2015. január: jegyzet, portré, elektronika, robotika, tudomány, innováció, automatizálás, építés, hulladékgazdálkodás, atomenergia, megújuló energia, zöldkörnyezet, it
2015. január 8.

Szerző:
B. Szabó Edina

eSport vagy játék?

Kivételes beszélgetésben volt részem két interjúalanyommal. A végére kibontakozott előttem valamiféle nagy, összetartó közösség képe, amelyben az egyetemistától a menedzserig, a fejlesztőtől a maratoni futóig mindenki megtalálja a helyét.


Ráadásul mindenki a maga hőse, egyenlőség van és csapatjáték, ha éppen arra van szükség, taktika és igazságosság, no meg fair play. Szkeptikus voltam addig én is, ha „főállásban” PC játékokkal bíbelődő embe­rekről esett szó, megértően hümmögtem csak, nem értettem, hogy tud valakit ennyire beszippantani egy virtuális mese, amelyet ráadásul mindig elölről kell kezdeni. Aztán magamba szálltam, mert beláttam, hogy hiszen én is órákig tudok egy „nyomozós” játék előtt ülni, vagy egy szimulátor előtt újra és újra földbe csapódni és hisztizni mondjuk a légáramlatok miatt, majd újra nekiindulni – csak még egyszer. És mivel a környezetemben többen is bevallottak legalább időszakos függőségeket, gondoltam, ideje feltárni a legismertebb és legnépszerűbb letölthető játék táborának hátterét. No, nem minden részét, maradjon a közösségben varázslat, de két nyílt területére benézünk: a csapatépítő, az edző gondolataiba és a kommentátor munkájába – ők az eSport magyar történetébe kapcsolódva mára már annak formálóivá is váltak.

All-Star Paris 2014 – nemzetközi meghívásos League of Legends verseny

A csapatépítő edző – Ne a gép határozza meg a tudatot!

Mihály Zalán játékosból lett edző, és ahogyan ő fogalmazott, mindig is agyas játékos volt, így számára a legkevésbé sem okozott gondot amellett taktikákról és csapatépítésről gondolkozó edzővé nőni.

Melyek az eSport hivatalos játékai?

– A hivatalos nemzetközi eSport – azon belül a szabályokat diktáló Egyesült Államok és Dél-Korea – jelenleg két játékot fogad el, ezek a StarCraft 2 és a League of Legends (LoL – Legendák Ligája). A LoL az, amelyikben játszom én is, és most már edzőként is részt veszek a versenyeken, illetve hivatalosan is ez büszkélkedhet a legtöbb versenyjátékossal a világon.

Több ország is fejleszti kifejezetten ezt a játékot, illetve a profi szintű versenyek lebonyolítását. Így aztán például Németország, Franciaország, Anglia vagy Spanyolország közreműködésének köszönhetően Európával kiegészülve immár három kontinensen rendeznek bajnokságot. Pontosan olyan megmérettetés ez is, mint a legtöbb sportágban: két idény van egy évben, tavasszal és nyáron. Ezeken a bajnokságokon óriásiak a pénznyeremények, és itt az a csúcs, ha valaki hazaviszi a kupát. Az európai versenyeken csak az első két helyezett csapat kvalifikálhatja magát a világbajnokságra, ahova általában Amerikából is kettő, de Ázsiából már 5-6 csapat képes kijutni. Ázsiában nagyobb tömeg indul, ott kontinensen belül is van területi bontás.

