2014. január 9.

Szerző:
Szegedi Imre

Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. • rhk.hu

Haladnak a radioaktívhulladék-kezelési programok

Százhatvan konténer, azaz 1440 hordó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék felszín alatti végleges tárolását oldotta meg eddig a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit (RHK) Kft. a 2012 decemberé­ben átadott bátaapáti tárolóban. A társaság ezzel párhuzamosan a nagy aktivitású paksi hulladék végleges tárolójának majdani helyét keresi, ennek érdekében tervez kutatómunkákat a Nyugat-Mecsekben.


„Két tárolókamra elkészült, két újabb kialakításához pedig hamarosan hozzákezdünk a Tolna megyei Bátaapátiban található Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló felszín alatti létesítményében. A tároló amellett, hogy évszázadokra biztosítja az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kis és közepes aktivitású hulladékainak biztonságos elhelyezését, méltán kivívta a nemzetközi nukleáris szakemberek, illetve a nagyközönség elismerését is, akik nagy számban látogatják a létesítményt. A telephelyen eddig nyolcvanezer ember fordult meg” – mondta dr. Kereki Ferenc, az RHK Kft. ügyvezető igazgatója a társaság 2013. decemberi évértékelő tájékoztatóján. A föld alatti tárolóban elhelyezett 1440 hordónyi hulladék mellett további 2520 kis és közepes radio­aktivitású hulladékkal teli hordó található az úgynevezett technológiai épületben. Az ügyvezető igazgató szerint újfajta hulladékcsomagolási technika bevezetésével, illetve az eddig tervezettnél hosszabb föld alatti tárolóhelyek építésével jelentősen, 19-20 milliárd forinttal csökkenthetők az építési költségek.

Dr. Kereki Ferenc

A nagy aktivitású hulladékok elhelyezésével kapcsolatban jelenleg a Nyugat-Mecsekben terveznek kutatómunkákat. Az elképzelések szerint 2014-ben kutatófúrásokra kerülhet sor; a Baranya megyei Boda mellett található agyagkő kiváló vízzáró tulajdonsága szól a helyszín mellett. A tervek szerint 12 mély- és két sekélyfúrást végeznének el a következő kutatási fázisban, a 14 fúrás összesített hossza pedig több mint 10 kilométer lenne. A legmélyebb fúrások 1300-1600 méter mélyre hatolnának le, a kőzet elemzéséhez a felszínen tervezett kutatóárok hossza pedig egy kilométer hosszúságot tenne ki. Ennek a programnak a végső célja, hogy a jelenlegi fázisban folyó munka eredményeként eljuthassanak a telephely kiválasztását előkészítő munkák megkezdéséig. A végleges tároló befogadására alkalmasnak tűnik az agyagkő, ám dr. Kereki Ferenc szerint a szóba jöhető 87 négyzetkilométeres térséget szeretnék belátható időn belül 10 négyzetkilométeresre szűkíteni. Egy ilyen tároló megépítése 40-50 év múlva várható – a döntésbe nemzetközi szakértőket is bevonnak.

A felszín alatti nagy aktivitású tárolókamrák tervezett kialakítása

A nagy aktivitású hulladékkal kapcsolatos program végrehajtására több évtized áll még rendelkezésre, ugyanis addig az atomerőmű szomszédságában található Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) nyújt biztonságos elhelyezést az elhasznált fűtőelemeknek. Itt jelenleg 7687 kazettát tárolnak 20 kamrában, és a modulszerűen bővíthető létesítményben négy újabb kamra építését kezdik meg 2014-ben. Ezen a telephelyen is új megoldással szeretnének előállni. A létesítmény kedvező hőtechnikai adottságait kihasználva lehetőség nyílik az egy kamrában tárolható kiégett fűtőelemek számának további növelésére. A több mint 10 éve a KKÁT-ban tárolt kazetták létesítményen belül történő áthelyezésével elegendő hely marad az atomerőműből érkező – minimálisan hároméves pihentetésű – kiégett fűtőelem-kazetták fogadására. Ha ez megvalósítható, akkor elképzelhető, hogy az eddig tervezett 36 helyett 33 kamrában is elhelyezhető az atomerőműben keletkező fűtőelem-mennyiség. Ez anyagilag is előnyös megoldás lenne, mert egy négy kamrát magába foglaló modul 8-9 milliárd forintba kerül.

A nem atomerőművi eredetű, tehát az úgynevezett intézményi – az egészségügyből, a kutatásokból és az iparból származó – radioaktív hulladékokat a püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolóban helyezik el. Ennek a létesítménynek a fejlesztése is zajlik, a munkák jelentős részét már elvégezték, jelenleg a diszpécserközpont korszerűsítése és a laborépület átalakítása folyik. 2013-ban 20 köbméternyi ilyen jellegű anyagot helyeztek el a telephelyen.

Az RHK Kft. programjainak megvalósításához a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap nyújt fedezetet, amelynek legnagyobb befizetője a Paksi Atomerőmű. A 2014-es esztendőben várhatóan mintegy 5,8 milliárd forintnyi beruházást hajthat végre a társaság. (A Paksi Atomerőmű befizetéséből élő alapban 2013 végén 205 milliárd forint volt.) Az RHK Kft. nagy hangsúlyt fektet arra, hogy folyamatosan kapcsolatot tartson a telephelyek környékén élőkkel. A felmérések szerint ez irányú munkájuk hatékony, hiszen a telephelyek társadalmi elfogadottsága igen magas.

