Kép: Depositphotos/jukai5

Idén márciusban közel harminc ország 145 alkotása szállt versenybe Budapesten a legjobb, mesterséges intelli­gencia segítségével készített rövidfilm címért. Hazánk­ban első alkalommal rendeztek MI-fókuszú nemzet­kö­zi fesztivált, amelyre öt – látvány-, dokumentum-, kí­sér­leti film, videóklip és vegyes művészeti alkotás – kate­gó­riá­ban, maxi­mum 15 perces, legalább a mű felében mesterséges in­telligenciával készült alkotásokkal lehetett nevezni. A ma­gyar alkotók mellett a többi között Kanadából, Ausztráliá­ból, valamint Svédországból is küldtek filmeket profi és amatőr rendezők egyaránt. A szakértők körében konszenzus van arról, hogy a fiatalabb generá­ció tagjait már egyre ke­vésbé érdekli, hogy egy nemzet­közi­leg elismert rendező moziját vagy egy teljesen ismeretlen feltörekvő, MI bevonásával készült filmjét látják. A hangsúly az alkotás hangulatán, a történetmesélés dinamikáján és a látványos megoldásokon van.

A mozi jövője

„A mesterséges intelligencia megjelenése valóban hatalmas lehetőség a filmipar számára. Ez az új helyzet kinyitotta a kapukat a független filmesek és a tehetséges kisebb csapatok előtt, akik nem rendelkeznek komolyabb tőkével az ötleteik megvalósításához” – hívta fel a figyelmet az egyik legnagyobb változásra Kondacs András. Mint fogalmazott, a világon egyre népszerűbb MI-filmfesztivá­lok üzenete egyértelmű: a technológia nemcsak a film­készítés költségeit csökkenti, hanem teljesen új dimenzió­kat nyit meg a kreativitásban és a történetmesélésben. Emellett felgyorsítja és drasztikusan megváltoztatja az alkotói folyamatot, lehetővé téve a képalkotóknak, hogy újraértelmezzék a hagyományos művészeti technikákat a határok feszegetésével. Saját tapasztalataira hivatkoz­va a filmrendező arra is kitért, hogy ma már olyan dolgokat ké­pesek megvalósítani, amiről két-három évvel ezelőtt még álmodni sem mertek volna. Természetesen egy egész estés filmet továbbra sem lehet fillérekből megvalósí­tani, de a nagy filmstúdiók évtizedes hegemóniáját megtörheti az MI. Ne feledjük, a művészeti ágak esetében messze a filmipar a leginkább eszköz- és forrásigényesebb. A stúdióvezető véleménye szerint Hollywoodnak mindenképpen figyelnie kell, mert a mozi jövője már itt „kopogtat” a vásznon.

Egy egész estés filmet továbbra sem lehet fillérekből megvalósítani, de a nagy filmstúdiók évtizedes hegemóniáját megtörheti az MI.

Hogy miben lehet a filmes szakma segítségére a mesterséges intelligencia? Az egyszerű válasz: szinte mindenben. De nézzük a részleteket. 

A mesterséges intelligencia időt és energiát takaríthat meg a vágás folyamatában, valamint a felvételek retusálásakor, és hatékony támogatást jelent a látványos speciális effektek létrehozásában is, ami ráadásul az utómunkálatokat is csökkenti. (Kép: Depositphotos/Gorodenkoff)

Segítséget nyújthat a meglévő forgatókönyvek elemzésében, továbbdolgozásában. A technológia egyszerűsítheti a gyártás előtti folyamatokat is, mint például a szereposztás elkészítése vagy a forgatási helyszínek felkutatása. Emellett időt és energiát takaríthat meg a vágás folyamatának, valamint a felvételek retusálása során, és hatékony támogatást jelent a látványos speciális effektek létrehozásában is, ami ráadásul az utómunkálatokat is csökkenti. A jelene­tek zenéit is megkomponálja a gépi intelligencia, vala­mint a technológia a hangok utánzását is forradalmasítja. De az MI nem csak a filmkészítés folyamatában van jelen: képes elemezni a közönség érdeklődési preferenciáját, és optimalizálja a forgalmazási stratégiát is. Mindezek ismeretében jogosan merülhet fel a kérdés, vajon továbbra is művészetként tekinthetünk-e a filmkészítésre. Kondacs András ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az alkotás folyamatában eddig is gyakran támaszkodtak a technikai eszközökre, programokra és szoftverekre, az MI-re pedig csupán egyfajta kreatív társként lehet tekinteni, hiszen a mesterséges intelligenciának nincsenek önálló tervei és ötletei. „Nagyon hatékonyan kell instruálni ahhoz, hogy megteremtsük egy inspiráló brainstorming lehetőségét vele” – fűzte hozzá a rendező, azt azért elismerve, hogy valóban komoly segítségnek számít, ha az a bizonyos kreatív társ éppen Martin Scorsese vagy Francis Ford Coppola stílusában ad tanácsokat.