League of Legends
A nemzetközi játékosközösséget és óriási üzleti hátteret magáénak tudó játék – a Riot Games fejlesztésében – majd egyévig tartó tesztelés után, 2009. október 27-én került piacra. Az eSport kifejezés tulajdonképpen annak köszönheti létrejöttét, hogy az alapjaira az elmúlt öt évben profi verseny, világbajnokság épült. Olyannyira profi, hogy az Amerikai Egyesült Államokban hivatalosan is sportnak tekintik, játékosai sportösztöndíjat nyerhetnek, a bajnokságokra beutazókra pedig külön vízumszabályok érvényesek.
Maga a LoL egy valós idejű stratégiai játék, többjátékos csatamező, ahol a pályákon végighaladva kell teljesíteni a kitűzött célt. Jelenleg hat kategóriában körülbelül 120 hőskarakter választható, és négy pályát kell teljesíteni a győzelem megszerzéséhez. A játékosok, vagyis az Idézők egy Hőst tudnak irányítani az egész játék folyamán, a cél pedig a Nexus elpusztítása, a Tornyok lerombolása.
A csapatok három- vagy ötfősek – a bajnokságokon általában ötfős csapatok indulnak, a versenyekre bárki nevezhet, de bizonyos versenyekre csak azok a csapatok jutnak el, amelyek már teljesítettek. Vagyis minden alkalommal feljebb és feljebb kell jutni a szinteken. Az öt alapdivízió a Bronz, az Ezüst, az Arany, a Platina, a Gyémánt, most vezették be a Mestert, a legmagasabb szint neve pedig Challenger.

Amellett, hogy a közel ötmillió dolláros fődíjat is fantasztikus lehet megnyerni, a já­té­kosok számára az igazi cél az, hogy elvigyék a kupát, és vele együtt megszerezzék a dicsőséget. Mint a fociban. Ez a világon eddig három csapatnak sikerült, két koreai és egy európai együttes volt a legjobb. A leg­elsőt egy európai gárda nyerte, bár akkor koreai csapat még nem indulhatott a vébén. Az akkori csapatok összeállítása állandó volt, a játékosok nem cserélődtek alkalmanként, mint ahogyan a digitális játéktérben az lenni szokott, és különböző országokból álltak össze egy csapattá. Akkor még gyerekcipőben járt a versenyzés, a játékosok csak játszottak, és közben felállítottak egy csapatot. Aztán megjelentek különböző szponzorok, és lett egy menedzserük vagy egy edzőjük, aki vezette őket. Annak idején ennyiből állt a nemzetközi verseny.

Most pont itt tartunk Magyarországon, kijelenthetjük, hogy nincs hazai eSport. Nincsenek a szó szoros értelmében vehető csapatmenedzserek, olyanok, akik képesek érdemben segíteni a csapatok előrébb jutását vagy szponzorszerzését. Még nem alakult ki az üzleti háttér, nincs olyan csapat, amelyik cégszerűen vagy egyesületben játszana, így az anyagi támogatás ki is merül a törvényes keretek között felhasználható kereskedelmi szponzorálásban. A magyar megnyitóünnepség és a legutóbbi verseny után viszont úgy tűnik, valami megmozdult. Ennek a része az is, hogy – itthon elsőként – edzőként veszek részt mindebben.

Mit jelent edzőnek lenni egy eSport csapatban?

– Két edzőtípus különböztethető meg ezen a területen. Az európai/amerikai edző tipikusan az, aki átnézi az összes meccset, elemzi az ellenfél taktikáját, azután mindezt elmondja a játékosoknak, illetve ezek alapján eredményesnek gondolt stratégiát tanít a játékosoknak, akik annak taktikai elemeit begyakorolják. Ezt azért nem pártolom, mert ha a játékosoknak én mondom meg a taktikát, bár megtanulják, de nem fogják átlátni, így pedig nincs készségfejlesztés. Az ázsiai stílusú tréner azonban nemcsak edzője, hanem szinte apja is a srácoknak. Együtt nézik a meccseket, együtt elemeznek és együtt találnak ki taktikákat. És az edzők legtöbbször nem is nézik vissza a meccseket… Nézik élőben a játékosaikat, lelkesítik őket, csapatépítő tréningekre küldik, barátokká, családtagokká teszik őket. Az én célom is ez, szeretném megértetni, hogy a részvétel a fontos, nem az elsőség. Itt sem nyerhet mindenki, de a legjobbnak lenni, végigmenni a versenyeken a lehető legjobb tudásunk szerint éppen olyan fontos, mint az olimpián.

