A környezetbarát épületüzemeltetés már nem csupán úri hóbort Magyarországon, hanem – az Európa 2020 stratégiával összhangban – állami kötelezettség is. Az Európai Unió két évvel ezelőtt kiadott direktívája alapján a tagállamokban 2020 után csak olyan épületek kaphatnak majd engedélyt, amelyek a nullához közeli szén-dioxid-kibocsátási mutatóval rendelkeznek. Hazánk vállalásai alapján 2020-ra – a teljes energiafelhasználáson belül – a megújuló forrásokból származó energiának el kell érnie a 14,6 százalékos arányt. Ez manapság jóval tíz százalék alatt van.
A magazinunk által megkérdezett hazai szakértők szerint a finanszírozás és az adórendszer hiányosságai mellett jogszabályi akadályai is vannak a zöldépületek elterjedésének. Az általános okok egyike, hogy a bankok nem finanszírozzák a reálgazdaságot, köztük az építőipart sem, amely mostanra szinte leállt, mondta megkeresésünkre Ertsey Attila, a Magyar Építész Kamara (MÉK) alelnöke.
A zöldenergetikai fejlesztéseket fontolgató lakossági vagy vállalati beruházóknak a jogszabályi háttér is sok fejtörést okoz: számos esetben ugyanis nem alkalmazható decentralizált energiatermelés vagy szennyvíztisztítás, a beruházónak pedig a nagy és általában magas költséggel működtetett rendszerekhez kell csatlakoznia. A piac túlszabályozott, és értelmetlenül szigorú rendelkezések gátolják a természetes vagy újrahasznosított anyagok használatát, vélekedik Ertsey Attila. Hazánkban ma sok olyan vályog- és szalmaház építtetője küzd az építési vagy használatbavételi engedélyért, amelyek például Németországban szinte azonnal megkapnák a szükséges engedélyeket.

A vállalati, illetve a lakossági projektek esetében is a megtérülés számít az egyik elsődleges szempontnak, miközben a megújuló energiára támaszkodó épületüzemeltetési rendszerekre – jellemzően a lakossági oldalon – egyelőre nincs fizetőképes kereslet.
A zöldenergetikai beruházások megtérülése kimondottan lassú, márpedig a profitorientált vállalkozások nehezen szánják rá magukat a környezetbarát fejlesztésekre, ha belátható időn belül nem garantált a megtérülés. Steier József, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) esztergomi szervezetének elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi adórendszer nem támogatja a kimondottan magas fajlagos költségszintet jelentő beruházásokat.

A MÉK alelnöke érdeklődésünkre elmondta: a beruházási költségek szempontjából egy zöldház építése nem feltétlenül jelent kiugró többletterhet, ha mégis, akkor azt az épület teljes életciklusára vetítve kell vizsgálni. Ilyenkor a költségelemzés során kiderülhet, hogy a többletkiadás mennyi idő alatt térül meg. A környezetbarát megoldások összességében alacsonyabb működtetési költséget is jelentenek.

A költségek leszorításában elmehetünk a nulla energiaköltségű házig is vagy a szinte rezsiköltség nélkül működő épületig, azonban a megtérülési időnek nem szabad túl hosszúnak lennie, mondta Ertsey Attila. Véleménye szerint leginkább 10-15 év közötti megtérülési idő reális számítás, ráadásul egy-egy ilyen beruházás esetében a pályázaton elnyerhető támogatás akár elegendő is lehet a zöldmegoldások miatt keletkező többletköltségek fedezésére.
A hazai lakóépületek és -ingatlanok több mint 90 százalékában mindenekelőtt a szigetelést kell megerősíteni és a nyílászárókat cserélni, csak ezután célszerű például hőszivattyú vagy napkollektor üzembe állítása, fogalmazott Steier József, s hozzátette: a hazai iparvállalatok építményeinek általános állapota sem sokkal jobb.

