A Föld mintegy 4,5 milliárd éves történetében öt jelentős, tömeges (a fajok több mint felét érintő) kihalást különböztet meg a szakirodalom; az okok különbözőek voltak, ám a mostani­ért elsősorban az emberiség a felelős. Edward O. Wilson, a Harvard Egyetem biológusa már az 1990-es évek elején 30 ezerre tette az évente kihaló fajok számát, ami a természetes háttérkihalás több mint tízezerszerese. Az elmúlt mintegy három évtizedben a kipusztulási ráta tovább nőtt, és egyre szélesebb körben elfogadott az a tétel, mely szerint a hatodik tömeges kihalás fázisába léptünk. Ezért is fontos, hogy mind több olyan technológiai fejlesztés és program indult el az elmúlt években, melyekkel talán megfordíthatjuk ezt a folyamatot.

Virtuális parkőrök

Magyar kutatóknak köszönhetően idén májusban afrikai elefántok kaphatnak hatékony védelmet az orvvadászoktól. A Szegedi Tudományegyetem munkatársai egy olyan eszközt fejlesztettek ki, amelynek révén jelentősen vissza­szoríthatják a veszélyeztetett állatok illegális vadászatát, ugyanis egy-egy lövés eldördülése után a találmány detektálja a fegyver hangját, és műholdas kapcsolaton keresztül riasztja a parkőrséget. A kétkilós műszert az ormányo­sok nyakára fogják rögzíteni, és a korábbi lövésdetektorokkal szemben nemcsak néhány hónapon keresztül őrzi az állatok békéjét, hanem a tervek szerint két éven át. A műgyantabevonat nem­csak a trópusi időjárás viszontagságai ellen nyújt védelmet, de egyben lehetővé teszi a minőségi hangrögzítést is. A műszert először teheneken, majd a San Diegó-i állatkertben elefántokon tesztelték – sikerrel. Az elefántok populációja a 20. század­ban a töredékére esett vissza, a felmérések szerint negyedóránként lelőnek egy példányt, így napjainkban mintegy 40-50 ezer egyed maradt a vadonban. Létszámuk feltérképezésében a 2014-ben felbocsátott, mintegy 600 kilo­méteres magasságban keringő WorldView–3 műhold segített, melynek nagy felbontású kamerái folyamatosan kísérték az állatok vándorlását a szavannákon. Azért esett a választás erre a fajra, mert ezek a legnagyobb testű szárazföldi állatok, ezért könnyű észrevenni őket. A projekt az Oxfordi Egyetem és a Twentei Egyetem együtt­működésében valósult meg, míg az érzékelés folyamatát lehetővé tevő algoritmust a Bathi Egyetem kutatója, Olga Isupova fejlesztette ki. A területet pásztázva a mesterséges intelligenciával párosított műhold néhány percenként több mint ötezer négyzetkilométernyi terület képanyagát képes össze­gyűjteni. Ez az új technológia nemcsak az alacso­nyan szálló repülőgépekből végzett állatszámlálás precizitását tudja biztosítani, de jóval környezetbarátabb megoldást is kínál.

Szintén a legnagyobb szárazföldi emlősöket védi a mesterséges intelligenciával működő PAWS (Protection Assistant for Wildlife Security), amely képes prognosztizálni, hogy egy adott területen belül hol jelenhetnek meg orvvadászok. A szoftverre elsősorban azért volt nagy szükség, mert az olykor több ezer négyzetkilométer területű nemzeti parkok teljes és folyamatos felügyeletére nincs elég ember. A tanzániai Serengeti Nemzeti Park területe Bel­giuméval vetekszik, mégis csupán 150 vadőrt tudnak foglalkoztatni. A PAWS a begyűjtött információk – fogtak-e el ott állatot, raktak-e le csapdát – alapján zónákra osztja a meg­figyelt terüle­tet, és az adatokat kiértékelve a platform egy útvonalat tervez a park­őröknek, akik ezt követve könnyebben lefülelhetik az illegális vadászokat. A szak­emberek nem egy esetben több csapdát tudtak hatástalanítani, amikor a szoftverre „hallgatva” járőröztek.