Természetesen mindenki arról álmodik, hogy megnyeri a világbajnokságot. De ezt is jobb úgy álmodni, és ha lehet, elérni, hogy négy olyan emberre támaszkodhatunk, akivel jóban vagyunk, akit ismerünk, akiben megbízunk. Ez sokkal felemelőbb, mint ha egy játék után mindenki megy a maga útjára, és a következő alkalommal akár már nem is ugyanaz az öt ember ül le ugyanabban a csapatban játszani. Sokkal felemelőbb a családdal megosztani a sikert. Edzőként erre szeretnék törekedni, hogy az út is sikerélmény legyen, ne csak az eredmény.

Ezek szerint megvan az az öt ember, akivel ezt a magyar csapatot létre lehet hozni?

– Igen, az elmúlt fél évben összejött egy olyan csapat, amelynél sikerült elérni a kívánt lelkesedést, és – bár kezdetben a játékosok nem voltak különösebben gyakorlottak és képzettek – rövid időn belül berobbantunk a köztudatba. Kicsit bután hangzó névvel ugyan (Pusztító 5), mégis sajátunknak és főleg csapatnak mondhattuk. Ennek köszönhető, hogy a gyakorlati háttér kezdetlegessége mellett is minden versenyen bejutottunk az első háromba, méghozzá elsőként. A csapattagok nem cserélődtek, együtt maradtak a teljes versenyidőszakban. A csapatok általában húsz vagy akár harminc tagot is számlálnak, és egy-egy versenyen az aktuálisan ráérő játékosok állnak fel csapatként. Mindig másképpen, anélkül, hogy ismernék egymást.

De azért egy versenyjáték során improvizálni, reagálni is kell. Számít-e ilyen esetben, hogy a csapattagok mennyire ismerik egymást?

– Nagyon fontos a közös gyakorlás. Amikor öt ember úgy mozog együtt a pályán, hogy ismerik a másik minden mozdulatát, és az ellenfél előáll egy új taktikával – amire például hazai csapatnál még sajnos, nem volt példa – bár okozhat meglepetést, „összeérett” játékosok esetében, ha az egyik belemegy egy bizonyos szituációba, akkor a másik négy is tudja, mit kell tenniük, mert ismerik egymás rezdüléseit. Az ellenfelet pedig ez a fajta magabiztosság is el tudja bizonytalanítani. Lehet, hogy nem látják egymás szemét játék közben, és hiányzik a fizikai reakció felismerése, de már a játékstíluson is érződik ez a fajta erő. Ez a csoda a nézőknek, a szurkolóknak is. Így aztán, ha két olyan csapat játszik egymással, amelynek tagjai nem ismerik egymást csapaton belül sem, akkor ez a csoda nem tud létrejönni.

Mitől tehetséges ebben a sportban egy játékos?

– A tehetséges játékosnak itt is több ismérve van. Alapvető, hogy mennyire ügyes valaki, vagyis mekkora és milyen készségekre tud támaszkodni bizonyos szituációkban, milyenek a reflexei, milyen gyorsan irányít, milyen gyorsan tudja kezelni a billentyűzetet. Ami szerintem igazából az egyik legmeghatározóbb jellemző és egy bajnok játékos igazi ismérve, az a lelkesedés. Az eSport esetében is keményen kell gyakorolni, ez határozza meg, kiből lehet profi játékos. Ugyanakkor edzőként mindig hangsúlyozom, hogy ugyanúgy, mint az offline sportágakban, itt sem szabad feláldozni a „másik életet”. Az egyetem, a munka, a társas kapcsolatok, vagyis a külső élet ugyanolyan fontos az egészséges eSportot űzők esetében is. És mivel a játékosok nagy része kiskorúként kapcsolódik be a LoL világába, nagyon fontos a szülői figyelem is, hogy ne a gép határozza meg a srácok mindennapjait.

