„Az értékteremtő innováció felelőssége közös, egyaránt felel érte a pályázó, az értékelő és a döntéshozó is – szögezte le előadása elején Pálinkás József. – A közös sikerhez összhangba kell hozni a piaci igényeket, a tudományos és a kutatói bázis kapacitásait és a kiszámítható versenypályázati finanszírozást.” Azt is elmondta, hogy a források hatékony felhasználásához nemcsak a résztvevők rugalmas munkájára, de egy olyan komplex pályázati portfólió megalkotására is szükség volt, amelyben egyensúlyra törekednek a felfedező kutatás, a kísérleti fejlesztés és az innovatív vállalkozások ösztönzésekor.

Gyenge mutatók

Az NKFIH elnöke kitért arra is, hogy a Hiva­tal egységes szemléletmóddal tervezi meg felhívásait és működteti értékelési rendszerét. Aláhúzta, hogy a pályázatok esetében az újdonságtartalom a leghangsúlyosabb, ugyanakkor fontos szempont a célszerűség, a piacképesség, a nemzetközi versenyképesség és a fenntarthatóság is. Nem a források öncélú lehívását, hanem a kidolgozott és nemzetközileg versenyképes kutatás-fejlesztési, illetve innovációs programok megvalósítását ösztönzi.

A nemzeti innovációs rendszer ösztönzése

A projektek fenntarthatóságával kapcso­latban arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi uniós periódus végéig, azaz 2020-ig olyan programokat kell megvalósítani, amelyek finanszírozhatósága hosszú távon biztosítható, figyelembe véve azt is, hogy Magyarországon ilyen mértékben várhatóan nem áll rendelkezésre megpályázható kutatási-fejlesztési-innovációs (KFI) célú forrás 2020 után – fűzte hozzá.

Pálinkás József a versenypályázati bírálati rendszer részleteiről elmondta, egy 15 ezer fős nemzetközi szakértői értékelői adatbázisra támaszkodnak, amelynek tagjai nyilvános bírálati szempontok alapján végzik munkájukat. Pályázattípustól függően projektjavaslatonként 2-5 anonim, független szakmai értékelés készül, ezekből a következő fázisban egy irányító testület készít javaslatot az adott döntéshez.

Versenypályázati bírálati rendszer

„Jelenleg 32 pályázat van nyitva, és minden egyes pályázati konstrukciónak szoros a menetrendje” – jegyezte meg az elnök, aki példaként három olyan GINOP felhívást (Kutatási infrastruktúra megerősítése – nemzetköziesedés, hálozatosodás, a Stratégiai műhelyek kiválósága, valamint A K+F versenyképességi és kiválósági együttműködések) hozott fel, amelyek esetében a KFI szakpolitikai véleménykérés folyamata már lezárult.

A hivatal célja, hogy a kutatásra-fejlesz­tésre-innovációra szánt pénzből valóban kutatási-fejlesztési és innovációs projektek valósuljanak meg, ezért a pályázók csak a hivatal úgynevezett támogató KFI szakpolitikai véleménye birtokában adhatják be pályázataikat az EU-s forrásokat kezelő Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Ez a folyamat kapta a „KFI szempontú szakpolitikai véleményezés” nevet.

A beérkezett projekttervek forrásigénye közel három-négyszerese volt a keretösszegnek, ám a túljelentkezés ellenére sem tudták kimeríteni a keretet. Nem véletlenül: a KFI szakpolitikai véleménykérésre beérkezett 263 dokumentumnak kevesebb mint a negyede érte el a kívánt színvonalat.

A KFI szakpolitikai véleményezésre benyújtott és a támogatásra javasolt projekttervek száma

A Hivatal elnöke reményét fejezte ki, hogy a jövőben pluszforrásokkal kiegészített konstrukciókra már minőségében sokkal kidolgozottabb, koncepciózusabb projektjavaslatok érkeznek. Szintén kritikaként említette, hogy a projekttervek 2000 új kutatói állás finanszírozását vetítik előre 167 milliárd forint értékben, miközben erre humánerőforrás-kapacitás jelenleg aligha van itthon. Hozzátette azt is, hogy a KFI szakpolitikai véleményezés során kedvezőbb a megítélése a projekttervnek, ha a projektgazdák saját forrással egészítenék ki az igényelt forrást.

