Két évtizede a feleségem is kísérletezett patkányokkal. Témavezetője irányításával az ópioid receptorok jelátviteli folyamatait vizsgálta – patkányok segítségével. A kutatás egy bizonyos szakaszában a patkányok agyából membránpreparátumot kellett készíteni – amihez a rágcsálót le kellett fejezni. Ezt a műveletet egy férfi kollégára bízták. De a végeredmény mégis egy állat elpusztítása volt. Magyarázta nekem, hogy ezek kimondottan laboratóriumi kísérletekre tenyésztett állatok, meg sem születnének, ha nem lenne rájuk itt szükség. Akkor sem tetszett a módszer, most sem tetszik, de beláttam, hogy szükség van rá. És nem csak az ember miatt. Az állatvilág is profitál ezekből a kísérletekből – gondoljunk csak az oltóanyagokra, amelyekkel egy állatbetegséget megelőznek, vagy a megbetegedett példányokat gyógyítják.
Azóta sokat fejlődött a világ, egyre több helyen léteznek alternatív módszerek, egyre kevesebb kísérleti állatra van szükség. De még nem lehet meg nélkülük az orvostudomány, a genetika, a biológia, az állatorvos-tudomány. Nem is állt a teljes tiltást célzó kezdeményezés mellé az Európai Bizottság, mert ha támogatja, azzal versenyhátrányba hozza a kontinenst. Meg értelme sem lenne, hiszen sokkal nagyobb lenne a kár, mint a haszon. De a kezdeményezés kellően nagy visszhangot kapott ahhoz, hogy ismét felhívja a figyelmet az állatokkal kapcsolatos kísérletekre. Vagy úgy általában, az állatokhoz való kapcsolatunkra.
Egy jelentés szerint a hazai kutatóhelyeken évente 400-600 kutyát használnak fel kísérleti célra. Sok. Ugyanakkor 120-150 ezer kóbor kutya kutat naponta élelem után, közülük évente 30-40 ezer pusztul el.
És ez nem sok? Bárcsak ott tartanánk, hogy csupán a kísérleti állatok életéért kell aggódnunk. Amíg ettől messze vagyunk, addig hasznosabb és életszerűbb célokat tűzzünk ki. Azt bizton támogatja az Európai Bizottság, a tudomány, a közvélemény – meg a józan ész.•