Kik aggódhatnak?

A filmes szakma érzékenyen reagált a filmipart átalakító fejleményekre. Tavaly hónapokon át tartott Hollywood történetének egyik leghosszabb sztrájkja, amelyet a 160 ezer szakembert tömörítő Amerikai Televíziós és Rádiós Művészek Szövetsége (Screen Actors Guild-American Federation of Television and Radio Artists; SAG-AFTRA), valamint az Amerikai Írók Céhe (Writers Guild of America; WGA) hirdetett meg. A forgatókönyvírók elsősorban a fizetésük miatt aggódtak, a színészek pedig a digitális hasonmások elterjedése ellen emelték fel a hangjukat. A forgatókönyvíróknak végül egyebek között azt sike­rült elérniük, hogy rájuk bízzák, milyen módon használ­ják a technológiát, a stúdiók meg nem adhatnak átdolgozásra egy forgatókönyvötletet, ha azt az MI kreálta, illetve ha mégis, arra külön fel kell hívniuk az író figyelmét. A stúdióknak a színészeket is tájékoztatniuk kell, amennyiben mesterséges intelligencia reprodukálja őket, és ennek felhasználásakor kompenzáció is jár nekik.

Kondacs András meglátása szerint Hollywood a megállapodásokkal abszolút képtelen volt pontot tenni az ügy végére. „Egész egyszerűen nem jó az irány, el kell fogadni, hogy paradigmaváltás van a filmiparban” – szögezte le. A stúdióvezető úgy vélekedik, hogy egy tízes skálán tízes szinten érinti a vágók, a narrátorok és forgatókönyvírók munkáját, a rendezők jövőjét azonban jóval kevésbé befolyásolja a technológia. Ma még nem tudni, mikor jutunk el arra a szintre, hogy szintetizált hangok vegyék át az uralmat teljesen a mozivásznon, ugyanakkor akad néhány olyan helyzet, amikor segítséget jelenthet a hangok scannelése. James Earl Jones hozzájárult ahhoz, hogy az MI felhasználja az általa eljátszott korai Darth Vader-felvételeket, hogy a jövőbeni Csillagok háborúja sorozatokban is az „ő” orgánumával találkozhassanak a nézők. 

És ha már hangok. Kondacs egy másik, sokakat megosztó újítást is megemlített a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. A Los Angeles-i Channel 1 nevű startup olyan hírszolgáltatást fejleszt, amelyet gép által létrehozott műsorvezetők mutatnak be.

Kérdés, hogy a nézők tudnak-e bízni a hírszolgáltatásban, amikor majd a mesterséges intelligencia által generált híreket egy gép által létrehozott műsorvezető közvetíti. (Kép: Depositphotos/jacquesdurocher)

A tulajdonosok még az idén tervezik bevezetni az MI által generált híreket egy streaming TV-csatornán. A filmrendező szerint ez ügyben az egyik legnagyobb kérdés az, hogy a nézők olyan szinten képesek lesznek-e bízni a jövőben a mesterséges intelligencia által közvetített hírekben, mint azokban, amelyeket hús-vér emberektől hallanak.

El kell fogadni, hogy paradigmaváltás van a filmiparban.

Az Animatiqua stúdió vezetője kitért arra is, hogy a statiszták és a dublőrök helyzete sem könnyű, ugyanakkor ez a jelenség nem új keletű, hiszen az 1990-es évektől kezdve a digitális megoldások bevezetésével már számos jelenetet forgattak le emberek bevonása nélkül. Mint emlékeztetett, a szakma erős ellenérzéssel fogadta, amikor 1996-ban bevezették a „legjobb vizuális effektusok” ka­te­góriát az Oscar-díj-átadó gálán, ma azonban már teljesen elfogadottnak számít.

„A filmes szakma – szinte minden más szakmához hasonlóan – egy életen át tartó tanulás. Akik képesek felismerni a technológiai fejlődés jelentőségét, akik képesek használni az újításokat, azoknak nem kiváltja a munkáját, hanem csak módosítja” – jellemezte a helyzetet Kondacs András, aki a Photoshop megjelenését hozta fel példaként. Azok a grafikusok, akik nem kezdték el használni a programot, előbb hátrányba kerültek, aztán a periféria szorultak, végül el is vesztették az állásukat. „Most is forgathatnánk super 8-assal, de nem lennénk versenyképesek, és a technológia felgyorsulásának eredményeként ma már azok fognak lemaradni, akik »csak« digitális technológiát használnak MI nélkül” – jegyezte meg ironikusan. Jól érzékelteti a változás gyorsaságát, hogy David Fincher A zodiákus című, 2007-es thrillere volt az első, teljes egészében digitálisan készült film.