---------------

Tizenöt évvel ezelőtt egy barakképületből indult a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. Hova jutottak? – erről és a közeljövő terveiről dr. Kereki Ferencet, az RHK Kft. ügyvezető igazgatóját kérdezte magazinunk az évértékelő tájékoztatót követően.
– Az induláskor alig hatvanan voltunk – döntően az atomerőmű szakembereiből állt a csapat –, jelenleg kétszázan dolgozunk a három telephelyen és a budaörsi központban. A kezdetekben nem volt könnyű, és most sem az, de mégis jobb a helyzet, mert a jogszabályok egyértelműen rögzítik a feladatainkat, lehetőségeinket. Időközben megépült a bátaapáti tároló, előzetes kutatásokat folytatunk Bodán, működtetjük a püspökszilágyi és a paksi radioaktív hulladékok tárolására alkalmas telephelyeinket is. Komplexebb lett a munkánk, mivel több olyan feladatot átvettünk, amit eddig külsős cégek végeztek el. A cél egyértelmű: magas színvonalon végezni a felelősségteljes munkát.

Jó pár évvel ezelőtt jártam a püs­pök­szi­­lágyi telephelyen, ahol azt mondták, hogy a tároló betelt. 2013-ban ellenben 20 köbméternyi kis és közepes radioaktivitású hulladékot tudtak elhelyezni. Mi történt ott az elmúlt tizenöt évben?
– 2005-ben a tárolómedencék megteltek, az újabb hulladékszállítmányok fogadásához az üzemi épület pinceszintjén kialakított átmeneti tárolóteret használtuk. A magyarországi intézményekben a jövőben keletkező hulladékot azonban el kell helyezni, ezért meg kellett teremteni a térfogatbővítés lehetőségét. A telephelyen elhelyezhető hulladékmennyiség úgy is növelhető, hogy újabb tároló- és elhelyezési kapacitást nem építünk ki, hanem a meglévő tároló­tereket hatékonyabban használjuk ki. Ennek érdekében 2007 és 2009 között négy, az 1980-as években lezárt tárolómedence felnyitásával több mint 200 köbméter hulladékot emeltünk ki, majd a szétválogatás és átcsomagolás után a tömöríthető hulladékot préseltük. A „történelmi” hulladék megfelelő kezelésével a meglévő tárolóterületen belül jelentős szabad kapacitást nyertünk. 2010 és 2013 között a „történelmi” hulladék kezelésére egy nagyobb volumenű programot készítettünk elő, amely 2014-ben a megfelelő sugárvédelmi és környezetvédelmi engedélyek birtokában megindulhat. Jelenleg 400 hordó fogadására alkalmas helyünk van, ami nagyjából 100 köbméternyi térfogatot jelent. A program befejezése esetén a teljes tárolókapacitás 30-40 százaléka felszabadul, ennek köszönhetően akár 2062-ig fogadhatunk itt hulladékot.

Hulladékcsomagok átvétele

A kiégett fűtőelemek paksi átmeneti tárolójában felkészültek az üzemidő-hosszabbítással összefüggő igénynövekedésre?
– A jelenlegi területen húsz modulépület készült el eddig, és hamarosan megkezdődik további négy tároló építése. Ezen a telephelyen harminchárom kamramodul építhető fel. Ezt követően új területet kell venni, ám elképzelhető, hogy a kapacitásnövelés révén erre nem lesz szükség. A koncepciót meghatároztuk, de még számos kérdésre választ kell adni, mire elindulhat az új típusú betárolás.

Bátaapáti a jelenleg működő négy paksi reaktorban keletkező kis és közepes radioaktivitású, illetve az atomerőmű leszerelésekor keletkező hulladék fogadása mellett a tervezett új atomerőművi blokkok hulladékainak fogadására is alkalmas lesz?
– Egy adott terület áll rendelkezésre a föld alatti tárolókamrák kialakítására. Ha a jelenlegi területen biztosítani tudjuk a keletkező hulladék elhelyezését, akkor nincs tennivaló. Ha nem, akkor a jelenlegi teleptől délre található egy másik – minden szükséges minősítéssel rendelkező – alkalmas helyszín. Nem kell újabb felszíni épület, a föld alatt folytathatjuk a gránitban a munkát.

Hol tartanak Bodán a munkák?
– Feltáró munkát végzünk egy olyan földtani környezetben, amely elvileg alkalmas lehet – de kiderülhet, hogy a vizsgált agyagkő mégsem felel meg minden feltételnek – a nagy aktivitású atomerőművi hulladékok végleges elhelyezésére. Nagyon sok idő telik még el addig, amíg pontosan meg lehet mondani a helyszínt és az építés költségét.

Pakson és Bátaapátiban is költségcsökken­tő megoldásokon gondolkodnak. Ez a saját programja, vagy kormányzati elvárás?
– A kettő szerencsés találkozásáról beszélhetünk, bár leginkább az erőmű, mint befizető részéről jelentkezett ez az elvárás, úgy gondolom, teljes joggal. Bátaapáti kivitelezésében részt vettem, már akkor javasoltuk kollégáimmal együtt a földtani környezethez jobban alkalmazkodó kamraelrendezést. Ehhez társult az erőművi kollégákkal együtt kidolgozott új hulladékcsomagolási technológia, amelynek elfogadtatása után évente egymilliárd forinttal kevesebb pénzt kell az atomerőműnek befizetni a működése során 2013-tól a nukleáris pénzügyi alapba.

Az idei év elejétől a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap forrásainak felhasználásáról nem az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) dönt, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM). Nem jelenthet ez a váltás gondot a programok finanszírozásában?
– Nem. Továbbra is megmarad az a szakmai testület, amelynek a különféle koncepciók, programok minősítése a feladata. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alapról való rendelkezés joga pedig eddig is a minisztert illette meg, az OAH csak kezelő volt. Január 1-jétől az alapkezelés is az NFM-hez kerül. Remélem, az átvétel zökkenőmentes lesz.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka