szoftver nemcsak vizsgálattervezésre, hanem eredmények interpretálására és természetesen képzésre is alkalmas.

Magyarországon fellelhető ez a technikai vívmány?
– Még nem, azonban a Bay Zoltán Alkal­mazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. létre kíván hozni egy roncsolásmentes vizsgálati tudásközpontot, ahová a tervek szerint beszereznek majd egy ilyen szimulációs szoftvert is. A társaság már korábban megkereste a Maroviszt, hogy adjunk tanácsot a tudásközpont szakmai alapjainak lerakásához. Jelenleg az ebben a témában Európa, de talán a világ egyik legjobb szoftverfejlesztő cégével tárgyalnak. Bízunk a megállapodásban, hiszen ez a szoftver hatalmas lendületet adhatna a hazai iparnak és kutatásnak.

Röntgenvizsgálattal nemcsk a hibatípusokat, hanem
a hibaméreteket is meg lehet állapítani (Forrás: KE-TECH Kft.)

Az is mozgatórugója lehet a hazai fejlődésnek, hogy ön lett a nem­zet­közi szövetség, a European Fe­de­ration for Non-Destructive Testing (EFNDT) alelnöke. Ön szerint minek köszönhető ez a megtiszteltetés?
– Egészen biztos vagyok abban, hogy az alelnökké választásom nem kizárólag a személyemnek, hanem a hazai szövetség munkája elismerésének is köszönhető. 2007-ben például nagyon magas színvonalú nemzetközi konferenciát rendeztünk Budapesten, és hazai kongresszusainkra is rendre 10-12 külföldi előadót hívunk meg, akik elviszik jó hírünket a nagyvilágba. Maga az alelnöki pozíció az új feladatok mellett nagyszerű lehetőség is, hiszen közvetlen információkhoz juthatok, illetve juthat a nemzetközi szakma a Maroviszról. Az EFNDT új vezetése már megfogalmazta az elkövetkező időszak legfontosabb célkitűzéseit, ezek középpontjában a személyzetképzés áll. Az elektronikai, számítástechnikai, szimulációs fejlődés korában továbbra sem lehet kiküszöbölni a humánerőforrást. Az embert nem lehet kikapcsolni. A statisztikák szerint az elkövetett hibák és tévedések, amelyek igen súlyos következményekkel járhatnak, jelentős hányada az emberi tevékenységből adódik. A tudáshiányt és a felületességet pedig kizárólag képzéssel lehet kiküszöbölni.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022
Címkék

Innotéka