Napjainkban is lehetne super 8-assal forgatni, de nem lenne versenyképes, ám a technológia felgyorsulásának eredményeként ma már azok is lemaradnak, akik csak digitális technológiát használnak MI nélkül. (Kép: Depositphotos/ponsulak)

Az Animatiqua stúdió vezetője szerint nehéz pontosan meghatározni, mikor kezdődött az MI és a filmipar kapcsolata, ugyanis a legtöbb ilyen típusú fejlesztés nem volt sosem publikus, de minimum egy évtizede már elindult a közös munka. Mint mondta, minden bizonnyal a streaming platformok kevésbé szembetűnő adatalapú elemzései és ajánlói voltak az első fecskék, a gyártási folyamatokban pedig az elmúlt néhány évben érzékeltünk jelentős térnyerést. Kondacs András a legnagyobb problémának a szabályozás hiányát tartja. Jelenleg mindenki nagyjából azt csinál, amit akar, és ezt a folyamatot a hetente megjelenő újabb és újabb lehetőségek miatt szinte lehetetlen kontrollálni.

Jó példa erre a Netflix egyik dokumentumfilmje, amely a mesterséges intelligencia által generált képek használata miatt vált vizsgálat tárgyává. Az Ontario állambeli Markhamban Jennifer Pan 2010-es, borzongató gyilkossági ügyét feltáró, Mit követett el Jennifer Pan című alkotás állítólag olyan képeket tartalmaz, amelyeken a digitális manipuláció egyértelmű jelei láthatók. „Ez a felfedezés vitát váltott ki a mesterséges intelligencia alkalmazásának etikai vonatkozásairól a valódi bűnügyi történetek elmesélésében, ahol a hitelesség és a pontosság a legfontosabb” – mondta Kondacs András. A kritikusok szerint az ilyen változtatások meghamisíthatják a nézők képét a dokumentumfilm alanyairól, és így torzíthatják a véleményüket a valódi eseményekről. A Netflix egyelőre nem reagált hivatalosan a vádakra, emiatt a dokumentumfil­mes közösségen belül teret enged a találgatásoknak, vi­táknak. A stúdióvezető szerint a válasz hiánya rávilágít arra is, hogy a technológia dokumentumfilm-készítésben való felhasználását illetően egyértelműbb irányelvekre és szabványokra van szükség.

Túl gyors a fejlődés?

A filmipar átalakulásának súlyát mi sem jelzi jobban, mint hogy olyan piacvezető technológiai vállalatok, mint az OpenAI, a Google és a Meta is saját fejlesztésekkel jelentek meg. „Hatalmas a küzdelem a piacvezetői pozícióért, és ebben a versenyben még a nagy hollywoodi filmstúdiók sem tudnak labdába rúgni” – jegyezte meg a filmrendező, aki szerint éppen ezért majd ők lehetnek azok, akik a leghangosabban követelik a szigorú szabályozásokat. Jelenleg azonban mindenki sodródik az árral, a szakma meg hatalmas érdeklődéssel várja a világ első, teljesen mesterséges intelligencia által generált egész estés filmjét. A nyáron bemutatásra kerülő Next Stop Paris című romkom (romantikus komédia – a szerk.) profi szinkron­színészekkel és eredeti forgatókönyvvel készült, míg a képi világot a mesterséges intelligencia eszközeivel generál­ták. Kondacs Anrás szerint, ha ekkora gyártási idejű fil­met – ami egy ilyen produkció esetén nem is számít hosszúnak – valaki megpróbál az MI technológia segítsé­gé­vel megalkot­ni, annak valószínűleg fiaskó lesz a vége egy jó darabig. A film elsősorban vizuálisan fog csalódást okoz­ni a né­zőknek. A magyarázat a fejlődés ütemében kere­sen­dő.

Ami az „MI őskorában” komoly eredmény volt, az alig egy évvel később már elavultnak számít.

A 2023-ban indult forgatás kezdete óta hi­he­tet­­len minőségbeli ugrást ért el a technológia. Ami az „MI őskorában” komoly eredmény volt, az alig egy évvel később már elavultnak számít. A filmrendező végül azt emelte ki, hogy ahogy az MI-programok tovább fejlődnek és újak formálódnak, továbbra is nagy léptékű változáso­kat – amelyek az alkotókat és a fogyasztókat egyaránt érintik – fogunk tapasztalni a mozivásznon és a televízióban. Nézőként egyetlen kellemes feladatunk van. Hátradőlni, és élvezni a technológiai újításokat.•

Címlapkép: Kép: Depositphotos/jukai5