A kivételes tehetség esélyt kapott az élettől. A nyugati országhatár közelében lévő Egyházasfaluról származó Simonyi Károly a fővárosba került – 1940-ben párhuzamosan szerzett jogi diplomát Pécsett és mérnöki oklevelet Budapesten. Sopronban 1951-ben megépítette az első magyar részecskegyorsítót. Az év decemberében ezzel hoztak létre Magyarországon először mesterséges atommag-átalakulást. 1952-ben a vezetésével megalakult a csillebérci Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomfizikai Osztálya és a Műegyetem Elméleti Villamosságtan Tanszéke. 1955-ben Simonyi a KFKI igazgatóhelyetteseként két munkatársával több szovjet nukleáris létesítményt is megnézett. A javaslatukra vásárolt kutatóreaktor 1959-es csillebérci átadásán azonban már nem lehetett ott.
Hogy miért? Mert a KFKI kutatói és dolgozói óriási többséggel őt választották 1956-ban a forradalmi bizottság elnökének. Hitt abban, hogy tekintélyével, tudásával megvédheti az intézetet. A KFKI-ban nem is történt a kritikus napokban rendbontás. Az intézetet meg tudta védeni, magát nem. Lemondatták előbb az igazgatóhelyettesi tisztségéről, majd az egyetemi tanszékvezetőségről. Könyvét betiltották, egyik tanítványa úgy védhette meg disszertációját, hogy kitörölte aspiránsvezetője, Simonyi nevét! 1989-ben vonult nyugalomba. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban választotta tagjának. A rendszerváltás után jöttek az elismerések, de mi ér többet: huszonévnyi mellőzöttség, vagy egy időskorban megítélt díszdoktorság?
Ki tudja, miként alakul Simonyi Károly élete, ki tudja, hogy megszületik-e a nagyközönség körében legjobban ismert műve A fizika kultúrtörténete, ha nincs az 1956. októberi szavazás? A történelem a könyv megszületésére voksolt. Ez a mű kapocs a természettudományok és a humán kultúra között. Lenyűgözően alapos munka.
A huszadik századi magyar fizika egyik legnagyobb alakja száz esztendeje, 1916. október 18-án született, és tizenöt éve, 2001. október 9-én hunyt el.•