„Több pályázat nem feltétlenül eredményez több nyertes pályázatot” – utalt néhány túlbuzgó felsőoktatási intézmény kimagasló teljesítményére Pálinkás József. A Szegedi Tudományegyetem tízszer, míg a Debreceni Egyetem kilencszer nyújtott be KFI szakpolitikai véleménykérést a Kutatási infrastruktúra megerősítése – nemzetköziesedés, hálozatosodás (GINOP 2.3.3.) című felhívásra, ám támogató KFI szakpolitikai véleményhez jutó projektjavaslataik száma így sem haladta meg a Szent István Egyetemét, amely csupán négyszer nyújtott be véleménykérést. A Stratégiai műhelyek kiválósága (GINOP 2.3.2.) esetében sem volt kisebb a tempó, Szegedről 17 projektterv érkezett, Pálinkás József, a kiváló kutatói műhelyek ilyen nagy számát különösen abban az összefüggésben tartotta különösnek, hogy a 315 éves hagyományokkal büszkélkedő Yale-nek mindössze egyetlen ilyen műhelye van. Pálinkás József kitért a régi és új pályázók arányára is a projektjavaslatokat benyújtók körében. Elmondta, hogy a tapasztalatokkal rendelkezők előnnyel indulnak ugyan, ám az „elsőbálozók” egyharmados rátája azt mutatja, mindenki reális győzelmi esélyekkel indulhat.

A támogató KFI szakpolitikai véleménnyel rendelkező projektjavaslatok tematikus megoszlása

Mire kell figyelni?

A három korábban lezárt konstrukcióhoz kapcsolódó KFI szakpolitikai vélemény­kérésre 260 projektterv érkezett be, ezeken 332 szakértő dolgozott, és 832 értékelést készített el. Megköszönve a szakértők munkáját, Pálinkás József a tapasztalatok alapján „lágyszívű”, „kegyetlen”, „következetlen” és a valóban „szakértő” kategóriába sorolta az értékelések készítőit. Az első kategóriába sorolt értékelők szinte minden pályaműnek magas pontszámot adtak, míg a „kegyetlenek” lepontozták azokat, a „következetlenek” meg a saját maguk által lepontozott pályázatokat ítélték támogatásra alkalmasnak, míg a pontszám alapján jól teljesítőket elutasították. A beérkezett pályázatok mintegy 10 százalékát egyhangúan támogatták, az elutasítottak aránya nagyságrendileg hasonló volt, megosztott vélemények pedig a dokumentumok ötödénél alakultak ki. A tapasztalatok alapján az NKFIH elnöke arra kérte a szakértőket, hogy bátran használják ki az értékelés során a pontozás teljes dinamikus tartományát, és legyen összhangban az adott pontszám és a szöveges értékelés, míg a támogatásra vagy éppen elutasításra való javaslatokat felszínes általánosságok helyett tartalmas értékelésekkel lássák el.

A KFI szakpolitikai véleménykérésre benyújtott projektjavaslatok költségtípusai

Pálinkás József a projektgazdákhoz is szólt. Elmondta: annak ellenére, hogy a pályázati portfólió teljes, apró módosításokra, finomhangolásokra szükség van. Arra biztatta az érintetteket, ha észrevételük van, tegyék meg a Hivatal felé. Arról is beszélt, hogy a jövőben sokkal koncepciózusabb projektjavaslatokra, világos projektcélokra van szükség. Kitért arra is, hogy a versenyképes projekttervek nem egyenlők a vegyes szín­vonalú intézményi egységek ernyőpályázataival. Rendkívül fontosnak nevezte a projekt­javaslatot megelőző felelős intézményfejlesztési döntéseket (intézményi stratégiai fejlesztési irányok és a kiválósági erőforrások összehangolása; fenntarthatóság; infrastruktúra koordinációja), és egyúttal kerülendőnek az együttműködések mögé, K+F köntösbe csomagolt egyetemfinanszírozásokat. Véleménye szerint megalapozottabb költség­vetési tervekre van szükség, ugyanis gyakoriak a „túlárazott” projektek, és nemritkán az a szemlélet köszön vissza, amikor a „forráshoz keresnek tartalmat” a projektgazdák. Az elnök óvott a projekthalmozástól is, kissé ironikusan fogalmazva azt mondta, a beérkezett pályázatokból az olvasható ki, hogy nagy számban találunk Magyarországon olyan „nagy munkabírású kutatókat, akik egyszerre akár tíz projektben is vezetői feladatot tudnak ellátni”.

„Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthetem, az egyik legnagyobb problémát a rendszerben a pályázatírók egy része jelenti” – mondta Pálinkás József, és hozzátette: valótlant állítanak és irreális elképzeléseket hitetnek el a pályázókkal azok a vállalkozások, melyek arról próbálják meggyőzni megbízóikat, hogy 10 százalékos részesedésért garantálhatják számukra a pozitív elbírálást.