Zöldcímkével ma már sokan ékeskednek, de érdemes megnézni, pontosan mit takar például a „zöld irodaház” elnevezés, figyelmeztet Ertsey Attila, aki szerint a beruházók sokszor csak alibiből nyúlnak a zöld vagy „álzöld” megoldásokhoz. A nagyobb fejlesztéseknél ugyan már alkalmazzák az épületeket komplex pontrendszer alapján értékelő ökológiai minősítő rendszereket – amilyen például a LEED, a BREEAM vagy a DGNB –, ám ezeket nálunk egyelőre önként vállalják a beruházók, külföldön viszont mind gyakoribb, hogy a pályázatok kiírási feltételei között szerepelnek e szempontok.
A nemzetközi példákhoz hasonlóan a trend a hazai építészetben is az energiahatékony épületek és a megújuló energia használata felé mutat. A MÉK tapasztalatai szerint beruházói oldalon a leggyakoribb igénynek a költséghatékonyság mellett az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások alkalmazása, a takarékos vízhasználat és az alacsony szennyvízemisszió, a természetes anyagok használata, valamint a zöldtető vagy zöldhomlokzat kialakítása számít.

Azonban a többi szempont – például az egészséges anyagok és a vízhasználat – a szükségesnél kevesebb figyelmet kap. A napkollektorok használata népszerű és pályázati támogatást is élvez, ezért egyre gyakoribb megoldásként alkalmazzák, ám az építész számára nagyobb feladatot jelent végigvinni azt a precíz tervezési és kivitelezési folyamatot, amelyet egy passzívház megkövetel, ez ugyanis nagyobb fegyelmet igényel az építtetőtől és a kivitelezőtől egyaránt. Emellett számos olyan, például a víztakarékosságot érintő kérdés is felmerül, amely ma még nem a legfontosabb szempont az építtetőknek, viszont könnyen azzá válhat, miután drágul az ivóvíz, mondta Ertsey Attila. A zöldtető ugyan javítja egy ház mikroklímáját és a legjobb hővédelmi megoldást is ez jelenti, egyelőre azonban nincs rá határozott igény az építtetők részéről. Márpedig a tetőfelületek kihasználását illetően is ránk férne a fejlődés: elvi akadálya ugyan nincs, hogy – német mintára – az öt százaléknál enyhébb lejtésű tetővel rendelkező új épületeket nálunk is kötelezzék a zöldtető alkalmazására, ez a szabályozás azonban még várat magára.

A passzívházaknak ugyanakkor erős a konjunktúrájuk ma itthon, az építész szakember szerint minőségben már felzárkóztunk Európához, az elkészült épületek mennyiségét tekintve azonban még nem.
Ertsey Attila megjegyezte: a valódi zöldépítészet sokkal tágabb fogalomkört jelent, a passzívtechnológia csupán a fűtési energiaigény minimalizálását célozza, ami kétségkívül a legmeghatározóbb tétele a háztartások havi kiadásainak.
Az első, hivatalosan is minősített passzívházat 2009 elején adták át Magyarországon, ma már több tucat ilyen épület van, ezek között mintegy tucatnyi a minősített épület. A Passzívházépítők Országos Szövetsége és a darmstadti Passzívház Intézet együttműködésének keretében a közelmúltban passzívháztervező képzés indult nálunk, amelyért a MÉK kreditpontot is ad. A kamara alelnöke reméli, hogy hamarosan itthon is lehet majd – olcsóbban, mint Darmstadtban – auditálni a passzívházakat. Bár az ökoépítészet választható tárgyként már most is szerepel az építészképzésben, a kamara szerint a valódi cél, hogy ez az ismeretrendszer az alapképzésbe, valamint a tervezési tárgyakba is bekerüljön.
Az ökologikus építészeti ismeretek terjedését az Educate elnevezésű európai uniós projekt is segítheti: a program mind a felsőoktatás, mind a szakmát már művelők számára elérhető tudásbázist jelent.
Az EU Energia Tanácsa 2009 végén kiadott, az épületek energiafelhasználására vonatkozó direktívája alapján Magyarországon két ütemben szigorítják az épületenergetikai előírásokat: az első ütem jövő januárban, a második körülbelül öt év múlva lép majd életbe. A követelményrendszert nemzeti hatáskörben kell meghatározni, ennek finomítása jelenleg zajlik. A követelmények épülettípusonként változnak: a „közel nulla” energiaigényű épületek – bizonyos feltételek mellett – ma is megvalósíthatók, jelentette ki Ertsey Attila. Igaz, erre hazánkban még nincs példa, de rövidesen lesz, ezt a célt segíti a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) pályázati forrása is, melynek az építészszakma egyértelmű előnyeit látja. A ZBR egyszerűen elérhető és mindenki számára gazdaságossá teszi a fenntartható megoldásokat, állítja a kamara alelnöke.