A Samsung Wildlife Watch elnevezésű kezdeményezésével pedig egészen új szintre, méghozzá közösségi szintre emelte a nemzeti parkok védelmét. A Samsung Galaxy S20 Fan Edition professzionális kamerái 2021. február 25. és április 8. között 24 órában élő videót rögzítettek a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban található Balule Természet­védelmi Területről. Az önkéntes felhasználók a világ bármely pontjáról csatlakozhattak a felhíváshoz, és virtuális parkőrként követhették nyomon a védett állatfajok mozgását. A kamerák mellett a továbbfejlesztett mesterséges intelligencia és a harmincszoros szuperfelbontású zoom is segítette az önkéntesek munkáját, akik azonnal jelezhették, ha egy állat veszélybe került, vagy ha orvvadászok bukkantak fel a környéken.

Folyamatos nyomon követés

A vadon élő állatok nyomon követése és megfigyelése nem kis feladat, azonban a legújabb high-tech nyomkövetők és szenzorok már számos állatfaj folyamatos megfigyelésére alkalmasak. Napelemes GPS-készülékekkel követhetjük például a madarak vándorlási útvonalát, az egymással vetélkedő majomcsapatok mozgását, de akár élőben tanul­má­nyoz­­hat­juk a nagymacskák véres vadászatát is. A technika fejlődésével nemcsak a kom­mu­ni­káció lesz egyre tökéle­te­sebb, de az eszközök mérete, tömege is csökken. Míg korábban egy jeladó 250 grammot is nyomhatott, addig az évtized végére már a tizedére sikerült visszaszorítani a tömegüket, ennek köszönhetően már jóval kisebb termetű élőlények esetében is bevethetők.

A víz alatti lények esetében a súlyprobléma hatványozottan fontos szempont, a vízi akusztikus nyomkövetők éppen ezért mára az érzékelhetetlen kategóriába kerültek, tömegük kevesebb mint 1,4 gramm. Ausztrália nyugati partjainál a nagy fehér cápák megfigyelése GPS-jeladók segítségével zajlik, a parti őrség által kontrollált jelzések alapján sokkal gyorsabban lehet figyelmeztetni a gyanútlan fürdőzőket, így jelentősen csökken a cápatámadás kockázata. Az OCEARCH Shark Tracker elnevezésű alkalmazás közel valós idejű információkkal szolgál mintegy 130 cápáról – a nagy fehértől a pörölycápán át a tigris- és makócápáig – világszerte. A közel egy évtizede működő platform szereplői mára kifejezetten híresek lettek, egyes példányoknak nagyobb követői tábora van, mint egy átlagos celebnek. Mary Lee például több mint 125 ezer Twitter-követővel büszkélkedhetne, ha lenne fogalma arról, mit is jelent az a közösségi oldal, a Lydia nevű cápa pedig még címlapokra is került, miután két év alatt 56 ezer kilométert tett meg. A Kaliforniai Állami Egyetem Del Mar-i cápalaboratóriuma drónokkal és vízbe merülő robotokkal végez kutatásokat tavaly óta. A kétéves megfigyelés során elsősorban arra fókuszálnak, milyen közel úsznak a ragadozók az emberekhez és a parthoz, és azt is, hogy milyen környezeti tényezők növelhetik a cápák emberrel való találkozásának valószínűségét. A tudósok abban is reménykednek, hogy számos új információt szerezhetnek a viselkedésükről, és az is kiderülhet, hogy van-e különbség az agresszivitás tekintetében a fajok között.

Észak-Kaliforniában egy természetvédő csoport lelkes munká­jának köszönhetően a FishSpotter nevű szoftver követi nyomon a jelentősen megcsappant csendes-óceáni lazacpopuláció vándorlását. Ősszel és télen a folyóban felfelé úszó lazacok célja az ívó­helyek elérése, önkéntes követőiket meg az motiválja, hogy kiderítsék, miként tudják meg­könnyíteni az állatok természetes útját. A szoftver először a felhőbe töltötte fel a fel­vételeket, majd az 1,6 terabyte méretű és mintegy 2400 órányi nyers adatot mindössze 101 gigabájtra bontotta le, és ezzel mintegy 20,4 órás GIF-sorozatba lehetett sűríteni az észlelt lazacokról készült videókat. A közösségi média erejét használta ki az Explore.org szervezet: tíz évvel ezelőtt 50 kamerát helyeztek ki hat kontinensen különféle fajok élő­helyeire, és az ott készült fel­vételeket élőben lehet követni a Twitteren. A leggazdagabb kínálattal rendelkező webkamerás oldalon a kanapénk­ról figyelhetjük meg a farkasok életét, a jegesmedvék küzdelmét a jégmezőkön, a pandák játszadozását a szubtrópusi hegy­oldala­kon vagy a fehér­fejű­rétisas-fészek életét az iowai Decorah-ból. A rendszerben pillanatfelvétel készítésére alkalmas opció is van, így tehát a felhasználók a közösségi oldalaikon megoszthatják kedvenc életképeiket is. A Monterey Bay Aquarium webkamerája a víz alatti mélységbe csalogatja látogatóit; tengeri vidrák és pingvinek mellett medúzák rendkívül változatos pulzálását lehet követni.