Tanulni a kudarcból

Az előadás után a jelen lévő felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, vállalkozások vezetői, valamint a pályázatírók észrevételeket fogalmazhattak meg és kérdéseket tehettek fel a pályázati portfólióval kapcsolatban. Az egyik hozzászóló magasnak ítélte bizonyos konstrukciók esetében a projektköltségek alsó határát, és arról érdeklődött, hogy a K+F versenyképességi és kiválósági együttműködések (GINOP 2.2.1.) című felhívás esetében az 500 milliós határ lejjebb vihető-e, utalva arra, hogy bizonyos projektjavaslatok megvalósításának és fejlesztésének finanszírozására több lépcsőben, fokozatos finanszírozással nyílik lehetőség.

A KFI szakpolitikai véleménykérésre benyújtott projektjavaslatok támogatásigénye és saját forrásai

Válaszában az NKFIH elnöke úgy fogal­mazott, hogy a pályázói igények és a be­nyúj­tott projektjavaslatok alapján mind a megpályázható legalacsonyabb, mind a leg­magasabb keretösszeg esetében csökkentésre tett javaslatot az Irányító Hatóságnak a Hivatal az említett felhívás esetében, hogy a kisebb költségigényű projekttervek is indulhassanak ebben a pályázati konstrukcióban. Hozzátette, hogy az eddigi értékelési tapasztalatok szerint a jelentős – akár négymilliárd forint megpályázható – keretösszeg esetében jellemző, hogy a valós költségigényhez képest magasabb támogatási igénnyel készülnek a projektjavaslatok. Valaki az elutasító válasz részeként küldött indoklás rövid terjedelmét kifogásolta, mások azt, hogy elutasításkor az indoklás nem ad kellő tájékoztatást és támpontot arra vonatkozóan, milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy a következő körben támogató KFI szakpolitikai véleményt kapjanak. Tudni szerették volna azt is, vizsgálják-e, van-e kapcsolat a pályázó és a bíráló között, illetve azt, hogy egy-egy értékelő hány pályázatot lát a döntés meg­hozatala előtt. Pálinkás József elmondta, hogy mintegy 1500 olyan szakértő szerepel az adatbázisukban, akinek jelentős ipari tapasztalata van, emellett titoktartási nyilatkozatot is alá kell írniuk, és összeférhetetlenségi nyilatkozatot is kérnek tőlük. „A jövőben is arra törekszünk, hogy érdemi, szakmai értékelést adjunk a projektgazdáknak, ehhez számítunk az értékelők szakértő szempontjaira, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a KFI szakpolitikai vélemény a támogató vagy elutasító döntést megalapozó főbb szakmai indokokat tartalmazza, nem célozhatja részletes szempontrendszer összeállítását a pályázók későbbi projektterveihez” – jegyezte meg. Az értékelők munkáját illetően elmondta, ideális esetben egy-egy szakértő legalább tíz pályázatot lát, mert így tud képet alkotni a benyújtott projektjavaslatokról.

Egy másik hozzászólás a korábban K+F kapacitásokkal nem rendelkező nagyvállalatok problémáját taglalta, ugyanis a Válla­la­tok K+F+I tevékenységének támogatása (GINOP 2.1.1.) című felhívásra benyújtott pályázatok elbírálásánál akár mínusz 20 pontot is jelenthet, ha a cég korábban nem vett részt Magyarországon ilyen típusú fejlesztésben. Bizonyos multik esetében azonban aligha elvárható, hogy hazánkba telepítsék K+F központjukat, ha ezt a szándékot hátráltatják. Pálinkás József rámutatott, hogy pályázói oldalról egy-egy projekt előkészítése során javasolt mérlegelni, hogy milyen egyéb KFI célú felhívási konstrukciókba illeszthető az adott projektjavaslat. Nagy volumenű fejlesztés esetén javasolt a KFI finanszírozáson kívül is áttekinteni az ipar- és gazdaságfejlesztési forrásokat. Az elnök azt is elmondta, hogy az értékelési szempontrendszer összeállításakor a szakértők mérlegelték az említett szempont előnyeit és hátrányait, és a sokéves támogatói tapasztalat alapján úgy ítélték meg, hogy a kutatás-fejlesztési tartalommal bíró projektjavaslatok értékelésekor több előnnyel jár ennek az indikátornak a figyelembevétele. A visszajelzéseket minden esetben eljuttatja a Hivatal az Irányító Hatóságnak is, és a módosítási javaslatok felelős értékelését követően adott esetben módosítható a felhívási konstrukció a szempontrendszert illetően is.