A kommentátor (Streamer) – Egyedül nem megy

Hogy kiből lesz profi, és ki marad amatőr, de azért boldog játékos, azt a játék kezdetén valószínűleg senki nem tudhatja, ám bármelyik is az útja egy-egy Hősnek, időközben jó, ha eljutnak hozzá a hírek. Ráadásul szurkolók és nézőközönség nélkül a verseny nem verseny, ők ugyanolyan lelkesen „küzdik” végig a League of Legends pályáit, mint a profi versenyzők. És bizony, ezek a versenyek jó esetben ugyanúgy élőben nézhetők, hallhatók magyar nyelvű kommentárral, mint az offline sportágak meccsei. Hogy a digitális közös térben ki az, aki magyarul kommentál, „békeidőben” pedig hírt ad mindarról, ami érdekelhet egy játékost? Ugyanaz, mint általában a sportokban, csak itt úgy hívják: streamer, aki maga is játékosból, azaz Idézőből vált kommentátorrá. A magyar, egyelőre nem hivatalos LoL-kommentátorok ketten vannak, Fontos Dániel azt is elmondja, miért van ez így.

Mit takar a streamer kifejezés az eSportban?

– Tulajdonképpen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az eSporton, azon belül a League of Legends területén a hazai közösség egyik alappillére lehetek. Egyszerűen fogalmazva, minden információt megosztok, az pedig eljut több ezer játékoshoz. Ezen a felületen nemcsak a versenyekről, hanem általános hírekről is be tudunk számolni. A LoL esetében ez azt jelenti, hogy mindez specifikusan egy játékra fókuszál. A közvetítői népszerűséget annak köszönhetjük, hogy itthon jelenleg a legnagyobb húzójáték a LoL. Ezen belül minket itthon jobban ismernek, mint magukat a csapatokat, mert a csapatok összetételét, változékonyságát tekintve mi, kommentátorok stabilabbak, megismerhetőbbek, ha úgy tetszik, megszerethetőbbek vagyunk.

Hogy miért éppen ez a játék vált ilyen népszerűvé, arról sokféle magyarázat kering. A LoL egyik legfontosabb jellemzője, hogy tényleg teljesen ingyenes, a játék minőségét vagy az elérhető helyezést nem befolyásolhatja semmilyen valós pénzért vásárolt készség, maximum külső jelleget lehet változtatni, vagyis jó pénzért kinézhet másképp a hősöm. Egy egyszerű letöltés után bárki elindíthatja a játékot, és máris az Idézők szurdokában találhatja magát. A másik ugyanilyen fontos jellemzője, hogy a játéknak egy nagyon kedves, rajzolt, mondhatni aranyos, ezért aztán sok embernek tetsző a grafikája. Így itt – ha lenne – az 5–105 éves korig ajánlás valóban megállná a helyét.

Mekkora a hazai LoL-közösség?

– Hivatalos szám sajnos nincsen, de megközelítőleg 200 ezer játékosról, vagy annál is többről beszélhetünk, mivel napról napra többen csatlakoznak a közösséghez. A hírek publikálása után napi 31-35 ezer embert érünk el, azután pedig, ahogy terjed tovább, ez a szám egyre nő. Kijelenthetem, hogy a hazai mezőny 40 százaléka már biztosan hallott rólunk. A teljes képhez tartozik az is, hogy akik a játékon kívül más információra nem nyitottak, nagyon nehezen elérhetők. A játék kliens felületén megjelenő hírek – ahonnan a játékot el lehet indítani – rendkívül fontosak, de aki nem néz más oldalakat, YouTube csatornákat, nem blogol, nincs jelen fórumokon, az szinte láthatatlan. Eddig csak egy olyan rendezvény volt Magyarországon, amelyről kliensen belül sikerült elhelyezni információt, ez volt a legutóbbi verseny magyar megnyitóünnepsége. Nagy meglepetést okozott egyébként, mert az ott megjelentek legalább fele eddig amolyan „magányos farkas” volt, nem nyilvánult meg egyéb felületeken.

Mi a hagyományos és az eSport kommen­tátorok között a különbség?