A közelmúltban számos olyan vélemény is elhangzott, amelyek pozitív, de csekély lépésként értékelik az új ZBR pályázat meghirdetését, mondván: az 1,6 milliárd forint keretösszeg csupán néhány száz lakóingatlan felújítására lehet elegendő. A most megnyitott, összesen alig több mint tízmilliárdos forrás aránytalanul eltörpül a Paksi Atomerőmű 2000 megawattos bővítése kapcsán kalkulált kétezermilliárd forintot meghaladó kiadás mellett, jegyezte meg Steier József, az ETE esztergomi elnöke.
A legújabb, a ZBR keretében meghirdetett energiatakarékossági támogatásokra a hagyományos építésű, 1992 előtt épült ingatlanok komplex energetikai korszerűsítésére természetes személyek és lakó­közösségek nyújthatnak be pályázatot augusztus közepétől. A támogatható megoldások közé tartozik egyebek között a nyílászárók cseréje, a homlokzatok és födémek hőszigetelése, a hagyományos energiaforrással működtetett fűtési és használati melegvíz-rendszerek felújítása, átalakítása, valamint a megújulóenergia-felhasználás elősegítése. E célokra lakásonként – a legalább 50-60 százalékos energiamegtakarítás esetén – legfeljebb három–öt millió forint támogatás nyerhető.
A környezetbarát technológiák és megoldások további terjedése érdekében az államnak ugyanakkor le kell bontania a decentralizált energiatermelés előtt álló akadályokat is. Ha például mobilantennákat országszerte könnyebb engedéllyel telepíteni, akkor szélkereket miért nem? Ha egy szélgenerátorra Németországban van típusengedély, miért kell több millió forintért Magyarországon is minősíttetni, sorolta az építészszakma mindeddig megválaszolatlan kérdéseit a kamara alelnöke. A természetes és újrahasznosított építőanyagok használata további kérdéseket is felvet: miért nem adnak az építési hatóságok engedélyt vályogházra vagy szalmabála házra? Miért akarja a hatóságok többsége ezeket az anyagokat – épületenként és méregdrágán – az ÉMI-vel minősíttetni, amikor erre például Németországban sincs szükség? Az építőanyagokkal szemben támasztott követelményeket nemcsak hogy a tervező és a kivitelező a saját méréseivel tudja dokumentálni, hanem a felelősséget is vállalja érte.
A törvényhozásnak mindehhez egyszerű jogi keretet kellene biztosítania és segítenie kéne az ehhez tartozó segédletek megalkotását, szorgalmazza a MÉK, amely nem zárkózik el attól sem, hogy szakmai véleményével segítse a törvényalkotók munkáját, amennyiben az illetékes minisztérium nyitottnak mutatkozik e kezdeményezésre. Az építész kamara alelnöke szerint ha lesz ismét állami támogatású lakásépítés nálunk, akkor azt az osztrák szlogen jegyében érdemes elindítani: Közpénzből csak fenntarthatót! Ausztriában ugyanis ma már szociális bérlakás is csak passzívházként épülhet.•