Ugyancsak az orvvadászok elleni küzdelemben vesz részt a Twentei Egyetem, ahol egy kutatócsoport a mozgás­érzékelők technológiáját ötvözte a gépi tanulással, hogy alaposan megismerhessék a vadon élő állatok reakcióit a közvetlen fenyegetések idején. A ki­fejlesz­tett érzékelők segítségével mérhetővé és vizsgálhatóvá vált a vadon élő állatok emberek jelenlétére adott reakciója, különféle mozgásminták észlelése által. Az állatokra rögzíthető szenzorok minden mozgással kapcsolatos információt – hirtelen irányváltás, sebesség csökkenése vagy növelése – gyűjtenek, a mesterséges intelligencia pedig osztályozza az adatokat, majd egy mobil- vagy műholdas hálózatra továbbítja. Az érzékelő tizenegy különböző mozgás­mintát képes megkülönböztetni, így nem­csak a veszély­hely­zetre hívja fel a figyelmet, de egyúttal abban is segít a természet­védelmi szak­embereknek, hogy az érintett fajok ökológiai igényeit jobban megértsék.

Az etetőkre szerelt Birdsy AI nevű mesterséges intelligencián alapuló rendszer az Észak-Amerika és Európa területén élő madarak és vadon élő állatok felismerésére képes. A HD 1080p felbon­tá­sú, másodpercenként 30 képkocka sebességű kamera önműkö­dően aktiválódik, amikor élőlények közelítik meg az etetőt. Az intelligens infravörös éjjel­látóval az éjszakai állatok mozgása is megfigyel­hető. A beépített mikrofon hangokat is rögzít, és a kamera kézi meg automatikus fókuszálással is rendelkezik. Az alkalmazás élő köz­vetí­tésre is képes, ugyanakkor rövidebb videó­kat külön is le lehet menteni, és az ugyan­azon fajról készített felvételeket külön mappákba is rendezhetjük, sőt még dátum szerint is kereshetünk a rendszerben. A legérdekesebb videókat vagy képeket egyetlen gomb­nyomással a közösségi média felületein is megoszthatjuk.

A Wildlife Conservation Society is komoly eredményt ért el Kínában a közösségi média használatával. Mint ismeretes, a kínaiak körében rendkívül nagy népszerűségnek örvende­nek az elefántok agyarából készített termékek. A szerve­zet kampányával arra az egyéb­ként egészen egyszerű tényre hívta fel a figyelmet, hogy az elefántcsont dísz­tár­gyak és az ormányo­­sok kipusztulása között közvetlen összefüggés van. A kampány­ban végül több mint 8000 kínai írt alá egy petíciót az elefántcsont-kereskedelem ellen, és közel 235 millióan beszéltek róla a közösségi oldalakon és a hagyományos médiumokban. Természetesen a cikkben felsorolt kezdeményezések és fejlesztések apró lépésnek számí­ta­nak a bio­diverzitás helyreállításához vezető úton.

Az Arizonai Egyetem kutatásai szerint a növény- és állatfajok egyharmada ötven év alatt eltűnhet, körülbelül egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás a következő néhány évtizedben. Az egyértelmű, hogy a technológiai fejlődés a természetvédelem szolgálatába állítható. A korszerű eszközökkel pontosan lehet monitorozni, hogyan élnek, hol járnak az állatok, és milyen mintázatok figyelhetők meg az életükben. Ezeket az információkat hatékonyan fel­használva veszélyeztetett állatfajokat menthetünk meg. Néha nem kell sokat tenni hozzá, olykor egy figyelem­felkeltő poszt, egy jól sikerült pillanatfelvétel is elég lehet ahhoz, hogy beindítsunk egy pozitív folyamatot.•