– Az első és legfontosabb talán az, hogy a sportkommentátorok sokszor egyedül közvetítenek. Talán a hokiban vannak még párban, de a focit például itthon is majdnem mindig egyvalaki közvetíti. A nemzetközi példát követve mi mindig párban dolgozunk, ám külföldön a mostani szezonra már hármas kommentátori csapatok is megjelentek. A pároson belül a szerepek szerint van egy play-by-play kommentátor, aki folyamatosan azt darálja, hogy mi történik éppen a képernyőn. Ha van egy fontos esemény, mondjuk egy csata, annak minden pillanatát kommentálja. A párja a color kommentátor, az ő dolga az említett nagyobb események, csaták után – ezek alatt ő csöndben van – azok elemzése. Előfordulhat, hogy a meccs 2-3 lankásabb, nyugodtabb ütemű játékmenete alatt megpróbál belelátni a játékosok gondolkodásmódjába, a választott eszközök vagy stílusuk alapján. Ez utóbbi vagyok én. A hármas kommentátori csapatban számos variációt láttam már, a két típus variálódik, de mindkettőből legalább egy van a trióban.

Csak a virtuális térben dolgoztok együtt?

– Igen, bár egy-egy offline rendezvényen van alkalmunk „élőben” is reagálni egymásra. Sajnos az utóbbira ritkán van példa, pedig ez számunkra is egyértelműen élvezetesebb. Egyrészt a netes közvetítéseken mindenképpen torzul az adás, így a minőség is változó, másrészt élőben akár egy fejrándítással is tudunk jelezni egymásnak, ami még gördülékenyebbé teszi a munkát. Társammal, Német Ákossal lassan három éve közvetítünk együtt, és nyilván van még hova fejlődnünk. Jó lenne például, ha még több időnk jutna a felkészülésekre, és módunk a technikai hátterünk fejlesztésére.

A legutóbbi ilyen alkalommal, amikor a magyar megnyitóünnepségre kerestek kommentátort, világosan kiderült, hogy például a Riot hogyan épít fel egy megjelenést, színpadot, technikai hátteret. Ők soha nem jelennek meg más cégekkel együtt, ha egy kiállításon mégis, akkor külön épületben teszik azt. A rendezvényeik pedig… a magyar helyszínen, a színpadon ülve, ha kicsit jobbra fordítottuk a fejünket azt láttuk, hogy közel húsz ember ül ott laptopokkal csak azért, hogy a hang és a világítás rendben legyen. A háttérben még jóval többen dolgoztak, egyszóval ugyanazt hozták Magyarországra, mint amit a világon mindenhova visznek. Ez alkalommal pedig nagyjából tízezren követték élőben a játékosok minden mozdulatát.

A hivatalos kommentátori felkészítéshez egyébként továbbképzésre kiutaztattak minket a dublini irodába. Az a stúdió, ami ott található, már nem akármilyen kis helyiség. Az ottani technikát szemügyre véve derült ki számunkra, hogy mi az etalon, ha közvetítőstúdióról van szó. Gyakorlatilag egy komplett rádiós stúdiót kell elképzelni, kamerákkal felszerelve. Adott egy komoly monitorral ellátott fal, amely előtt ül a két közvetítő, egy „híradós” asztal mögött. Ott van elrejtve még két monitor, amelyeken nézik a meccset. A stúdión belül pedig még három ember operatőrként kezeli a kameraképeket és figyeli a szituációkat.
Ehhez képest mi még a saját otthonainkban, a saját kis gépeinkkel közvetítünk. De ez így van jól, innen lehet fejlődni.

Első lépésként elkísérhetünk egy magyar versenyzőt a nemzetközi porondra. Az egyetlen magyar játékos (Vizicsacsi) 2015. január közepétől vesz részt a játékok „Bajnokok ligájában”, és heti rendszerességgel, 3-4 alkalommal biztosít nekünk lehetőséget a közvetítésre. Ezt érdemes lesz figyelemmel kísérnie a hazai közösségnek, hiszen világversenyen induló magyar játékost támogathatunk.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020

Innotéka