A KFI szakpolitikai véleményezésre legtöbb projektjavaslatot benyújtott konzorciumvezető intézmények

A helyzetet nehezíti, hogy ez a konstrukció jelenleg nem érhető el, mert első körben mintegy 2000 pályázat érkezett be, és ezek értékelése júniusra várható. A prototípus-, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztést célzó konstrukcióval (GINOP 2.1.7.) kapcsolatosan egy pályázatíró arra hívta fel a figyelmet, hogy szükség lenne a fogalmak pontosítására. Magyarázatképpen elmondta, a szoftverfejlesztés kifejezés a kiírásban egy informatikai cég szempontjából jó lehetőségnek tűnik, miközben e fejlesztések nagy hányada nem tartalmaz kutatás-fejlesztési hátterű innovációt, pusztán termékfejlesztést jelent. „Mi magunk is számtalan pályázót beszéltünk le az indulásról” – jegyezte meg a kérdező, kiemelve: ha szűkebbre szabják a mozgásteret, nem fogják félreérteni a projektgazdák sem.

A KFI szakpolitikai véleményezés során készült értékelések és a bevont értékelők száma

Kérdés érkezett a konvergenciarégiókban a GINOP felhívások keretében igénybe vehető támogatások felhasználási lehetőségeiről is. Ezzel kapcsolatban az elnök elmondta, hogy uniós szabályok arra kötelezik Magyarországot, hogy ezeket a forrásokat kizárólag a kevésbé fejlett régiókban használják fel. Bár az egyes felhívások szabályai megengedhetik kutatás-fejlesztési és innovációs szolgáltatás alvállalkozóktól, beszállítóktól való igénybevételét a központi régióból is, minden eset­ben szem előtt kell tartani azt, hogy a projekt eredményének – az alvállalkozóként, beszállítóként végzett munka eredményének is –, azaz az odaítélt támogatási összegnek a konvergenciarégióban (tehát a Közép-magyarországi régión kívül) kell hasznosulnia.

Az elnök hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kutatás-fejlesztési kapacitás mintegy 70 százaléka Budapesten és a központi régióban található, ezért a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) forrásai mellett az NKFI Hivatal a nemzeti versenyképességi és kiválósági programok (NVKP_16) megvalósítását ösztönző konstrukciót is kidolgozott, 28 milliárd forintos keretösszeggel. Ezekre a programokra kizárólag közép-magyarországi intézmények nyújthatnak be pályázatot.

Egy kutatóintézet professzora a korábbi OTKA-pályázatokból ismert posztdoktori ösztöndíjpályázat kutatásfinanszírozási elemét hiányolta a portfólióból. Szigeti Gyula, az NKFI Hivatal elnökhelyettese elmondta, a Hivatal a Kutatói Témapályázatok (K_16) felhívásban jelezte, hogy posztdoktorok is nyújthatnak be pályázatot kutatói kezdeményezésű témapályázatra. A mintegy 1200 pályázatból 253-at negyvenévesnél fiatalabb posztdoktor kutató nyújtott be. Ez közel két és félszerese az egy évvel ezelőtt negyvenévesnél fiatalabbak által benyújtott pályázatszámnak. Fontos információ, hogy az értékeléskor a bírálók, a szakértői csoportok és a szakmai kollégiumok a kutatói életpályán eltöltött évekre vonatkoztatva veszik figyelembe a kutatói teljesítményt a javaslattételhez, és elsősorban a projekttervet, másodsorban a vezető kutató utóbbi években mutatott tudományos teljesítményét értékelik. Pálinkás József hozzátette: a Hivatal a kutatói életpálya egyes szakaszaiban ösztöndíjjelleggel is biztosítani kíván finanszírozást a kutatóknak. Emellett a kutatási témapályázatokra a kutató életkorától és tapasztalatától függetlenül várja az ígéretes és nemzetközileg versenyképes kiváló projektterveket. Ezzel összhangban a posztdoktori kiválósági programmal (PD_16) az NKFI Hivatal a tudományos fokozatot közelmúltban megszerzett kutatók álláshelyének finanszírozásához kíván hozzájárulni, így ösztönözve őket arra, hogy a kutatói pályán maradjanak, és kutatócsoport tagjaként, tapasztalt kutató mellett dolgozva meg tudják alapozni kutatói életpályájukat, amire építve Magyarországon folytathatják kutatói karrierjüket.•