Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) belgyógyásza világhálózatot működtet, fejleszt – és közben itthon akar maradni, mert úgy érzi, hogy a megannyi nehézség ellenére a Kárpát-medence közepén is lehet alkotni. Nincs egyedül. Pályatársai közül sokan küzdenek a négyévente változó politikai kurzusokkal, méltatlankodnak, tiltakoznak az ésszerűtlen lépések miatt, de itthon akarnak alkotni. Jó-jó, időnként külföldre kell utazni, tárgyalni, egyeztetni, ám a kiindulópont akkor is Magyarország. Az elrugaszkodás, de a megnyugvás és a felkészülés helye is.
Perczel András, a Bolyai Díj 2011-es kitüntetettje nyolc esztendeig dolgozott külföldön. Hosszú ez, néhányan ennyi idő alatt magyarul is elfelejtenek, nem úgy Perczel András, aki fontosnak tartja a határon túl eltöltött éveket, s legalább ilyen fontosnak a visszatérést. Ki kell menni, építkezni kell, tanulni, szakmai hálózatot megalapozni, az azonban nem igaz, hogy itthon nincs lehetőség a karrierre. Jönnek az eredmények, ha az ember eredményes akar lenni. Perczel András azért is marad, mert szerveskémikusként fontosnak tartja a hazai kémia megmaradását.
A világhírű matematikus, Lovász László is éveket töltött az Egyesült Államokban, ám mindig visszatért. Magyar tudósként lehetett a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke, s ugyan amerikai állampolgár is, de az ELTE-n legalább olyan nívón tud alkotni, mint amerikai munkahelyein.
A Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának célja a fiatalabb generáció hazacsábítása, itthon tartása. A pályázók nagy száma azt mutatja, hogy a fiatalok közül sokan akarnak maradni.
A menni, a maradni, a visszatérni, a hazát váltani kérdésekre a feleletet mindenki maga adja. A válasz jellemet is mér.
