Erdős Pálra emlékezett a világ

„A világ minden tájáról jöttek a legkülönbözőbb területeken dolgozó matematikusok Erdős Pál személye és matematikai munkássága iránti tiszteletből” – érzékeltette Szemerédi Endre Abel-díjas matematikus azt a felfokozott nemzetközi érdeklődést, amely a száz éve született Erdős Pálra emlékező júliusi konferencia kapcsán megnyilvánult.


„Egy olyan kivételes matematikus születésének századik évfordulóját ünnepeljük, aki a matematika szinte valamennyi ágában kivételes tudományos eredményeket ért el” – e szavakkal köszöntötte a matematikusokat Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az Erdős Centennial című konferenciát megnyitó beszédében. A világ 53 országából mintegy 700 résztvevővel rendezett tanácskozást az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Bolyai János Matematika Társulat tartotta július 1. és 5. között. A nemzetközi eseményen Fields-érmes, Wolf- és Abel-díjas matematikus, tudóstárs és tanítvány emlékezett Erdős Pálra.

A 150 meghívott előadó között volt például Terence Tao Fields-érmes ausztrál-amerikai tudós, Timothy Gowers Fields-érmes brit matematikus, Szemerédi Endre Abel-díjas és Lovász László Wolf- és Kiotó-díjas akadémikus. Az idén 38 éves Terence Tao tízévesen, 1985-ben Ausztráliában találkozott Erdős Pállal, aki mély benyomást tett az ifjú matematikusjelöltre, később pedig támogatta felvételét a Princeton Egyetemre. Tao személyes okokon túl szakmailag is kötődik Erdős Pálhoz, hiszen kutatásai jelentős része, különösen a kombinatorika területén, a magyar matematikus munkásságán alapul.

A Wolf-díjas Erdős Pál (1913–1996) a 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa volt, aki szerteágazó munkásságával a matematika számos ágát gazdagította. A legnagyobb hatást a szám­elmélet, a kombinatorika, a halmazelmélet, az analízis, a geometria és a valószínűségszámítás területén tette. Óriási hatással volt a magyar matematikára, több területét a világ élvonalába emelte – számelméleti kutatásaival megteremtette a máig a világ élvonalába tartozó magyar iskolát. A hatvanas években Rényi Alfréddal kidolgozta a véletlen gráfok elméletét. Hosszú pályafutása alatt mintegy 500 társszerzővel több mint 1500 dolgozatot publikált. Számos összetett matematikai problémát megoldott, de ő nemcsak a megoldások, hanem a problémák felismerésében is hatalmasat alkotott. Szerette a szép és egyszerűen megfogalmazható problémákat – ezek ettől még lehettek megközelíthetetlenül nehezek –, melyekről általában kiderült, hogy a lényeget érintik. Kedvenc megoldatlan problémáira a meg­oldónak pénzdíjat tűzött ki. Ezek a díjak – a probléma nehézségi fokától függően – néhány dollártól tízezer dollárig terjedtek. Az egyik, Turán Pállal közösen megfogalmazott 1000 dolláros sejtése 50 éve állta az „ostromot”, végül 1972-ben Szemerédi Endre oldotta meg. A megoldás Szemerédi Endrének világhírt és számos díjat hozott. Sok izgalmas pénzdíjas probléma maradt Erdős Pál után, melyek megoldására elsősorban a dicsőség miatt vállalkoznak napjainkban is a matematikusok. Erdős Pál így inspirálta a tudósok nemzedékeit, hogy új bizonyítá­sokat, igazi tudományos válaszokat dolgozzanak ki. Jellemző Erdősre, hogy nem irigyelte mások eredményeit, őszintén örült kollégái sikeres megoldásainak.

T. Sós Vera, a konferencia elnöke

1934-ben ugyan elhagyta az országot, Erdős Pál azonban sohasem szakította meg kapcsolatát a magyar matematikával. A hazai szellemi közeg mindvégig fontos maradt számára – bárhol járt a nagyvilágban, írt és telefonált, hogy mindent megtudjon és minden új ismeretet átadjon. A nyugati világtól elzárt hazai matematikusok lényegében az ő jóvoltából tudtak időben bekapcsolódni a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Amit vele kapcsolatban mindig ki szoktak emelni, az a szabadsága. Magántulajdon, családi gondok nem terhelték, személyes holmija elfért két bőröndben. Folytonosan úton volt, földrészek között ingázott, mindenütt ott akart lenni, ahol a matematikát művelték – jellemző, hogy egy varsói szállodában kapott szívroham következtében hunyt el.

Erdős Pál gyakran mondogatta: addig szeretne élni, amíg a matematikának élhet és tiszta ésszel munkálkodhat embertársaiért. „Minden, ami emberi, akár rossz, akár jó, előbb-utóbb véget ér. Kivéve a matematikát” – vélekedett.
A júliusi budapesti tanácskozás immár a harmadik olyan konferencia volt, amelyen Erdős Pálra emlékeztek. Az elsőt 1996-ban, egy nappal a világhírű matematikus budapesti temetése után rendezték: a világ minden tájáról érkeztek a közeli barátok és munkatársak, hogy bemutassák, milyen szerepet játszott Erdős Pál a matematika világában. A másodikra 1999-ben került sor, amelyen nemcsak kutatásait összegezték, hanem azt is, hogyan hatott a matematika tudományára. Ez a centenáriumi konferencia azt mutatta be, hogy milyen kutatási irányokat jelölt ki a világhírű matematikus tevékenysége.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka